Menü

SorsBank


Az ön bankja.

 

  Vannak emberek, akik elégedettek a sorsukkal és vannak olyanok akik nem azok. Általában ez utóbbiak vannak többségben.

  Azok akik elégedettek, ők vagy elég bölcsek, hogy ne vágyjanak többre mint amit a sors juttat nekik, vagy előző életeikben kiérdemelt tetteik alapján most elég szerencsések ahhoz, hogy gazdagok, szépek, híresek vagy erősek legyenek. No meg persze általában elég ostobák ahhoz, hogy ne akarjanak az éppen aktuális illúziójuk mögé pillantani.(Minek utána minden elmúlik.). De inkább általában mindenki elégedetlen, mert nagyon keveseknek elég annyi pénz, szépség, vagy hírnév mint amennyijük éppen van. 

  Azok akik elégedetlenek, ők keresik azokat a dolgokat amitől elégedetté válhatnak.

  A jelenlegi társadalom pedig egyre csak nyomja és nyomja, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki elégedett lehessen a körülötte lévő világgal. Neked egy ilyen piros autó kell, meg egy olyan frizura, vagy egy amolyan nyalóka, vagy ez a fiú vagy az a lány stb…  Ezt mondják, meg még sok hasonlót. Ez van a tv-ben, az újságban, az utcán a plakátokon és szépen lassan mindenhol.

  A média fegyver jelenleg Kali (A bűn személyisége, keresztényül sátán.) kezében van, és nagyon ügyesen forgatja. Mindenképpen elismerésre méltó, ahogy emberek milliárdjait győzi le vele. Kin apróbb sebeket ejtve, hogy lassan vérezzen el a vágyak mezején, kin pedig egyből egy-egy jól irányzott halálos vágást kivitelezve.

  Bármerre nézünk mindenfelé reklámok igyekeznek velünk elhitetni, hogy azért vagyunk boldogtalanok, mert ez+az még nincs meg nekünk. Aztán ha elég sokat társulunk ezekkel a dolgokkal lassan már akarva-akaratlanul, akkor szép lassan elhisszük, és elkezdünk lépéseket tenni, hogy megszerezzük őket.

  Persze az elménk a ludas igazából. Veszi az adást és lehet, hogy azt tudjuk neki mondani akkor és ott mikor az információ bejutott, hogy nem ez nem kell nekem, de a lényeg már mint egy vírus bekerült a memóriába és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy előtörhessen. Sőt lehet, hogy még néha eszünkbe is jut a gondolat, hogy "szevasz itt vagyok ám", de még el tudjuk hessegetni.

  Ilyenkor úgy érezzük ez a dolog nekünk nem probléma, hiszen "túl léptünk rajta". De az a helyzet, hogy ezekkel az újra meg újra előkerülő gondolatfoszlányokat nem szabad engedni belül érlelődni, mert szép lassan megerősödnek, mígnem egy szép napon csak azt vesszük észre, hogy jé, nem is olyan régen még mennyire ellene voltam ennek, de most meg már én is csinálom. Ez az mikor apróbb sebeket kapunk és szép lassan elvérzünk.

  Büszkeségből nem fordulunk felcserhez, aki bekötözhetné sebeinket, sőt megtaníthat bennünket megfelelő védekezésre az ilyen és hasonló alattomos támadások ellen, hogy nehogy már elhiggyük…

  Aztán a következő az már egy kicsit durvább. Ez a "szerelem első látásra." Mikor meglátom és úgy érzem, hogy na ha ez nem lesz az enyém, akkor fabatkát sem ér az életem és örök boldogtalanságra leszek ítéltetve. Ez az egyből halálos seb. Pl: Wolsvagen Golf 2-es, hogy csak egy példát említsek, főleg ha egy meztelen nőt dobnak a motorháztetőre. (Már engem sosem érdekeltek az autók csak tudom, hogy ez a típus elég sokszor előkerült életem során, mint ismerőseim vágyainak tárgya.) Drága ecsém a kis Diego is bele szaladt ebbe a masinába illetve az előbb említett reklám kombinációba és azóta ott virít háttérként a gépén. Ő is olyat akar magának.

  A fájdalmasan kemény az az a felismerés, mikor valakinek már mindene meg van amit csak pénzel ellehet érni, de még mindig elégedetlen. Nincs boldog és gazdag ember. De rengeteg szegény  hiszi mégis azt, hogy ha gazdag lenne, akkor jó lenne neki.

  Most ezt tanítják az iskolában egészen kicsi kortól:  Csak te számítasz, nem szabad engedni, hogy bárki az álmaid, a boldogságod útjába álljon. Te is képes vagy bármire, csak hinned kell benne és küzdened érte.  (Na szevasz.)

  Jó sokaknak így mosták ki az agyát. Így lesz az iskolában még lázadó energiától duzzadó nagy vagány "cigiakézben" csávóból meghajlott gyárban robotoló rabszolga, a fotó modellnek készülő helyes arcú kedves falusi kislányból pedig meggyötört arcú kiélt prosti a német-szlovák határátkelőnél.

Hogyan történhetett ez meg? Kérdezik sokszor egy-egy kudarcba fulladt élet végén a szemlélők…  Hát úgy, hogy elhitték amit a tanító néni, meg a tanító bácsi mondott annak idelyén a suliban. Elhitték, hogy bármit elérhetnek amit csak akarnak. Elhitték magukról, hogy különlegesek és mint különlegességeknek különleges élmények járnak, bármi áron.

Aztán nem volt elég karmakredit a számlán a Sorsbankban a különlegességekhez és a végére már csak a bármi áron maradt a nagy filozófiából. Egyikből sem lett Madonna meg BritneyS. Vagy Ronaldo meg Schummaher. Csak egy örökké elégedetlenkedő, mindig frusztált nagy átlag magyar állampolgár.  Nem baj, mondják. Majd a gyerekeimnek jobb sora lesz, és az egész szépen kezdődik előröl.

  Krisnának ezt csak két versbe tellett elmondania:

 

  Bhagavad-Gita 2:62-63

 

Dhyáyato visaán pumsah      sangas tesupajáyate

sangát sanjáyate kámah      kámát krodho ’bhijáyate

 

Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve

 Ragaszkodás ébred azok iránt.

E ragaszkodásból kéj támad a kéj pedig dühöt szül.

 

krodhád bhavati sammohah      sammohát smrti-vibhrama

snrti-bhramsád buddhi-náso buddhi-nását pranasyati

 

A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar.

Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével

Az ember vissza süllyed az anyagi lét mocsarába.

 

A kis Yoda, meg szintén valami hasonlóról beszél a SW-ben:

 

Nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül,

 rettegésből pedig gyűlölet lesz, a gyülöletből erőszak, abból pedig háború

 

Egy megoldás van:

Énekelni az Úr szent nevét, és felcsert keríteni anyagi sebeinkre. Meg kell még egy szent edző

 

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

És egy nagy

 

GOURANGA!