Menü

„Otthon édes otthon”


Este
kilenc után értem haza. Kb.fél éve nem jártam már a családi fészekben.
Ahogy beléptem a házba, sajnos a már jól megszokott kép fogadott.
Minden szobába szólt a tv.(Agymosó gép). A nappaliban az öcsém
félkómásan feküdt a kanapén. Felnézett rám, de köszönés, vagy más
reakció nem tellett tőle.

Körbe néztem a többi helységben is. Fater a hálóban d.lött- enyhén kijózanodva a délelőtti alkohol mámorból. Elkerekedett szemekkel kapta fel a fejét a mosolygós "Gouranga Fater"-ra amit neki intéztem. Ő azért egy sziát kipréselt magából. De semmi több. Aztán a konyhába vettem utam, hogy felajánljak némi ételt Krisnának. Persze sokkal inkább korgó gyomrom, mint az Isten iránti szeretet vezérelt.

Sebaj. Talán majd egyszer nem így lesz. Ahogy körülnéztem a hűtőben, megjelent Muter. Ő már köszönt, és mosolygott is. Kedvesen érdeklődött hogylétem felől, válaszoltam, majd leültünk beszélgetni kicsit. Mesélte, hogy fater lassan megőrül a 20-év alkoholizmustól, meg a szokásos családi gondokról. Nincs pénz, nincs biztonság, nincs béke, nincs elégedettség. Óvatosan meg tudakoltam tőle, tettek-e valami lépést a vegetariánus táplálkozás felé, vagy a tv-nézés csökkentése felé. Persze megfelelő magyarázat kíséretében mindegyik kérdésemre nem volt a válasz. Elég fáradt voltam az úttól, meg az edzéstől, ezért nem fejtettem ki hogyan függenek össze ezek a dolgok egymással. Majd holnap mindent megbeszélünk. Gondoltam. Aztán elnézést kértem tőle, átadtam a Vissza Istenhez magazin 2legutóbbi példányát és felmentem a szobámba. Majdnem minden úgy volt ahogy hagytam.

A bhakták és a templom nyugodt, békés hangulata után a szülői ház szenvedésekkel teli légköre és a tudat, hogy minden más házban is ahol nem foglalkoznak Krisnával ugyan ez a helyzet, könnyeket csalt a szemembe. Így tértem nyugovóra.

Hare Krisna