Menü

Pihenőnap


Bozzaiból

  Ismét ellátogattam kicsiny falumba Bozzaiba a családi házhoz. Ugyan csak egy éjszakát töltöttem itt, ismét sikerült megvalósítanom, hogy soha többet nem akarok haza jönni. Persze nem a rokonsággal van a gond, vagy a ház fekvésével. Sőt igazából ezekkel minden rendben van… Rendben van, ha a régi érzék kielégítésben elég gazdag életemet szeretném folytatni.

   Mert itt minden csak arra emlékeztet, amit igyekszem nap mint nap elhagyni. Hogy kicsit ezosabban is megfogalmazzam a dolgot, olyan vibrációt hagytam itt, olyan vibrációban élnek itt, ami a lelki életem szempontjából egyáltalán nem kedvező.

   Anyámnak mondtam is, hogy alig bírtam aludni és a gyomrom is készen lett, hogy a hányingert már nem is mertem neki mondani, mert hát mégis csak az anyám és lehet nem esne neki túl jól, hogy efféle szavakkal illetném egykori közös otthonunkat. Az elmémnek pedig képszakadás, földindulás.

  Az egyetlen megnyugvás, hogy egy kisebb csapat kitartásáról híres Bhakta van a szomszéd faluban, akikhez most én is tartozhatom. Nem is merek belegondolni, miféle helyzetbe eshetnék (még innét is…), ha nem lennének a közelben és nem tudnám, hogy estére már a társaságukat élvezhetem… Mert jó emberekkel igen is jó lenni. És jó enni. Ezért estére úgy néz ki Mutti átjön velem vacsorálni egyet a bhaktákkal, ha sikerül rávennem… Szóval így is kicsit kibukott azokon amiket mondtam, merthogy miért nem tudom végre elfelejteni a múltat meg minden. De hát ő röghöz van kötve, mint az emberek legnagyobb rése általában és fogalma sincs milyen sehol se lakni és mindig másfele járni, hogy ne legyenek ragaszkodások. Fogalma sincs milyen eljönni egy helyre, ahol nagyfiú lettem és ahová annyi olyan emlék köt, amik amúgy nem jönnek elő. Fogalma sincs milyen bemenni egy konyhába, ahol ártatlan állatok tetemeit sütögetik, mert neki ez teljesen természetes…

 No mindegy… J

Pedagógusok 

  Amúgy úgy volt, hogy az iskola, ahová én is jártam és ahol ő is tanít a mai napig és amit most már szégyenlek, pont Krisna-völgybe ment volna tantestületi kirándulásra, de az utolsó pillanatban néhány idült alkoholista kolléga leszavazta és a valódi lelki értékek megismerése helyett inkább Szlovákiába ugrottak át kicsit piálgatni. Persze Mutti ment velük, amit nem tettem neki szóvá. Tehát a magyar pedagógus társadalom ezen a szinten van.

   Tisztelet persze a kivételnek, hiszen számtalan Iskola tanárai látogattak már el a szent Dhámba.

    Tegnap este érkeztek vissza és akkor találkoztam anyámmal.

   A család örült az ajándékoknak amiket Indiából hoztam és még egy kicsit beszélgettünk is. Bár ahogyan észre veszem egyre kevesebb közös témánk van… Főleg, hogy csak a nőtagok voltak otthon, ides húgom, meg ides anyám személyében…

Gouranga!