Menü

Oda Adás avagy a bátorság és a szeretet első lépései


Épp térdig gázolunk a Kali-Yugában kérem szépen kedves Hölgyeim és Uraim. A hazugságok és álszentségek korában élünk, ahol nagyon ritkán találunk olyan embereket, akik önzetlenül, csak úgy szeretetből tesznek dolgokat másokért, akár érted is. De a legfontosabb nem az, hogy találsz-e ilyen embereket, hanem az, hogy te ilyen merj lenni.
adj. :)
Persze mikor ez történik, akkor mindig úgy kezdődik, hogy találkozol valakivel, aki baleknak néz és jól átver, meg kihasznál. De ez nem az ő hibája. Hanem a tiéd, mert eddig nem éltél így és ez lesz a büntetésed, vagyis inkább az első leckéd. Merthogy ez egy út, ahol lépések vannak. És a lépések az önmegvalósítás, vagy önváltoztatás útján mindig fájnak, mondhatni bokaszaggatók, hogy essél-keljél az elején. Mert abból tanulsz. Azért van, hogy megtanulj járni…

A harcművészet is ezzel kezdődik, hogy esel-kelsz. Mert ha nem tanulsz meg az elején esni kelni, akkor ha a komolyabb leckéket kapod, akkor félni fogsz és nem tudod majd elsajátítani őket, mert majd attól félsz, hogy mi lesz, ha hibázol, mi lesz, ha elesel. Ezért aztán a nagy leckekönyvben úgy van megírva, hogy először mindig kudarcot kapsz, nem sikert. Mert a kudarc tesz erősebbé, tapasztaltabbá.

Ezenkívül, mivel ez egy új dolog, ezért az elsajátítása nehezebb. Gondolom, te sem emlékszel arra, mikor járni tanultál, de biztos vagyok benne, hogy sokat estél mire ráéreztél. És ez az élet minden területén így van. Mert minden tett egy út. Egy út, amit te választasz és mivel ez egy új út így meg kell tanulnod járni rajta. De mire ráérzel a járásra, pláne megtanulsz szaladni, esetleg repülni, addig párszor orra buksz.

És ugye ez egy jó teszt is, hogy amolyan “kocautas” leszel-e és az első pár kudarc után feladod, vagy felkelsz és mész tovább, mert akarod. Ha így teszel mindenképpen eredményeket fogsz elérni, legyél bármennyire tehetségtelen, vagy alkalmatlan is. Persze vannak tényezők, amik javítják a %-okat, de általában a kitartás az egyetlen, ami számít. Hogy mi a meditációd, miközben csinálod, vagy próbálod csinálni megtanulni a dolgokat.

“Úgy akarsz meggyógyulni, hogy le mész a gyógyszertárba és beveszel néhány ízetlen, szagtalan tablettát, vagy valódi gyógymódot keresel a bajodra, amivel soha többé nem leszel beteg?”

Az Utak nem a könnyű és gyors megoldások kedvelőinek valók. Nem azoknak, akik a tévében élnek, vagy mások véleménye alapján rakták össze a világukat, vagy állították össze a baráti körüket…

Úton járni egy magányos folyamat, még ha csapatban is csinálod is, hiszen odabent egyedül te vagy a fejedben. Mondhatni zárkózz be egyedül egy szobába egy napra és nézd meg mit csinálsz akkor, amikor azt gondolod, senki sem lát. Mert az vagy te, valójában az a szinted. Nem az amikor “jófejkedni”, meg okosnak látszani akarsz, mert azt a szerepet osztotta rád az élet…

Mert az egész arról szól, hogy akkor is oda mered-e adni, amire másoknak szüksége van, ha nem kapsz érte vissza semmit, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán sosem. Mert ha mindig csak vársz vissza valamit, akkor nem is adtál igazán…

Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akik örökké másokat okolnak azért mert nem sikerül nekik senki, meg azoknak, akik megpróbálták, de az első néhány pofon után feladták (Persze valóban sikeresek csak azok lesznek, amik az Univerzum, vagy Isten egyetemes törvényeivel is összhangban vannak, de azok a dolgok a Bibliában, Bhagavad-Gitába, meg Koránban, és a tórában vannak leírva. Ez pedig itt a Harciszerzi, így csak az első lépéseket és szigorúan a gyakorlatot publikálom.) Ja meg a Bencének, aki mindig öngyilkos akar lenni, mert vele mindenki kicseszik. ;P

, , , , ,