Menü

Srila Sivaráma Swami ;D


SivarámaswamiTegnap volt Srila Sivaráma swami, a lelki tanítómesterem megjelenési napja. Vagyis hát a szülinapja. A hatvanadik. Persze nem gondolnám, hogy annyi, csak megkérdeztem a többieket és ők mondták.

Ha engem kérdezel, azt mondanám, kb 20 éves…
Amikor nyomultunk a pax tv-ben este 11-től éfélig, akkor talán hajnali egy óra is volt mire vissza értünk a templomba. Locsogott az eső és nem volt kapu kulcsunk IsvarKrisna prabhuval, csak egy kertvégi oldalsó kiskapuhoz, így inkább átugrottam a kerítésen és ott adták be Gadagrája babuval a hangszereket.

Aztán mire végeztünk és bent voltunk a templomba a bejáratnál, ahová lepakoltam a cuccokat, egyszer csak érzékeltem, hogy van rajtunk kívül valami mozgás az épületbe, ezért elindultam befelé, de nem tudtam meghatározni, hogy melyik irányból jön a hang, mert össze vissza pattogott az üres folyosó lépcsőfeljárójában.

Aztán ahogy így figyelek, egyszer csak látom az egyik fiatal bahktát lefelé jönni a lépcsőn. Rámutatok nevetve, hogy meg vagy és mivel nincs villany kapcsolva, így a sötétben próbálom a mozgásából kielemezni, hogy melyik szerzetes lehet az. Magabiztos, nyugodt léptek, szóval biztos, hogy ismeri a járást, tehát régi bhakta, vonom le az első következtetéseket, ahogy közeledik lefelé a lépcsőn.

Aztán ahogy elhagyja a lépcsőfordulót, úgy feltűnik, hogy szokatlanul magas, és további talányra ad okot a színes és mintás gamsája, amit eddig még nem nagyon láttam senkin. Meg tesz még néhány lépcsőt lefelé, míg én az újjammal felé mutatva próbálom erőltetni az amúgy sas szememet, hogy kivegyem ki lehet az. Nézném az arcát, de a kinti vihar ablakon beszűrődő fénye végig úgy esik, hogy az arca rejtve legyen előttem. Nézem a vonásait és megállapítom, hogy ő minden bizonnyal egy olyan 20 év körüli külföldi vendég bhakta lehet, hiszen ily késői órán ki más kóvályogna erre felé. (Megszoktam, hogy egyedül surranok be az épületbe edzések után az efféle késői órákon.)

Aztán oda ér tőlem két-három lépcsőfokra, mikor kirajzolódik előttem az arca és csodálkozva veszem észre, meg mondom neki, hogy  -Nahát Maharája te vagy az?
Gyorsan leborulok lábai elé, ahogy a Gurumat fogadni illik.
-Készültem lefeküdni és hallottam a zörgést. Azt hittem valami tolvajok jöttek és jöttem megnézni, hogy kell-e valami fegyver. -mondja nevetve, majd még megkérdezi, hogy -Hol voltatok ilyenkor Isvara?
-A tévében voltunk egy bhajanon. -mondja neki babu.
Erre elégedett mosollyal az arcán vissza ment a szobályába.

Hamarosan lesz egy nagy fesztivál
Krisna völgyaben a megjelenési napjának alkalmából, és ilyenkor szoktunk neki felajánlásokat írni. Hát idén nem regényt gépeltem, csak pár sort. De szerintem eddig ez lett a legjobb:

"Kedves Sivaráma Maharája!

Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatomat!
Minden dicsőséget Srila Prabhupádának!

-Köszönöm neked, hogy bárhogy rángat is, vagy húz meg az élet, te mindig nagyon kegyesen és kedvesen állsz hozzám.

-Köszönöm,, hogy egyszerű és lényegre törő utasításokkal látsz el, melyeket nem esik túlságosan nehezemre követni, mert tökéletesen látod, hogy mi az ami még átmegy nálam és mi az ami sok lenne.

-Köszönöm, hogy nem megtörni, hanem meghajlítani szeretnél. Úgy gondolom, hogy ez a pedagógia egy magas iskolája, ahogyan hozzám is és más tanítványaidhoz is állsz és igyekszem magam is elsajátítani ezt a módszert, hogy alkalmazni tudjam az emberi kapcsolataimban.

-Nagyon hálás vagyok, hogy bár egyetlen jó tulajdonságom sincs, mégis kegyesen elfogadtál tanítványodnak és nem taszítottál el magadtól, állati mentalításom és viselkedésem ellenére sem.

-Igyekszem minden jó tanácsodat és utasításodat követni és legjobb tudásom szerint a szolgálatodra lenni abban, hogy valóra válthasd lelki tanítómestered, Srila Prabhupáda vágyát…

elesett szolgád: bh Horváth Ádám (mc)

És akkor még bemutatnék így a többi bhaktablogger lótuszlábait követve egy videót Lelki tanítómesterem életéről, ha eddig még nem ismernéd, hát ő az:






Gauuranga