Menü

Srila Prabhupáda Marathon II.


Északi
fény

Edzés
után egyből tovább vágtattunk még
feljebb Északnak Skelefteo felé. Titkos vágyunkat
teljesítette az Úr és menet közben
ránkvillantotta egy különleges energiáját
a híres-neves északi fényt…

Megálltunk,
kiszálltunk a kocsiból és úgy figyeltük
az égi jelenséget, örvendezvén, hogy
mégiscsak megpillanthattuk a „ragyogást”, Krisnának
ezt a különleges energiáját. Igazándiból
két titkolt motivációnk közül ez volt
az egyik, hogy meg pillanthassuk az északi-fényt. A
másik „sajnos” nem teljesült kint tartózkodásunk
alatt, hogy egy igazi élő jávorszarvast is láthassunk.
Csak kitömve sikerült egyel találkoznunk, ami egy
karácsonyi vásáron volt földobva
trancsírozott állapotban egy összetört autó
elejére, hogy bizony, ha nem elég óvatos
Svédország útjain az ember, akkor könnyen
e-képen járhat…

Képet
nem készítettem a fényről, mert csak pár
percig tartott a jelenség, amit lenyűgözve és
megbabonázva töltöttünk az út szélén
állva a kocsi mellett bámészkodva erősen az ég
felé. (Ráadásul rajtam még szemüveg
sem volt. :)


Skelefteo

Egy
igazi hideg nap volt másnap, ami egy hatalmas szájveréssel
végződött, legalábbis számomra. Az amúgy
jégbe fagyott város közepén elterülő
sétálóutcán ránézésre
nyoma sem volt a télnek, mert az egészet aláfűtötték.
Így ha látszani nem is látszott, mert száraz
volt a járda, csak talajszint felett volt cudar az idő.

Ez
is csak egy volt a gazdag emberek illúziói közül,
miszerint ha nem látszik, akkor talán nincs is a
probléma. ;D


A
Ház új lakója

Korsnasgard.
Ez a hely anyagi
neve, ahol Stockholmban a Krisna-farm van, ahol Gandarvika-Giridhári
végzik földi kedvteléseiket…

Erre
vettük az irányt, hogy ismét egy új
beköltözővel tarkítsuk a társaságot,
Syamabihari pr személyében, aki egyenesen
lelkitanítómesterem Srila Sivaráma Swami
Maharája lótuszlábainak szolgálatából
érkezett a Maratonra, hogy velünk töltse el.

Ja
meg persze nem utolsó sorban, i
de
menekültünk vissza a nagy hideg elől, hogy újabb
adag könyvet tankoljunk, hogy megszereljük ami elromlott
és, hogy lemossuk a latyakkal bőven bevont lakókocsit…

 

Beragadás

Még
este tovább vágtattunk délnek, nehogy utolérjen
bennünket az északi fagy. Oda is értünk pár
óra alatt, az egymástól max 40km-re elterülő
„testvérvároshoz” Linkoppinghez
és Norkoppinghez
. Kiszemeltünk egy
jó kis helyet egy golfpálya mentén, hogy na
akkor itt már szépen nyugodtan tudunk majd éjszaka
pihenni, nem lesz a közelben vonat hajnalban, meg talán a
rendőrök se tévednek erre és békében
pihenhetünk…

Viszont
amit kihagytunk a számításból az az, hogy
ugyan itt tényleg jóval enyhébb volt az
időjárás, viszont ez ezzel egy időben azt is
jelentette, hogy a sok csapadék nem maradt meg mint hó,
vagy jég, hanem az amúgy mindent beborító
friss hóréteg alatt, beitta a talaj, aminek
következtében meglehetősen süppedőssé vált
a környék betonnal nem burkolt része, ahol mi is
parkírozni szándékoztunk. Persze mentünk
még pár métert abban az illúzióban,
hogy minden rendben van, de az első-kerék meghajtásos
lakóautónk egyből beásta magát amint a
rét kellős-közepére értünk…

Először
a hólánc felrakásával próbálkoztunk,
de ez már későnek és kivitelezhetetlennek
bizonyult. Utána jött az igazi teszt. Húztuk-vontuk,
mint annak idején gyermekkoromnak abban a bizonyos meséjének
a történetében az egész család a
nagy répát, de csak nem akart kijönni, sőt, egyre
nagyobb és mélyebb árkot vájt magának
a gépezet. Nagyon sokáig próbáltuk
e-képen megoldani a helyzetet, de az eredmény csak
rosszabb lett, mint mikor elkezdtük…

Végül
pár méterre tőlünk elhúzott egy hatalmas
vonat, amiről azt gondoltuk, hogy nem is lehetne ott, és ami
Áryadeva pr. fejéből kipattintotta a szikrát,
hogy akkor hozzunk onnét köveket, amit rakjunk a kerekek
alá és akkor majd úgy…

Megpróbáltunk
a hidegtől elgémberedett kezeinkbe némi életet
verni és a hasznavehetetlen hólánc dobozába
pakoltak nekem köveket, amiket utána elcipeltem a
kocsihoz, hogy ott szépen kirakjuk velük a kerekek
alatt…

Végtelen
fájdalomig fagyott a kezünk, mire hatalmas kiáltások
közepette a kocsi minden tagjának teljes erőbedobásával,
végül mégis sikerült kitolnunk a verdát
a kellemetlen helyzetből… (Na az volt a második pillanat
amit akkor ott elkaptunk, mikor végre mosollyal az arcokon
egymásra néztünk… :) )


Kis apátia

Másnap
Ricsivel vágtunk neki, aki eddigre már az
osztótársamnak is mondható, hiszen végtelen
kegyében végig magával vitt mindenüvé…

Sőt
mikor az osztóhelytől két sarokra lévő címre
mentünk, ami a Linkoppingi dojo honlapja szerint az edzések
színhelye is volt, még oda is elkísért.
Ez azért volt nagy kegy a részéről, mert ez egy
3helyszínes pincehelyiség volt, ahol több -féle
irányzat is tartott egyszerre tréninget. Persze az én
formám volt, hogy lementünk és sehol nem találtuk
a Bujinkanos edzőtermet sőt, mikor megkérdeztük az épp
tréningező Thai-boxos vezírt, ő meg aztán még
soha nem hallott semmi ilyesmiről, pláne nem ott abban a
központban… no komment…

Én
már fel is adtam a keresést, de Ricsi, nem és
hátra csusszant egy eldugott kis sarok felé a lépcső
mögött, és láss csodát, ott volt a
negyedik terem, ahová már ki volt írva, hogy
mikor és mennyi ideig van tréning.

Ricsit
ezért a még nem létező dojonk tiszteletbeli
tagjává választottam… ;D

Ez itt meg egy részlet, mikor Ricsi szerepelt a Harry Potter 8.epizódjában… ;P

A Svéd Jézus…

Ezután benéztünk a helyi tempibe is, ami amúgy több száz éves és ami a legnagyobb a templomok közül, ahol eddig jártam… Azért különleges ez a hely, mert itt Jézus bizony Svéd volt… :)

 

Bujinkan
Linkopping Dojo I.

 

Persze
mindjárt másnap este volt is edzés, amire el is
látogattam. Fekete öves ugyan nem volt, mégis
érdekes és tanulságos volt a tréning.
Amolyan Lightos. Végig egyfajta rúgást
gyakoroltunk párban, rúgó párnákkal…

Ami
végül felejthetetlenné tette az egészet, az
az volt, hogy ott felejtettem a gamsáimat (törölköző)
és mikor észre vettem, az amúgy majd 1km-re lévő
iskola udvarán, ahol a többiek már az igazak álmát
aludták az ott parkoló lakókocsiban, akkor úgy
döntöttem, hogy nem várok két nappal
későbbig, hanem most vissza szaladok értük.

Persze
hulla voltam, mire futva vissza értem a dojohoz. Ráadásul
már senki sem volt ott, hiszen 11is elmúlt jócskán…

Feledékenységemet
átkozva visszatértem a kocsiba, ahol laposkúszásban
megvacsoráztam és nyugovóra tértem én
is.


Vendégségben

2006-ban
találkoztam itt egy épp akkor Magyarországról
ideköltözött magyar altató orvossal, Ferivel
Pécsről, aki amúgy ismeri a bhaktákat, sőt
valamilyen szinten még érdekli is a Krisna-tudat. Vele
akkor ott kontaktot cseréltünk, s habár egész
évben eltűnt a címe, mire ide értünk
mégis előkerült. Így megkerestem, ő meg
meghívott bennünket, hogy főzzünk és
vacsorázzunk nála egy estét…

Előbb
befejeztem az osztást, hogy találkozzak Andrással,
aki pedig mint egyetemista tanul ott kint és aki egy szobát
bérel Ferinél, és ráadásul ő meg
már több mint 10éve ismeri és gyakorolgatja
a Krisna-tudatot…

Miközben
a ház felé mentünk, beugrottam az addigra már
nyitva lévő dojoba, és Svédországhoz
méltóan ott találtam a gamsáimat, ahol
előző este felejtettem őket.

Szóval
az Úr egy efféle különleges elrendezéséből
főztünk egy jót Krisnának, hogy utána
megtiszteljük a maradékait. András igen jó
segítség volt nekem a konyhában, mert megkértek,
hogy én főzzek. Sőt azt is mondhatnám, hogy sokkal
jobb és gyakorlottabb szakács nálam, mégis
alázatosan dolgozott a kezem alá… (Itt is köszi
:) )

A
többiek, Ferivel egyetemben aki épp Arab órán
volt mert vagy 6-7 nyelvet beszél már és ez nek
imég nem elég, pont időben érkeztek, hogy
nekilássunk a vacsorának, amit egy jó hangulatú,
nagyon kellemes éjszakába nyúló
beszélgetéssel zártunk…

 

Bujinkan
Linkopping Dojo II.

Másnap
este vissza tértem ismét a dojoba, hogy akkor
tréningezzek ismét egyet. A sors azonban úgy
alakította, hogy végül én tartottam nekik
egy (szerintem legalábbis:) ) jó kis edzést.

Egy
nagyon szép szokást tanultam itt tőlük. Miszerint
is ezen a helyen, minden irányzat a tréning után
felmossa a tatamit, meg kitakarítja maga után az egész
helyet. Porszívó, felmosó, meg minden… Tréning
végén, bár nem akarták engedni, megfogtam
én is egy rongyot és beálltam a többiekkel
együtt, mosni a padlót, amit a végén nagyon
megköszöntek, az ilyenkor elengedhetetlen Bhagavad-Gitával
együtt, amit ajándékba vittem nekik…


Meditáció

 

Sivaráma
maharája ilyenkor Marathon alatt, hogy lelkesítse a
bhaktákat, minden nap sms-ben küld néhány
történetet, vagy néhány meditációt,
arra a napra pont, ami épp van.

Mivel
ekkor már 4.napja feküdtem éjfél után
és keltem 6-körül, meg daráltam egész
nap az utcán, vagy épp a dojoban, vagy a konyhában,
eléggé kimerült voltam, így nem maradt más
menedékem, mint Lelkitanítómesterem aznapi
üzenete…

A
kedvenc teremen álltam egész nap és reggel még
a nap is besütött vagy 10percig is a házak között.
Mert itt fent északon nem emelkedik túl magasra a nap,
főleg nem az év ezen szakaszába.

Maharája
ezt írta:



Ez
a mai napi meditációnk:

Krisna
végtelen kedvességéből a jelentéktelen
szolgálatunkért úgy jutalmaz meg bennünket,
ahogy álmodni sem tudnánk róla.

Egyszer
Gokulában egy gyümölcsárus asszony így
kiáltott: „Aki gyümölcsöt akar venni jöjjön!”
Ezt hallva a kis Krisna azonnal megmarkolt néhány
gabonaszemet és ment, hogy elcserélje, mintha
gyümölcsre lett volna szüksége. Miközben
Krisna a gyümölcsárushoz szaladt, szinte az összes
gabonaszem kipotyogott a kezéből. A gyümölcsárus
mégis telerakta a kezeit gyümölcsökkel. A
gyümölcsös kosara pedig, ahogy így pakolt,
megtelt mindenféle drágakövekkel és
aranyakkal…

A
mi helyzetünk is hasonló.

Ahogy
Krisna házának udvarán mindenféle
gyümölcs nő, s így nincs szüksége
semmilyen gyümölcsre egy gyümölcsárustól,
hasonló módon Golokán Krisnának számtalan
szolgája végez Neki korlátlan, tökéletes
szolgálatot s ezért nincs szüksége a mi
küzdelmes, tökéletlen szolgálatunkra. De
mivel annyira kedves, épp úgy, ahogy egy alacsony
kasztból származó asszony gyümölcs
ajánlását annyira értékeli,
értékeli a mi jelentéktelen erőfeszítéseinket
arra, hogy terjesszük dicsőségét, osszuk a
könyveket és elfogadjunk nehézségeket az Ő
nevében. Ez a „yo me bhakta prayacchati”. És ahogy
az asszony gyümölcsöskosara megtelt páratlan
drágakövekkel és arannyal, úgy ahogy
sankirtanoztok, a könyvestáskátok is megtelik a
tiszta szeretet és extázis drágaköveivel.

Csak
nézzétek! Nézzétek! Nem látjátok?
Mi vagyunk a leggazdagabb emberek. Drágakövekkel teli
kocsikat huzogatunk az utcákon. Nézzetek a táskátokba!
Ha most nem látjátok a drágaköveket, idővel
fogjátok látni… Addig is kiabáljátok
hangosan, hogy „Aki ilyen drágaköveket akar venni az
jöjjön'”

Krisna
figyel benneteket. A többi garantált…”


Hát
annyira készen voltam, hogy egész nap csak ezt
kiabáltam: „Aki ilyen drágaköveket akar venni az
jöjjön!”. Nem gondoltam, hogy saját erőfeszítésből
bármire is képes vagyok, hiszen majdnem elaludtam
állva.. Így nem maradt más, mint próbáltam
menedéket venni Lelkitanítómesterem
utasításánál…

S
bár nehezen ment, de végül csak egy jó nap
kerekedett belőle…


folyt
köv…

 

És a video folytatása a szokásos minőségben… ;đ 


Gouranga