Menü

Szürke hétköznap


Ballábbal

Tegnap tizenegykor teregettem ki az utolsó mosásomat. Hulla fáradt voltam az edzéstől, amin ketten voltunk Csabival, a gyöngyösi Kaibotan Dojo vezetőjével. Nem terveztem, hogy reggel kelek, de a bhakták kegyesek voltak és egyikük rám nyitotta a villanyt fél hat körül, hogy kelljek fel és menjek jappázni velük.

Érdekes módon nem lettem dühös és cseppet sem haragudtam rá. Megpróbáltam megmozdulni, de a végtagjaim remegve tudatták velem, hogy még vagy másfél óra legalább hiányzik a minimális pihenésből egy ilyen nap után. Mondtam, hogy kapcsolja le a lámpát, mindjárt jövök…

Pár perc alatt erőt vettem kimerült testemen és betántorogtam a tus alá. A hideg víz felébresztett kissé, de a java még csak most jött. Rájöttem, hogy nincs is szerzetesi ruhám, csak vizesen, mert tegnap mindenem kimostam. Civilbe meg csak nem megyek be imádkozni. Szóval magamra vettem a vizes ruhákat és beültem a többiekhez meditálni…

Persze közben azért magamhoz tértem némileg, de a kimerültség és az ásítozás egész nap elkísért…


Felszólítom, hogy azonnal Hagyja- el- a várost!

Kimentem reggeliprogram után a tiltott területre, „Eger Sétire”, hogy lássuk, miként reagál a város „gigantikus” teste egy efféle dózisra. Délig minden rendben is volt, de akkor rajtam ütött a csendőrség. (Közterület felügyelet.)

Szóval épp egy kedves hölgy vett volna egy könyvet, mikor észrevettem, hogy jönnek.  Gyorsan vázoltam neki a helyzetet nagy vonalakban, hogy a hátam mögött jönnek a Köztrületesek és most be van tiltva a tevékenységünk a városban, úgyhogy pár másodpercen belül ránkrontanak és megzavarnak minket, de ha lehet, csak beszélgessünk tovább.

Elpillantott a vállam fölött, majd ahogy meglátta a manuszokat elkerekedett szemeiből láttam, hogy felkészült a következő szituációra, megértette mit kell tennie….

-Mit csinál itt uram?- Kérdezték

-Istenről beszélgetek ezzel a hölggyel, de mi közük van hozzá, ha szabad kérdeznem?

(Persze a kezemben egy nagy stóc könyv volt és már majd egy éve rendszeresen szoktam ott állni, de azért bepróbáltam…)

-A múltkor a kollégáinak már mondtuk, hogy nem csinálhatják ezt. Ők megértették, maga miért nem?

-Én is megértettem, de a hittérítő tevékenységet nem tilthatják be, – Ezzel a hölgy kezébe nyomtam egy Vissza Istenhez magazint és mondtam neki, hogy akkor ezt így fogadja el tőlem ajándékba, meg mondja hogy Gouranga és akkor viszlát… Így is tett…

De közben előkerült a múltkori képviselő, aki kivörösödve kiabálta, hogy

-Megmondtam már, hogy takarodjatok el a városból, ne tarháljatok itt…

-Na, mondom, maga is itt van, de jó újra látnom uram. Már úgy hiányzott a kedvessége.- mosolyogtam rá.

-Meg leszel büntetve, nem csinálhatod ezt itt. -Sziszegte magabiztosan

-Mi a baj uram? Egy árva petákot nem kértem senkitől, csak beszélgettem az emberekkel Istenről. Ez csak nincs már megtiltva?

-De meg van, semmit nem lehet terjeszteni a városban, csak külön engedéllyel. -Igazoltassa! -Parancsolt rá a csendőrre.

-Adja át a személy igazolványát uram! -Szólított fel a figura.

-Nincs személyim. – Vontam meg egy mosollyal, nemes egyszerűséggel a vállam.

-Mi az, hogy nincs személyi igazolványa? Ezt meg hogy képzeli? – Kelt ki magából már ő is.

-Hát elvesztettem már egy ideje és még nem tudtam pótolni. De van útlevelem, az jó lesz?

-Jó lesz, akkor azt, adja át azonnal.

-Nahát, de én nem adom ám magának oda, mert maga csak egy közterületfelügyelő, úgyhogy nem igazoltathat engem.

-De igen igazoltathatja! Visított a képviselő.

Erre elő kapta buxáját a csendőr és elém rakta az igazolványát, hogy akkor most neki van igaza…

(Nem mondtam neki, hogy ilyen bárkinek lehet, mert már határon voltak az nyugalom megőrzése tekintetében. :) )

Aztán elővettem az útlevelem és átadtam neki. Fellapozta és kissé csalódottan nyugtázta, hogy abba nincs lakcím…

-Nincs hát, minek bele?

-Akkor ez nem jó! -vágta rá.

-Pedig be kell érnie ezzel, mert másom nincs. Meg amúgy is elfogadják egész Európában, akkor maga mit variál itt ebben a kisvárosban? Kuncogtam rajta.

-Mondja meg a lakcímét, meg az anyja nevét! -Majd elő kotort egy kis noteszt és jegyzetelni kezdett belé.

  Mondtam neki, hogy szerzetes vagyok, és nem lakom sehol sem, csak járom a világot. Most jöttem Romániából, aztán kicsit itt leszek, majd pár hét múlva megyek tovább.

-Hova megy innét?

-Talán Svédországba, – még nem tudom. – mondtam neki kedvesen.

-Akkor felszólítom, hogy azonnal Hagyja- el- a várost! És a végét így szavanként tagolta, meg mutogatott az ujjával.

-Erre kiröhögtem őket, hogy na ne vicceljenek már Uraim, ki a fenének képzelik magukat? Melyik filmben látták, hogy így kell eljárni? –

Látták, hogy semmire nem jutnak, és némiképp tanácstalanok voltak.

De mert azt az utasítást kaptam, hogy semmi képpen ne balhézzak, viselkedjek egy szerzeteshez Erreméltón, ezért megveregettem a vállukat és mondtam, hogy jó, de akkor innét most elmegyek. Én erre, maguk meg arra.

Így jó lesz?

megkönnyebbültek és elváltunk.


Az idő előtti kelés, meg az efféle ébresztő, alapjában rányomja a hangulatomra a bélyegét, úgyhogy kissé azért csak morcos voltam valahol ott legbelül.

Sokféle gondolat megfordult a fejemben, hogy mit is tehetnék, de csak leültem egy parkban és jappáztam, míg elmúlik a vágyam, hogy valamiképp bosszút álljak rajtuk.

Kora délután bejöttem a templomba, aztán este megtartottuk a Damodart.


SriSriDámodara 

Ez egy esti ceremónia, miközben elénekeljük ezt a szép dalt, meg gyertyákat ajánlunk az Úr Damodarának. Így kérjük Krisnát, hogy a tűzzel amit felajánlunk neki, égesse fel minden anyagi ragaszkodásunk.


Sri Dámodarástaka

(Krisna Dvaipáyana Vyása Padma Puránájából; részlet Nárada Muni és Saunaka Risi beszélgetésébõl, Satyavrata Muni elbeszélésében)


Kártika havában az ember imádja az Úr Dámodarát, s minden nap énekelje el a Dámodarástaka nevû imát, melyet a bölcs Satyavrata beszélt el, s amely vonzza az Úr Dámodarát” (Sri Hari-bhakti-vilása 2.16.198).

(1)

namámisvaram sac-cid-ánanda-rúpam
lasat-kundalam gokule bhrájamánam
yasodá-bhiyolúkhalád dhávamánam
parámristam atyantato drutya gopyá

(2)

rudantam muhur netra-yugmam mrijantam
karámbhoja-yugmena sátanka-netram
muhuh svása-kampa-trirekhánka-kant ha-
sthita-graivam dmmodaram bhakti-baddham

(3)

itidrik sva-lilábhir ánanda-kunde
sva-ghosam nimajjantam ákhyápayantam
tadíyesita-jñesu bhaktair jitatvam
punah prematas tam satávritti vande

(4)

varam deva moksam na moksávadhim vá
na cányam vrine ’ham varesád apiha
idam te vapur nátha gopála-bálam
sadá me manasy ávirástám kim anyaih

(5)

idam te mukhámbhojam atyanta-nilair
vritam kuntalaih snigdha-raktais ca gopyá
muhus cumbitam bimba-raktádharam me
manasy ávirástám alam laksa-lábhaih

(6)

namo deva dámodaránanta visno
prasida prabho duhkha-jálábdhi-magnam
kripá-dristi-vristyáti-dinam batánu-
grihánesa mám ajñam edhy akhi-drisvaih

(7)

kuverátmajau baddha-m¡rtyaiva yadvat
tvayá mocitau bhakti-bhájau kritau ca
tathá prema-bhaktih svakám me prayaccha
na mokse graho me ’sti dámodareha

(8)

namas te ’stu dámne sphurad-dipti-dhámne
tvadiyodaráyátha visvasya dhámne
namo rádhikáyai tvadiya priyáyai
namo ’nanta-liláya deváya tubhyam


  1. Alázatos hódolatomat ajánlom a Legfelsõbb Úrnak, Sri Dámodarának, akinek alakjában az öröklét, a tudás és a boldogság testesül meg, akinek cápa alakú fülbevalói ide-oda lengenek, aki gyönyörûségesen ragyog Gokula isteni birodalmában, s aki [mivel rossz fát tett a tûzre, azzal, hogy eltörte az edényt, amiben anyja a joghurtból vajat köpült, aztán pedig egy mennyezetrõl lecsüngõ edénybõl ellopta a vajat] sebesen elszaladt a fa õrlõmozsár elõl Yasodá anyától való félelmében, de akit a mamája, mivel gyosabban futott nála, elkapott hátulról.

  1. [Amikor meglátta anyja kezében a köpülõbotot,] sírva fakadt, s lótuszkezével egyre csak a szemeit dörgölte, melyek félelemmel teltek meg. A sírástól oly sebesen szedte a levegõt, hogy gyöngysor-lánca egyre csak rázkódott kagylóhoz hasonlóan három vonallal barázdált nyakán. Ennek a Legfelsõbb Úrnak, Sri Dámodarának ajánlom fel alázatos hódolatomat, akit anyja nem kötelekkel, hanem tiszta szeretetével kötözött meg a derekánál fogva.

  1. Gokula lakóit az eksztázis tavában füröszti ezekkel a gyermekkori kedvtelésekkel, a legmagasztosabb fenségérõl szóló tudásba merült hívei elõtt pedig felfedi, hogy csak azok a bhakták hódíthatják meg a szívét, akiknek tiszta szeretetét bensõségesség hatja át, s akik mentesek az áhítatos tisztelet érzéseitõl. Nagy szeretettel, újra meg újra, sok százszor felajánlom a hódolatomat az Úr Dámodarának.

  1. Ó, Uram, habár minden áldást képes vagy megadni, én nem imádkozom a személytelen felszabadulásért, sem a Vaikuntha-beli örök életet jelentõ, legmagasabb rendű felszabadulásáért, sem bármilyen más áldásért [melyeket a bhakti kilencféle folyamatának végzésével lehet elérni]. Uram, csak arra vágyom, hogy ez a Vrindávanai Bála Gopála formád mindörökre láthatóvá váljon a szívemben, hiszen számomra minden más áldás értéktelen.

  1. Ó, Uram, lótuszarcodat, melyet vöröses árnyalatú lágy fekete haj övez, újra meg újra megcsókolja Yasodá anya. Ajkad oly piros, mint a bimba-gyümölcs. Bárcsak mindörökre láthatóvá válna lótuszarcod gyönyörű látványa a szívemben! Sok ezer más áldásnak sem lenne semmi értelme a számomra.

  1. Ó, Legfelsőbb Isten! Hódolatomat ajánlom Neked! Ó, Dámodara! Ó, Ananta! Ó, Visnu! Ó, mester! Ó, Uram, kérlek, légy elégedett velem. Kegyes pillantásodat rá vetve, szabadítsd fel ezt a szegény, tudatlan ostobát, aki belemerült a világi bajok óceánjába, s válj láthatóvá a számára!

  1. Ó, Uram, Dámodara! Ahogy gyermekként, egy famozsárhoz kötözve felszabadítottad Nárada átka alól, és nagy bhaktáddá tetted Kuvera két fiát [Manigrívát és Nalakuvarát], kérlek, engem is részesíts az Irántad érzett prema-bhakti kegyében. Csak ezt kérem, és nem vágyom semmilyen felszabadulásra.

  1. Ó, Uram, Dámodara, először is felajánlom hódolatomat a ragyogóan sugárzó kötélnek, mely hasadat öleli körül. Azután felajánlom hódolatomat a hasadnak, mely az egész világmindenség nyugvóhelye. Alázatosan leborulok a Te imádott Srimati Rádharánid előtt, s végül felajánlom minden hódolatomat Neked, a Legfelsõbb Úrnak, akinek végtelenül sok kedvtelése van.

Sri Sri Rádha Dámodara ki JAYA