Menü

Párbeszéd


  Régi vágyam teljesült a bhakták kegyéből. Ugyan csak egy hétre, de betársulhattam Govinda Hari pr. És Áryadeva pr.-hoz a trevelinges (utazó szankirtan) Iveco-ba. Ez egy  beépített hátujjú kisbusz, ahol három személy tud elférni nagy közelségben egymással. J 

 

Debrecen felé

  Szóval első utunk Debrecenbe vezetett.

  Oda felé Tiszafüreden álltunk meg könyvet osztani. Ismerős volt a hely mert pár éve jártunk ezeken az utcákon a Páda-Yátrával énekelve az Úr szent neveit. Szóval egy új keletű supermarket előtt sikerült megvetnem a lábam, míg a többiek otthonaikban keresték fel a családosokat a Srimad-Bhágavatam nektári üzenetével…

 

Fordulás

  Szép nap volt.

  A legszebb egy félidős jólszituált hölgy volt, aki mikor megpillantott fintorogva fordult el felőlem. Mikor pedig megszólítottam, nagy hangon mondta, hogy ő jól ismeri a Krisnásokat, nem kell neki semmilyen könyv és ő jól tudja, hogy mit csinálunk és mit nem…

  Ment is volna tovább, de csak nem hagytam annyiban a dolgot, mert ilyet még senki nem mondott nekem. Rá mentem kicsit jobban, hogy azt én is tudom mit csinálunk, de mi az, amit szerinte nem?

-Hát nem dolgoztok… -Felelte.

-Hát dehogy nem dolgozok, lelkész vagyok és könyveket árulok adományokért az utcán. Ez a munkám… -Mondtam neki.

-De ez nem egy olyan munka, amiből meg lehet élni, mert nekem minden ismerősöm, rokonom rendes munkahelyen dolgozik.

-Én is egy rendes munkahelyen dolgozom és a Legrendesebb a főnököm is nekem van, Isten.

-De ebből nem lesz háza, meg nem tud fent tartani egy családot.

-De mi van, ha nem is akarok?- kérdeztem vissza. -Mi van, ha egyedül szeretnék élni? Amúgy meg miért gondolja, hogy az ismerőseinek van háza, meg bármilye is? Mind megfognak halni és akkor úgy mennek majd ahogy jöttek. Semmi nélkül.

-De maguknál nem lehet megházasodni?

-De meg lehet, és sok kollégám így is tett, de én nem akarok. Mert még egyikőjük se mondta, hogy ez egy jó döntés volt.

-De maga még olyan fiatal és én meg a férjem 22éve vagyunk boldog házasok.

-Maga nagyon szerencsés, de még nem találkoztam a férjével. A nők meg mindig azt hazudják, hogy ők boldog házasságban élnek… -Mosolyogtam rá.

-De maga ott él egy kolóniában és nem is találkozik annyi emberrel, honnan tudná milyen egy házasság?

-De nem, mert én itt állok az utcán nap-nap után mint például most is és nagyon sok emberrel találkozom. És minden nap ezt csinálom, csak mindig máshol. Szóval nagyon sok emberrel találkozom és beszélgetek ugyan így, mint most éppen magával is.

-De maga miért nem akar megházasodni?

(Nagy levegő, a pármondatos válasz megfogalmazása végett.)

-Mert úgy érzem, hogy erre a hátralevő pár évre fölösleges még egy koloncot a  nyakamba venni. Szeretnék hátralevő életemben ugyan így Istenről beszélni az embereknek. Viszont ha még azzal is foglalkoznom kéne, hogy valahol vár egy asszony, ne adj Isten gyerek, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lennék erre képes…

(Elgondolkodott.)

-Meg nem érzem úgy, hogy szükségem lenne bármiféle kapcsolatra nőkkel, ezért nem is tartok fent semmiféle kapcsolatot velük.

-De ez nem igaz! –Vágja rá.

-Miért nem? –Kérdezem elkerekedett szemmel.

-Hát hiszen most is ezt csinálja. Velem beszélget. Egy nővel… Szóval mégis csak van kapcsolata…

 (Elmosolyodtam)

-Maga nem egy nő! Maga egy lélek… A lélek örök. Ez a test csak ideiglenes.  Ön most úgy gondolja, hogy egy idős hölgy én meg egy fiatal férfi vagyok, de ez csak a test. Ez az ami ami elmúlik. Ez csak egy amolyan földi porhüvely. Ezt sem visszük magunkkal a halál után, erről is le kell mondanunk, ugyan úgy mint a pénzről, a házról, a gyerekről, a férjről, a feleségről stb… A lélek viszont mint az imént említettem örök és mindez csak illúzió a számára, hiszen az ő számára csak a szintén örök dolgok jelentenek valamit.

-Akkor maga a könnyebbik utat választotta… -Mondja megvetőn.

(Enyhén agresszív és kihívó hangvételben)

-Igen? Mert azt gondolja, hogy minden nap kiállni az utcára Istenről beszélni hitetlen embereknek hóban, szélben, fagyban, télben, esőben, napsütésben, az egy olyan könnyű dolog manapság? Azt gondolja, hogy ilyen emberek társaságát élvezni mint például ön is annyira könnyű dolog? Mindenkivel szót érteni és mindenkinek csak mondani, hogy emlékezz Istenre és tartsd meg az Ő parancsolatait? És én még nem is csinálom régóta. Ismerek olyat, aki már 15éve ezt teszi. Nincs semmink, még ruhát is a templomtól kapunk. Nem gyűjtünk magunknak vagyont, csak ez az életünk. Hirdetjük egy hitetlen világnak Krisna szent neveit. Próbáljuk megértetni az ostoba népekkel, hogy nincs sok Isten és Allah, Jehova, Krisna az mind ugyan azaz Egyetlen isten. Hogy nem kell azon veszekedni, hogy melyik az igazi egyház, mert mi mindannyian az Ő gyermekei vagyunk?…  Hogy küzdünk az Erőszak az alkoholizmus, a kábítószerek és az erkölcstelenség ellen egy olyan világban, ahol minden pont csak ezekről szól?  Ez a könnyebb út?…  Úgy gondolja?…

  (Itt megfordult és egész más hangulatban)

-Én is járok ide a lelkészhez Biblia órára… És tudja fiatal ember igaza van…

-Akkor egy kis adománnyal tessék segíteni a munkánkat, legyen olyan kedves.

-Természetesen… De könyvet nem kérek. Nekem ott a biblia…

-Semmi gond.

-Majd esetleg legközelebb, ha jár erre és találkozunk.

-Remélem, hogy így lesz…

-Én is.

-Van egy köszönésünk. Úgy mondjuk: Gouranga! Bengáli nyelven azt jelenti: Légy boldog! Tessék nekem ezt még így búcsúzóul mondani jó?

-Gouranga!

-Gouranga! Köszönöm szépen, és az Isten áldja!

-Az Isten álldja!

 

Aztán mikor jött kifelé a kezembe nyomott még egy zacskót, hogy biztos éhes vagyok és egyek valamit. Megköszöntem neki szépen és elraktam a húzókocsiba, hogy majd esetleg később, mert csak vacsorázni szoktam… 

 

Érkezés…

  Aztán megérkeztünk a Debreceni kis központunkba, ahol nektár prasadammal és kedves szavakkal fogadtak minket a helyi Vaisnavák…

 

  Most megyek és megtámadom a kedvenc helyemet a Plázánál (Vagy valahol máshol ugyan azon a vonalon…:)  ). Ha Debrecenben vagy, akkor gyere arra nyugodtan, mert van valamim a számodra…  JJJ

 Rádhe-Rádhe!