Menü

Shinden fudoriu Seminarium2006Crick


  Szóval az elmúlt hétvégén Cs.Gy. Sensei (4Dan) és még két másik tanítványa (Dojoteso J), +M.A Sensei (4Dan), L Sensei (4Dan), és még két másik Debrecenből már jól ismert Sensei társaságában, volt szerencsém ellátogatni a Horváth Crick (Asszem így kell írni.) szigetre egy Shinden fudoriu (Egy szamuráj iskola, aminek a mozgás anyaga a természetes mozgáson alapszik.) szemináriumra Amit Dean Rostohar (14Dan.) Sensei tartott. (Egyszuszra :))

 

  Már odafelé kiderült számomra, hogy ez bizony nem egy közönséges utazás. Szakadó esőben száguldozott a három autó az autópályán amolyan játékos versengésben, amit csak félszemmel láttam, mert minekutána munkából indultam(Tehát nem aludtam este.) eléggé fáradt voltam és még jappázni is próbáltam. (Szíp magyarossan.)

 

  Aztán a határnál begördültünk egy benzinkútra, ahol is az egyik jármű megadta magát. Szerencsére ez pont Cs.Gy.Sensei céges járgánya volt, amihez hozzá nyúlni ugyan nem lehetett, viszont egy trélerrel utánunk küldtek kb4óra múlva egy másikat, amivel folytattuk utunkat.(Legalább aludtam addig egyet.)

 

  Már sötét volt mire odaértünk és eléggé nehézkesen sikerült beazonosítanunk a másnapi szemináriumhoz tartozó kemping helyét. Miután a már ott lévők felkeltek és nagy kegyesen elénk tárták a valóságot, miszerint jól látjuk, ez egy durván vad kemping és tényleg az a helyzet, hogy ide a focipálya mellé kell felverni a sátrunkat. A csapat hölgy tagja iránt érzett szolidaritásból(Se fürdő, se wc, Már a szokványos értelemben) a nagy többség kibukott, hogy most azonnal induljunk haza, mert az interneten nem közölték ezeket a körülményeket, így nem készültünk rájuk. Aztán persze némi érvelés és higgadozás után megbeszéltük, hogy aludjunk már egyet és döntsünk reggel.

  Aztán fel jött a nap és elénk tárult a borult ég és a hidegen süvítő itt-ott bazsalikom illatú szél ellenére is gyönyörű, majdhogynem a mesebeli kategóriába illő öböl.

 

  Laza homokföveny után a szolidan háborgó kristálytiszta vizű türkizkék tenger, melyet valami természetes rendezettséggel mindenfelé sziklák tarkítottak.

  A többiek elindultak „civilizációs” felfedező útra a közeli településre, mi meg T.G.-vel utat engedtünk kíváncsiságunknak és felfedező útba kezdtünk végig az öböl mentén.

 

  A hatalmas hegyek a távolból, a kis benyúló félszigetek itt-ott egy-egy kisebb településsel, a már előbb említett tenger fíílingel J lenyűgöztek mind a kettőnket. Én csodáltam benne Istent, nagyszerű érzékét a tájrendezéshez, hiszen minden ami szép az Ő, T.G meg egyfolytában oda akart költözni a Budapesti panelrengetegből. (Na jó nekem is megfordult a fejemben .:))

 

   Felfedező utunkon meg- megálltunk egy-egy gyönyörű résznél aminek nagyon különleges hangulatot adtak a fejünk felett rohanó felhők néhol utat engedve egy-egy napsugárnak. Mindig kinéztem egy sziklát, ahová leültem jappázni, amíg ő kagylókat gyűjtött a barátnőjének a tengerparton. (Szenti menti mc.)

 

  Az egyik ilyen alkalommal néhány kábelfektető munkás kiáltozására lettünk figyelmesek, de a nagy széltől és távolságtól csak nehezen vettük ki eleinte mit is kiabálnak. Aztán némi fülhegyezés után, meg mert közelebb is szaladtak, meg hallottam a most már tisztán kivehető: Hé Hari Bolo, Hari Bolo! Hare Krisna! Kiáltásokat. Ettől persze én is egyből talpra szökkentem és ugrándozva integettem vissza, hogy Gouranga, Gouranga! T.G persze eleinte nem tudta mire vélni a dolgot, de miután elmagyaráztam neki, hogy Hari Bolo azt jelenti, énekeld Isten szent nevét, csodálkozva kérdezte, hogy téged mindenhol ismernek? Én meg mondtam, hogy nem engem ismernek, hanem Krisnát, a Mindenkit Vonzót.

 

  Aztán nem is kellett olyan sokat mennünk (Pár óra) mikor is az egyik kikötőben egy csapat bringás tolta felfelé a gépét és nagy százalékuk szintén mosolyogva köszönt, hogy Hari Bolo! Erre ő: Ezt már nem hiszem el, hát Krisnát mindenhol ismerik? Mondtam, hogy Jaaa. J  (Mert én meg kurtában nyomtam, tilakkal+Harinám csadarral.)

 

  Aztán vissza sétáltunk a mindenfelé virágillatot árasztó mediterrán vidéken, hogy végre azt csinálhassuk, amiért jöttünk, tanuljunk egy kis Ninjutsut.

 

  Mire megérkeztünk a „táborba”  már megnyugodtak a kedélyek és szépen frizbizgettek+ labdáztak a népek. Senki sem akart hazamenni, vagy valami mást. :)

  Aztán tréning. Kőkemény, csak harci technikákkal…

 

  A hajnal megint gyönyörű volt, bár útitárs mestereink ordibálására tértem magamhoz és szálltam ki a kocsiból. (Nem vittem laticelt és ott aludtam.) Megérkezésemet a már jól ismert és igen hangos Gourangázással fogadták, ami mosolyt csalt ébredés utáni ábrázatomra. Megtudakoltam, mire fel ez a nagy jó kedv egy ilyen korai órán, amit a meditációnak kéne szentelni, hamár ily szerencsés az ember, hogy nem bír aludni, amire a válasz az volt, hogy ez egy amolyan vendetta. Mert a Horvátok az éjszaka közepén szintúgy ordibáltak pár órát, hát gondolták, hogy meglegyen az egyensúly, elégtételt vesznek és ők is kiabálnak egy kicsit.  Hm…

 

   Majd délelőtt ismét tréning, az előző napinál még komolyabb szitukkal és vége.

  Hazafelé a Senseiem Matajijával utaztam egy járgányba, és beszélgettünk Krisna tudatról. Ő kimondta a végén, hogy :  „Isten minden eszközt a kezünkbe adott a fejlödéshez”, én meg az Úr kegyéből kiegészítettem, hogy:  Isten minden eszközt a kezünkbe adott, hogy eszközzé válhassunk Isten kezében.

 

  Nagyon érdekes volt látnom magas övfokozatúnak számító (4Dan, 14Dan) személyeket, hogy miként reagálnak az élet hozta különféle szituációkra, mivel ez idáig csak a dojoban találkoztunk tréningek alkalmával.  Érdekes volt látni, kiből mi lesz mikor véget ér az edzés, és ki az, akinek sosem fejeződik be a tréning. (Ha értitek mit akarok mondani ezzel.)

 

   Jó volt megtapasztalni, hogy Krisna szent nevét mindenfelé ismerik és köszönöm Istennek, hogy megmutatta nekem a Horvát tengerpartban megnyilvánuló gyönyörűséges arcát. Remélem sikerül megvalósítanom egyszer azt amit mondtam és nem csupán üres beszéd lesz, miszerint az Általa  rendelkezésemre bocsátott tudással, képességekkel, vagyis eszközökkel, sikerül  végre eszközzé válnom az Ő kezében.  Ámen :)

  Gouranga!

 

ui: Vittem egy csomó prasadamot, ami nagyon nagy sikert aratott. A sensei, meg kért, hogy vigyek már neki egy csomó Gourangás matricát, mert szeretné osztogatni őket.

 

Sri Sri RádheSyamasundara ki Jaya!