Menü

„Sámánok öröksége”


 

  Lila Suka prabhu annak idején nagyon sokat prédikált nekem arról, hogy miért nem szabad hibát keresnünk másokban. Akkoriban nem nagyon értettem még, illetve elég nehezen jöttek át a dolgok.

 

  Puri maharája pedig azt mondja, hogy ha valamilyen drognak a rabjai voltunk/vagyunk ha abba hagyjuk, akkor annyi idő kell a szervezetből való teljes kiürüléséhez, mint amennyit „etöltöttünk a társaságában.”

  Ha Krisna engedi, akkor hamarosan elérkezik nekem is ez az időpont. A felén legalábbis hála Istennek túl vagyok már. :)

  Megfigyelhetem egyébként, hogy már most mennyivel másabb.

  Az az igazság, hogy a szervezet ezekből a mérgekből mindig elraktároz és később, mikor már nem jut hozzá, akkor elő-elő vesz 1-2 adagot. Ezt a modern orvos tudomány is ismeri és a „Flesh-back” néven tesz említést a jelenségről.

  Valóban így működik ez az én véleményem is, bár sajnos tapasztalati úton tudok nyilatkozni az eseményről. Minden esetre nagy kegy ilyenkor Puri maharája szavaira gondolni, mert olyankor van vége az alagútnak.

  Egyébként a későbbi visszaesők, általában ennek a bizonyos „flesh-back”-nek esnek áldozatul és nyúlnak ismét valami szarhoz.

 

  Szóval visszatérve a hibakeresésre ez bizony egy nagy betegség itt az anyagi világban, magyarok között pedig különösen. Talán az elmúlt 1000 esztendőnyi szenvedés végett alakult így a nemzeti mentalítás;

 

  Ahogyan nekem mondták, az ős magyarság, illetve a Pogány hit. (Mert ez egy vallás, nem pedig azoknak a gyűjtő neve, akik nincsenek kereszténnyé keresztelve.) A védákkal összhangban lévő, tulajdon képpeni szellem hit volt, melynek a magyar illetve hun brámanái (papjai) a Sámánok voltak. Bár a szellemek imádatát nem javasolják a védák, illetve azt mondják róla, hogy a tudatlanság minőségét jelenti, bizonyos hatalommal fel voltak/vannak ruházva ezek a „varázslók”.

  Mikor is pedig István királyunk úgy döntött, hogy bekeresztelteti a nemzetet és fel vette népünk a kereszténység keresztjét, sokan már akkor szóvá tették ennek későbbiekben jelentkező hátrányait. Istvánról azt mondják, hogy ő maga mind a két vallást gyakorolta, tehát templomba is járt, meg a „régi” Isteneknek is áldozott. Egyszer úgy hallottam, megkérdezte tőle valaki, hogy miért csinálja ezt? Mire azt felelte: Én vagyok a király és elég gazdag vagyok hozzá, hogy megtegyem.

  Aztán később mikor a következő királyok már nem akartak pogányok lenni, sőt az inkvizítorok lelkes buzdítására elkezdték tűzzel vassal hirdetni a „Szent igét” egy nagy hatalmú Sámán elátkozta népünket illetve annak mindenkori vezetőit 1000 évre. (Jó kis millennium.)

  Ennek az átoknak a következménye volt, hogy az elmúlt időszakban, csak veszítettünk és mindig a rossz oldalra álltunk.

  Sokan mondják, hogy már lejárt az átok és az Európai uniós csatlakozásunk már a következő időszakhoz tartozik, de ez sajnos nem így van. Az átokból ugyan már nincs sok hátra, de ez az Uniós téma a maga vallástalan és démonikus mentalitásával amolyan utolsó csapás a nemzetnek, mivel az unió össze fog omlani. Nem holnap, de már az utolsókat rúgja.

 

  Tehát a múlt történései után, ami ennek a bizonyos átoknak köszönhető, szépen lassan cinikussá, mosolytalanná, egymásnak is rosszat akaróvá váltak az elkövetkező generációk. (Mikor a parasztnak megdöglik a lova és nagyon elkeseredik, de jön a jó tündér, hogy egyet kívánhat, mire ő: Dögöljön meg a szomszéd lova is. Na erről beszélek.)

  Amit mostanában értettem meg, az nem egy új dolog a magyarság számára, csak nincs kihangsúlyozva:

 

„Más szemében a szálkát, de sajátjában a gerendát sem veszi észre.”

 

  Tehát ha valakit ilyen rossznak látunk, vagy azt gondoljuk róla, hogy olyan bűnös, akkor az azt jelenti, hogy mi magunk vagyunk olyanok, méghozzá sokkal nagyobb mértékben mint az, akiben elménk felnagyítja hibáinkat, eltakarva ezzel a saját „gerendánkat”.

  És persze fordítva is igaz. Mikor valaki neki áll szapulni, hogy figyelj, csak majd én most jól megmondom neked, akkor igazából csak segítséget kér, és ránk vetítve elmondja saját gyengeségeit, amit rühell magában és inkább ránk vetíti. A legrosszabb amit ilyenkor tehetünk az az amit az elménk mond, vagyis bepöccen és a mi hibáinkat meg átvetíti az agresszorra, és már tépjük is egymás haját; „Nem igaz, mert te vagy a hülye!”

  Mikor Krisna ezt a filmet vetíti nekünk, olyankor az az ő kegye, hogy segítsen minket alázatossá válni. :)

 

  Az ember kétféle képp élhet. Úgy mint egy méhecske, aki mindig a nektárt keresi, (vagyis a jót), vagy úgy mint a légy, aki mindig a szart.(vagyis a rosszat.)

 

  Legyünk hát méhek az Úr kaptárában, mert a legyeknek nagyon szar. (szó szerint.)

 

Gouranga!