Menü

Siva Ratri…


Operatőr                                         

  Először szereztem a kamerának egy új kis táskát, amibe sokkal kényelmesebben velem lehet a mindennapokban. Aztán ha már ott volt a kütyü, akkor fel is vettem, ahogy a bhakták osztják Srila Prabhupáda könyveit. Ezzel el ment egy kis idő, így lett dél mire én is nekiálltam.

  Aztán szépen, ahogy az ilyen elcsusszant napokon már csak lenni szokott, mindenki megtalált és mindenkinek rengeteg kérdése volt. Az elején még megpróbáltam gyorsan és egyszerűen válaszolgatni és folytatni a missziót, de aztán megértettem, hogy ez egy ilyen beszélgetős nap lesz és hagytam, inkább, hogy magával sodorjon az ár.

  Indításnak egy kétszer oda át járt hölggyel találkoztam, aki saját vallást alapított és szent meggyőződéssel tett nekem tanúbizonyságot, hogy ő találkozott Istennel, aki egy nagy fénylény és nincs személyisége, de az Ő neve Dada. Aztán beszélgettem egy Idősebb de nagyon jó fej református lelkésszel, majd közvetlenül ezután egy Jehova tanújával, aki eme beszélgetésünket hallgatózta ki nem is olyan messziről, jó néhány érdeklődővel, meg pár olyannal akinek valakije már Krisnás…

Ál rendőr…

   Majd jött egy kibukott köpcös félvén üzletember, aki kajakra rám akart pirítani, mikor nagy kedvesen megszólítottam. El kezdett ordítani, hogy mit zaklatom én az embereket és hagyjam őt békén, mert ő rendőr. Meg kicsit rám mozdult. Mondtam neki, hogy dehogy vagy te rendőr. Erre előkapta a brifkóját, hogy bizonyítson. Mondtam neki, na akkor mutasd, ha már olyan nagy legény vagy, erre kicsapta és elkezdte rángatni az orrom előtt a személyiét, majd ugyan azzal a lendülettel sarkon fordult és elrohant. Még elgondolkodtam, hogy kiabáljak-e rendőrért, hogy itt egy szélhámos, de csak hagytam a szerencsétlent…

Ál messiás…

   Majd a négyes szünetben, míg épp egy almát majszoltam előkerült megint a múltkori „messiás" és elkezdte nyomni a hülyeségeit, meg a vallásának a hülyeségeit, amit ő alapított, nem is olyan régen. Aztán kicsi Ricsi Dedlyt szapulta, hogy nézte milyen bénán oszt, meg mondta, hogy mi Krisnások olyan nevelésben részesültünk, hogy nem vagyunk képesek megvédeni magunkat. Aztán itt már nem bírtam tovább hallgatni… Mondtam neki, hogy magamat nem is védem meg, üss ha akarsz, de ha befejeztem ezt az almát, fölkelek és még mindig itt leszel, nagyon-agyon foglak verni. Megértette, fölpattant a kis bicajára és elillant. (Bocs.)

  Aztán a végére jött egy Román lány angolul, majd zárás után az egyik ninja cimborám, akivel végül a templomban fejeztük be a beszélgetést egy kis prasadam mellett…

Nyomorultak

  Mindezek után még elmentem a hajléktalan szállóra, ahol már várt a portás, mert még hétfőn megígértem neki, egy könyvet. Épp fertőtlenítés volt így pont aznap este senki nem mehetett be a szállóra, így volt szerencsém találkozni néhány ajtó előtt ücsörgő reménykedővel, akik a szembelévő bérház folyosólyán próbáltak meg menedéket venni, de a lakók ki hívták a rendőröket, akik kötelességből kipaterolták őket az utcára. Jót beszélgettünk… Aztán nyugovóra tértem…

  Eszembe jutott akkor ismét egy tanítás LilaSuka prabhutól, amit még a farmon volt szerencsém hallani tőle. Csak egy esélyünk van. Ha úgy tudunk beszélni Istenről, mint ahogyan egy csap locsog, mikor kajakra megnyitják…

Siva Ratri

  Meg az is eszembe jutott, hogy Siva Ratri (ami fogalmam sincs, hogy mit takar, úgyhogy ha valaki tudja lécci írjon már…) volt tegnap és én meg pont a Srimad Bhagavatam 4.énekét olvasom épp, ahol Srila Prabhupáda mondja a legnagyobb bhaktártól, akinek neve kedvezőt jelent, hogy ő mindenkinek szeretné átadni a Krisna tudatot és nem válogat. Ezért általában a legalacsonyabb helyzetben lévők vesznek menedéket lótuszhoz hasonlatos lábainál. Reggel kértem, hogy adja a kegyét, hogy minél több embernek tudjak beszélni a Krisnatudatról…  Azt hiszem megkaptam…

Az Isten áldjon benneteket!

Gouranga!