Menü

Szerinted jó miniszter elnök lennék? 2.Rész. Oktatási reform.


Az előző részben tett vagyon elosztási gondolataim néhányakban a kommunizmus gondolatát idézték fel, ezért ezt tenném helyre. Szóval semmi képen nem gondolom, hogy mindenkinek egyenlően kéne élnie, és mindenkinek egyenlő legyen a vagyona, hiszen ez lehetetlen. Sokkal inkább fontos lenne, hogy mindenki hasznosan éljen, és ne csak egy csoport számára hasznosan, hanem az egész ország, ha nem az egész bolygó számára hasznosan éljen. Így ha valaki szeretne 10 ingatlant magának, akkor természetesen megtarthatná, feltéve, hogy lakjanak benne emberek, akiknek mondjuk akár munkát és megélhetést is biztosítani tud. Szóval inkább arról szólna ez a rendszer, hogy ne álljanak lakások, házak üresen, miközben emberek élnek fedél nélkül, és ne legyenek földek kihasználatlanul parlagon, miközben vannak olyanok akik éheznek…

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? Oktatási reform!

Na itt kezdődik az oktatás reformja.

Merthogy az oktatást meg kell reformálni, ez nem egy kérdés, hanem egy tény. Hiszen a mai iskola rendszer és kötelező tananyag, ahogy az elmúlt 50 év tapasztalatait láthatjuk nem értékes embereket termelt, hanem csupa harácsoló, becstelen vezetőt, és zárkózott tudóst. Na jó, ez így egy kicsit szélsőséges megfogalmazás, mert persze azért vannak hála Istennek ellenpéldák is, és vannak jó emberek is ebben az országban.

De ahogy láthatjuk az 1990-esévekben bekövetkezett „rendszerváltásnak” nevezett dolog, valójában nem következett be, hiszen az alkotmány bírák még mindig ugyan azok az emberek akik akkor voltak, és a gazdasági és politikai hatalmat sem olyan emberek gyakorolják, akik önzetlenül a köz javáért tevékenykednek, hanem azért mindenki igyekszik úgy kormányozni, hogy neki meg az őket szeretőknek jó legyen.

Ezen nehéz lesz változtatni, de vagy az van, hogy változtatunk rajta egy valódi rendszer váltással, és az egész rendszert lecseréljük, amit amúgy még mindig itt hagytak az oroszok, vagy lehet ugyan az lesz a véga mint ami az Ukránoknál van, vagy volt most.

Milyen tapasztalataim vannak az oktatással kapcsolatban?

Hát először is magam is végig jártam az iskolákat, egészen addig amíg öntudatomra nem ébredtem és rá nem jöttem, hogy tulajdon képpen semmi értelme nem volt már 3. osztályos általános iskolás koromtól annak, hogy egy csomó időt elpazaroltam olyan dolgok elsajátítására amiknek aztán azóta sem vettem semmi hasznát. Maximum a testnevelés óráknak volt értelme, meg a történelem, esetleg nyelvtannak, hogy most tudok úgy érvelni, hogy mekkora átverés az amit történelem címén tanítanak, illetve be tudom mutatni, hogy semmi értelme egy csomó depressziós, alkoholista, meg öngyilkos költő műveit már ilyen kicsi korban tanítani a jövő nemzedékeinek, mert láthatjuk, hogy mi lesz az eredménye.

Meggyőződésem, hogy bár a versek és gondolatok szépnek tűnhetnek egy pancser tanár számára, olyan emberek gondolatait és művészeti alkotásait megismerni és magunkáévá tenni, akik nem pozitív életszemlélettel és példa értékű magánélettel léteztek, tökéletes időpocsékolás. Sőt egy olyan métely, amivel már alapból egy negatív, depresszív és erkölcstelen hullámot kódolunk bele a fiatalokba, ami aztán szépen lassan áthatja az egész életüket, és egy búval vert társadalmat eredményez.

Aztán a Kelet, a keleti tanítások felé fordultam. elsőnek 10 éves koromban ismerkedhettem meg a Mormonok zseniális oktatási szisztémájával, amit persze akkor még nem tudatosan, de nagyon lelkesen sajátítottam el, hogy 14 éves koromban, már hivatalosan is tanító voltam, és leckéket tartottam 20-30 embernek. Rendszeresen beszéltem Istenről Istentiszteleteken, és megtanultam egy csomó olyan dolgot, amit szerintem minden tanárnak ismernie és tudnia kéne manapság, de akár minden embernek is. Igen, Keleti, hiszen hozzánk képest a Biblia és Jézus tanításai is Keletről származnak, nem is beszélve a sok párhuzamról amit a távol keleti vallások és a Biblia üzenete között sikerült felfedeznem. (Ja és csak csendben jegyzem meg, hogy bizonyos felmérések szerint a világ leggazdagabb egyházáról van szó, melynek tagjai olyan cégek tulajdonosai mint a Coca-cola, Amway, ForeverLiving, Noni, stb, hogy csak néhányat említsek amiről hallhattál te is.)

Utána ismét bele szaladta a kommunizmusba a Magyar hadseregnél, és a begyöpösödött szerencsétlen, töketlen oktatásukba, ahol ami gurul azt vinni kell, ami szögletes, azt meg gurítsuk elven működnek talán még a mai napig a dolgok.

Majd Istennek hála 2003-ban Hindu (Krisnás) szerzetesnek álltam, és egy egészen új gondolkodás módot sikerült magamévá tennem szerzetes tanítóimon és a Védikus Jóga Szent Írásokon keresztül Lelki Tanító Mesterem kegyéből.

Miben más a keleti oktatási rendszer mint a nyugati?

Tulajdon képpen mindenben. Ha visszagondolunk az iskolai rendszerekre, akkor tulajdon képpen láthatjuk, hogy abszolút élet ellenesen neveltek és tanítottak bennünket, ráadásul olyan emberek, akik maguk is valami végtelenül szerencsétlen módon éltek. Hiszen gondolom mindenki másnak is olyan tanárai voltak, akik alkohol problémákkal, vagy más kábítószerekkel küzdöttek, nem bírták a szexualitásukat otthon hagyni, vagy éppen normális családi háttérből, egy kiegyensúlyozott párkapcsolatból jöttek be minden reggel, hogy megtanítsanak nekünk valamit.

Ha ezeken az apróságokat sikerült beazonosítani az életünkben, akkor a következő lépésként érdemes analizálnunk azt, hogy úgy neveltek bennünket, hogy ha van valami feladat, vagy valami probléma, akkor azt csak egyedül oldhatjuk meg, semmi képpen nem kérhetünk segítséget senkitől, és nem olvashatunk utána sehol, különben egyest kapunk. Arról nem is beszélve, hogy mindezt egész nap sok-sok éven át olyan körülmények között, ahol csupa azonos korú emberrel vagyunk összezárva.

Pláne, ha még megemlítek néhány igazán pancser tanáromat (Földmérőnek tanultam.) akik teljesen elvették a kedvemet és veszik el a kedvét mindenkinek a tanulástól és a fejlődéstől. Ők azok akik feladtak egy 3 oldalas 28 ismeretlenes egyenletet, aminek a levezetéséhez és megoldásához egy egész matek füzetre volt szükség, és amikor megcsináltam, és 2 helyett 3 lett az eredmény, mert az utolsó rész számításnál valamit mellé ütöttem, akkor akkora egyest kaptam mint egy ház. Kicsit sem érdekelte őket, hogy minden más jó volt, mivel ha nem volt jó a végeredmény, akkor nem lehetett náluk átmenni.

Persze nem mondom, hogy nem jó ez a gondolkodás mód, de szerintem a nincs olyan, hogy a diák kudarca. Most már évek óta tanítok, és az lett az eredménye, hogy amikor vizsga van és valaki nem tud valamit, akkor azt a személyes kudarcomként élem meg, hiszen én voltam a szar tanár, mert nem tudtam megtanítani azt a dolgot amit szeretnék számon kérni. Persze ez egy igen ritka látásmód, és az oktatók, vagy tanárok 99%-a úgy áll hozzá, hogy a diák a hülye. De igazából tanulni azért jönnek az emberek, hogy ne legyenek hülyék. atanítás művészete meg nem arról kéne szóljon, hogy kiállok, leadom az anyagot, tetszik nem tetszik, érted-nem érted ez van, ha megtanulod okos vagy, ha nem tanulod meg akkor meg hülye, hanem éppen fordítva, hiszen ha valakinem rendelkezik a tanítás képességével, hogy lássa mindenki egy külön álló személyiség és tudja átsegíteni egyénenként személyesen minden tanítványát azokon a lépcsőkön ahol elakadnak, akkor inkább ki küldeném kapálni, mert nem tanárnak való, hanem földet művelni.

Ennek a nyugati gondolkodás módnak pedig tökéletesen rossz társadalom a végeredménye, hiszen Magyarországon a házasságok 70%-a felbomlik 1 évvel az esküvő után, és a legtöbb párkapcsolat el sem jut idáig, hiszen egész kicsi korunktól azt tanuljuk, hogy ami nem tökéletes, az egyes, vagyis nem jó, értéktelen. Ezért nem javítani akarunk egy kapcsolaton, vagy munkán, vagy feladaton, hanem megszabadulni tőle, ha már kellemetlennek érezzük.

És itt el is érkeztünk oda, hogy tulajdon képpen a jelenlegi oktatási rendszer tökéletesen kiszolgálja azokat az embereket akik most irányítják a világot, hiszen az emberek egy „hitel rabszolgaságban vannak tartva (Az előző post épp erről szól), és mivel így lettek nevelve, ezért nem azzal vannak elfoglalva, hogy az orruknál fogva verik át őket kormány szinten, és lázadnak fel, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan dobják ki a jelenlegi párlyukat, és szerezzenek új szexpartnert. (Elnézést a lesarkításért, meg azoktól akik nem így élik az életüket, ez csak a társadalom 80%-raigaz.)

Ezzel szemben Keleten az oktatás:

Keleten külön járnak iskolába a fiúk és a lányok, és az én szüleim is még külön jártak, aminek az a jó hatása, hogy a 12 évesek, nem egymást elégítik ki verseny szerűen a mosdókban, hanem egészen egyszerűen ez a dolog nem izgatja őket annyira, mert nincs minden nap minden pillanatban ott a másik nem vonzó teste.

Aztán egy tanár van egy csomó korosztályra és egyszerre. Sokkal életszerűbb, hogy mint ahogyan régena falusi iskolákban a 6 éveseket megtanították írni és olvasni a 10 évesek, a 7 éveseket meg megtanították számolni a 11 évesek stb. A tanár csak felügyeli az egészet, pont mint az életben. Egy csomó korosztály van együtt, így az idősek megtanulják hogyan legyenek megértőek segítő készek a fiatalabb és tapasztalatlanabb kollégákkal, a fiatalabbak pedig megtanulják tisztelni az idősebbeket.

Aztán nincs probléma ha segítséget kérsz, mert nem az a feladat, hogy egyedül bezárkózva még csak véletlenül sem a szomszédra pillantva oldja meg egy feladatot, hanem eredmény orientált a képzés. Vagyis nem az a lényeg, hogy egyedül megcsináld, vagy megpróbáld megcsinálni, hanem az, hogy a feladat meg legyen oldva. Vagyis miért ne nézhetném ki a megoldást és annak lépéseit a könyvből? Miért ne kereshetnék rá az interneten? Miért ne kérdezhetném meg a szomszédomat, hogy ő hogyan csinálta?

Ezek azok a dolgok amik az életre nevelnek. Hiszen így nem csak benne leszünk egy problémában és szabadulni akarunk tőle, ha nem boldogulunk vele, hanem meg akarjuk oldani a feladatokat és az életünket, és ehhez bátran merünk majd tanácsot kérni az idősebb és tapasztaltabb emberektől, akik nap mint nap körbe vesznek minket.

Emlékszem gyerekkoromban valahogy az volt a karmám, a sorsom, hogy bárhova leültem, orvosi rendelő, játszótér stb, mindig oda jött egy idős bácsi, vagy néni, és elkezdte elmesélni az életét, én megimádtam hallgatni és tanulni tőle. Sokszor nem is akartam játszani, csak hallgatni ezeket az idős embereket, hogy meséljék el az életüket, mert ők már mindenen túl voltak aminek én még csak elébe megyek.

Na de ezt hogyan lehetne alkalmazni?

Hogyan? Simán. Én ilyen elvek szerint tanítok már Ninjutsu Önvédelem edzésen is, hiszen a harcművészetek majd mindegyikében meg vannak ugyan ezek az elvek. Legjobban a gyerekeknél jön ki, ahol vannak 3-12 éves korig mindenki és mindenki jól érzi magát. A Ninjutsu Gyerek edzéseken, amiket csak nemes egy barátomnak köszönhetően Ninja szakkörnek hívunk, nekem csak a feladatokat kell elmondanom, és a gyerekek szépen lassan megtanulják, hogy nekik mi a szerepük a megoldásban. Például amikor az autó gumikat kell egymásra rakni, akkor azt a nagyobbak csinálják, a kicsik csak az ütőpárnákat tudják a helyükre tenni. Viszont a tornaszőnyegekhez mindenki kell, mert a nagyok még nem elég erősek és nincsenek elég sokan, hogy helyre tegyék őket, és kell hozzá a sok kicsi, akik meg nem látják még eléggé át a helyzetet, hogy melyik oldalra álljanak, milyen irányba emeljenek, húzzanak, mit tegyenek először odébb, hogy végül a szőnyegek is a helyükre kerüljenek.

Így a kicsik megtanulják tisztelni a nagyobbakat, a nagyobbak irányítani és segíteni a kisebbeket. Pláne, hogy megtanulnak emberi hangon kommunikálni egymással, mert ha a nagyok ugye nem szépen beszélnek a kicsikkel, akkor a kicsik nem csinálják amit mondanak, ráadásul nem is fogják szeretni őket. Ha a kicsik meg nem fogadnak szót, akkor a játék közben a nagyok nem védik meg őket, szóval egy óra alatt olyan társadalmi leckét kap minden gyerek, amivel már sokkal könnyebben fog boldogulni az életben. Ráadásul mindezt játékosan és elvárások nélkül, felszabadultan. Ezért van, hogy szeretnek jönni és együtt edzeni.

Mi lenne az első lépés az oktatási reformban?

Természetesen nem menne egyik napról a másikra ez az oktatás, hiszen ehhez6 ki kéne először szűrni azokat a jelenlegi tanárokat akik csak azértlettek tanárok, mert semmi másra nem voltak jók, és még élni sem tudnak. Ez kb. minimum a tanárok 50%-a egy nem releváns személyes felmérés szerint.

A következő lépés az lenne, hogy a már létező és ilyesmi elveken működő iskolákat elkezdeném jobban támogatni és több ilyet is létrehoznánk.

Második lépés az oktatási reformban: Életre nevelés!

Amikor vannak már ilyen jellegű iskolák erre alkalmas tanárokkal, akkor a diákokat is szét válogatnám. Például nem feltétlenül biztos, hogy egy osztályban és iskolában kéne tanulnia ugyan azt a tananyagot annak a diáknak aki bukdácsol folyamatosan, mert annyi edzésre vagy táncórára jár, hogy nincs ideje tanulni, meg mert igazából nem is érdekli, mint annak aki patent Ötös mindenből, de igazából semmi köze semmihez, csak a könyvekhez és adatokhoz.

Akár tetszik akár nem, az emberek különbözőek, és nem mindenkinek ugyan az az élet feladata. Olyan önfenntartó iskolákat hoznék létre, ahol lehet táncot művészeteket tanulni, kevés matekkal, hogy a boltban azért ne lehessen átverni őket, meg olyanokat ahol állatokkal foglalkoznak, de minden iskolában lenne kötelező földművelés, hogy a jövő nemzedéke megtanulja hogyan kell ennivalót termelni, és ne azt gondolja, hogy a padlizsán a szupermarket polcain nő, a tejet meg egy nagy gép csinálja.

Ez egy olyan fontos pont, amit muszáj lenne egyformán elsajátítania mindenkinek, hiszen ha az emberek nem értenek az élelem előállításához, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, mintha nem aggódnak, mert tudják, hogy ha egy magot beletesznek a földbe, akkor abból egy idő után és némi gondozás után ennivaló lesz.

Oktatási Reform 3. Lépés: Önvédelem oktatás!

Kötelezővé tenném az önvédelem oktatást. Mert jó, hogy sportolókra is szükség van, de az emberek nagy százalékának semmi értelme, hogy megtanul szekrényen ugrabugrálni, vagy azon agyal hogyan ússza meg a torna órát. Ezzel szemben ha önvédelmet tanulna mindenki, az önmegvalósítás is lenne, és legalább lenne haszna is annak, hogy mozog.

Mi lenne az értelmiséggel és az értelmi fogyatékosokkal?

Az értelmiséget támogatnám, hogy még okosabb legyen, és specializálódhasson, kutathasson, kísérletezhessen, valami olyan dolgokon dolgozhasson amivel még több embert tud boldoggá tenni, az igazán értelmeseket pedig alapból tisztességes és becsületes vezetővé nevelném.

A fogyatékosok, akik ugye nincsenek is, csak olyan emberek akik a jelenlegi mindenkitől ugyan azt elváró oktatási rendszerben nem érik el a minimum szintet, kapnának lehetőséget a felzárkózásra. Engem anyám annak idején protekcióval juttatott be a testnevelés tagozatra, mert azt akarta, hogy legyen belőlem valami. Az első évben minden torna óra előtt sírtam annyira utáltam az egészet. Most már persze örülök neki, de lehetett volna másképp is szerintem…

Ugyan így lennének olyan iskolák, ahová a művészeti beállítottságú gyerekek járhatnának, és sokat festhetnének, meg művészkedhetnének, de természetesen ők is ugyan úgy dolgoznának kint a földön, hiszen ha közben mégsem olyan nagy művészek, akkor azért nem árt ha meg tudják maguknak termelni az ennivalót.

Önfenntartó Iskolák:

Az oktatási intézményeket mind mini gazdaságokká kéne átalakítani, akár zöldségeket termelni az iskola lapos tetején, vagy udvarán ha városokban vannak, de ha meg nincs rá lehetőség, minden iskolának lehetne egy testvér sulija vidéken, ahová le lehetne menni és megtanulni ezeket a dolgokat. Na meg persze minden iskola kapcsolatban lehetne alapból az adott témájú felső oktatási intézményekkel, ahol szintén kéne kapálnia az orvos tanhallgatóknak is, de ide már jöhetnének valamelyik gyerek iskolából növendékek, ahol a leendő doktor bácsik és doktor nénik segítenének nekik gazdálkodni. De ugyan így kiküldeném az álltalános iskolásokkal kapálni az igen okos kvantum fizikusokat is, hogy szokták a légkört, és megtanuljanak bánni a gyerekekkel, mert minden felső oktatási intézménynek a része lenne a jó családapává és jó anyává való nevelés is.

De igazából erre épülne az egész oktatási rendszer és annak reformja is, hogy jó apákat, felelősség teljes családfőket, vezetőket képezzünk, akik tudják irányítani a családjuk életét. Ugyan így felelősség teljes anyáknak nevelnénk a nőket, akik teljesen más képzést kapnának mint a férfiak, mert teljesen másra van szükségük.

Ezt onnan tudom, hogy külön tanítok Női önvédelmet is, és amíg ugyan azt tanítottam a nőknek amit a fiúknak, addig nem volt jó, de most már szívesen Ninjutsuznak a lányok is, mert meg kellett értenem, hogy ők nők, és egészen más szemszögből kell nekik elmagyaráznom azt, hogy miért nem jó az, ha nem tudják megvédeni magukat, arról nem is beszélve, hogy egészen más dolgokkal lehet inspirálni mind a két nemet, ha szeretném őket valóban megtanítani valamire. (Persze tudtam ezt előtte is, de így 5 év Női önvédelem oktatás után már bátran mondhatom, hogy konkrét tapasztalataim is vannak ebben a témában.)

Szóval ez lenne az oktatási reform, vagyis ebbe az irányba kezdeném el mozgatni az embereket, hogy ne születés vagy társadalmi helyzet alapján legyen valakiből valami, hanem mindenki a képességeinek megfelelő irányba tanulhasson, és így mindenki könnyebben megtalálhassa a lelki békéjét, lelki önvalóját, mert nem kell megerőszakolnia önmagát és olyan dolgot csinálnia amihez semmi köze, csak bele lett kényszerítve a családja, vagy a társadalom által egy szerepbe.

Várom a visszajelzéseket, hozzá szólásokat, kommenteket, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Ha tetszett, likeold, és ha lesz rajta 100 Like, akkor bemutatom, hogy miként állítanám talpra villám gyorsan a Magyar gazdaságot, mint következő program.

Olvasd el az első részt: 

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? 1-rész.

, , , , , ,