Menü

Pár szép gondolat…


 

etasmin samsárádhvani
náná-klesopasarga-bádhita ápanna-vipanno yatra yas tam u ha vávetaras tatra
visrjya játam játam upádáya socan muhyan bibhyad-vivadan krandan samhrisyan
gáyan nahyamánah sádhu-varjito naivávartate 'dyápi yata árabdha esa
nara-loka-sártho yam adhvanah páram upadisanti.

 


Az anyagi világ ösvénye anyagi szenvedésekkel van teli, és
ezen az úton a feltételekhez kötött léleknek számtalan nehézséggel kell
szembenéznie. Néha veszít, néha nyer, ám történjen bármelyik a kettõ közül, az
út csak veszélyt rejt számára. A halál vagy más körülmények néha elszakítják
apjától, s az õ hiányában egyre inkább másokhoz kezd ragaszkodni, például
gyermekeihez. Néha illúzióban van, néha retteg, néha hangosan sír félelmében,
néha boldog, hogy eltarthatja a családját, néha olyan öröm tölti el, hogy dalra
fakad. Mindez egyre jobban az anyagi világhoz kötözi, és megfeledkezik arról,
milyen régen elhagyta az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Az anyagi lét
veszélyes ösvényét járja, és egyáltalán nem boldog. Akik eljutottak az
önmegvalósításig, azok menedéket keresnek az Istenség Legfelsõbb
Személyiségénél, hogy kitörjenek ebbõl a veszélyes anyagi létbõl. Anélkül, hogy
az odaadás útját követné, senki sem szabadulhat az anyagi lét karmai közül.
Mindebbõl az következik, hogy az anyagi életben senki sem lehet boldog. A
Krisna-tudat útjára kell lépnünk.

(SB5.14.37)

 

életveszély. Danger

 

És még egy kis finomság az első ének egy verse
magyarázatának egyik bekezdése:

 

Ezt az anyagi világot az Úr a Bhagavad-gítában
gyötrelmekkel teli, veszélyes helynek nevezi. A csekély értelemmel megáldottak
csak olyan terveket szõnek, amelyekkel alkalmazkodni próbálnak a nehézségekhez,
anélkül hogy tudnák: e helynek az a természete, hogy gyötrelemmel teli. Nem
tudnak az Úr hajlékáról, amely boldogsággal teli, s ahol nyoma sincs a
szenvedésnek. A józan embernek ezért kötelessége, hogy ne hagyja, hogy az
anyagi világ nehézségei megzavarják, mert azok minden körülmények között,
elkerülhetetlenül bekövetkeznek. A számtalan elkerülhetetlen
szerencsétlenségtõl szenvedve az embernek a lelki megvalósításban kell
fejlõdnie, mert ez az emberi élet küldetése. A szellemi lélek transzcendentális
minden anyagi nehézséghez képest, ezért e szerencsétlenségek nem valódiak. Az
ember álmában láthat egy tigrist, amint éppen arra készül, hogy megegye õt, s
lehet, hogy sír is emiatt. Valójában azonban nincsen sem tigris, sem szenvedés;
mindez csupán álmában történik. Az élet problémái ugyanígy álmok. Ha valaki
eléggé szerencsés, és az odaadó szolgálaton keresztül kapcsolatba kerül az
Úrral, az a legnagyobb áldás. Ha kapcsolatba kerülünk az Úrral a kilencféle
odaadó szolgálat bármelyikének segítségével, az mindig elõrelépést jelent az
Istenhez visszavezetõ úton.

(SB.1.8.25)