Menü

“Régebben nem tudtam”


a börtön ablakában

nehábhikrama-náso 'sti      pratyaváyo na vidyate
sv-alpam apy asya dharmasya      tráyate mahato bhayát

Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
 
Srimad Bhagavad Gita 2.fejezet 40. VERS
 
Sok olyan embert ismerek akik vadállat életet éltek és bármit meg tudtak tenni, bármilyen bűnt elkövetni, mert nem féltek a következményektől. Aztán sokan közülük arra a sorsra jutottak amit általában kiérdemeltek ezen tetteikkel maguknak. 
 
De vannak köztük olyanok, akik előző életeikben már gyakorolták a lelki életet. Nekünk szól ez a vers a Gitából. Krisna megígéri, hogy bármilyen apró kis lelki eredményt is érjen el az ember, az onnan örökre meg marad neki. "Nem vész el soha".
 
Aztán ha az ember kudarcot is vall a halál pillanatában, mert még mindig önző és irányítani akaró vágyak gyötrik, akkor meg kell születnie megint, egy újabb történetben, ahol kiélheti ezen vágyait. Ezért teremtette meg Isten ezt az anyagi világot, hogy itt el bohóckodhassunk…
 
Nem is olyan régen viszont, érkezett egy nagyszerű ember, Srila Prabhupáda, és elhozta a védikus írások üzenetét, nekünk ide a nyugati világba. És így mikor elérkezik az idő, és feltámad a vágy a szívünkbe, hogy megértsük sorsunkat, hogy mit és miért kapunk és mi és miért történik velünk, akkor  újra el kezdünk imádkozni Istenhez, és Krisna eljuttatja hozzánk a tudást, amit előző életeinkben már gyakoroltunk és ismertünk, de most megfeledkeztünk róla.
 
Legyen az élőlény bármilyen helyzetben is, Krisna sosem felejti el, hogy mit tett érte előző életei folyamán és mikor újra hozzá fordul, akkor Ő ismét felnyitja a szemét, hogy onnan folytathassa, ahol legutóbb abbahagyta.
 
Íme erre egy példa. Egy vers, amit nem olyan régen kaptam egy jó barátomtól:
 
Régebben nem tudtam
Régebben nem tudtam, hogy mióta élek,
Mióta szenved testemben a lélek
Sok mindent tanultam mindenféle jóról,
De nem tudtam semmit a mindenhatóról.

Krisna hű bhaktái segítenek nekem
Hogy hasznosan éljem rövid kis életem.
Srila Prabhupáda könyveit vizsgálva,
Tudom miért jöttem erre a világra.

Uralkodni vágytam az anyagi léten,
De csak szenvedésban volt idáig részem.
A született lelkekenek nem kell uralkodni,
Legfőbb feladatuk: az Úr Krisnát szolgálni!

Krisna ment ki minket az anyagi létből
Halálból bajokból örök születésből.
Az ki életében az Úr nektárját issza,
A test halála után Hozzá térhet vissza

Arjuna nagy hős volt, az Úr Krisna barátja,
Akit Ő oktatott a Bhagavad-Gitára.
A Bhágavatamnak a szent rishik örültek,
Akik ezer éves áldozatra gyűltek.

E szent írásokat, melyeket követünk
Srila Prabhupáda juttatta el nekünk.
Azóta terjesztik szerte a világon
És hozzánk is eljut a tanítványi láncon.

Mert boldoggá engem egyedül az tehet,
Ha hű szolgálatot végezhetek Neked.
Te vagy szabadítónk, áldás a világnak,
És védelmezője minden szent bhaktának.

Mert a bhakták szentek
Szolgálatuk tiszta
Énekeljük velük,
Hare Hare Krisna!

A legnagyobb kegyet Caitanya adta,
Aki nem kért másra, csak a kirtanra.
Zengjük szüntelenül az Úr Krisna nevét
Így tesszük boldoggá mindenki életét.

Túl rövid az élet most a Kali korban,
Hogy az r nagyságát elmondhassam sorba.
Nem is próbálom meg, hiszen lehetetlen,
Mert Ő tökéletes minden értelemben.

Csodálatos neve, szent cselekedetei,
Önmagában teljes, boldogsággal teli.
Ő az egyetlen, ki mentes a hibáktól,
Ő szabadíthat ki az anyagi világból.

Ha így látod Uram, könyörögve kérlek,
Hogy lótuszlábaidnál leljek menedéket.
És a szent név által rajtad meditálva,
Hozzád térjek vissza a lelki világba.

Hódolatomat ajánlom az Úr Krisna bhaktáinak, és minden dicsőséget Ő Isteni Kegyelmének A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhupádának, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete alapító ácáryájának!

Lukács „Don” Kálmán
Vác, 16 év fegyház
2009.01.04.
Hare Krisna