Menü

Örök szerelem


örök szerelemA következő történetet csak tényleg régebbi olvasóimnak, harcedzett harciszerzin megerősödött veteránoknak ajánlanám. Vagyis ez a bejegyzés a nyugalom megzavarására durván alkalmas és senki se menjen tovább aki szereti a rőzseszín árnyalatokat az életben, vagy bármiféle anyagi boldogságra vágyik ebben a világban. Szívem szerint nem tettem volna ki ezt a történetet, de valahol legbelül már rég szerettem volna megírni. Csak ahogy változik az élet, úgy enged el az ember egy csomó mindent maga mellett. Így engedtem el én is az örök szerelem témáját. Pedig egy nagyon kedves hastáncosnő ismerősömnek, akit nem mellesleg gyönyörű külsővel és rengeteg tehetséggel áldott meg az ég meg ígértem, hogy le fogom írni a meglátásomat az örök, vagy tiszta szerelemmel kapcsolatban.

Aztán nem olyan régen egy igenkedves régi jó barátom megalkotta ezt a kis esszét, melyet egyből tudtam, hogy meg kell osztanom veletek. Természetesen ő még nálam is sokkal szó kimondóbb és egyszerűbb, így kicsit finomítottam azon a nyers valóságon ahogyan én megkaptam tőle…

öveket bekapcsolni, és tényleg csak akkor kattints, ha már nincsenek terveid és elképzeléseid ezekkel a szó összepárosításokkal:


“Van önzetlen örök szeretet az anyagi világban…”,

“örökké együtt leszünk…”

Na ha már itt vagy, akkor velkám. Folytassuk egy pár fokozattal komolyabban:

örök szerelem

Nézzünk egy szép romantikus történetet: Most mindegy is, hogy fiú, avagy lány vagy. alényeg, hogy nagyon szeretnél már szerelmes lenni. Egy igazi társra vágysz, akivel meg tudjátok érteni egymást, szavak nélkül is, akivel pont össze illesz, akire bárhányszor csak ránézel, elégedettség és büszkeség tölt el, mert úgy gondolhatod, hogy a világ legszerencsésebb embere vagy amiért ő az oldaladon van. Mindig is őt akartad, hiszen pont olyan mint a filmeken, a regényekben az egész történet ahogyan találkoztatok. Ő egy olyan fiú/lány, aki mindig meghallgat, segít ha baj van, nagyon türelmes, pozitív, inspiráló, kompromisszum kész, de ami a legfontosabb, hogy nagyon hűséges, hiszen csak te vagy neki, ő meg neked. Így pont tündérmesébe illik a történetetek és a barátaitok is csak irigykedve figyelik ahogy együtt sétáltok, már hosszú-hosszú idelye, és mikor eltelt már pár év, még mindig találtok egymásban érdekeset és újat és még mindig úgy csókol meg, mintha akkor látna utóljára. Behúnyt szemekkel átölel és a hosszú csókok után még sok kis apróval árasztja el ajkaidat amiktől teljesen elolvadsz, mert még soha senki nem csókolt így…
Aztán szívből megesküdtök, hogy örökké szeretni fogjátok egymást és örökké együtt maradtok és soha semmi el nem választhat, hiszen annyira össze illetek, hogy ezen nem tud változtatni, semmi és senki.

De jön a halál.

Rettenetes űrt érzel, hogy elvesztetted őt és rettenetesen hiányzik, majd úgy ahogy ilyen esetekben lenni szokott, nem sokra rá te is utána eredsz a szerelmednek.

Ha egyikőtök se volt vega, halálotok után egyikőtöket az egyik, másikótokat meg a másik pokolbolygón sütögetik majd millió évekig. Egészen egyszerűen a karma azon egyszerű törvéyne miatt, mivel ti is így tettetek egész életetekben más szerencsétlen élőlényekkel. Mivel ezt adtátok, így ezt kapjátok ti is.

Aztán te brazíliában születsz meg és leszel levágva 1oo x mint marha, ő meg valahol szibériában de csak 5o x, mert ő abban a bizonyos életében kipróbálta pár hónapig a vegetarianizmust és addig leállt a húsevéssel.

Aztán valahogy végre ő persze előbb megszületik emberként, pont ezért, mert vega volt egy kicsit, és mivel krisna figyelembe veszi a múltbeli vágyadat, hogy vele akarsz lenni a halál után is, ezért te meg az ő házában lehetsz egy házi cica. Dörgölőzhetsz hozzá akkor ismét amíg csak bírod.

Persze ő megházasodik, gyereke lesz. Te meg mint cica valahogy beleszarsz a babaágyba, mire a volt kedvesed hirtelen felindultságból – mert ugye nagyon szereti a kisbabáját – akaratlanul is, de úgy kivág az udvarra, hogy eltörik a hátsó lábad.

Mire persze te, a cica, úgy megharagszol mint annak a rendje. Ő meg olyan visszahatást kap, hogy te mire megszületsz emberként, lehetsz egy vallató tiszt valahol a náci németországban, ahol a nem is olyan régi karma alapján meg törögeted az addigra zsidó kislányként ujjraszületett hajdani örök kedvesed medencecsontját, és ha még történetesen cicaként annak idelyén szabályozta a kölykedzésedet is, akkor lehet, hogy még valami emberkisérletbe is belerakod, mert ugye ami jár, az jár, vagyisd ha ő állatkísérletet csinált rajtad mesterségesen, mondjuk csak egy ivartalanítást, akkor azt vissza kell adnod neki a karma alapján…

Eddigre persze már durván utáljátok egymást és utána te, a náci tiszt megszületsz Izraelben, mert annyit járnak a zsidók az eszedben, hogy a halálod pillanatában is csak rájuk tudsz gondolni. Így leszel egy zsidó katona, a kedvesed meg lesz egy palesztin gerilla, hogy karmátok és örök ragaszkodásotok alapján kedvetekre gyilkolhassátok egymást tovább.

És persze a Kali-yuga, a hazugságok és álszentség kora megy tovább, és általában nem abba az irányba, hogy minden konfliktus elsimul és mindenki elkezdi szeretni a másikat és végül minden teljesen rózsaszínné válik. És ha még esetleg kezdetben jámborak is voltatok, akkor élvezhetitek még egymást félistenekként a mennyei bolygókon, miután – mivel nem akartok elválni, mert ugye ti örökké egymással akartok lenni jóban rosszban – kifogyasztjátok az összes jámbor tettetek eredményét, és karmátok alapján utána mindketten házilégyként újra kezdhetitek a Földön.

A hajdani kedvesedet, aki oly forrón ölelt és csókolt, akivel annyira jól megértettétek egymást, egy hétvégi telek pottyantós vécéjében lapítja bele az árnyékszék ülőkéjébe az ingerült Jóska bácsi, te meg egy vaddisznó csimbókos valagán utazva valahol teljesen máshol kötsz ki, míg egyszer végre – többmillió egyéb faj után – újra emberi testet kaptok.

Minimális az esély, hogy pont egyszerre, de tegyük fel a lehetetlent, újra összejöttök 2o évre, ami után – mivel még mindig semmit nem tudtok a karma törvényéről, újabb 1o millió éven keresztül ki lesztek nyiffanva mint szúnyogok egy tábortűzben, cafatokra tépve mint fókák egy cápa fogai között, vagy csak többezerszer belefulladtok a málnaszörpbe először mint muslinca, aztán mint darázs ésatöbbi…

Aztán mire újra összekerültök emberként, addigra te egy iraki leszel vallatótiszt az Öböl-háborúban, a hajdani kedvesed meg egy frissen elfogott SAS kommandós, és te meg – mivel minél több információt ki akarsz húzni belőle – pont arra készülsz, hogy… de ezt már le se írom, hiszen a történet végtelen…

Szóval az örök szerelem elég relatív fogalom és elképzelés. És valahol legbelül mindenki tudja, hogy így van, így lesz, meg semmi értelme, de mégis engedünk a csábításnak, kontrollálatlan vágyaink eredményének és időről időre beleszaladunk egy efféle kalandba.

Ez a bejegyzés természetesen nem társadalom ellenes, még mielőtt valaki azzal vádolna bennünket, hogy azért jelent meg ez a bejegyzés, mert szeretném elvenni a kedvét a népeknek a családvállalástól, miegymás. Igazából ez a bejegyzés a szerelemről szólt, arról a szerelemről amire oly sokan áhítoznak mégha Krisnás gúnyát is öltenek.

De azt gondolom, hogy mindent lehet ép ésszel és más-más szinteken csinálni. És ez a párkapcsolatokkal is így van. Csak persze ez egy nagyon komoly és nehéz feladat. Mert ebben a korban nincsenek előttünk pozitív példák, nincsenek olyan helyek, ahol megtanulnánk hogyan kell kezelni az érzéseinket, mások érzéseit, mik Isten törvényei, hogyan működik a világ és most ennek a működő világnak épp mely része szól rólunk. Le kell tisztáznunk jó előre és életünk minden pillanatában szem előtt kell tartnunk, hogy ki vagyunk mi? Mi ez a világ itt körülöttünk? Ki csoda Isten és mi a kapcsolatunk Vele?

Ha meg van a tudás a lélekről, Istenről, a lelki világról, meg erről az anyagiról, de még mindig ott a vágy és a ragaszkodás, akkor még mindig lehet egy egészséges és lelkileg erős családos életet élni, ahol nem a fenti történet dominál, hiszen a kapcsolat a két fél között sem a formás cicikről és a nagy méretű nemiszervről fog szólni. Mikor az ember érti, hogy igazából mindig mindenkiben Istent és az Ő tulajdonságait keressük, de örökké csalódnunk kell, hiszen mi magunk és ezek a börtönünkkül szolgáló anyagi testek, csak a torz tükröződései az eredeti valóságnak, akkor ha elég erős és eltökélt, képes lesz élete végén visszatérni eredeti örök szerelméhez. Istenhez…