Menü

Smarana – Egyedül Rám emlékezz!


Sríla Bhalabhadra Prabhu: 

(Srila Bhakti Bhalabh Puri Goswami Maharaja) 


 

BG.8.5.

anta-kále ca mám eva  smaran muktvá kalevaram
yah prayáti sa mad-bhávam  yáti násty atra samsayah


Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.

MAGYARÁZAT:   Ez a vers a Krsna-tudat fontosságát hangsúlyozza. Aki Krsna-tudatban hagyja el testét, az azonnal a Legfelsõbb Úr transzcendentális hajlékára kerül. A Legfelsõbb Úr a tiszták legtisztábbja, ezért akik mindig Krsna-tudatosak, azok szintén a legtisztábbak a tiszták között. A smaran („emlékezés”) szónak nagy jelentõsége van. A tisztátalan lélek, aki élete során nem gyakorolta a Krsna-tudatot, azaz nem végzett odaadó szolgálatot, nem tud Krsnára emlékezni. A Krsna-tudat gyakorlását kora gyermekkorunkban kell elkezdenünk. Ha valaki élete végén sikert akar elérni, elengedhetetlen, hogy gyakorolja a Krsnára való emlékezés folyamatát. Állandóan, szünet nélkül a mahá-mantrát kell énekelnie: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare/ Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk olyan béketûrõek, mint egy fa (taror iva sahisnuná). Számtalan akadály állhat annak az útjába, aki a Hare Krsnát énekli, ám e nehézségeket eltûrve az embernek folytatnia kell a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare/ Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare éneklését, hogy élete végén a Krsna-tudat teljes áldásában része lehessen.

Sríla Bhakti Bhalalbh Puri Goswami Maharája leckéje:

 

  Hogyha valaki egyedül Rám emlékezik a halál pillanatában, amikor elhagyja a testét! Krsna nagyon hangsúlyozza ezt a dolgot! Mivel tudja, hogy az elme szinte két-három dologra tud emlékezni egyszerre. Vagy egy dolognál többet is befogadni. Mint ahogy most japázunk, akkor  is napokkal, vagy hetekkel előre emlékezünk, hogy mit kell csinálni. Még el is tudunk aludni úgy, hogy közben azt is gondoljuk, hogy ébren vagyunk! Az elme képes arra, hogy nagyon sok dolgot így csináljon egyszerre, és csinálja is ezt a természeténél fogva. De Krsna mondja, hogy az elme válhat a legnagyobb ellenséggé, vagy a legjobb baráttá. Arjuna ezzel teljesen egyetért, amikor mondja Krsnának, hogy: Ó, Uram, ezt az elmét nehezebb kontrollálni, mint a vadul fújó szelet! És milyen nehéz a dühöngő szelet kontrollálni! Az egy lehetetlen feladatnak tűnik. Erre mutat rá Arjuna Krsnának, hogy Uram, az elmét nehezebb kontrollálni, mint a dühöngő szelet. A szelet nem lehet irányítani, akkor hogyan tudom az elmémet irányítani? De az elmének az a természete, hogy ezt halljuk, de nem nagyon gondolkodunk el nagyon mélyen róla! Elme, szél, nehéz irányítani. Hogyha végig gondoljuk, hogy mit csinál a szél: hogyha az ember kimegy az utcára, akkor a szél mindenhova fújja a ruháját, különösen ha dótíban van, akkor mindenki kineveti. A Hare Krsnát felfújta a szél a tetőre. Még a ruháidat sem tudod kontrollálni, pedig azok rajtad vannak. És akkor mit mondhatok a szélről? És néha olyan helyekre is befúj, ahova az ember nem nagyon akarja. Lehetetlennek tűnik! Néha még gondoljuk, hogy az elmét valamennyitre irányítás alá vontuk, kaptunk egy folyamatot az elme irányítására, még az elme elfogadja a folyamatot, de ugyanakkor más dolgokkal is foglalkozik. Mint amit japa közben tapasztaljuk. Itt van a maha mantra, az elme nagy irányítója, de az elme mindenfelé rohangál, mindenféle bolond helyre. Az elme úgy csinálna, minthogy elfogadna egy folyamatot, de mégis minden mást csinál közben. De Krsna azt mondja, hogy egyedül Rám emlékezve, mert tudja, hogy az élőlény képes arra, hogy nagyon sok dologgal foglalkozzon egyszerre és mondja, hogy nem, nem, nem, csak „EGYEDÜL RÁM EMLÉKEZVE!” Nem azt mondja, hogy Rám és egy szép új autóra, nem azt mondja, hogy Rám és egy szép férjre, vagy szép feleségre! Nem azt mondja, hogy Rám és egy szép, új dótíra, vagy egy csinos selyem száríra! Nem azt mondja, hogy Rám és bármi másra! Azt mondja, hogy csak Rám egyedül, minden más nélkül! Anélkül, hogy bármi másra gondolnál, csak teljesen elmerülve Bennem! Szóval tényleg el kell kezdenünk megismerni Krsnát, hogyha ennyire akarjuk irányítani az elmét! Nagyon meghódoltnak kell lennünk Krsnához, hogy egyedül Rá tudjunk csak emlékezni! Lehet, hogy néha látjátok, hogy van egy nagyon kedves, közeli barátotok, és nagyon sok közös dolgotok van. Lehet, hogy annyira közeli, annyira kedves barátság ez, hogy mindent megosztunk ezzel a baráttal, teljesen bizalmas barátság lesz. És lehet, hogy ő volt a legközelebbi barátom már sok-sok év óta az életünk nagy részében. De észrevettük már, hogy néhe beszél hozzánk, de egészen máshová gondolunk közben. És azt gondoljuk, hogy nagyon jó, de mikor fogja már befogni a száját? Ez a téma, ebből elegem van! De az elme annyiszor csinálja ezt! Nem akarunk udvariatlanok, vagy barátságtalanok lenni, vagy úgy tűnni, hogy nem szeretjük eléggé a barátunkat, és ezért így kedves arccal ülünk. Szóval nagyon nagy erőfeszítésre, szeretetre és ragaszkodásra van szükség ahhoz, hogy valaki teljesen, tökéletesen és kizárólag bármire csak arra tudja rögzíteni a figyelmét, minden időben, bármikor!  Ezt nagyon nehéz ezt megcsinálni! Nem is beszélve arról, hogy a halál pillanatában! A halál az, amikor az összes félelmünk így összegyűlik és egyszerre támad bennünket meg mindegyik félelmünk! Minden félelem, amit tapasztaltunk, vagy amitől félünk, hogy megtapasztaljuk, vagy amin aggódunk, hogy meg fogjuk tapasztalni, vagy egyáltalán nem akarjuk megtapasztalni, azok egyetlen egy egységként így ránk támadnak a halál pillanatában! A halál az a legnagyobb félelem, vagy a végső félelem! A legvégső aggodalom. A végső aggódás és zavar. Mint amikor elvesztünk mindent, vagyis legalább azt gondoljuk, hogy elvesztünk mindent! A legbizonytalanabb helyzet, amit valaha is tapasztaltunk az egész életünkben! És akkor Krsna azt mondja, hogy hát amikor eljön így az idő, akkor csak egyedül gondolj Rám, ne aggódj semmi miatt, ami elmúlik, az időjárás, vagy a testben a fájdalmak miatt. Ne aggódj semmiért, csak emlékezzél egyedül Rám! De az elménk miatt nem vesszük igazán komolyan! Nem vesszük úgy, hogy milyen nagy erőfeszítést kell tennem ahhoz, hogy eljussak erre a pontra a halál pillanatában! Tényleg meg kell ismernem valóban ezt a Krsnát! Annyira nagy szeretetem kell, hogy legyen Krsna iránt, hogy még a halál se zavarjon meg! Mindegy, hogy milyen helyzetbe kerüljek, ezt a szeretetet semmilyen formában, vagy módon nem fogja semmi sem megzavarni, még egy másodpercnek egy milliomod töredék részére sem! Milyen könnyű, nem? Mit gondolsz? Valaki gondolja, hogy ez elég könnyű? Van itt valaki, aki most szeretne szembenézni a halállal és egyedül Krsnára emlékezni? Van itt valaki, aki őszintén azt tudja mondani, hogy tudna emlékezni Krsnára itt és most, hogyha el kéne hagynia a testét? Van itt valaki? Gyerünk, biztos hogy van valaki ilyen ostoba közöttünk! Vagy már mondtak ilyen dolgokat nektek? Mondták már ezt, hogy egy ostobát csak akkor lehet felismerni, amikor kinyitja a száját. Senki? Van-e valaki, aki gondolja, hogy ha most haldokolna, akkor tudna emlékezni Krsnára? Valaki szeretné gyakorolni ezt? Ma este nem vagyunk túl bátrak. Nem váltunk félelem nélkülivé. De Sríla Prabhupáda mondta, hogy valóban félelem nélkülivé kell válnunk! Másképp problémáink vannak. Hogyha nem vagyunk félelemnélküliek, akkor az elme átveszi a hatalmat és máshova visz bennünket a halál pillanatában!


 

  Már régebben meséltem ezt a történetet, ez egy olyan történet, amire oly sokat gondolok. Van egy közeli barátom, kedves bhakta, lehet, hogy páran találkoztatok vele Mayapurban. Jól ismeri Sivaráma Maharájot is. Úgy hívják, hogy Bhímala Prasád. Érdekes egyéniség. Elég furcsa. Jó pár évvel ezelőtt együtt voltunk Dél-Afrikában. Én vezettem a bhakta programot és ő volt az egyik bhakta a bhakta programon. Egy pár év után visszajöttem Angliába, ő meg ott élt tovább. Jó pár évvel később kiment sankírtanozni – és Dél Afrika egész hatalmas ország – és az egyik ilyen elhagyatott úton vezetett a bokros részen wolskwagen kombival, ő, meg mégegy bhakta. 120 km-es sebességgel mentek, és valami történt az autóval és felborult. Lement az útról és felborult, és ő az oldalsó ablakon kirepült. És ez a wolskwagen kombi, az egy kis teherautó Dél-Afrikában az egy súlyos dolog. És úgy történt, hogy kirepült az oldalsó ablakon, elég messzire. És a teherautó meg így forgott és rajta landolt. Ott feküdt a hátán, rajta meg volt a teherautó fejjel lefelé. A bordái mind eltörtek és egy pár bordája meg így belefúródott a tüdejébe. Ott feküdt és tudta, hogy többszáz kilóméterre van minden helytől. Nagy részén csak farm van itt-ott, tanyák. Majdnem a sivatagos részen volt már. Ez egy ilyen nagy sivatagos rész Dél-Afrikában. Ott volt és gyakorlatilag senki nem jár arra autóval, naponta egy-két autó megy el. És ott feküdt a mellkasán egy teherautóval, mint egy ilyen emésztési problémával. Ott feküdt és gondolta, hogy most ennyi volt, itt a vég! Alig tudott lélegezni és minden nagyon fájdalmas volt. Mindig elájult. És amikor magához tért, akkor arra gondolt, hogy most csak Krsnára kell gondolnom! De akkor házasodott meg nemrég és a felesége akkor szült egy kislányt. Az emberrel történnek ilyen dolgok, amikor házas, elkövet ilyen hibákat! Bár tudom, hogy sok hiba van, mindannyian itt ülünk. Elég sok hibát követtek el itt, de ezzel nem fogunk vádolni senkit. Arra gondolt, hogy most Krsnára kell gondolnom, de mindig, amikor elkezdett Krsnára gondolni, akkor eszébe jutott a kislánya! És azonnal arra gondolt az elméje, hogy mi fog történni vele. És aztán arra gondolt, hogy hát ennek nincs semmi értelme erre gondolni, mert nem tudok semmit sem csinálni! És tovább próbált Krsnára gondolni, és az elmélye meg gondolta, hogy hogy fog felnőni apa nélkül? Még nagyon kicsi! Hogyan fogják megfelelően taníttatni? És akkor megint próbálta kontrollálni az elméjét, de mindig, amikor próbálta kontrollálni, akkor az elméje előjött valami gondolattal a kislányáról. Nem annyira gondolt a feleségére, de miután órákig ott feküdt, vagy legalább is azt gondolta, hogy több órája ott fekszik, és akkor rájött, hogyha most meghalok, akkor nem fog sikerülni. Nem fogok tudni Krsnára gondolni! De meg fogom próbálni! És ahogy így próbálkozott, eszébe jutottak a szavak a Bhagavad Gítából, Hogy aki egyedül Rám, egyedül Rám, egyedül Rám emlékezik, és sírva fakadt. Sajnálom Uram, de nem tudom megcsinálni! Nem tudom megcsinálni! És mindig eszébe jutottak a szavak: egyedül Rám, egyedül Rám, egyedül Rám, de mindig, amikor próbálkozott, akkor az elméje visszagondolt, hogy de mi lesz ezzel a kislánnyal? Annyi terve volt, hogy hogyan neveli fel és hogy mit tesz érte. De aztán gondolta, hogy minden haszontalan, mert úgysem fog sikerülni neki és meg fog hallni. Aztán hirtelen odament egy autó, és voltak egy páran az autóban, és ők kapcsolatba léptek másik pár emberrel, kihívták a mentőket egy kórházból, levették róla a teherautót, és az autóban ülő emberek felismerték őt. Elvitték a kórházba, és amikor egy ilyen tolóágyon vitték be a kórházba, akkor odajött egy orvos. Odajött és mondta, hogy én ismerem őt, ő egy Hare Krsnás! Mi történt vele?  Mondták, hogy ráborult egy teherautó és összetörtek a bordái! És akkor ez az orvos, mivel ismerte Bhímala Prasádot a templomból, akkor ő kezdett el foglalkozni. Mondta, hogy csinálni akar valami szolgálatot, de hónapokig tartott, mire a testét megint összerakták, összepakolták. És azóta ez a vers, ami volt ma, ez a kedvenc verse a Bhagavad Gítából. De mindig emlékezik ezekre a szavakra, amik a szívébe és az elméjébe jöttek, hogy egyedül Rám, egyedül Rám, egyedül Rám! De tényleg nagyon komolyan kell venni ezt a Krsna-tudatotos folyamatot! Ez nem egy vicc! A halál megmondja, hogy nincsenek viccek! Az élet, az nem egy jó mulatság és ez a test a szenvedés lakhelye! És jön egy újabb test, ha csak nem emlékezünk egyedül Krsnára! Annyira komolyan kell vennünk, hogy amikor japázunk, akkor meg kell próbálnunk egyedül Krsnát hallani és semmi mást! És amikor szolgálatot végzünk, akkor megpróbálunk olyan dolgot csinálni, amit Ő akar, és nem az, ami az én elképzelésem a szolgálatról, vagy amit én akarok. Mert az nem igazából szolgálat! Nagyon-nagyon szigorúnak kell lennünk abban, amit csinálunk! Másképp problémákat fog ez okozni! Szóval vegyétek a Krsna tudatotokat nagyon komolyan, és mindent, amit csináltok! És ne engedjétek, hogy az elmétek vegye át az uralmat! Ne váljatok motíválttá, hogy valami anyagi helyzetet elérjetek! Mert úgy is föl kell adni! A halál jön és mindannyiunkat elvisz! Mindent hátra kell hagyni! Senki sem visz magával semmit!

 

(Ezt a bejegyzést egy kedves jóbarátomnak, Virág Imre pr.-nak köszönhetjük!) 

 Gouranga!