Menü

Olajfoltok mindenfelé…


Na jó, bevallom, őszintén, hogy kicsit szét csúszott kedves elmém odakint Svédben. Igazából nincs kedvem semmihez és nem lelem a helyem. Ilyenkor szoktam elutazni erre, meg arra, hogy egyedül, kicsit átgondoljam az életem. Már nem az a kérdés, hogy Krisnás akarok-e maradni, vagy ki akarok-e költözni a templomból, mert ilyesmi meg sem fordul a fejemben… (Persze azért csak le írtam ide nem igaz? :) ) Viszont az elmúlt 5hét, 6emberrel összezárva egy lakóautóban nekem bizony "Tumacs" volt. Nem azért, mert nem bírtam kijönni velük (Bár erről igazán ők tudnának mesélni…), hanem azért, mert szeretek egyedül lenni és átgondolni, értékelni a döntéseimet, a tetteimet, az emberekkel való kapcsolataimat, egy-egy szituációban való helytállásomat, méghozzá minden nap. Mivel igyexem minden pillanatot felfogni és megélni, tanulni belőle, így kicsit sok az összegyűlt, vágatlan anyag. Szóval csak itt vagyok a templomban, be kéne ide gépelnem a napló jegyzeteimet, ki kéne mennem könyvet osztani, fel kéne reggel korán kelnem, stb… De nem bírok, mert a felgyülemlett lezáratlan és értékeletlen epizódok életem elmúlt 5 hetének filmjéből, egyre csak rámszakadnak és a nem így kellett volna, vagy másféle kétségek még aludni sem nagyon hagynak. Egyedül kéne lennem pár napot egy üres szobában és rendet rakni odabent, mert míg ezt meg nem teszem, addig nem lesz kedvem új szituációkhoz, amiket ugyanúgy csak a vágatlanba bírok helyezni.

De azért

Tegnap azért voltunk ételt osztani Ózdon egy hajléktalan szállón, ma meg Miskolcon, az utcán. Amúgy meg lejappáztam a köreimet, meg bhajanoztam pár órát mind a két nap. Az legalább olyan mint mindig. Csak egy baj van, hogy nem vagyok Paramahamsa és nem bírom örökké csinálni, mert az anyagi kötőerők rángatnak, mint általában mindenkit…

Caitanya prabhu tartott egy jó leckét tegnap, ahol a vízen úszó olajfolthoz hasonlította létünket, ahol az anyagi energia a víz, mi meg az olajfolt vagyunk… Szóval ott úszik egymás mellett egy csomó olajfolt, néha egyik van előbbre, néha meg a másik, de igazából az áramlatok (kötőerők) egy irányba viszik őket. Viszont mikor az előbbre úszó olajfolt hátranéz és látja, hogy vannak mögötte, könnyedén azt gondolhatja az illúzió, vagy a hamis ego hatására, hogy ő a vezető, mert a többiek követik, hiszen ő megy elöl. Meg ilyenek… 😀

Már nem tudom nyesi-e valaki amit idevéstem, de ezért van ez, ami van, mert ez van.

Szóval most is csak a kegyed kérné ez az elesett, hálátlan kutya, mert úgy néz ki enélkül, még a sima hétköznapok sem mennek.

 

"Hare Krisna mahamantra, soha soha ne hagyd abba"

Gouranga