Menü

Replika


Tegnap
este, csak pár ember lézengett Replika koncerten 40-50. Nem volt
meghirdetve rendesen. Nagyon gagyi kis plakát adta hírűl a falu
lakóinak, hogy "A tízéves
Replika zenekar koncertje"
lesz. A belépő, pedig 200Ft volt. Az egésznek olyan házibul és nyílt
próba jellege volt. Persze ezt csak én láttam így. Igazából a zenekar
durván kitett magáért. A dobos Gergő, négy verőt tört el, a hangzás
pedig gondolom a szokásosan sokkoló volt. Én most láttam őket
először… Bejött…

Már nem csak a feeling, hanem úgy az egész. Nagyon tetszett, hogy ha üres lett volna a nézőtér vagy fullon lett volna, akkor is valószínüleg ugyan ilyen lett volna a hangulat. Mert Nitay-bhavana Prabhu (CsatóP.) nem énekel, sztároskodik, fikáz, gyalázkodik, nem kérkedik vagy nagyképűsködik, hanem imádkozik… Végig… Fohászkodik Istenhez…

Ettől pedig egy meghatóan őszinte és magával ragadó élmény az egész koncert. Sosem gondoltam, hogy a keményebb műfajban ilyen szintet is lehet produkálni. Zeneileg és ritmikailag is ott vannak a szeren. Kiültem a majdnem üres nézőtérrre. Elől egy nagyobb maréknyi rokker fejelgette a színpadot, de amúgy olyan volt mintha egyedül lettem volna, mintha nekem játszottak volna… Csak nekem…

Valami át akart jönni tőlük, és át is jött. Persze elég lassan. Jó magam a klasszikus zenét jobban komálom, így az első négy szám alatt hányingerrel, aztán a következő kettő alatt hidegrázással küszködtem, de sikerült bent maradnom. Aztán jött ez:

 

 Másik világ kapujában

 Együtt vagyunk és minden szép

Evezünk a vágyak tengerén

Te csak azt szeretnéd, ami elmúlt már

De az időnk lassan lejár

 

Az életünk ajándék

Gyönyörű de meddig járjuk még

Jön az ősz, a tél, s még semmit sem látsz

Kár volt megszületned ne várj tovább

 

Őseink útját járjuk miért?

Élünk és meghalunk semmiért

Egy másik világ kapujában állunk rég

De belépni nem tudunk még

 

Mert visszahív: a test, a szív, a Föld

 

Sok mindent megszereztünk már

Engedjük el, menjünk tovább

 

A hang, az ég, a nap

 

Sok mindent megszereztünk már

Engedjük el, menjünk tovább

 

A tűz, a víz, a vágy

 

Sok mindent megszereztünk már

Engedjük el, menjünk tovább

 

A szó, a kép, a gyönyör

 

Sok mindent megszereztünk már

Engedjük el, menjünk tovább

 

Az emlék, a gondolat, a hatalom, a kéj

 

Őseink útját járjuk miért?

Élünk és meghalunk semmiért

Egy másik világ kapujában állunk rég

De belépni nem tudunk még

 

Itt vagyunk

Minden nagyon szép

Tovább evezünk

A vágyak tengerén

 

Te csak azt szeretnéd

Ami elmúlt már

Az időnk kevés

Lassan már lejár

 

Az életünk nagyon szép

De meddig járjuk még

Jön az ősz után a tél

Ne várjunk, induljunk tovább

 

Apáink útját mondd miért

Miért járjuk tovább

Hisz ők sem boldogok

Ne maradjunk, induljunk tovább

 

  GOURANGA HEY!