Menü

“Partra szállás”


    Ma KazincBarcikán voltunk 6-an. Rajtaütés szerűen leptük meg a várost és az ostrom első fele úgy kettőig nagyon kemény munkát igényelt mindannyiunktól. Egészen délután kettőig nem is változott semmi, ekkor a bázisról kaptam egy hívást, hogy a mellettem lévő harcvonalban ahol bhGyörgy rajparancsnok bajtársam alakulata küzd, nem jelentkezik a folyamatos rádió hívásokra sem. GovindaHari pr. parancsba adta, hogy az egységgel nézzünk utána mi a helyzet.

  Felcihelődtünk és ék alakzatban két utcával arrébb verekedtük magunkat. Ott már örömmel láthattuk, hogy nincs baj még tartják a harcállást, és bár súlyos veszteségek árán, de még mindig helyt állnak a miénk a vonal.

  Kihasználtuk az alkalmat és a felszerelést rájuk bízva becseréltük az orgazdáknál a zsákmányolt holmit, majd elfogyasztottunk némi elemózsiát. Mire vissza tértünk, addigra ennyhült némileg a nyomás és Deadley rajparancsnok is megérkezett mintegy erősítés képpen.

  Gyorsan megbeszéltük az alkalomhoz legjobban illő stratégiát és mindannyian visszatértünk a magunk frontjára…

  Nekem megenyhült a világ és elolvadt minden. Végre nekiálltam Sankirtanozni. Hirtelen elkezdtem szeretni az embereket, és ezt ők is megérezték. Már nem láttam harcnak a könyv osztást, hanem annak, ami valójában. Nektár óceánnak. A bhakták kegyéből láthattam mindezt és fölajánlom minden hódolatomat nekik, mert minden nap minden percben megmutatják, hogy bizony ők nem más mind a kegy óceánja. Ez az az óceán, ahonnan nem jó kimenni a partra.

  S bár a kitűzött célt még ma sem értem el, de mégis jó érzéssel térek nyugovóra, mert végül is a "jó úton járok".

 Mahámantra: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare

Gouranga!