Menü

Rádhe-Syamasundara kegye!


  Ma kicsit bealudtam és így késtem Harinámról. Szégyenlem a pofám.

  De Rádhe-Syamasundara indokolatlanul különleges kegyében részesített és végig vihettem a hordszékét, át a városon, hogy onnét oszthassa kegyét mindenféle élőlénynek, aki ma éppen Budapest utcáin járt.

  Meg eldöntöttem, hogy bár fontos ez a Vegafood misszió és van bőven mit tenni itt is, ráadásul még nagyon jó a társaság is, mégis kérni fogom a főnököket, hogy engedjenek el szabira, amíg tart a Páda-Yátra szent zarándoklata. Mert tudom, hogy ha nem teszek így, akkor csak meghibbanok és nagyon sok rosszat fogok okozni a körülöttem lévőknek. (Hát sajna egy ilyen önfejű majom vagyok, hogy ha nem az van amit én akarok, akkor biza szép lassan, alig észrevehetően egyre frusztráltabb leszek.) Ha meg nem kapok szabit, akkor felmondok. Bár őrültségnek tűnik, de hiszek benne, hogy ennek így kell lennie.

  Mert igazából se kutyám, se macskám, akkor meg minek dolgozok, mikor a szent nevet is énekelhetném egész nap a Bhaktákkal. Még a tréningek látogatásáról is képes vagyok ilyenkor lemondani, ami amúgy elég jó érzés. Mármint, hogy nem attól vagyok készen, hogy szétverik a fejemet heti kétszer, meg hogy nem kell éjszaka konyháznom, meg sose látom a napot. Hanem attól, hogy minden nap táncolunk és énekeljük az Úr szent neveit faluról-falura, városról-városra járva, így segítvén a jóslat valóra válását, miszerint egy szépnapon az egész világon el fog terjedni a Hare Krisna mahamantra éneklése, és így nyitva fel az emberek szemét, hogy keljenek fel végre a tudatlanság mocsarából és kezdjék el gyakorolni ők is a lelki életet, hogy állítsák helyre a rég elfeledett kapcsolatukat Istennel.

  Szerintem hagyjatok ti is ott csapot-papot és gyertek velünk. J J J

 

GOURANGA!