Menü

Ráma Vijayotsava


Rámachandra
Pár millió évvel ezelőtt pusztította el az Úr Rámachandra RÁvanát a kéjdémont. Mikor Sri Krisna az Istenség legfelsőbb személyisége megjelenik ebben a világban, mindig azért jön el, hogy enyhítsen a föld démonikus terhén. Eljön, hogy elpusztítsa a démonokat. Minden tettének jelentősége, de egy nagyon jó meditáció megértenünk, hogy melyik démon melyik nemkívánatos tulajdonság megtestesítője.

Mert egyedül nem győzhetjükle a káma, krodha, lobbha, moha, mada, matsarje -t. azaz kéjt, dühöt, mohóságot, illúziót, büszkeséget, irigységet. Ha meditálunk Krisna számtalan kedvtelésén, ahogy elpusztítja az egyes démonokat, mint például a mai napon Az Úr Rámachandra formályában Rávanát, akkor tisztul a szív ezektől az anartháktól. (Nem kívánatos tulajdonságoktól…

Szóval a Rámayána egy ősi szentírás amire a modern irodalmárok csak annyit mondanak, hogy eposz. De hát azért szerintem van különbség a két szó között. a Sztori pedig körülbelül annyi (bár korántsem az elején kezdem, hiszen akkor talán a teremtéssel kéne kezdenem), hogy élt egyszer egy Rávana nevű démon, aki oly nagy hatalomra tett szert lemondásai következtében, hogy a Három világ, vagyis az egész Univerzum urává vált. 

Persze mint olyan kicsit elszállt magától és nem bírta a szerszámával és hatalmát arra használta, hogy mindenkinek elrabolja a feleségét aki csak megtetszett neki és megerőszakolja, vagy bármilyen más módon magáévá tegye. Ezek főleg nagy hatalmú emberek különleges asszonyai voltak, mert hát ugye a szomszédból a Franci neki se kellett…

Aztán egy napon elvitte a nemtudom mia neve Muni feleségét és ha jól emlékszem az egész hadserege előtt megerőszakolta (Ezzel a sztorival kezdődik a legtöbb Rámayána). Erre a Muni persze nem haragudott meg, de adott neki egy átkot, miszerint, ha még egyszer úgy él nemi életet egy nővel, hogy az nem akarja, akkor haljon meg.

Bár Rávana nem félt senkitől, tudta, hogy ez a csapás működik, ezért ezentúl legalább udvarolgatott a célpontjainak előtte. 

És itt jött a képbe Sita devi, az Úr Rámachandra felesége, akik akkor épp az erdőben éltek számüzetésben. (Ha érdekel, hogy miért meg hogyan akkor érdemes az egész sztorit elolvasni) A lényeg, hogy Rávana egy trükkel elrabolta Sitát, és magával hurcolta Lankára (Igen Sri Lankára)  ahol egy aranyvárosban élt és tartotta a háremét, meg a démonhadseregét.

Persze az átok miatt nem tudott azt csinálni Sita devivel amit akart és ez rendkívül bosszantotta, mert Sita devi a leg szebb teremtés volt akit csak látott addig, hiszen nem volt más ő, mint Náráyana örök társa, Laksmidevi, aki pedig nem más, mint Sri Krisna örök társa Srimate Rádharáni.

Nagya csata volt, mert ugye Ráma utánuk ment egy egész majomhadsereggel (mondom, hogy olvasd el, ha érdekel…) és végül nyiszákolta volna lefelé a Rávana fejét, akinek meg 10-volt, de azok mindig újra nőttek. Aztán rá jött, hogy ezt a bestiát bizony szíven kell lőni, hogy elpusztuljon, de azt meg nem tehette, mert Rávana örökké sita devin meditált, aki ily módon jelen volt a szívében. Na de aztán sita devi vissz vonta magát Rávana szívéből és akkor Ráma belélőtt néhány nyilvesszőt, mire vége lett a démonnak…  (Valahogy így…)

A történet rengeteg mondanivalóval és tanulsággal rendelkezik, többek között a házastársi hűségről is. Hiszen Sita devi végig kitartott Ráma mellett és végig erényes, hűséges feleségként viselkedett. Rámachandra pedig nem nézett új fehérnép után, hanem visszaszerezte. Ezt csak gondoltam memegmlítem, mert Főninél is kialakult erről egy érdekes beszélgetés…