Menü

Srila Prabhupáda Vyasapuja felajánlás


 –

Kedves Srila Prabhupáda!

   Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatomat, minden dicsőséget neked és az Úr Caitanya Sankirtana missziójának!   Arról beszélgettünk ma a bhaktákkal, hogy milyen különleges lehetőséget kaptunk tőled, illetve rajtad keresztül Krisnától. 

  Hévizen harinámoztunk a Pádayátrával, amin a te kegyedből vehetünk részt mindannyian. Hallottuk, hogy mekkora elégedettséggel töltött el, mikor hallottál ezeknek a „zarándok” csoportoknak a tevékenységéről, így mi is nagy lelkesedéssel vágunk neki évről-évre az az évi kilométereknek, hogy nap-napután faluról falura, házról-házra járva elvihessük az Úr Caitanya üzenetét, a Srimad-Bhagavatamot az utunkba akadó szenvedő lelkeknek. Vannak ugyan viszontagságok, de hát mindenki tudja, hogy ez nem az a világ, ahol simán mehetnek a dolgok.

  Szóval elég meleg volt déltájban így megpihentünk egy árnyékos parkban és elkezdtük megbeszélni az aznapi eseményeket. (Persze amúgy nem álltunk volna meg, csak a hőségben ugye kiürülnek az utcák és hát akkor inkább vártunk egy kicsit… J

  Az efféle beszélgetéseinknek gyakori szereplői a különféle mennyiségű és minőségű keresztény csoportosulások, főleg mert ezen a vidéken ez a vallás van igencsak elterjedve. Most is így volt ez, nem másképp…

   Igazából konkrétan már nem is emlékszem, hogyan jutottunk el egészen odáig, hogy Jézus Krisztusról és az ő tetteiről beszélgettünk. Arról, hogy ő neki nem sok cselekedetéről maradt fent hiteles írás és azokat is eléggé megollózták a történelem folyamán aszerint, hogy ki és miféle célokra akarta az emberek Istenbe vetett hitét kihasználni. Azokról a hírekről, hogy a Biblia, amit ezen a mi vidékünkön annyian saját életük pilléreként jelölnek meg, sokkal több mindent tartalmazott eredetileg, meg hogy előkerült néhány olyan lelet mostanában, amik nagyon hasonló dolgokat mondanak, mint amik a védákban le vannak írva és amiket te magad is hangoztattál.  Sajnos azonban ezeket a tanításokat, illetve az efféle tudást, mondhatni tűzzel vassal irtják. S mi több, Sátáni tanokként bélyegzik meg, ahogyan ugye azt a szentírásaink jó előre megjövendölik, hogy Kali-yugában a tudást tudatlanságnak, a vallást pedig vallástalanságnak fogják gondolni. 

  Aztán ami végül is kisült a beszélgetésből az az, hogy mennyire szerencsések is vagyunk, és mennyire nem vagyunk képesek felfogni mindezt.

   Hiszen rólad is azt mondják Saktyavesa Avatára vagy hasonlóan, mint ahogyan Jézus Krisztus is az volt. Te is Isten egy felhatalmazott küldötte vagy és mi most mind a te közvetlen tanítványaidtól hallhatjuk mindazt, amit  személyesen adtál át nekik. Alig 30 évvel azután, hogy itt jártál ezen a bolygón és a védikus tudás legjavát ontottad erre a kitikkadt világra, mi itt lehetünk és hallhatunk Krisnáról, Krisna bhaktáiról, az ő tetteikről, és az ő dicsőségükről. Rengeteg kötet könyvben, te magad jegyezted le mindezt a tudást, írásos bizonyítékot hagyva ezzel az utókor számára, jöveteled valódi céljáról és üzenetéről.  

    Lefektetted ennek a Krisna-tudatos mozgalomnak az alappilléreit, és meghagytad számunkra a követendő elveket. Saját életeddel példát mutattál mindannyiunknak. Úttörőként érkeztél ebbe a nyugati világba, hogy valóra váltsd lelkitanítómestered Srila Bhaktisidhanta Sarasvati Thakura  kérését és elterjeszd a Krisna-tudatot. S mindemellett végtelen kegyeddel árasztod el mindazokat is, akik a nyomdokaidba lépnek, vagyis saját életüket arra áldozzák, hogy prédikálják ezt az üzenetet az egész világon, vagy legalább a rájuk eső részen… J 

   A zsidók még mindig a messiást várják, a keresztények meg a második eljövetelt, hogy a többi egyházról már szót se ejtsek kiféle, s miféle küldötteket, nagy csodatévőket várnak, akik véget vetnek a mindenki által tapasztalható bűnös korszak egyre inkább uralkodóvá váló megnyilvánulásainak, melytől az egész bolygó népe szenved. Mind csak várnak és várnak, de nem voltak hajlandóak észre venni saját nagyságuktól való elvakultságukban, hogy itt jártál közöttünk, hogy eljöttél és minden jóslatot valóra váltottál, amit csak ezzel kapcsolatban valaha is megjövendöltek. Most ebben a pillanatban is csak kevesen vannak azok akik tudják, hogy jöttél, láttál, s győztél…

   Mikor fiatal voltam sokat gondolkodtam arról, hogy milyen is lehetne Jézus Krisztussal, vagy az egyik tanítványával, mondjuk Péterrel, Mátéval, Márkkal, Lukáccsal, vagy esetleg Júdással találkozni és beszélgetni velük Isten dolgairól. Szerettem volna nekik kérdéseket feltenni azokról a dolgokról, amikről írtak, vagy beszéltek.

   Most, mikor találkozom egy-egy tanítványoddal, Srila Sivaráma Swamival, Bhaktividja Purna Swamival, Indradyumna Swamival, Niranjana Swamival, vagy mondjuk Kesava Bharati Swamival, hogy a többieket már ne is említsem, azt hiszem Isten valóra váltotta ezt a vágyamat, sőt sokkal magasabb szinten, mint ahogyan azt valaha remélni is mertem.

  Mikor kimehetek az utcára osztani a könyveidet, mindig csak arra gondolok, hogy most mennyire könnyű dolgom is van, hiszen elenyésző mennyiségű ember ismeri a Krisna-tudatot és ebből az elenyésző mennyiségből csak egy pár döntött úgy, hogy neki is áll gyakorolni azt, hogy tovább már ne is fokozzam…

  Viszont mondjuk néhány 100 év múlva, mikorra is elterjed ez a mozgalom sokkal szélesebb körben, akkor már 1000-szer is meg kell gondolni, hogy hová menjen az ember könyvet osztani, mert már mindenfelé bhakták fognak élni és nem lehet csak úgy megállni bármelyik sarkon, mert már nagyon sok embernek meg lesz minden könyve, akár kétszer is és nem úgy lesz mint ahogy most van, hogy tulajdonképpen bárkihez odamehetek…

   Mindezt azt hiszem, már tényleg értem… 

  De most, így megjelenési napod alkalmából csak azért imádkozom hozzád, hogy képes legyek valóban felfogni mindezt és átadni másoknak is, hogy milyen szerencsések is vagyunk valójában…

  „Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare”

 

  Szolgád: Horváth Ádám

  Páda-yátra, 2007. augusztus 18.