Menü

Ratha-Yatra, Tánc halálig, és utána, meg vissza felé.


Múltkor mikor írtam a táncról, nem tértem ki az évente egyszer megrendezett Szekérkarneválról, ami azt hiszem Budapest méltán legnagyobb mulatsága. Hiszen nem elektromos zene szól, hanem a városon átsétálva együtt táncolva és énekelve talán 20-30 zenész is együtt dolgozva adja a ritmust. Körülöttük pedig akár ezren is tudnak táncolni. Mögöttük pedig szekerén nem más utazik Mint Isten egy extázisban megdermedt formája az Úr Jaganátha.

harciszerzi&flag

Szóval évente egyszer attól függően, hogy épp a Krisnások mennyire utálnak vagy szeretnek, mehetek Zászlóval táncolni a menet élén, egyé válni az élő zenével. És mondanom sem kell, hogy olyan pillanatokat élhetek itt át Istennek táncolva, amikről eddig még nem nagyon véstem, mert azért aggódtam, hogy megszólnak érte. De azt hiszem ma megint túl lépek egy határt. :)

Mivel egészen kicsi koromtól táncolok, és egészen korán sikerült ezt színpadon is megtennem emberek előtt, nem szoktam szívbajos lenni, hogy mit szólnak hozzá mások. 30 évem alatt, meg a többi táncosokat figyelve ki tudtam válogatni azokat az elemeket amikkel azonosulni tudtam és amiket be tudtam építeni a mozgás kultúrámba.

Aztán az Indiai út során, mikor Gurumaharájával megjártuk az Úr Jaganátha földön megnyilvánult eredeti otthonát, Purit, megváltozott a zászlós kedvtelés. Az első fesztiválra Muterommal varrattam egy kékszínű zászlót, amire felfestettem Sanskritt nyelven a maha-mantrát. De Puriban Gurumaharája kegyéből hozzá jutottam 4 maha-zászlóhoz annak a templomnak a tetejéről, ahová fehér embert nem engednek be. (ez a real rasszizmus amúgy :P) Na azokból készítettem egy furfangos zászlót, amivel idén jöhettem.

Igazából minden ilyen tánc ugyan úgy indul. mint minden más. Először az embernek át kell lépnie a saját egóját, hogy egyáltalán ki merjen állni és mozogni merjen. Persze minél több a gyakorlás, annál könnyebb ez. Itt van az, mikor még át kell lépned azoknak a csíráknak a kis egóját is, akik életükbe nem mertek/tudtak táncolni, pláne nem nyilvánosan.

Aztán az idei fesztiválon már nem variáltam, egyből felső nélkül kezdtem, hogy megspóroljam azt a kellemetlen fél órát ami azzal szokott el menni, hogy ronggyá izzadom a ruhám, megpróbálom lehámozni magamról, aztán meg valami olyan helyre tenni, ahol biztonságban meg lesz a felvonulás végéig.

Ez itt még az eleje a dolognak, ahol  azoknak az embereknek a kis egóján kell átlépni, táncolni könnyedén akik soha nem merték levenni a felsőjüket. (Ez a lépés főleg azon irigyekkel szokott menni, akik vagy olyan gizdák, hogy egy gramm izom sincs rajtuk, vagy olyan zsírosak, mint egy malac és ezért nem ugrálnak póló nélkül) Pedig a Chadar és Dhoti egy védikusan teljesen elfogadott öltözet egy férfi ember számára.

Csakra nevek

Gyökér csakra
Na de menjünk is tovább, hiszen ez épp a legalsó szint, mondhatni mikor elindul a menet és az energia, a  föld felől, a gyökér csakrától felfelé. Természetesen a gyökércsakrától az energiát feljuttatni a következő ponthoz tánc közben nem egy olyan ismert gyakorlat manapság. De azt mondom, hogy más spirituális gyakorlatok során is el szoktak botlani az emberek.

Mert amikor ugye a bizsergés beindul, akkor mivel a nemi szervek is itt találhatóak, akkor azok el szokták vinni az emberkéket. De ha valódi élményre vágyik az ember, akkor el kell tudnia engedni ezt és feljebb tornásznia a powert a szakrális csakrán, majd napfonaton át a szívbe.

Természetesen ahogyan az energia beindul, vagyis az ember táncolni kezd és tudatosan elkezdi felemelni ezt az energiát, ezt a körülötte lévők is általában érzékelik. Legfőképp az ellentétes neműek, ami pedig egy kívülről érkező nehezítés, hogy ne a pillájukat rebegtető és csábító mosolyukat villantó ilyenkor odakeveredő nőstények felé közvetítsük ezt az energiát, hanem rendíthetetlenül felfelé.

Szakrális csakra
Igazából manapság a gyökér és a szakrális csakrákon a legnehezebb az energiát túl juttatni, mivel az emberek nagy többsége nem képes ezeknek a részeknek a zsibongásán tovább lépni. De ha el merjük engedni a nemi szervek izgalmát és késztetését, akkor utána már más jellegű feladatokkal kell megbírkóznunk. Ez azért duplán nehéz feladat, mert a gyökér és szakrális csakra is ott található, ahol azok az érzékszerveink, melyek manapság a média által lekommunikált boldogságunk forrásai.

Napfonat csakra
Mikor túl jutunk az alsó bizsergésen, akkor jön a kellemetlen rész, a napfonat ami a gyomorszáj tájékán helyezkedik el, és éhség, szomjúság, de főleg felkavarodott gyomor élményét kelti, amitől az ember könnyen émelyegni kezd. Vagyis jön a kitartás próbája, hogy nyomod-e tovább a cuccot felfelé, vagy meg állsz pihenni, mert mindjárt kihányod a beledet…

Szív csakra
Ha sikerül tánc közben túl lépni ezeken az apróságokon, akkor óhatatlanul el jutunk a szívhez. Vagyis fel emeljük az energiát a szívcsakrához. Ez akkor durva élmény főleg, ha pozitív zenére, pozitív emberek között, olyan helyen vagyunk, ahol mindenki szeret mindenkit, de ha nem is, mi legalább igen.

Itt jön az érzések próbája, vagyis újra szembesülünk az induláskor kapott ingerekkel, vagyis a hogynézel ki?, mi van rajtad?, ki vagy te? érzésekkel-kérdésekkel. Ezeken most már nem egó szintjén, hanem érzelmek szintjén kell átlépnünk és csak az alázatos formán tudunk tovább haladni.

Vagyis úgy kell gondolnunk, hogy nem vagyunk többek egy porszemnél, és igazából olyan jelentéktelenek vagyunk, hogy nem is érdemes másoknak velünk foglalkoznia. De igaz, hogy ilyen kis parányiak és jelentéktelenek vagyunk, a tőlünk telhető legnagyobb mértékben azért szeretünk mindent és mindenkit, valamint a tőlünk telhető legmaximálisabb odaadással, szívből táncolunk tovább. Tapasztalataim szerint ezen csak így lehet tovább lépni.

Torok csakra
Ha ide eljutunk, méghozzá mindenféle tudatmódosító segédeszköz nélkül, akkor az azt jelenti, hogy egészen ügyesen figyelgettük eddigi életünkben az érzéseinket és ingerenciáinkat ahhoz, hogy túl tudjunk lépni rajtuk. Persze „kis+ segítséggel, hiszen a bhakták társasága, meg maga az Úr jelenléte, valamint a mindenki által együtt vibrált ősi mantráknak olyan ezerszerező ereje van, hogy sokkal könnyebb dolgunk van elérni ezeket a szinteket, mint mondjuk egy jógateremben ücsörögve próbálkozni.

Mikor átlépünk a szív-csakrán és eljutunk a torok-csakrába, akkor tapasztalataim szerint gombóc lesz a torokban, ismét csak szomjúság kezd gyötörni, valamint fulladás, köhögés jön elő, valamint el kezdenek a hangok kifelé kívánkozni, éneklés, kiabálás, sikongatás, zokogás, sírás  formájában

Homlok Csakra
Na itt szokott az ember igazán fényt kapni. Mikor már nem érdekelnek a formás cickók, meg popsik, elmúlt a hányinger, a szomjúság sem gyötör, nem érdekel, hogy mit gondolnak mások, csak sikongatsz, meg ugrálsz táncolsz énekelsz, mert feljebb nyomtad az energiát a torokcsakrán, akkor az szépen el jut a homlokhoz. És akkor kinyílik a harmadik szem. Amivel elkezded látni, tapasztalni a finom fizikai világot.

Ez este neccesebb, mert mondjuk egy diszkóban a sok szétcsúszott aurájú mesterségesen módosított tudatú ember bevonz mindenféle szellemeket, szörnyikéket, akik aztán kényükre kedvükre tudják facsarni a kis testüket. Ez természetesen cseppet sem szép látvány, ezért ha valaki netán egy éjszakai szórakozó helyen jut el ide tisztán, akkor komoly kis asztrális orgiának lehet a szemtanúja, de ha drogok hatására, akkor tulajdon képpen ez az a pont, ahol ő maga felett is teljes mértékben át veszi egy teremtmény az irányítást, vagy beparázik és habzó szájjal hull a padlóra, hogy azt mondják rá, hogy túlnyomta magát. Mert túl is, csak nem épp úgy ahogy azt gondolják. :)

Na de nekem ezzel most nem kellett törődnöm, hiszen egy ekkora Maha Harinama mint a Ratha Yátra, délben, a tűző napon, sok száz kilóméterre kergette az összes finom fizikai élősködőt. Így nem maradt más hátra, mint látni a harmadik szemmel az emberek igazi arcát. Persze sokszor ez is elég ilyesztő tud lenni, de ha az ember ügyes volt a szív csakrás játéknál, akkor továbbra is képes szeretni mindenkit. Ha nem, akkor megijedünk és az energia visszazuhan addig ameddig úrrá nem leszünk magunkon. :)

Korona csakra
Miután szétcsodálkoztuk magunkat, hogy JÉÉÉ ez így, az meg úgy, és nem paráztunk be, akkor utána el tud jutni az energia a korona csakrába, a legfelső csakrába, ahol a kis szikám (hajtincsem) is található. Ekkor jön a libabőr, hidegveríték, remegés, meg az érzés, hogy itt és most szeretnék ebben a pillanatban meghalni, mert most olyan jó, hogy nekem ennyi bőven elég volt abból ami ezen az érzésen kívül van.

De természetesen a magamfajtának még nem jött el az ideje, hiszen ezt is le kellett még írnom neked, úgyhogy Isten nem engedi meg csak úgy simán, hogy kirobbanjak az agykoponyámon keresztül. Szóval mikor szembesülök azzal, hogy még nem érkezett el az idő, akkor szépen lassan engedjük visszacsússzanni a különféle állomásokra a powert, és megprósziljuk a meditáció során végig a szív és a korona között tartani valahol, és így táncolni és énekelni az Úr örömére.

Természetesen egy ilyen halálközeli élmény után visszatérve már nem onnan jövünk ahonnét előtte, hanem odaátról és ilyenkor nézünk össze azokkal, ilyenkor kapcsolódunk azokkal akik szintén megélték már ezt így vagy úgy. Ilyenkor kap az ember olyan ajándékokat, hogy a Lelki tanítómesterével tölthet egy kis időt egy kírtan közepén. :)

Ezek azok a mosolyok amikor csak egymásra néztek és tudjátok, hogy a másik is tudja. De nem mondhatja el senkineksenem. Mert úgy se értené ezt az, aki még sosem csinált ilyet. :)

Csak a harciszerzi olyan ostoba, hogy ezt így leírja és felteszi az internetre, hátha így még több barátja lesz, akik nem a kis kukijukkal, meg puncijukkal játszanak már, hanem a belső energiáikkal. :)

Sambandha

Aztán véget ért a tánc, és már a jövő évire áhítoztam, mikor felmentünk a Sambandhával a színpadra és muzsikáltunk. Olyan közös meditációt csináltunk egy ilyen tánc után, hogy azóta is mindenki csak azt kérdezi, mikor lesz a következő.

Sambandha Bankee&Kisordas

A válasz pedig egyszerű rá. Én, mi így élünk. Vagyis minden pillanatban toljuk. De vasárnap esténként összejövünk a tempibe, valamint augusztus végére tervezünk egy Mantra pikniket a Margit szigetre, ahová jönnek jógás cimboráink is.

Vagy ha szervezel házi bulit, akkor szívesen elmegyünk és zenélünk veletek. Mert ilyet is szoktunk, mert imádunk együtt zenélni, meg meditálni. Ha kíváncsi vagy hogyan csináljuk ezeket, akkor a Sambandha oldalára pár napja feltettünk egy ingyenesen letölthető Ssambandha házibulis felvételt, amolyan igazi sírós formában.


Pusszantás

Gauranga