Menü

Sunce: A háború művészete III.


III. TÁMADÁS STRATÉGIÁVAL

1. Szun Ce azt mondta: A hadviselés gyakorlati tudományában a legjobb dolog mindenek felett elfoglalni az ellenség országát egészében és sértetlenül; összezúzni és elpusztítani nem annyira jó. Ugyancsak így van, hogy jobb egy egész hadsereget elfogni, mint el pusztítani – elfogni egy ezredet, egy csapatot, vagy egy századot egészben, mint elpusztítani őket.

2. Ebből következik, hogy nem a legkiválóbb erény minden csatában harcolni és győzni; a legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik.

3. Ezért a hadvezérség legmagasabb formája az ellenség terveinek meghiúsítása; a sorrendben következő legjobb pedig megakadályozni az ellenség erőinek egymással való kapcsolatát; ezután következik az ellenség hadainak megtámadása a csatamezőn; a legrosszabb elképzelés pedig a fallal körülvett városok ostroma.

4. Alapszabály, hogy fallal körülvett várost nem szabad megostromolni, ha elkerülhető. Az állványok, a mozgatható menedékek és különféle ostromszerszámok előkészítése három egész hónapot fog igénybe venni; és a földsáncok felhányásához a falak mentén további három hónapra lesz szükség.
5. Az a tábornok, aki ingerültségén nem képes erőt venni, úgy indítja rohamra az embereit, mint egy hangyaáradatot, ami azt eredményezi, hogy embereinek egyharmadát levágják és a város még mindig bevétetlen marad. Ilyenek az ostrom katasztrofális hatásai.

6. Ezért a tapasztalt, okos hadvezér letöri az ellenséget mindennemű harc nélkül; elfoglalja városaikat ostrom nélkül; megdönti a királyságukat hosszadalmas harctéri hadműveletek nélkül.

7. Sértetlen hadseregével a háta mögött meg szerzi magának az uralmat a birodalom felett, és imígyen győzelme teljes lesz, anélkül, hogy egyetlen embert is elveszített volna. Ez a módszere a stratégiai koncepcióval végrehajtott támadásnak.

8. Háborúban az a szabály, hogy ha erőink tíz az egyhez arányban vannak az ellenség erőivel szemben, akkor be kell kerítenünk őket; ha ez az arány öt az egyhez, akkor támadni kell; ha kétszer akkorák az erőink, akkor két felé kell osztani hadseregünket.

9. Kiegyenlített erőviszonyok esetén csatát kezdeményezhetünk; ha kissé gyengébbek vagyunk, kerüljük el az ellenséget; ha teljesen egyenlőtlenek vagyunk, minden tekintetben, meneküljünk előlük.

10. Ezért, bár egy kis erő makacsul kitarthat a küzdelemben, végül a nagyobb erőknek kell felülkerekedniük.

11. A tábornok tehát az állam védőbástyája; ha a védőbástya ép minden oldalról, az állam erős lesz; ha a védőbástya hibás, az állam gyenge lesz.

12. Három módja van annak, hogy az uralkodó szerencsétlenséget hozzon a hadseregére:

13. (1) Előrenyomulást vagy visszavonulást parancsolva a hadseregnek, miközben nincsen tudatában annak a ténynek, hogy az nem tudja végrehajtani a parancsokat. Ezt nevezik a hadsereg megbéklyózásának.

14. (2) Ha megkísérli a hadsereget ugyanazon a módon irányítani, ahogyan az országot igazgatja, nem ismervén azokat az állapotokat, amelyek a hadseregben fennállnak.

15. (3) Ha seregének tisztjeit megkülönböztetés nélkül alkalmazza, nem ismervén a körülményekhez való alkalmazkodás katonai alap elvét. Ez aláássa a katonák bizalmát.

16. Ha pedig a hadsereg nyugtalan és bizalmatlan, biztosan bajok fognak keletkezni, amelyek más hatalmaktól származnak. Ez egyszerűen annyi, mint anarchiát hozni a hadseregbe és eldobni a győzelmet.

17. Ilyetén tudhatjuk, hogy a győzelemnek öt alapvető tényezője van:
(1) Az fog győzni, aki tudja, hogy mikor harcoljon és mikor ne harcoljon.
(2) Az fog győzni, aki tudja, hogyan kell kezelni mind a felsőbb rendű, mind az alacsonyabb rendű erőket.
(3) Az fog győzni, akinek a hadseregét minden rendfokozatában ugyanaz a szellem hatja át.
(4) Az fog győzni, aki felkészült és vár arra, hogy az ellenséget készületlenül érje.
(5) Az fog győzni, akinek van katonai tudása és az uralkodója nem avatkozik bele a dolgaiba.
Ez az öt dolog a győzelem alapelvének ismerete.

18. Innen a mondás: Ha ismered az ellenséget és ismered magadat, nem kell félned száz csata kimenetelétől sem. Ha ismered magadat, de az ellenséget nem, akkor minden elnyert győzelemhez egy vereséget is el fogsz szenvedni. Ha sem magadat, sem az ellenséget nem ismered, minden csatában alulmaradsz.