Menü

Szerencsés széria


naplemente
Szombaton pihentem mert a nyolc tréningtől a héten vége volt a testnek amit erre az életre börtönül rám rótt a sors.
Új Vrajadháma
Aztán vasárnap, újult erővel közelítettük meg a Karnapura matajival, vőlegényével, meg Atesszal Krisnavölgyet, a szent-Dhámot, ahol Sri Sri RádheSyamasundara végzi örök kedvteléseit. A Mamának volt Sevapuja napja, ami körülbelül annyit tesz hétköznapira lefordítva, hogy az aznapi imádatot ő biztosította az Isteni párnak, így ők abban a kegyben részesítették, hogy minden maradékukat megtisztelhette. Végtelen kegyükben bevontak engem is ebbe a csodálatos kedvtelésbe és dugig ehettem magam a legkülönlegesebb mahaprasadamokkal.
Aztán voltunk a tehenészetben is, ahol rácsodálkozhattam, hogy mekkorát nőtt Vikrama és Mahotsava a két kis ökörcimborám, akik még mindig nagyon jó fejek.
Végül pedig a koradélutáni órákban teljesülhetett egy már régóta dédelgetett vágyam és bhajanozhattam a murtiknak. Szerencsére most a Srila Prabhupáda marathon miatt nem volt sok bhakta a farmon, így nem csak kevesüknek kellett elviselniük gajdolásomat. Rádhesyma pedig kegyes volt, mert mozdulatlanul tűrte, ahogy próbálok egy ilyen egyszerű felajánlást bemutatni neki, ha bár ehhez sem, de máshoz meg aztán végképp nem értek.

Capoeira

A szerencse Istennője persze továbbra is végtelen kegyében tart és mosolyog rám örök társa Sri Krisna mellől, hiszen tegnap Capoeira tréningen úgy indított nekem az ég, hogy senki más nem volt ott rajtam meg néhány brazil fiún kívül, így az első tréninget Panaka mesternél még más igazi brazil Capoéristák társaságában tölthettem. Ezen kívül mivel egyetlen fehérbőrű és tehetségtelen, ámde lelkes ugribugri voltam ott, így a mester személyesen is foglalkozott velem, fényt derítve néhány speciális rúgás titkára, melyek mivel megismerhettem a mögöttük rejlő elveket, már nem is olyan nehezek… :)
Aztán a második edzésre megjöttek a többiek is és akkor úgy tréningeztünk tovább. Persze nekem már az első után végem volt, de a tőlem telhető legbecsületesebb szinten végignyomtam a másodikat is, miután A mester bejelentette, hogy a Senzala csoport hétvégén tartott Batizádót és a mai napon még a városban vannak a Csoport vezetői és alapítói köztük egy igazi élő Capoeirista legendával Toni Vargassal, sőt este nyolckor lejönnek és tartanak nekünk egy tréninget és sok szeretettel várnak minden érdeklődőt, ráadásul ingyen és bérmentve.
Na mondom persze, hogy itt leszek, de mivel csak a reggel kutyafuttában bedobott két szelet kenyérrel pörögtem még mindig, gondoltam nem ártana valami komolyabb minőségű üzemanyagot is betölteni még ájulás előtt a szervezetbe. Neten néztem a VII-kerben vega éttermet és a mázlisorozat továbbra sem szakadt meg, mivel mint kiderült pár száz méterre a tréning színhelyétől van a Napfényes ízek nevű étterem, ahová már régóta be akartam nézni, csak úgy piackutatás céljából is…
Nagyon kedvesen fogadtak ott, nagyon segítő készek voltak és egy nagyon finom Rizibizivel gazdagabban térhettem vissza az Akadémiára, ahol még egy órát doboltam edzés előtt, hogy gyakoroljam azt is…

A meglepi ezután jött. Tényleg nagyon ügyesen küldi ez a Toni Vargas, meg a cimborái, sőt az, hogy mikor mutatott valami kombót és látta, hogy nem megy oda jött simán és elmondta nekem is, mindenféle macera nélkül. 40 éve Capoeirázik, de olyan érzés volt a közelében lenni, mintha mindig is haverok lettünk volna.

A végén volt egy kis beszélgetés, ahol lehetett kérdezni a Capoeiráról, meg a legendás Bimba mesterről. Sok érdekes dolg derült ki számomra, de a legkomolyabb az az volt, mikor megkérdezték a Toni Vargas mellett álló 32 körüli kis csendes jámbor szemüveges mestert, hogy milyen érzés egy több ezer tagot számláló szervezetnek a vezetőjének lenni és úgy élni, hogy minden hely ahová megy ott ismerik és nagy tisztelettel fogadják, és hogy mindez mennyire változtat egy ember személyiségén. Meg volt még egy bónuszkérdés, hogy bár most fiatalon ugrál az ember, de hogyan lehet úgy élni, hogy mikor idősebbek leszünk akkor is úgy tudjunk pörögni mint ők…

Na és akkor itt jött a kőkemény lecke… (Szószerint nem tudom idézni, de ilyesmi jött át)
Mint kiderült az a fiatal 32 kettőnek tűnő Capoeira mester 61 éves,  Mestre Peixinho-nak hívják és ő a Groupo Senzala vezetője. A titokra pedig azt mondta, hogy az annyi, hogy ő egyszer már megtanította a tanítványai Capoeirázni és mióta jól megtanította őket, azóta ő tanul tőlük. Azt mondta, hogy ez a titka. Ő már nem tanító, hanem ő tanul a tanítványaitól. Figyeli mit csinálnak, hogyan mozognak és mit tud ő is ellesni a saját kialakított technikájukból. Mert a Capoeira folyton változik és örökké alakul, sok minden dolog jön bele és ennek a változásnak nem szabad az útjába állni, hanem nyitottnak kell lenni rá…

mestre Peixinho & mestre Toni Vargas
Gouranga