Menü

Svéd beszámoló 2006


Svédország "Kapuja"

Hát akkor el kezdeném a Svéd turné általam tapasztalt beszámolóját.

Előre leszögezném, hogy ez az én látásmódom és lehet, hogy ha valakit aki szintén ott volt megkérdeztek a történtekről, egész másképp értékelné a dolgokat…

 

Szóval autóval vágtunk neki a valamivel több mint 1000km-es útnak. Bhakta Tibor ( én csak Ticsinek hívom J ) volt a sofőrünk és minden dicsőséget neki, mert váltás nélkül, no meg persze elalvás nélkül eljuttatott bennünket Egerből Stockholmba röpke 2 nap alatt.

Stockholmban egy nagyon szép farmon voltunk, Gandarvika-Giridári vendégei. (Erről már írtam, mikor még ott voltunk. ) Volt egy kis zavar a levegőben és láthattam, hogy bizony Kali-yuga, a hazugság, az álszentség, a félreértések és a veszekedések kora a szent életre törekvőket is komolyabban próbára teszi…

Sajnos Stokiban nem sikerült meglátogatnom egyetlen Dojot sem, pedig állítólag az európai Ninjutsu itt „tenyészik" a legrégebb óta. Sebaj, volt helyette egy hegycsúcs(ocska) a közelben, ahova nagyon vadregényes jappasétával kikullogtam, sőt a lopakodást is tudtam gyakorolni kicsit, hátha találkozok egy igazi Jávorral. (Mert Kamsári prabhu nagyon sokat mesélt már róluk még Pesten a Govindában.) Sőt a templom szobában egy nagyon kiváló, viszonylag oldscoolos elektomos orgona állt, amin lehetőségem nyílt egy álló délelőttöt nyekeregni, amit persze én bhajannak írnék, ha nem akarnék a szerénység fényében tündökölni…

Aztán szét vált a csapat Áryadeva+Deadly a matajikkal ott maradt Stokiban (A keménypáján.) Tirthapáda pr., SyamaBihari pr. (Syama) és bhakta Zoltán (Zoli) elmentek Nyugatnak, mi meg Ticsivel, SrinivásaÁchárya pr. (Srini),-val, bhakta Györgyel (Gyurika) délnek vettük az irányt, Linkopping felé.


2006.11.17 Péntek Linkopping „Az első osztós nap."

 

Ez egy szép kisváros, amolyan régimódi fílingel, meg mindenfelé macseszkővel és mindenféle más látványos térburkolattal. Ez amúgy kb. az egész országra jellemző, mert olyan lóvésok, hogy nagyon komoly járdákat, meg utakat raknak ki különféle színű és mintájú kövekből, itt-ott kiváló művészi érzékkel kombinálva a természetes és mesterséges térburkoló elemeket. (Na ilyet is le tudok írni.)

A hely egyébként Sopronhoz hasonlítható a legjobban és az egyetlen hely, ahol valamiféle „háborús" történelmi esemény nyomait véltem felfedezni, minekutána a tér egyik oldalán, ahol első nap Gyurikával keringőztünk egy áruház bejáratánál, mellettünk egy mozival és egy Burgerkingal (Amit csak úgy az ördög-szályának neveztem el, egy tábla hirdette nagy büszkén, hogy itt bizony egy komolyabb kivégzés volt pár száz évvel ezelőtt, ahol valamiféle lázadozókat lövöldöztek halomra. Sajnos többet nem tudtam kivenni az írásból, mert számomra kínaiul, ill. akarom mondani svédül volt. Mindenesetre megértettem, hogy itt nem volt se I, se II.-világháború, ők csak fegyvert gyártottak és adtak el ennek vagy épp annak az oldalnak, és míg mindenfelé gyakták egymást a népek, addig ők szépen meggazdagodtak…

Aztán mindjárt első nap beleszaladtam egy pár mormon misszionárius lányba, akik nagyon megörültek neki, mikor Gyurika tolmácsolásában tudattam velük, hogy én is az egyház egy fölkent papja volnék. Sok szeretettel meghívtak a gyülekezeti házukba, aminek sajnos nem tudtam eleget tenni…

Meg jött egy néni. Aki izomból svéd volt és teljesen cserkész is mindemellett. Benne járt már a korban így furcsán hatott a fiatalos cserkész egyenruhájában, tele kitűzőkkel, meg felvarrókkal. A legérdekesebb azonban a dárdája volt (Mert volt nála egy látszatra komolyabb lándzsa is.) és igazából ennek köszönhető, hogy megállítottam. (Mert ugye az őrülteket próbálja hanyagolni az ember, de ha valaki egy ekkora fegyverrel sétálgat fényes nappal, akkor az már tudhat valamit… Aztán elmondtam neki a mantrát, hogy ki vagyok, mi vagyok meg mit akarok és nagyon szívesen adakozott. Persze búcsúzás előtt ugyan már rákérdeztem, hogy mivégre a lándzsa a kezében? Mire nagyon komoly arcal elmondta, hogy ez egy szimbólum, ugyan úgy mint a kitűzői és azt jelképezi, hogy Jézus Krisztust is egy lándzsával dőfték oldalba, de ő kihúzta ezt a lándzsát és most jelképesen azokra vadászik, akik úgymond belevágták ezt Jézusba.

Egy hirtelen magánszámot is bemutatott, kikapta a fegyvert a tokjából és így már láthatóvá vált, hogy a bökő a végén, csak papír+alufólia, beállt széles lovagló állásba és magaelőtt egy újjal egyensúlyozni kezdte „szent ereklyéjét", a hátunk mögött lévő kávézóban ülők nem kis meglepetésére. Sajnos itt még nem voltam elég interaktív ahhoz, hogy videóra vegyem, így csak egy fotó készült:


Amúgy is le voltam nyűgözve az ország terepasztal jellegű berendezésétől (Mikor gyereknek mondtak még, mindig terepasztalt építettem modellvasútnak és sosem akartam elhinni a külföldi újságokban lévő fényképeken szereplő vidékeket, de tényleg létezik ilyen.) meg még sok minden mástól is, de este a vacsoránál, akkor néztem csak igazán nagyot. Ugyanis itt Svédben mindenből a legjobb minőségűt veszik és eszik csak meg az emberek, így a tejföl 33%-os, ami tulajdon képen úgy néz ki, hogy szó szerint vágni lehet mint a sajtot és a madzsarszka alumínium kanál bizony beléhajlik, ahogyan az ember kivenne a dobozából egy adagot…

Szállást pedig egy gyönyörű kempingben találtunk, ami egy nagyobbacska domboldalon néhány faházból állt egy hatalmas tónak a partján. És bár egész nap felhős volt az ég és locsi volt az esőnek, pirkadatkor volt egy fél óra, mikor a nap megjelent a horizonton a tó túloldalán, beragyogott a tó és a felhők közé narancssárgás-ciklámen egy kis rózsaszínnel színű sugarainak különféle árnyalataival, feltárva előttünk valamicskét a Skandináv félsziget valóban mesés szépségéből…

 

 2006.11.18.Szombat Linkopping

Ma Gyurikával osztottunk megint, de ma a sétálón, egy téren (Ami később a törzshelyemmé lett.) Mondtam neki, hogy ez csak egy egyszerű játék. Olyan mintha tehénpásztorok volnánk Vrindávanban (Isten örök lakhelye, bővebben lásd védák. ) és most össze kell fogdosnunk a réten szaladgáló teheneket, akik betévedtek ide a sziklák közé, hogy vissza vigyük őket a karámba. Erre csak nagy nevetve annyit mondott, hogy igen olyan, csakhogy egyenlőre még nem kell őket bevinnünk a karámba, hanem csak fejés lesz. Jót nevettünk.

Srini minden nap bhaktákkal álmodik és az ő történetei is nagy mulatságot okoznak mindannyiunknak, Tibike pedig egy Német gyártmányú kenyérsütő géppel ma sütötte az első kenyerét. Nagyon jól sikerült.

Vettünk olcsó ásványvizet is, de itt máshogyan jelzik a szénsavas, meg ilyen-olyant és citromos ízesítésűbe szaladtunk bele, aminek szörnyű íze van.

Ma nem esett, sőt a házak felett ragyogott a nap…


2006.11.19.Vasárnap Linkopping

Ez itt is ugye mint mindenfelé a templomba járós emberek napja, így Krisnás szerzetesként kicsit nehezebb volt ma a kommunikáció, főleg mivel ebben az országban a nagy törés óta, mikor is elég sokan abbahagyták Krisna-tudat gyakorlását, szektává degradálódott az emberek véleménye rólunk, főleg a „vad keresztények" látásmódjában.

Viszont találkoztam egy nagyon jó fej magyarral, Kovács Lajossal, akinek ezen a környéken ugye elég egyedinek számít a neve. Jót beszélgettünk, vett egy India Dicsőségét, meg ígért egy hatalmas ananászt, amiről lemaradtam, mert ez egy elég pangós nap volt így néha csak elindultam vadászni az utcán sétafikálódó mit sem sejtő járókelőkre. Egy ilyen alkalommal jött vissza az én Lajos barátom a hatalmas ananásszal, de én pont nem voltam a megbeszélt helyen. Ezt is onnét tudom, hogy volt ott még egy koldus házaspár is, akikkel lecimbiztem és ők látták ahogy jön és keres engem… Nagyon trógernek éreztem magam…

Este főzhettem Krisnának, vagyis a bhaktáknak vacsorát. Azt mondják az éppen jó lett.


2006.11.20.Hétfő Linkopping. Greenpeace kaland

Az első komolyabb eredmény, vagyis jól ment az adomány gyűjtés.

Beleszaladtam a GreenPeace-be. Jó sokan jöttek ki ők is az utcára, szám szerint 6-an. Persze pont az én kedvenc helyemre akartak ők is állni. Gyurika hagyta volna, de nem úgy a büszke én. Tónival beszélgettünk közülük, aki nagyon diplomatikus volt és mindenféle érvet felhozott, hogy miért is volna jobb mindenkinek, ha kicsit odébb csúsznánk. Aztán miután Gyurika nagyon komolyan lefordította, nagyon komoly mondandóját, és tudtomra hozta, hogy őt bizony meggyőzték és akkor mennyünk innét, mondtam neki szintén nagyon komolyan, hogy akkor most fordítsa azt amit mondok, és ne szépítgesse.

-Nagyon diplomatikus arckifejezéssel elkezdtem, hogy Szerzetesek vagyunk, Isten szolgái és igazából eszünk ágában sincs innét egy mm-t sem mozdulni, mert missziónk egy szent cél érdekében vezérelt ide bennünket.

Erre mindkettőjük szeme elkerekedett és merőn bámult rám, úgyhogy gondoltam dobok rá még egy lapáttal és azt mondtam:

-Mivel ugye mindannyian Isten gyermekei vagyunk úgy gondolom, hogy a Greenpeace aktivistái segíthetnének árulni a könyveinket, például a Bhagavad Gitát ami például az egész világ összes problémájára megoldást jelentene, még arra is, hogy nincs hó a Csomolungmán. (Mert a „Grínpisták" erre gyűjtöttek éppen.) És ugyanezzel a lendülettel egy nagyon komoly arckifejezéssel Tóni kezébe nyomtam egy példányt, hogy 100-korona és óránként 1-2 hat embernek 4órában, az kb. 50-darab…

Gyurika már vágta, hogy lazítósban vagyunk és a mi kezünkben van az abszolút igazság, úgyhogy igazából senki sem képes az utunkba állni, Tóni viszont elvesztette önuralmát és hirtelen begörcsölt a stressz helyzettől. Hebegni próbált valamit, meg törölgette a verejtékező homlokát, hogy hát ők nem ezért vannak kint, meg ez+az, de erre már nem bírtam tovább és szerzeteshez egyáltalán nem méltó amolyan hasfogós, térdcsapkodós írdatlan röhögésben törtem ki.

Hirtelen megállt minden és Tóninak befellegzett. Csak állt ott megsemmisülten előttem. Pár másodpercen belül megsajnáltam és még mielőtt a harag elhatalmaskodhatott volna rajta, ököllel vállba vertem, amolyan barátilag, hogy nincs para, csak vicc volt. Mondtam persze Gyurikának, hogy fordítsa le, mire már ő is nevetett és egy pár pillanat alatt Tónival is jó barátok lettünk. Innen minden nap beszélgettünk kicsit, meg prédikáltam neki. Sőt adtam neki egy Gítát is, és kérek mindenkit, hogy imádkozzon érte, hogy bhakta lehessen. Mert ő egy tényleg jámbor fiú, aki ráadásul még inteligens is…

 

Amúgy itt már voltak némi súrlódások a csapatban is, de próbáltam helyzetemnek megfelelően csak nyelegetni, több kevesebb sikerrel…

 

2006.11.21.Kedd „Invázió nektár az égből"

Ma kemény nap volt anyagi szemmel nézve. Egy amolyan igazi VeryHard pálya lett a városból, minekutána a 6greenpistán és a vöröskeresztes csörgős öregen kívül kivonult egy másik gyermekétkeztetésre gyűjtő alapítvány is 20 fiatallal. Mindezek tetejébe egy egész napos felhőszakadás és ráadásul még véletlenül az „ördögszája" áruház (Ide húzódtam a nagy mennyiségű csapadék elől.) igazgatónőjét is leszólítottam, akit amúgy egy hétköznapi prostinak néztem és bár nem mondtam neki mást, csak a mantrát, ő világosan tudtomra adta, hogy mennyek ki az esőbe onnét, mert az árkád az áruházhoz és így hozzá tartozik…

Meghódoltam hát Isten akaratának és kimentem a kis teremre, ahol már voltak addigra egy páran.

"Az ördög szálya."
(Ki dugta a nyelvét)

Aztán olyan történt, amit magamban csak a csodák közé írtam fel. Ahányszor lenéztem a földre, mindig találtam egy, vagy kettő papírpénzt. Sőt néha pontolyat láttam, ahogy hullik alá, illetve pont elém. Először azt hittem kiszakadt a zsebem és ez a titok nyitja, de kiderült hogy nem. Szóval egy nagy csomó 20-as hullott alá az égből, és mondjon vagy gondoljon bárki bármit, így történt… (Még szerzetes társaim sem hitték ezt el nekem…, de hát kit érdekel? 😉 )

Aztán miután az Úr ekképpen nektárrá változtatta az egész napomat a végére még berakta Kristofert is a filmbe, akivel előző nap este találkoztam. Ő egy kint élő magyar házaspár velem egyidős gyermeke és pörfekt mádzsár.

Szóval visszajött, mert előző este nem volt nála Laksmi (pénz) és azt mondta, hogy annyira jól esett neki az a pár mondat amit beszélgettünk arról, kik vagyunk és mit csinálunk, hogy ő szeretett volna meghívni mindanyiunkat egy teára a hidegből egy kávézóba. Aztán mondtam neki, hogy azzal ugyan nem segít túl sokat, viszont ha od adja adományba azt amit ott fizetne, az igazi segítség lenne. Majd egy órát beszélgettünk és a végén oda adott minden pénzt ami volt nála én meg adtam neki egy BhagavadGitát…

Aztán hazafelé mikor mindent elmeséltem még a többieknek, akik csak nevettek, hogy a zsebemből kipotyogó pénzről azt mondom, hogy Isten szórta az égből. Persze rosszul esett, hogy nem hisznek nekem, és ettől kicsit csalódottnak éreztem egy röpke pillanatra magamat, mert megálltunk egy boltnál és mit ad Isten mi történik ahogyan kiszállok a kocsiból, ismét 20-ast pillantok meg, amint épp pörögve aláhullnak az égből. Persze most már nem szóltam nekik, csak Krisnának, hogy köszi, hogy velem vagy… 😉

Ez a nap egy komolyabb bizonyság nekem.

 
2006.11.22.Szerda Linkopping „Salem aleikum – Aleikum salah"

Ma rekordot eredmény született, mármint a saját szintemen. Magányos farkas üzemmódban a kedvenc teremen. Sok Arabbal találkoztam és mind bírja a Salem aleikum -köszönést.

Tóni is ott volt napközben és megkértem őt, hogy míg toiletten vagyok, kicsit vigyázzon már a húzó kocsira…

Este pedig beszaladt Lajos is, a hatalmas ananásszal, így nyugtatva meg lelkem, hogy igazából nem haragszik és valóra váltja a szavát…

2006.11.23.Csütörtök Limkopping „Last Day"

Ez volt az utolsó nap ebben a városban. Kimutatta a fogafehérjét a végére. A nektári hét után rámszakadt egy amolyan igazi fogcsikorgató, egózúzós nap is. Egész nap nyomtam és csak estére olvadt meg a jég.

Jött egy narancssárga kabátos ember, szinte kivilágítva a szürke áradatból. Az első ötletem az volt, hogy magyarul kérdezzek neki (Mert eddigre már úgy szétverték a fejemet, hogy csak na.) , hogy ő biztos egy bramacháry, de végül mégis az angol mantránál maradtam. Megállt és kiderült, hogy ő egy magyar. Nagyon megörültem neki. Mesélte, hogy ő altató orvos és most jött ki pár hete svédbe dolgozni és aktívan tanulja a nyelvet, mert itt kint nagyon lenézik aki nem svédül nyomja. Aztán még beszélgettünk és kiderült, hogy ő egy bhakta Pécsről. Jappázik, vegetariánus és akkor néztem csak nagyot, mikor megmutatta mindezek bizonyítékaként a Tulasi nyakláncát és a rajta függő kavacsát. Bőkezűen adományozott és sok könyvet adhattam neki, hogy akkor nyelvgyakorlatra használhatná például a Bhagavad Gitát is…

Meg még napközben találkoztam egy idős emberrel, akire egy laza Jó napot-tal köszöntem rá és csak lazán vissza köszönt, hogy Jó napot. Azt mondta, hogy Stockholmban Karmester az Operában, de amúgy meg nem úgy nézett ki és sóher is volt…

2006.11.24.Péntek. Uddvala

Elhagytuk Linkót és nyugatnak vettük az irányt. Ticsivel mentünk ebbe a citybe és ketten osztottunk egy széles „sétáló sztrádán".

Persze nincs szezon, így a kiszemelt Campingok majd mind zárva vannak. Egy útszéli kamionos motelben kaptunk szállást… Trollhattantól nem olyan messze…No komment…

Ticsi kicsit kezd kimerülni így elég nehéz vele, de Tirthapáda pr. megnyugtatott, hogy vasárnaptól átszervezik a csapatokat…

2006.11.25.Szombat Trollhattan.

Srinivel ketten bombázzuk Trollt a sétálón egy áruház előtt. Leszólított egy Kínait, akivel nem nagyon tudta meg értetni magát, de a csájníz, akit Linnek hívnak félre értette és egy órán keresztül állt mellettünk, mert ő egy amolyan bujdosó menekült volt pénz család és barátok nélkül… Megsajnáltam, mert amúgy olyan kis gyámoltalannak tűnt, osztottam neki ételt, amit a boltban vettem. De ő meg jönni akart velünk, sehogy sem akarta megérteni, hogy tele az autó amivel jönnek értünk és sajnos az ételen kívül mással nem segíthetünk rajta…

  • Aztán megjöttek Ticsiék, mi beültünk, ő meg csak ott állt megsemmisülten…


Úgy volt, hogy végre benézünk egy dojoba itt trollba, de a netenmegadott információk nem voltak hitelesek, így nem jött össze…

 
2006.11.26 Karlstad Csapatösszevonás.

 
Akkor itt találkozott mindenki, egy Campingben, ahol egy nagyon jó fej öregember a tulaj. A matajik vissza mentek Magyarországra, a Prabhuk meg mind itt gyűltek össze, hogy eldöntsük, hogyan tovább.


Zoli egy hatalmas Pizza-partyval készült és végre olyan igazi finom pizzát sütött. Mert Egerben mindig azt mondta, hogy a papírvékony az igazi, de itt most legalább egy újnyi vastag tésztája volt, nem kis elégedettséget okozva ezzel a bhaktáknak meg például nekem is..

 
2006.11.27.Örebro. „Maraton One Day"

Ez a Srila Prabhupáda Maraton első napja. Már jó l bemelegedtünk, hogy helyt tudjunk állni.

Zoli, Deadly, meg én jöttünk ebbe a városba és mivel korán oda értünk, reggel még benéztünk a könyvtárba is, ahol megtudtam ,hogy pár nappal ezelőtt elpusztították a Kazahsztáni farmunkat, a matajikat kirángatták a házaikból stb…

Olyan dühös lettem, hogy még. Nem is bírtam osztani. (Erről is írtam, lásd korábban. )

Csak guggoltam a nagyáruház bejáratának tövében és háborogtam magamban, tehetetlen dühömben, úgy délig. Aztán jött egy mókus, aki szintén adományokat gyűjtött. Kérdeztem, hogy mire? Erre megmutatta a mappáját. Iráni volt. Onnét menekült ide, ugyan úgy mint még sok más honfitársa. Iránban komolyabb diktatúra van és olyan fotókat mutogatott nekem, ahol 13-14-éves gyerekeket akasztanak éppen föl.

Csak lestem, viszont megnyugodtam kissé, hogy na jó, akkor nálunk legalább nem nyírtak ki senkit, csak össze borítottak pár házat. (Egyenlőre…) Szóval, ugyan még füstölögve, de neki álltam osztani…

Aztán jön egy öreg és látom, hogy már vinné is a húzó kocsit, amiben a könyvek vannak. Minden felgyülemlett dühvel rá ordítok, amire meg áll az egész környék. Még a buszok is lefékeztek és mindenki engem nézett. Az öreg pedig megrettent, de komolyabban… Aztán lecserélődtek a járó kelők és minden haladt szépen tovább.

Estefelé meg jött egy hajlékony, akit megállítottam véletlenül, mert ugye Svédországban a hajléktalanok kb. úgy néznek ki és annyira ápoltak meg minden, mint az átlag Magyar állampolgár… Szóval megállítottam, mire kajakra el kezd anyázni és nem akart tovább menni. Felhúzott (Amúgy ebben az állapotban nem volt nehéz, hiszen kajakra kedvem lett volna elmenni a Kazahékhoz helyretenni egy két arcot…), hát mondtam neki, hogy szerzetes vagyok és You go tu Hell! Erre vissza jött bunyózni. Egyet csavarintottam a kezén, mire letérdelt az úttestre és észhez tért…

Aztán a végére jött egy nő, akiről kiderült, hogy magyar, meg még mormon is és mindezek fejébe mindig szokott adni a bhaktáknak, mert pszichológus és nagyon érdekesek a könyveink…

Extra nehéz nap volt, de a történtek ellenére Krisna értékelte az erőfeszítéseimet és megdöntöttem az eddigi rekordomat…

 
2006.11.28.Örebro. Bunyóka

Szóval a többiek mondták, hogy mikor valaki vinni akarja a kocsit, csak menjek oda hozzá és mondjam neki, hogy mennyibe kerül a benne lévő könyvekkel együtt.

Akkor mindjárt kaptam is egy alkalmat, hogy megvalósítsam…

Egyszer csak látom, hogy egy hajlékony viszi ám a húzó kocsit, komolyabban. Nyargalok utána és nagy mosolyogva mutatom neki, hogy ha szeret olvasni, akkor 100koronáért az övé lehet egy szép könyv. Erre kibukott, méghozzá durván. Elkezdett anyázni, meg hadonászni. Ez még nem is zavart volna, de mindenképpen eltökélte, hogy a kocsit nem adja vissza…

3szor szóltam neki, aztán kapott egy sallert (amolyan igazit, nem olyat mint a kis Udava, vagy az édes húgom… (lásd korábban…)) amitől a szemüvege, meg a sapkája kiröpült a potkányfuttatóra, vagyis a mellettünk lévő járdára, ahol a népek szaladgálnak apró-cseprő ügyeikért.

Szóval mikor próbáltam megállítani ezeket az embereket, akkor egyikük sem ért rá, most viszont a járdán csattanó szemüveg, meg az ívben repülő sapka, pláne a tengelye körül egyet pördülő félrészeg, és vadul kalyabáló öregcsávó, egyből felkeltette az érdeklődésüket és körbe vettek minket.

Na most ez ahogyan éreztem hirtelen úgy hatott rájuk, hogy rámozdultam egy szegény idősebb honfitársukra és el akarom venni tőle a cuccát… Mikor észre vettem a felém lövellő, de amúgy gyáva-és sunyi pillantásokat, el kezdtem nekik magyarázni, hogy az az én kocsim és a könyveim vannak benne, amiket árulok. A csávó meg persze hajtotta a magáét. Láttam, hogy nem vagyok túl meggyőző annak ellenére, hogy egy kisebb kupac könyvel a kezembe próbáltam érvényesülni. Az öreg eddigre úgy mocorgott, hogy a húzó kocsi az áruház fala egy oszlop és közé szorult, elérhetetlennek tűnve számomra.

Na több se kellett megelégeltem a dolgot bevertem neki egy pont akkorát, hogy meg ne haljon, csak épp össze csuklódjon, aztán ugyan azzal a mozdulattal görnyedő testét kibillentettem egyensúlyából és egy hatalmas, csattanós valagba rúgás kíséretében behalyintottam a nézők közé… Aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kivettem belőle még pár könyvet, jelezve az elkerekedett szemű szvidispípölöknek, hogy ugyan az van benne, mint ami nálam, plussz egy flakon jéghideg ásványvizet, amiből jót húztam, és amitől eszembe jutott, mikor Krisna azt mondja a Bhagavad-Gitában, hogy „Én vagyok a víz íze".

Aztán elkezdtem a portékámat kínálgatni a kultúr-sokkot kapott, még mindig fel nem ocsúdott bámészoknak.

A Homlesnek persze semmi baja sem lett, mert szerettem mindezek ellenére annyira, hogy ne okozzak kárt benne, és eddigre már a dugi vodkáját nyalogatta az út túloldalán…

 

Már reggel éreztem, hogy ez egy ilyen nap lesz. Mindig érzem, mikor lesz valami. A felsőlélek kegyesen mindig szól előre, ha balhé van. (Akár tetszik akár nem…) Ezért máshogy kötöttem fel a derék melegítős csadart a derekamra, hogy legalább fejig tudjam emelni a lábam… (Ha nagyon muszáj.)

Deadlyvel voltunk ketten és amúgy ezt a kis perpatvart leszámítva egy nagyon jó kis nap volt… (Persze én bírtam a leszámítandó részt is…)

 

 2006.11.29 Karlstad Flipper.

 
Aztán mintha valamiféle átok ülne rajtam, vagyis a nyugtalan elmém következtében ebben a városban is bekóstoltak, mindjárt a reggeli indításkor.

Épp egy kismamával beszélgettem, mikor mögé állt egy félrészeg veréb, aki akár a férje is lehetett volna.

Én is azt hittem és így neki is elkezdtem mutatni a táblámat, nehogy rámparázzon, hogy rámozdultam a nőjére az utcán. Persze mikor a kismama észrevette, hogy már túl közel áll a háta mögött a csávó, undorodó fintorral faképnél hagyott mindkettőnket. Na akkor leesett, hogy mégsem a kedves papáról van itt szó kérem szépen, hanem egy dülöngélő iluminról.

Persze próbáltam pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, hiszen volt már olyan, hogy egy részegnek elmondtam mi újság van és adományozott, sőt nézte, hogyan folytatom a missziót utána és mikor látta, hogy valaki elmegy, akkor oda jött hozzám vállon veregetett és adott egy huszast…

De ő nem ilyen volt elkezdett ordibálni, hogy csaló vagyok, meg minden, kért az engedélyemet, meg az igazolványomat és azt hazudta, hogy ő rendőr. Na mondom plees yor caard meen… , De csak szét akarta tépni az enyémet, amire csak gyorsan kikaptam a kezéből és azon gondolkodva, hogy na 3-ból 3nap erőszakhoz folyamodni, úgy, hogy közben meg egy szerzetes képében tetszelgek nem volna túl dicsőséges, és hogy javítsak a statisztikámon, mondtam neki, hogy én Isten szolgája vagyok, de te egy csaló vagy aki rendőrnek adja ki magát, pedig csak egy alkoholista. Ezzel egy lépést hátrébb léptem és előkaptam a mobilomat, hogy na majd akkor én most felhívom a rendőröket, hogy vigyenek téged innét.

Erre elszaladt…

Jó kis zúzda lett a napból amolyan flippergolyó feeling, vagyis mindenki csak pattintott én meg csak pattogtam jobbra-balra, egyre és egyre alázatosabbá válva és egyre és egyre szerencsétlenebbnek érezve magamat…

Estére utcsó vacsi volt a nagy csapattal. Áryadeva pr fergeteges shakkot, Zoli meg egy mindent vivő (Mint a ferrari az autós kártyában tudjátok… he-he.) mahapurát készített a Jó Istennek, aki nagy kegyesen annyit hagyott nekünk szerencsétlen földi halandóknak, hogy pukkadásig tömtük magunkat. (Legalábbis én mindenképpen…)

 
2006.11.30 Vasterasz Patkány futtató

Áryadeva pr. Ticsi meg én maradtunk hátvédbe, míg a többiek előre mentek Göteborgba felderíteni.

Gránit tömb város, olyan mint Szombathely, csak lóvésabb és ridegebb, meg máyerebb.

Cséphadarót kaptam a fejemnek és egésznap kenték a számat.

Viszont találkoztam egy magyar nővel, aki amúgy buszsofőr és tulassi nyaklánca is volt, meg jappa lánca, amin rendszeresen meditál, ráadásul az összes könyve meg volt…

 
2006.12.01. Vasterasz „Sri Kalki"

 
Utolsó nap ez, hogy ide jöttem, annyira nyomorult egy hely. Vasteraszba remélem már csak majd a Kali-yuga végén kell jönnöm az Úr Kalki seregében…

Találkoztam egy madzsar művésszel, akinek egy szív van a tenyerébe tetoválva, hogy mindig oda adja, mikor kezet fog valakivel…+1magyar párral, akik itt tanulnak és nagyon lekezelőek voltak.

Ezen a bolygón él 40millió hazátlan Kurd. 20millió szerte széjjel a világban, 20millió pedig azon a területen, amit 3ország, Irak, Irán, Törökország osztott fel maga között. Találoztam néhányukkal és jó ember benyomását keltették bennem. Általában sokuknak van egy medál a nyakában, ami a régi országukat, Kurdisztánt ábrázolja…

2006.12.02 Linkopping Újra a csodák és a kivégzések cityjében.

Stratégiai okokból még egyszer rajta ütöttünk a városon, illetve csak én, mert engem raktak ide „egyedül", a többiek meg átmentek Norkoppingba. Nektár sankirtan egész nap…

Minden csudaszép ugyan ott lakunk, csak Srini+Gyuri helyett Áryadeva jött velünk.

(Áryadeva nagyon szeret viccelni…)

 
2006.12.02 Linkopping

Aztán ahogyan az már csak lenni szokott a jót mindig rossz követi, ami persze mind csak érzék felfogás.

Nagyon rosszul aludtam, ha ugyan nevezhetem a sajátlevemben forgolódást alvásnak.

Reggel mindezt megfejelve bezártam a kulcsunkat a fürdőbe. Ez nyitotta a házunkat is és zárta is, viszont mi ma tovább akartunk menni, de rajtunk kívül senki sem volt a kempingben.

Az ajtó kifogott rajtam és 2óra alatt sem tudtam úgy kinyitni, hogy ne hagyjak rajta nyomot…

Aztán dél körül meg jött a tulaj felesége és megoldódott a probléma…

 
2006.12.04 Göteborg A Nordstan nevű pokol.

Ez rendesen 4háztömb átalakítva bevásárló központnak, az utca fölé tetőt tettek a padlóba meg fűtést. Ember ár hömpölyög egész nap és van minden…

Voltunk a helyi Govinda étteremben is és megnéztük a murtikat. Nagyon szépek…

6-an lakunk egy 5személyes kis faházban.

Jött egy magyar fiú és elvitt tőlem egy Bhagavad-Gitát.


2006.12.05 Göteborg-NsHell „Pokoli pokol"

  • Üvegvirág

Ma benéztem az internetékhez és lekértem némi dojo infót és holnap elvileg már megyek is tréningre.

Áryadeva meg Ticsi elmentek portyára, így 4-en maradtunk, Tirthapáda pr., SyamaBihari pr., SrinivasaÁchárya pr, +én szamár a végére.

Zúzós helyen egy zúzós nap. Egyikünk 2-körül el is fáradt. (nem én.)

Kicsit körülnéztem ma a pokolban és láttam, hogy pokoli.

Van rajtunk kívül még 30-táblás adomány gyűjtő és mindenre kéregetnek… De csak mi vagyunk képesek minden áldott nap reggeltől estig nyomni, mert mi nem magunknak és magunkért csináljuk, hanem Krisnának, Krisnáért…

 
2006.12.06 Göteborg-NsHell Bujinkan Dojo

Találkoztam ma egy fiúval, akinek a szülei magyarok, de ő már itt kint született és most épp rendőrnek tanul, 3éve iszlám hívő és a végére még Istvánnak is hívják…

17-ig osztok, utána Tirthapáda pr. elvitt a dojoba.

Nagyon komoly kis hely, amit 1982-ben alapítottak állítólag. Szép rendezett és az eddig általam látott legnagyobb dojo. Este vannak a tréningek, de egy amolyan kis kultúrális helynek is számít, ahová bármikor beülhetnek a ninkák egy laza teára. Itt csak Ninjutsu van és nagyon kedvesen fogadtak. Egyből kérdezték honnan jöttem, éhes vagyok-e, vagy szomjas, na meg van-e hol aludnom? Persze éppen övvizsgára készültek, így mindenki a személyes dolgait gyakorolta, nekem meg vendég lévén a rendelkezésemre bocsájtottak egy sensit, akivel jót bo-hóckodtunk, azaz bojutsut gyakoroltunk.

Nagyon jó kis hely, ajánlom minden kedves ninjának… (he-he)

 2006.12.07 Göteborg-NsHell Holtpont

 
Az edzésen elillant mindenféle felhalmozott tartalékom nullára érkeztem 13:00-ra. Vettem néhány banánt, meg egy zacskó banáncsipszet, felajánlottam az Úrnak, aztán menedéket vettem a maradékánál, és újra nektárrá vált a nap és a hely.

Jött egy fiú, aki nem sokat beszélt, de beírt a lapra 200-at, de mondta, hogy nincs nála cash és elmegy az autómatához. Eddigre már elég sok ilyen ígéretet kaptam és gondoltam, ugyan elkísérem már. Nem volt ellenére, sőt útközben egyszer csak megszólalt magyarul. Na bumm, már ugrott is neki a Gita.

Este nagy bevásárlást csináltunk a willisben.

 
2006.12.08.Göteborg-NsHell. Egy kőkemény nap.

 Vettem egy nagyon leárazott profi polárt, utána meg megint megkaptam a magamét egy jó féle szájverés formályában.

Syámtól 300-ért vett egy magyar lány, aki egy kávézóban dolgozik idekint, vagy idebent, egy Bhagavad-Gitát, mert már nagyon régóta ezt kereste.

Srini meg találkozott egy bengáli fiúval, aki teljes extázisba esett, mikor megtudta, hogy kik is vagyunk és mit is csinálunk itt éppen.

Meg a végére jött egy hajlékony, aki részeg is volt és valahogyan meglátta a táblámon az Ételt az életért feliratot és minden áron ételt akart tőlem. Aztán mikor elmentem a boltba, és hoztam egy pár dolgot, meg mire felajánlottam sebtiben, addigra eltűnt.

2006.12.09. Göteborg-NsHell Darálós szombat

 
Ennek a napnak csak címet voltam képes adni…


2006.12.10 Göteborg-NsHell

Elverte az Úr a szám ismét rámutatva végtelen büszkeségemre és nem kívánatos tulajdonságaimra.

Sankirtan Jagja ki Jaya!

 2006.12.11 Göteborg NsHell Árvíz

 
Laza hétfő a zakatolós karácsonyi őrületes hétvége után.

Voltam bankban beváltani az aprót és egészen véletlenül egy magyar bankárral sikerült ezt a szolgálatot elvégeztetnem.

Közben a dojoból akadt egy ninja lány, akivel mióta ott jártam „véletlenül" minden nap találkozom, vagyis meglátogat nagy kedvesen.

Ma elhozta a képeit is, amiket festegetni meg rajzolni szokott… megmutatta őket… Havas hegycsúcs, Fekete lyuk, csontvázak, meztelen nők… no komment. Syama is beszélt vele, mert már ő elég jól karattyol englisül és kiderítette, hogy szegényke szexmániás. De azért adtam neki egy könyvet, meg mondta, hogy Gouranga! Imádkozzatok érte ti is…

Oszt estére kiborult a bili, akarom mondani a víz és elöntötte Göteborgcityt. Az az autópálya is leszakadt, amin még pár napja jöttünk. Kajak nagy káosz és dugó mindenfelé. A camping szerencsére elég magasan áll, hogy ne legyen víz alatt, viszont a környék úszik, így a tulaj egy hatalmas full-luxus terepjáróval vitt át minket a vízen, a szálláshoz.

Én főzhettem…

 
2006.12.12 Göteborg NsHell. A vizsga

 
Srinivel ketten osztottunk, aztán nap végén átsétáltunk a dojoba…

Persze mint kiderült pont vizsga volt, és kézzel lábbal próbálták is ezt a tudást át adni nekem, de nem nagyon értettem, mit is akarnak, így gond nélkül átöltöztem. Sőt be is álltam, bár a levegőben ott volt egy kis feszültség, amiről később nyilvánvaló lett, hogy csak vizsgadrukk.

Aztán mikor a Senseiek leültek a kis fehér asztal mögé, ami a múltkor például még nem volt bent, akkor már leesett, hogy mi is az a GreedingDay. Végig csináltam velük mindent és végül nagyon sok új és érdekes dolgot tudtam meg a Ninjutsuról.

Estére pedig megkattant a helyi vezír pr. és elűzött minket a városból. Kértünk azért tőle egy nap haladékot…

 
2006.12.13 Göteborg NsHell LastDayAPokeszban.

  Imáink meghallgattattak: „Én Istenem jó Istenem, adjad már, hogy vége legyen."

Vettem egy vízálló kabátot, hogy ne a szétázósban kelljen lenyomnom a végét, a Ninjalánnyal meg elküldtem az ajándék könyveket a Dojoba, hogy így ő is részt vehessen a könyvosztásban. (he-he.)

Elbúcsúztunk a helyi nagyon jó arc Hindu-Vaisnaváktól, akik a Nimay-ashramban laknak 5-en, az egész város ismeri őket és ők is Sankirtanoztak ott velünk a pokolban, vagyis rendesen osztották Srila Prabhupáda könyveit.

Egy hónap kintlét után automatikusan egész jókat beszélgetek már angolul, ennek köszönhetően megtudtam, hogy svédben 10-ből 1ember hisz Istenben és ő is fanatik keresztény, erre mondtam, hogy magyarországon 10-ből talán 2-3ember nem hisz Istenben, vagy legalábbis ezt mondja. Aztán még azt, hogy svédben 10emberből 4vegetariánus, mire mondtam, hogy magyarországon talán 100-ból egy…

 


2006.12.14.Helsinborg

Hajnalban indultunk Helsibe. Nagyon szíp város. Egy kikötő köré épült az egész és egész nap hatalmas hajók cirkálnak ki-be. A kikötőtől nem is olyan messze van egy vár, illetve amivé átalakult manapság, Ennek a közepén áll egy torony, amit legalábbis az idegen vezető állítása szerint a XIII.-szd-ben emeltek. Voltam is bent kemény 20koronáért. A végén az egyik videóban megörökítem, ahogyan bevesszük a tornyot. Ő meg én.

Egész nap mennyei esőpermetet szórt ránk a szél a tenger felől, az égből pedig néha rázendített az eső. Szóval elég szélsőséges körülmények között, de osztottunk Srinivel a sétálón.

 2006.12.15.Kristianstadt.
  Az új kabátnak volt ez egy mindjárt mélyvizes próba, de jól szerepelt a Gore-text és teljesen száraz maradtam. Persze már bizonyított tegnap is, de ma megmutatta, hogy megéri a pénzét…

Találkoztam egy magyar lánnyal, aki elmesélte, anélkül, hogy említettem volna neki múltammal kapcsolatban bármit is, elmesélte, hogy itt svédben rengeteg Mormon van.

Meg jött egy fiú, akinek már családja meg mindene volt és nagyon jól beszélt magyarul. Vele beszélgettem kicsit a filozófiáról. Kicsit el voltam szállva így pár perc alatt szétzúztam az egész elképzelését az életről és annak céljáról. Kicsit elszontyolodott, de adtam neki egy könyvet, meg mondta, hogy Gouranga.

Aztán végre jött két alázatos nyomorék is tolókocsiban. Mert amúgy itt kint nincsenek ők annyira eldugva mint kicsiny hazánkban, sőt nincs is olyan hely, ahol ne gondoltak volna rájuk, így mindenfelé rámpák meg kapaszkodók vannak az áruházakban és egyáltalán, minden épületben. Viszont ezek az emberek nem nagyon álltak meg eddig, sőt sokkal „kegyesebbek" voltak a hamis egóm összezúzásával kapcsolatban, mint „ép" társaik.

Viszont akkor ma ketten is megálltak és mondták, hogy szeretnek olvasni és adományoztak. Annyira rossz állapotban voltak és úgy remegett mind a kettő, hogy a nevüket is alig bírták beírni. Persze azért végül sikerült és egyikőjük egy Bhagavad-Gitával, a másikólyuk pedig India rejtett kincseivel lett gazdagabb.

Aztán este 1órán keresztül kellett várakoznom az autóra, mivel Tirthapáda prabhuék a másik csapatnak vittek utánpótlás muníciót.

Már kicsit kezdtem aggódni, és a poén az volt az egészben ,hogy nem sokkal előtte veszett el a simkártyám és vele együtt minden telefonszám, csak egyedül Srila Sivaráma maharája száma volt bent, mert az valahogyan a telo-memóriára volt mentve. Gondolkodtam is erősen, hogy na, ha nem jönnek, 1órán belül, akkor bizony nincs más választásom és fel kell hívnom, fel kell vázolnom a helyzetet és az ő segítségét kell kérnem, de mikor az 1óra másodpercre pontosan eltelt és én meg megtettem az első lépést a telefonfülke felé, akkor abban a pillanatban befordult a sarkon a furgon…

És akkor még este főzhettem vacsorát is a bhaktáknak. (Na jó ez most nem sikerült, itt is szeretnék elnézést kérni.)

 
2006.12.16. Lund

Megérkeztem végre a kedvenc városomba. Persze még sosem jártam itt előtte, de ez nagyon gyorsan belopta magát a szívembe a hely.

Locsogó esővel fogadott, és abba sem hagyta egész nap. Egy nagyon profi kis könyvesbolt elé álltam be mint egy transzcendentális konkurencia és egy komolyabb nyomást gyakoroltam mind az elmémre, mind az emberekre egész nap. Meg is lett az eredménye…

A könyvtár a belvárosban van és ingyenes internet van bárkinek, aki oda téved,.

Este meg még találkoztam egy Dán bhaktával, aki a Koppenhágai Govindában szolgál és Vanamali pr. régi ismerőse. Nagyon megörült, mikor mondtam neki, hogy én is ismerem őt és ha most nem is, de el tudom neki juttatni a számát. (Mert ezt kérte tőlem.)

 
2006.12.17.Malmö

 
Egy szintén hatalmas, bár cseppet sem szép, inkább nagyvilági kikötő város szintén, állítólag 200nemzetiség lakja.

Találtam egy brutál áruházat egy viharsarkon, mellette a Hiltonnal. Ez az extra nehéz pálya. Minden kegyét megkaptam a helynek, mert egy veretős aranyvasárnap sikerült itt a magam szintjén helytállnom az Úr kegyéből.

Aranyvasárnap (de amúgy is) mindenki őrült…

 2006.12.18.Lund
 Reggel magányos farkas üzemmódban desszantoltam Lund főterén. Elég korán volt és még nem nagyon volt mozgás, így kicsit körülnéztem a városban.

Találtam két hatalmas és amúgy padlófűtéses templomot, plusz egy meglepetés Govinda éttermet, ráadásul nem is olyan messze attól a helytől, ahol osztottam. Össze ismerkedtem az étterem nagyon kedves szakácsával, aki Lengyelországból érkezett.

Aztán késő estig osztottam, és megint csak rekord döntögetés lett belőle.

Ja, meg megvettem a Karácsonyi ajándékot a két egri csoda-Bramachárinak..

 

Ajándék Díszőrség a húzókocsinak(1óra)

.

 
2006.12.19.Malmö

A malmői törzshelyemen osztottam amit csak találóan „Viharsaroknak" neveztem el.

Jött egy Magyar fiú, aki a szüleivel él kint már régóta. Kértem tőle 50-et, de azt mondta, had adjak 100-at…

Meg jött egy kibukkant gengszter forma is. Amúgy idekint mindenki valami filmből lopja az imídzset az életéhez, mert itt van pénzük rá, hogy meg is valósítsák. Szóval sokféle Don Corleone és még több Britei szaladgál mindenfelé.

Szóval mindig rámozdulok az ilyen mozgású arcokra, hogy kizökkentsem őket, vagy megnézzem mennyire komoly az aminek mutogatják magukat.

Elmondtam neki, hogy ki vagyok, meg mit akarok, erre elkezdett velem kedvesen kiabálni, hogy őt most semmi sem érdekli mert neki egy pisztoly kell. Na, láttam, hogy kész, erre oda hívtam a húzókocsihoz, hogy adok neki pisztolyt, majd elővettem egy B.G-t. És mondtam, hogy ez az igazi pisztoly, mert ez egy Transzcendentális stukker… (De nem kérte…)

Sivaráma Maharája ma írta, hogy beteg, azért rengeteg könyvet osztottam szét a népeknek, mert ezt jelölte meg gyógyulása eszközének…

Aztán este ellátogathattam a bhakták kegyéből a Malmöi Bujinkan Dojoba. Jó volt van video is…

 
2006.12.20-2007.01.02…

Szóval itt már ko.-n voltam és nem nagyon írtam és nem nagyon történt semmi érdekes. Na jó ez így nem igaz.

Volt karácsony, meg eljött hozzánk Zsolti (Kexi)pr. és erényes felesége.

Két napig pihentünk karácsonykor, én meg nagy magányos kirándulásokat tartottam az erdőben, ahol le forgattam a Last Ninja utolsó részét… (Ez még nincs megvágva.)

Aztán még egy tréning volt Malmöben, majd csapatösszevonás és kimenekítettük magunkat az országból…

 

Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi…

 

A videokra sajna még technikai okoból várni kell…   Sorry

 

GOURANGA!