Menü

Sankirtan Yagja!


  Áryan deva prabhuval portyáztunk Salgotarján utcáin. „Kerteseztünk” :).

   Azt kell mondanom nagyon nagy volt. Egymás mellett haladtunk az utca két oldalán amolyan laza délutáni tempóban. Nagyon szerencsés vagyok, hogy végre egy olyan templomhoz tartozhatok, ahol dhótiban lehet osztani Srila Prabhupáda könyveit. (Persze azért més bele kell jönnöm.)

  Volt egy ház, vagy nevezhetném inkáb amolyan félkomfortos Putrinak is, ami egy dombon állt. Mikor becsöngettem egy káráló hang hallatszott a házból, hogy jöjjek fel és be a házba. Nagy levegőt vettem hát és neki vágtam a lépcsősornak, majd beléptem az omladozó családi-ház nyitott ajtaján mely előtt egy szakadozott koszos függöny lengedezett. Aztán amint beléptem egy furcsa hangulat ütött meg. Komolyabb „ember” szag, sűrű félhomály és egy csapat setét bőrű kis lurkó, akik a fel mentén ültek a különféle ramaty állapotban lévő ülő alkalmatosságokon. Majd elém toppant a ház úrnője egy össze zuhant kis temperamentumos fekete asszony egy kosárral a kezében. Gyanakvó szemekkel mért végig, mire kedvesen rámosolyogtam és előadtam, hogy szerzetes vagyok és Gourangás matricákat hoztam mondjuk a gyerekeknek és amúgy mellesleg még az alkohol a kábítószerek és az erőszak ellen harcolunk én és társaim és ha volna legalább egy forintjuk, amit igen nagy szeretettel és jó szívvel fel tudnak ajánlani a Jó Istennek, hogy segítsék ezzel is szent missziónkat, akkor nagyon hálásak volnánk.+ Még elcsattant pár kérdés+ válasz, de egy nagy közös Gouranga után és pár minutumon belül az egész család apró után kutatott a kis kulipintyó különböző helyiségeiben. Az érdekes rész igazából ezután következett…      Előkerült a család egy ifjú hölgy tagja egy szépen összehajtott kendővel a kezében és hirtelen mozdulattal előttem termett, majd azokkal a szavakkal, hogy ebben a kendőben az összes ima és áldás benne van, nagy áhítattal a homlokomra illesztette. Pár másodpercig így fogta, majd elkerekedett szemekkel elszaladt, hogy ő is szeretne adományozni. Igazából már valamennyire fel vagyok készülve a hasonló szituációkra, de azért az első pillanatok, mikor effajta áldást kapok, mindig némi viszolygást keltenek bennem és mindig meg kell győznöm kedves elmém, hogy a prédikálás érdekében belemenjek ezekbe. Igazából teljesen felkészülni nem hiszem, hogy lehet az ilyen szitukra, mert ahány ház annyi szokás… No mindegy… Szóval elszaladt, ki az udvarra, míg én a többiektől begyűjtöttem a fél marék aprót, amit a ház kis lakói fel tudtak ajánlani Krisnának. Aztán kiléptem az udvarra a háziasszonnyal együtt, aki mintegy mellékesen hozzá fűzte a történtekhez, hogy a lányának nincs semmilye + őrült és pszichológushoz is jár. Majd megpillantottam őt egyik garázsból a másikba szaladni miközben odakiabálta, hogy mindjárt hozza az adományát, csak várjak. Mutija ismét odadobta, hogy teljesen meg van szegényke mekkenve, de azért szereti, mert a lánya. Aztán előkerült ismét széles mosollyal az ábrázatán, majd egy zacskó tésztát nyújtott át. Megköszöntem és azon imádkoztam magamban, hogy ha bármit is tettem az életben, amiért lelki fejlődést kaphatok, akkor annak az eredményét ugyan adja már oda a jó Isten ezeknek a lelkeknek. Mikor ismét az utcára értem és jobban szemügyre vettem az adományt, elégedetten láttam a zacskó alján, hogy tojás nélkül, és hogy olasz, úgyhogy az ebből készítette ételt fel lehet ajánlani Krisnának.

  Aztán pár házzal feljebb Áryan deva prabhu mesélte nagy nevetve, hogy a hölgy akinek az előbb adott egy könyvet nagyon lelkesen érdeklődött, hogy ki az a kislány vele ott a túloldalon, meg hogy férjnél vagyok-e már. Aztán nem ált neki magyarázkodni szoknyám és copfom végett, hanem csak annyit mondott, hogy templomban lakok és nem vagyok férjnél. :)))

   Aztán egy bácsival beszélgettem, aki mikor a szomszédjáról érdeklődtem csak azt mondta, hogy ő már régóta olyan beteg, hogy nem is tud felkelni. De azért becsöngettem hozzá. Pár perc múlva ámulva nézte, ahogyan kijött az udvarra és mérgesen kiabált velem, hogy megzavartam nagy betegségében. Nem nagyon vettem fel a szitkozódását, csak nevetve oda kiáltottam az ámuldozó szomszédjának, hogy most akkor ugye csoda történt :))) …

  Az egyik sarkon becsöngettem egy nagy házba de már későn vettem észre az amúgy elég méretes feliratot, miszerint ez bizony egy katolikus plébánia. Kicsit tartottam tőle, hogy valami kemény vonalas figura jön ki és szét küld mindenfelé, de egy nagyon kedves és pozitív hölgy került elő aki némi beszélgetés után lelkesen Gourangázott és adományozott.

  Míg mi nyomtuk a „kertest”, addig Laksmi pati prabhu „magas faluzott” (emeletes ház :))) és beleszaladt egy emberbe, aki 3 éve nem mozdult ki a lakásából, sőt az ágya 2méteres körzetéből sem, mert lélegeztető gép tartja életben. Jól elbeszélgettek és Laksmi pati pr. Mondta neki, hogy őt Isten küldte most ide hozzá és ez a legtökéletesebb nap az életében, majd adott neki egy könyvet.

  Persze minden bizonnyal sok más is történt, de azokról most nem írnék, mert nem tudok róluk, meg mert még van más dolgom is. Például most kigyűjtöm a netről az Egerben fellelhető összes harcművészet edzésének helyét és időpontját, hogy majd alkalom adtán végig látogathassam a helyi dojokat…

  Adjátok kérlek a kegyeteket, hogy tudjam osztani Srila Prabhupáda könyveit. Előre is meg így utólag is köszike:)!

GOURANGA HEY!