Menü

Sríla Sivaráma Mahárádzsa-idézetek


Az Úr Caitanya szankirtana mozgalma – a páda-yátra eredete

II. rész

"Kinyílnak az ajtók, az alázatosak előrelépnek és az Úr lótuszlábához borulnak. Néhányan virágokat szórnak elé, míg mások gyönyörű virágfüzéreket ajánlanak. A közönséges emberek számára láthatatlanul a félistenek városi ember-formát öltenek és nagy eksztázisban táncolnak és énekelnek. Megjelenik az Úr Siva  és az Úr Caitanya lótuszlábának porában hempereg.
Az Úr Gauranga homlokát izzadságcseppek díszítik, melyek a földre hullva igazgyönggyé változnak. Zilált haja keretezi gyönyörű arcát. A hölgyek páratlan szépségétől elbűvölve szívükben átölelik Őt. 
 Mukunda mádhava yádava hari, bolena bolo re vadana bhori. „Most zengje hát ajkatok a Szent Nevet, ’Mukunda!’ ’Mádhava!’ Yádava!’ és ’Hari!’ és énekeljétek sértés nélkül.”

  Az élőlények természetüknél fogva boldogság után kutatnak. Ez a lélek természete. De mivel tévesen ezzel az átmeneti világgal azonosítottuk magunkat, itt kerestük a boldogságot, és senki sem találta meg.

  Mit mondasz testvérem?

  Ah, tiltakozol ilyen vaktában tett kijelentések ellen. Túl általános és szélsőséges.

  Rendben. Mi ad neked élvezetet, óh, barátom?

  Szívd azt a cigarettát, és légy igazi férfi! De emlékezz, minden dobozra rá van írva, hogy mit kapsz a dohányzástól: tüdőrákot, íny- száj- és torokrákot. Csekély ár a forró füst nyújtotta örömökért.

  Igyál egyet, mondjuk egy sört, scoth-ot vagy brandy-t. kaphatsz májzsugorodást, megbírságolhatnak ittas vezetésért, vagy alkoholista lehet belőled, minden kegyet és toleranciát elveszítve. És másnap mikor felébredsz, csak nézd meg a fejed!

  A szerelem teszi kerekké a világot? Fiú a húgával, fiú az öccsével, fiú az anyjával, minden mehet. Minden erkölcsi értéket romba döntünk – semmi sem szent. Különben is legyőztük a nemi betegségeket. Az igaz, hogy most az AIDS kijátszott bennünket, de annak is meg fogjuk találni az ellenszerét, noha sok százan meg fognak halni benne idén világszerte. Mikor az érzékek tűzben égnek, az ember hajlamos arra, hogy mindenről megfeledkezzék és csak elmerüljön a mókában. Ha valami becsúszik, legfeljebb majd abortálják a magzatot. Végül is úgysem él, vagy igen?

  Péntek esti kiruccanás. Lefoglalt asztal, hogy csipketerítőn, ezüst evőeszközökkel ehesd meg tehén anyát. Lukaszd ki a dobhártyád értelmetlen zenével, aztán táncolj éjfélig a füstben. És ha nem gondolod azt, hogy a pokolban vagy, akkor várj, eljön majd annak is az ideje.

  A test ruha, csupán a lélek burka. Ha nem emelkedünk fel a lélek szintjére, nem tapasztalhatunk állandó boldogságot. Múlik az idő, és hamarosan azt látjuk majd a tükörben, hogy fiatalságunk izgalma emlék már csupán. Ezért énekeljük az Úr neveit és táncoljunk nagy örömmel: ez a valódi élvezet szintje, mert ez kiteljesíti valódi azonosságunkat, mint az Ő örök szolgái. Ahogyan mi örökkévalóak vagyunk, a szent nevek éneklése is örök – nem ismer kezdetet és véget. Gyümölcsei sohasem vesznek el, a vibrálás nem jár semmilyen visszahatással, csak az anyagi test elolvadásával.

  Néhány ember el van képedve: „Milyen tudatállapotot ért el Nimai pandit?” Az Úr Caitanya ajkai reszketnek. Ajkait harapdálva az eksztázistól, bal kezét csípőre téve és a jobbat a magasba emelve kimutatja mohó vágyát a táncra. Ekkor Mukunda az Úr elméjét megértve énekelni kezd. Mindenki odasereglik, hogy lássa az Úr különleges táncát. Az Úr Nityánanda követi, és elkapja, mikor elájul. Az Úr Gauranga így énekel: emana durlabha mánava-deho, páiyá ki koro bháva ná keho. „Elértétek ezt a ritka emberi testet. Miért nem értékelitek ezt az ajándékot?”

  A 8.400.000 létforma között ez az emberi létforma egyedülálló. Lehetőséget biztosít arra, hogy egy igen fejlett intelligenciát alkalmazzunk az élet problémáinak megoldásáról való érdeklődésre. Ezt más fajok nem tudják megtenni.

  Felekezetünkre, hitünkre vagy annak hiányára való tekintet nélkül a születés, a halál, az öregség és a betegség mindenki számára valóság. A szenvedéseket saját testünk és elménk, környezetünk és más élőlények kényszerítik ránk. Noha megpróbáljuk legyőzni a természetet, fájdalmasan jelentéktelen teremtmények vagyunk kegyetlen markában. Így hát világméretű éhínség, földrengések, vulkánkitörések, háborúk és járványok hánynak fittyet technológiánkra, s zúzzák össze büszkeségünket.

  Az, hogy tökéletesítjük és gépesítjük az evési és párzási technikáinkat, nem méri a valódi fejlődést. Civilizáció azt jelenti, hogy megváltoztatni a viselkedésünket, nem pedig azt, hogy állandósítani azt. Ha nem fogadjuk el ennek az emberi testnek az igazi kihívását, amely képessé tesz bennünket arra, hogy az elménk és az érzékeink mestereivé váljunk, akkor továbbra is kifinomult rabszolgái maradunk az anyagi energiának és sohasem fogjuk megtudni, hogy mi a valódi szabadság és boldogság.

  Ha már megkaptuk ezt az ajándékot, az emberi testet, elég bátornak kell lennünk hogy minden ragaszkodást elvágjunk a transzcendentális tudással, és érdeklődjünk arról, mi a valódi érdekünk az életben. Szólamokat hangoztatni patriotizmusról, humanitáriusságról, képzésről stb. csupán mentség arra, hogy kibújjunk az emberi felelősség alól, és elrejtőzzünk a technológiai struccok világában.

  Ebe ná bhadzsilé yasoda-szuta, carame poribe láje „Ha most nem imádjátok Yasodá anya kedvesét, akkor nagy bánat vár rátok halálotok pillanatában.”

  Az élet folytatódik, és a test az, ami halott. Valójában a test nem rendelkezik élettel, és nem is él. A lélek jelenléte következtében tűnik úgy, hogy a test él. Miként a kezünkön lévő kesztyű cselekedni látszik, valójában azonban élettelen, csakúgy a lelket fedő test valójában a lélek élettelen burka.

  Minden az Úr Krisnáé. Ő a teremtő, a fenntartó és a pusztító. Ez a megértés a végkövetkeztetése minden védikus írásnak. Így hát hogyan használhatnánk bármit, ezeket a testeket is beleértve, másképp, mint a teremtő terve szerint? Ha másképp cselekszünk, azzal megszegjük a természet összes elvét, és azért a tett és visszahatás szigorú törvényének végül be kell avatkoznia a halál pillanatában.

  Múltbeli bűnös cselekedeteink termékei vagyunk, és az anyagi természet hatásának kényszerítésére bűnös módon cselekszünk. De Krisna megígéri, hogy aki meghódol Neki, az azonnal menedéket kap az ilyen cselekedetek visszahatásaitól. Akik elmulasztják, hogy így tegyenek, azoknak bizonytalan a rendeltetési helyük, és lehet, hogy újra a tudatlanság legmélyebb régióiba kerülnek, és sok-sok fajon kell majd ismét keresztülküzdeniük magukat.             

Gouranga!       

  Akkor holnaptól  ismét Páda-Yátra!

Aki tud jöjjön. Jelentkezni:

ITT

Kell…    😉

Rádhe-Rádhe-Rádhe-Rádhe