Menü

Posts Tagged azélet

Na mi újság mester?

Fogalmazhatnám meg röviden leginkább a jelenséget, amivel mostanában egyre többet beleszaladok. Emberek kérdeznek életszituációkról, történetekről, hogy nekem, mint mesternek mi a véleményem erről. (Vagy látok embereket akik mesterként hirdetik magukat, mert elhitték, hogy azok.)

Na mi újság mester?

Ilyenkor mindig azzal kell kezdenem, hogy nem vagyok mester. Azon vagyok, hogy az legyek, de soha nem leszek az. Mert az, aki mester, az már nem is mester…

Mert nagy a szám, meg mert magabiztos vagyok, meg mert tudom mit akarok, attól még egyáltalán nem biztos, hogy ez egy követendő példa mások számára. Ez az én utam. De mivel ez az utam, így elég sok tapasztalatra tettem szert az élet minden területén. És azt kell mondjam, hogy könyvárus szerzetesként szereztem be a legnagyobb tapasztalatot. Mert mire eljutottam oda, hogy megértsem, nem könyvet kell eladnom, meg bevételt gyűjtenem, hanem segítenem kell az embereken, addig elég sok pofont kaptam. És a pofonok persze nem múlnak el akkor sem, amikor már csak az vezérel, hogy szolgáld a többieket, meg segíts másokat legjobb tudásod szerint, de egészen másképp csattannak. Legfőképpen nem az én arcomon, hanem azén, aki adni szeretné őket.

Azt tudnám lefektetni legfőképpen, hogy el kell jutni a józanságnak egy olyan szintjére, és itt beszélek a megszállottság, a drogok, az alkohol, vagy másféle cuccok gondolkodásmód megváltoztató hatásától való mentességről; a más emberek, barátok, mesterek, különböző társaságok gondolkodásunkra való hatása iránti függőségről, hogy le merjünk ülni egy helyben, és órákon át képesek legyünk egyedül lenni saját magunkal anélkül, hogy megnézzünk egy filmet, elszívjunk egy cigit, vagy bárkit felhívjunk.

El kell jutnunk oda, hogy bezárkózzunk pár napra egy szobába és képesek legyünk figyelni, hogy mit csinálunk akkor, amikor nem lát minket senki. Mert azok vagyunk mi, akik akkor vagyunk, amikor azt hisszük, hogy nem lát senki. És igazából Ő az az Én, aki az igazi legbenső ellenségünk, és egyben legjobb barátunk is. És azokkal a gondolatokkal és tettekkel kell valamit csinálnunk, amiket akkor teszünk, vagy akkor gondolunk.

Ez nem magány, ez nem befordulás és depresszió, hanem önmagunk megismerése, felfedezése, amiből, ha depresszió, drogozás, vagy filmnézés lesz, akkor az menekülés. Menekülés a valóságból, a drogok, barátok, filmek és mesterek karjaiba. Amik lehetnek hasznos döntések és lépések is, ha a végkövetkeztetés, vagy eredmény az lesz, hogy eljutunk oda, hogy végül mégis csak be merjünk zárkózni abba a szobába, és meg merjük nézni, hogy kik is vagyunk valójában, sőt el merjünk beszélgetni vele, és meg merjük változtatni azt, akit ott találunk.

Mert ennek a legbenső énünknek van egy küldetése, egy nagyon fontos dolga, ami miatt újra meg kellett itt születnie az anyagi világban. De ha mi még nem tudjuk teljesen tökéletesen biztosan, hogy mi ez a dolog, és ebben a helyzetben nem az a célunk, hogy megtudjuk, akkor el fog minket téríteni az útról a film, a tv, az újság, az alkohol, a drog, vagy egy barát, aki éppen kitalálta, hogy ő most sakkozó lesz és olyan lelkesedéssel mesél róla, hogy mi is azt gondoljuk, hogy sakkoznunk kell, vagy belevágnunk egy Európában egyedülálló mlm rendszerbe, hogy aztán egész Ausztria alattunk legyen és végre gazdagok legyünk.

Azt gondoljuk, hogy pénz kell ahhoz, hogy boldogok legyünk, és néha ezt annyira elhisszük, hogy el is felejtjük mi is lenne az a dolog, amit legszívesebben egyedül csinálnánk a szobában.

A szobában pedig legelőször mindennel fogunk foglalkozni, amik nem mi vagyunk, és mindent fogunk csinálni, amiről azt gondoljuk, hogy attól majd nem érezzük egyedül magunkat. De ha már mindent megtettünk, amiről vártuk a boldogságot, és mégsem lettünk tartósan elégedettek, akkor eszünkbe jut majd, hogy mindig is szerettünk volna megtanulni gitározni, kardot forgatni, festeni, énekelni, táncolni, vagy kertészkedni, esetleg szobrászkodni, vagy megtervezni egy energiagazdaságos házat, írni egy könyvet a szerelemről, stb…

Aztán mikor erre rá jövünk, akkor már ki is lépünk a szobából, hogy elkezdjük végre valóra váltani legbenső énünk vágyát, a természetünknek legmegfelelőbb foglalkozás felé megtenni az első lépéseket, de az utcán megint találkozunk a megszállottság, a drogok, az alkohol, vagy másféle cuccok gondolkodásmód megváltoztató hatásának lehetőségével. A más emberek, barátok, mesterek, különböző társaságok ránk aggatott címkéivel és megvetésével, és akkor próbára is lesz téve egyből a bátorságunk és elszántságunk, hogy akkor most mi lesz és megyünk tovább megvenni az ecsetet meg a vásznat a festményhez, a balettcipőnket a hattyúk tavához, vagy a gipszet az energiatakarékos ház makettjének elkészítéséhez.

És ha nem, akkor megint vissza ülünk ugyanabba a mókuskerékbe, amiben azelőtt voltunk, hogy bementünk volna a szobába és megtudtuk volna azt, hogy mi is az életünk célja, mi az a tevékenység, ami miatt megszülettünk. De most már legalább kikörvonalazódott bennünk a dolog, hogy talán mit is szeretnénk és ott fog libegni előttünk, talán még álmunkban is megjelenik, hogy eljussunk oda, hogy megint egyedül akarjunk lenni egy kis időre, hogy mindent és mindenkit letegyünk, elengedjünk és ki tudjuk találni azt, hogy miként is váltsuk valóra az álmunkat, tegyük meg azt, amiért megszülettünk.

Nincsenek mesterek, mert a mesterek jól tudják, hogyha elhiszik, hogy ők mesterek, akkor bezárnak egy kaput, mert a mester az már készen van és tud mindent. De mi – egyszerű földi halandók -, bár néha egy-egy tettünkkel kiemelkedhetünk a hétköznapi emberek átlagos tömegéből, mégsem lehetünk azok. Mert mihelyst azt gondoljuk, hogy azok vagyunk, abban a pillanatban bezárunk egy kaput. Azt a kaput, amin keresztül eljutottunk odáig ahol éppen vagyunk és ami alapján valaki éppen úgy érezte, hogy mesternek kell gondolnia, vagy szólítania. És néha, amikor már megunja az ember ennek az újra és újra elmagyarázását, akkor már nem szól érte. De ha van esze, odabent, legbelül tudja, hogy csak egy mindenekfelett álló Mester van, aki mindannyiunknak csepegtetett a végtelen tudásából, hatalmából és tehetségéből egy picit. Amiből ha nem gondoljuk magunkénak, vagy olyan kincsnek, amitől többek lennénk másoknál, akkor egyre többet és többet fogunk kapni Tőle…

Ezt mondja Isten mindenki mestere, a Bhagavad-Gitában, :

sreyán sva-dharmo vigunah para-dharmát sv-anusthitát
sva-dharme nidhanam sreyah para-dharmo bhayávahah

Sokkal jobb saját előírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen végre hajtani. Jobb ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mintha más feladatait végzi. Mert mások útján járni veszélyes.

BhagavadGita 3.34 

Jó munkát mindenkinek, főleg a mestereknek!

, , , ,

Az ŐS-MAG-ŐR nyelv fejlődésének sarkalatos támadási pontjai! ŐsMagyar nyelv egy exszerzetesa tollából 2.rész.

Ez az írás a második része Az ŐsMagyar nyelv egy ExSzerzetes tollából! Te érted amit BeszÉLSZ? c. bejegyzésnek, ahol nyelvünk rejtett titkait fejtegettem.

Köszönöm szépen a sok lájkot, és megosztást. Mivel nagyon gyorsan összegyűlt a 100 Tetszik az írásra, amit azért kértem, hogy lássam van-e érdeklődés erre témára. Elkészítem ezt a második ŐS-MAG-ŐR bejegyzést.

Az ŐS-MAG-ŐR nyelv fejlődésének sarkalatos és támadási pontjai. ŐsMagyar nyelv egy exszerzetesa tollából 2.rész.

FONTOS: Figyelmeztetlek, hogy csak akkor olvasd tovább ezt a bejegyzést, ha készen állsz arra, hogy egy elég brutális tézist tárjak eléd és minden Magyarul beszélő Magyarságával kapcsolatban. Olyan tényeket ismerhetsz meg a hétköznapi nyelvünkből, melyek ha az Őseinket mint kedves és aranyos simogatós népnek szeretnéd gondolni, akkor valószínűleg ki fog borítani… Továbbá mint a múltkor, itt is szeretnélek figyelmeztetni, hogy ezek a saját gondolataim és nem tartoznak egyetlen párthoz, valláshoz, filozófiához sem. Valamint el kell, hogy mondjam, hogy továbbra is abból indulok ki, hogy megváltoztatták a Magyar nyelvet annak céljából, hogy elfelejtsük rejtett titkait és értékeit, hogy népünket nemzetünket a kocsmák, plázák, vagy más függőséget okozó népbutító dolgokkal foglalkozzunk, ahelyett, hogy valódi életcélunkat váltanánk valóra. (Ezt itt nem fejtem ki bővebben, mert az első részben már leírtam, és remélem elolvastad már, és úgy olvasod-eme másodikat.)

Egy Tört-ÉN-Elem

Vagyis egy történetemmel szeretném kezdeni, ami pár éve esett meg velem, amikor is Doubravszky György (Hiteltársulás) meghívott egy általa szervezett konferenciára, hogy mutassam be a Kyusho Jutsu (Ninjutsu energia áramlással kapcsolatos művészete.) alapjait az üzlet embereknek, hiszen nagyon tetszett neki amit egy másik előadáson, ahol vendégem volt azt fejtegettem, hogy miért fontos a hétköznapi embereknek is az egyenes gerinc.

Na és ezen a konferenciáján, ott volt Kassai Lajos a Lovas íjász, aki már-már világszámnak számít, hiszen még a Kínaiak is meghívják, hogy tanítsa őket lovagolni, meg lődözni (Bár ez a szóhasználat talán egyeseknek sértésnek tűnhet, hiszen a művészet és amilyen szinten azt gyakorolja mindenképpen egy rendkívüli komoly és elismerésre méltó dolog, nézd el nekem, hogy ezt a blogot sem harcos szerzetesnek, hanem harciszerzinek hívom, hiszen úgy sokkal aranyosabb.) Na ő mesélt egy két dolgot a népünkről, a csatáinkról, meg arról, hogy nem úgy van az, ahogy a történelem órán megtanítják.

Nem mennék bele, most hogy kinek van igaza, meg kinek nincs, az biztos, hogy amit most tanulunk, vagy amit én tanultam a suliban az bizony nem tesz büszkévé, és a nemzeti hovatartozásomat sem erősítette, amiket ő mesélt, azok viszont olyan gondolatokat hoztak elő bennem vagy érleltek meg, melyek most következni fognak.

Én egy lélek vagyok.

Természetesen továbbra sem gondolom azt, hogy az önmegvalósítás szempontjából lényeges (LÉNY-ÉGE, lény-ege) az, hogy ki milyen nép, faj, nem szülötte, hiszen a lélek örök, és születik újra meg újra, és semmi gondom az ŐS-KERESZT-TÉNY felfogással sem. Viszont nem tartom helyén valónak a Magyarokat egy klasszikus értelembe vett, mai jelentése szerint Keresztény népnek beállítani, hiszen Jézus és Mária csupán egy 2000 éves történet, és bár kétség kívül fantasztikus erő és tudás rejlik ezekben a tanokban is, de MAG-ŐR  NEMZETT-ünk a Hunnák ősi népe sokkal-sokkal ősibb múltra tekint vissza annál, mint amikor István Király belátta, hogy a kor és az életstílushoz fel kell vennünk politikai okokból ezt a hitet is. (Hiszen ő maga, gyakorolta az Ős Magyar vallást, és a Kereszténységet is. Legalábbis nekem ezt még tanították az ŐS-Akolban (iskolában), hogy ő azt mondta, hogy elég gazdag ahhoz, hogy a Pogány isteneknek is áldozzon és a Kereszténységet is támogassa.) Persze ettől függetlenül az Ős Magyarságnak része volt a jelenleg értéknek tartott Keresztény eszme rendszer és tudás, de amit ma ebből ismernek és gyakorolnak, az csak halovány árnyéka az eredeti tudásnak…

Pogány-Keresztény kérdés

Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy még amikor én gyermek voltam, és nem lettem megkeresztelve, akkor is úgy használta a társadalom a pogány szót, mint egy gyűjtő nevet azokra akik nincsenek megkeresztelve. Sőt, osztálytársaim előtt sokáig én Pogány voltam, hiszen a köztudatban majd 1000 esztendeje így maradt fent, hogy vannak akik Megkeresztelkednek és keresztények lesznek, a többiek meg a pogányok. De igazából nem vagyok pogány, soha nem is voltam, illetve talán egy kicsit mindig is az voltam, hiszen a pogányság is egy hit világ, egy rendszer, melyről valljuk meg őszintén, hogy nem sokat tudunk.

Persze azóta eltelt több mint 30 év az életemből, és sikerült megismerkednem a Védikus kultúra mindent magába foglaló, mindent elfogadó, és mindent ismerő ősi Tanításaival, mely bármelyik modern és akár hitetlen tudós szerint is a legősibb tudás Istenről ebben a világban. Ezek az írások, már sok ezer esztendővel ezelőtt említik népünket (Hunnák), és megjövendölik Jézust, valamint még sok-sok minden mást is. A Hindu Panteon félistenei, pedig más-más neveken, de rendre beazonosíthatók bármelyik később felbukkant vallásban, ideológiában, legyen szó a Görög, Egyiptomi, Kínai, Római, Maya, vagy bármilyen kultúrkörről. (Erről majd egyszer írok, hogy a védák mit mondanak ezeknek a vallásoknak a kialakulásáról, és ezeknek az ősi kultúráknak a kialakulásáról, hiszen minden le vagyon írva…) Ezért azt gondolom, hogy bár mint olyan a pogányság manapság nem nagyon elérhető, a pogány Istenek Panteonjáról meg aztán pláne semmit nem nagyon hallani, simán azt gondolom, hogy ő nekik is meg lennének a Védikus 33 millió félisten közül azok akiknek megfelelnek.

Ős Mag Őr Ló Vas Nemzett (Ős Magyar Lovas Nemzet)

De most térjünk vissza a nyelvÉSZkedéshez Kassai Lajos nagyon benne van a lovas íjászatban. Mondom mindezt anélkül, hogy láttam volna akár egyszer is lovon ülni, vagy lődözni. Persze a könyvét megvettem és elolvastam, de ez nem befolyásolt a mondat elején leírt dolgokban. Sok minden mellett arról is mesélt, hogy hogyan teltek őseink minden napjai amikor még lóháton töltöttük életünk nagyobbik felét.

Elmesélte, hogy az, hogy a Magyarok menekülést színlelve hátrafelé lődöztek, ez csak egy aljas manipuláció, hiszen a Magyarok nem csak hogy hátrafelé, hanem körbe, 360-fokba tudtak lőni, vagy legalábbis ez volt életüknek a célja, hogy ezt elsajátítsák, mert így voltak minél hasznosabb tagjai a seregnek. Hiszen a könnyű lovas harcmodorunk, vagyis nem hordtunk páncélt, hanem csak könnyedén „kényelmesen” ültünk a nyeregben és ez megkövetelte, hogy az ellenséggel ne ütközzünk meg közvetlenül, hanem azt körbe lovagolva, a vágtázó lóról minden irányból, bármerre fordulva menve agyon tudjuk lőni. Továbbá azt is mesélte, hogy igazából a Magyar férfiak szabad idejükben, ezt a képességüket csiszolgatták, és erre gyakoroltak, hogy ebben a képességben minél magasabb szinten legyenek.

Én pedig eme történeten kezdtem el GOND-OLD-KODNI.

El is kezdeném akkor az ŐS MAG-ŐR nyelv fejtegetését ennyi kis bevezető után. (Csak erős idegzetűeknek ajánlom tényleg tovább…)

Hova érdemes lőni?

Az első mai kifejezésünket az előbb írtam le. Egy nagyon szép harcászati kifejezés, amit ős idők óta így mondunk, hogy AGYON-LŐNI. Hiszen nem az volt a cél, hogy bele lövöldözzük az emberekbe a nyílvesszeinket, hanem az volt a cél, hogy minden lövéssel kiiktassunk egy embert. Amire ugye mi a legvalószínűbb, hát az, hogy ha bekap a fejébe egy nyílvesszőt, és ott károsodik az agy. Tehát őseink tisztában voltak vele, hogy ha bármilyen formában a fejen belül is eltalálják az Agyat, akkor egyel kevesebb ellenséggel állnak onnantól szembe. Na és ezt a kifejezést a mai napig ugyan így mondjuk, akár csak azt, hogy FEL-HŐ (lásd az első részben).

De menjünk csak tovább harcos nemzetünk és harcias GOND-OLD-kod-ÁSUNK (gondolkodásunk) mentén. A magam részéről rengeteget agyaltam azon, hogy miért vagyunk vajon ilyen rossz indulatú nép, és miért irigy és kárörvendő, meg ön sajnáltató a Magyar. Természetesen erre a kérdésre is a nyelvünkben és őseink életmódjában, sőt harcmodorában találtam meg a választ.

Sok szó meg van régebbről, évekkel ez előttről, de nyelvünk és népünk gondolkodás módjának filozófiai áttörése, pár hónapja érett meg bennem, amikor azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire csodálatos, ahogy a szavakat szét szedve, össze állnak azok a hang alakok és KI-FEJEZ-ések, melyek külön-külön is ÉRT-ELME-sek, és ezekből FEJ-LŐ-dhetett folyamatosan nyelvünk, MAG-ában hordozva az ősi TUD-ÁSÁST is, amiről a MÚLT-KOR volt szó (Elemek, Szerek, SZER-ELEM, EGÉSZ-ség, FÉL-ELEM stb.)

A következő szavunk a FEJ-LŐ-dés!

SZÓ-val AMI-KOR a MAG-ŐR ember nem HARC-OLT éppen, akkor GYAK-ŐRÖLT (gyakorolt, vagyis feldolgozta a megszerzett ismeret anyagokat, mint ahogy a malomban is megőrölik a búzát, illetve a gyakni szót ma is előszeretettel használjuk a legyakni, vagyis legyilkolni szó szinonímájaként.), hogy hasznosabb tagja legyen a MAG-ŐR HARCOS-SOK TÁRSAD-DALMÁNAK. Úgy TUD-OTT egyre hasznosabbá válni, hogy MAG-TAN-ÜLT (megtanult) VÁG-ta-LÓ (vágtató) lóról, pontos LŐ-VÉS-eket leadni.

Ahogy pedig GYAK-ŐRŐLT, egyre csak FEJ-LŐ-dött, és amikor megkérdezték, hogy mit csinál, akkor nem azt mondták, hogy egyre jobb lesz, hanem azt, hogy FEJ-LŐDIK.

Ezzel a GOND-OLD-at körrel egyből értelmet nyer a „Fején találta a szöget” kifejezés, hiszen szalmabábukra lődöztek GYAK-ŐRLÉS képpen, és úgy lehet minél jobban FEJ-LŐDD-ni a találatok minél pontosabb kivitelezésében, hogy egy szeget, vagyis egy apró pontot helyezünk el a cél közepén.

Na most ha végig gondoljuk, hogy az általunk használt FEJ-LŐ-dés szót használjuk tulajdon képpen a bármiben való jobbá vállás kifejezésére, akkor érthetjük, hogy miért akar a Magyar ösztönösen úgy jobb lenni másoknál, hogy lenyomja a körülötte lévőket, vagyis legyakja őket. Hiába fejlődik valaki mondjuk a Jógában, vagy meditációban, hiszen egy fejbe lövéssel, vagyis gyilkolással kapcsolatos szót használunk ennek a kifejezésére, ami tulajdon képpen teljesen abszurd, de mégis csak teljesen valóságos.

Hiába akarunk egy tündér cuki TÁRS-AD-DAL-mat elképzelni magunknak, meg aranyosak lenni és rózsaszín köddel körbe véve tudomást sem szerezni a csúnya és rossz dolgokról a világban, és bemagyarázni magunknak, hogy velünk ez úgy sem történhet meg, hiszen maga a nyelv amin nap mint nap kommunikálunk, magában hordozza a harcot és a harc maga egyszerű brutalitását az élet minden területén, ami akarva akaratlanul ki hat az életünkre.

A következő Sarkalatos pont:

Mai értekezésünk SARKAL-atos  ős szava, az amikor egy-egy eszme, vagy stratégia SARKAL-atos pontjairól beszélünk. A lovat sarokkal való beugratás, vagyis amikor sarokkal megérintjük, vagyis SARKALL-juk a lovunkat, aki ettől tempót vált és eleinte ügetni, egy újabb sarkalástól, vagy egy nagyobbtól pedig VÁG-tat-ni kezd, hogy mi a hátán TÁM-AD hassunk, vagy  csak GYAK-ŐRŐL-HASSUK a FEJ-LŐDD-ést.

A mai napig használjuk a kifejezést, hogy a kollégáinkat, rokonainkat, szeretteinket próbáljuk jobb teljesítményre sarkalni.

Vagy ahogyan a ló irányításában is a legfontosabb pont az ahol a sarkunkkal megérintjük, hiszen a fordulás is így történik jobbra-balra, mert a kezünkben az íjat és a vesszőt fogjuk, mert közben csata van és FEJ-LŐNI kell. Tehát a filozófiák, stratégiák, eszme rendszerek, vagy viták, bírósági ügyeknek is van sarkalatos pontja, vagyis olyan fontos és meghatározó pontja, mint őseinknek volt a sarkalás.

Mi az hogy TÁM-ADÁS?

Na és akkor ha már az előbb meg említettem, akkor a TÁM-ADÁS is érdekes, hiszen adunk valamit, ha mi vagyunk a TÁM-ADÓK. Ugye a TÁM-aszték, vagy TÁM-pont egy olyan dolog, ami megakadályozza, hogy egy bizonyos irányba valami elmozduljon. Tulajdon képpen a TÁM-ADÁS is egy ilyen kifejezés, hiszen amikor jön az ellenség, nem csak az ŐS MAG-ŐR BÖLCS-ÉLET-ben (ős magyar bölcseletben) tanácsos kitérni előle, hanem az összes valamire való keleti harcművészet azt tanítja, hogy „Ne állj a sínen, ha jön a vonat!” Vagyis térj ki a TÁM-ADÁS elől. És a fentebb említett Lovas harcmodorunk pont erről szólt, hogy kitértünk az egész sereggel az ellenség elől, körbe lovagoltuk és fejbe lődöztük őket. (FEJ- LŐDD-tünk).

Szeretnél kapni egy kis támogatást?

Utolsóként, hogy tényleg ne legyen hirtelen túl sok az anyag, foglalkozzunk egy kicsit azzal, amikor Vitéz harcosaink egymást harci csatakiáltással bíztatták, amit egyszerűen csak TÁM-UGATÁS-nak mondanak, hiszen lovon vágtázás közben nem használhatta az ember a nyelvét a fogai közelében, mert könnyen elharaphatta volna a csata hevében, így csak hangot adott. Így pedig akkor könnyen megérthetjük a támogatás szó jelentését, aminek a töve szintén a TÁM.

Ez a bejegyzés főleg a mai TÖRTÉNT-ELEMi (történelmi) FORR-ÁS-ainkban fent maradt, népünk ősi életvitelének, és nyelvi összefüggéseinek a megvilágításából SZÜL-ETET-t. Csak mert bár csak elenyésző mennyiségben, de kaptam negatív visszajelzéseket is mely szerint ezek a szavak amiket leírok, csak spekulációk, és semmi közük a valósághoz. Azért választottam a Harcos témát, mert igen is egy harcos nemzet vagyunk, és habár csak alig maradt őseink dicsőségéből és tudásából valami meg mára, azért a nyelvünk csak őrzi azt az ős TUD-ÁS-t, mellyel fel lehet kutatni mindent ami most elveszettnek is tűnik azoknak akik soha sem GOND-OLD-kodtak el a BESZ-ÉLETÜKÖN.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor nyomj egy LÁJK-ot és kérlek oszd meg az ŐS-MER-ŐSEID-del, hátha ÉRDEK-ÉL valakit még a téma.

100 Lájk összegyűlése esetén következik a 3. rész, ahol már nem a harciasság, hanem sokkal mélyebb és spirituálisabb REJT-ELEMEK-ről fogok ÍR-ni.

1. ŐS MAG-ŐR RÉSZ.

, , , , ,

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?

Létezésünk jelenlegi állapota az aminek gondoljuk magunkat. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők vagyunk, meg milyenek nem, vagy követünk-e valamit vagy nem. Felismertük-e már, hogy a létezésünk arra van, hogy fejlődjünk, és nem arra, hogy az élvezeteket hajkurásszuk. Persze az is teljesen mindegy, hogy ezzel most egyet értesz-e vagy nem, hiszen a következő biztosan bekövetkező élményünkről fog szólni ez a bejegyzés.

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?

Sok mindent szeretnénk belezsúfolni az életünkbe, sok mindent szeretnénk elérni, vagy megszerezni, vagy sok dolog van amin szeretnénk túllenni. Ezek a dolgok általában pozitív minőségűek, hiszen normális esetben senki sem akar háborút, betegséget stb, hanem mindenki szerelemre, gazdagságra vágyik, vagy valamilyen formában ezek különféle megnyilvánulásaira. Aztán amint azt a Jó Isten jónak látja, abban a mennyiségben, formában és tempóban megkapjuk a nyakunkba minden vágyunkat feketén fehéren, a maga valóságában. Hiszen bár mindent jónak látunk ami nincs nekünk és azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk élvezni, attól függetlenül mindennek van jó és rossz oldala is egyaránt.

Gondoljunk csak bele, hogy hány sima szerelmen vagyunk túl, vagy mennyire olyan amilyennek elképzeltük az amelyikben vagyunk éppen. És ez ugyan így van a gazdagsággal, egészséggel, szépséggel stb. Tulajdonképpen mindenért szenvednünk kell, hiszen amennyire élvezni akarjuk, vagy amennyire élvezzük, ugyan annyira fogunk szenvedni is tőle. A dolog pusztán élvezetünk vágyának természetétől függ, hogy előtte kell-e szenvednünk, vagy utána érte.

Például, ha rendszeresen mozgunk, edzünk sportolunk, nem zabálunk meg mindent amit elénk raknak, akkor ez egy bizonyos értelemben szenvedést élünk át az egészségünkért előre. Ha pedig mindezeket a dolgokat nem tesszük, akkor elveszítjük az egészségünket, és betegek leszünk, vagyis utólag kell majd szenvednünk, megint csak azért, hogy visszanyerhessük az egészségünket. Csak nem mindegy, hogy az orvos mondja-e, hogy diétázzunk, azért, hogy nehogy még rosszabbul érezzük magunkat, vagy fitten, egészségesen mi magunk döntünk úgy, hogy valami zsíros csöpögős kramancot tolunk be ahelyett, hogy a zöldségeshez mennénk be ebédért…

Vagy ugyan ilyen a gazdagság, hiszen rengeteget kell dolgozni érte, vagy sokat agyalni, és általában amíg nincs, szenvedni a szegénységtől. Ha meg csak úgy megkapjuk, akkor mások rossz indulatától és irigységétől kell szenvednünk.

Szóval láthatjuk, hogy minden ami ebben a világban fontos, magában hordozza minden téren a szenvedés és az élvezet eszenciáját is. Persze mondhatja valaki azt, hogy neki egészségesen táplálkozni és edzeni az nem szenvedés, hanem élvezet, de akkor megint csak belép az örök igazság, és amennyire élvezed az edzést és táplálkozást, ugyan annyira fogsz tőle szenvedni is, mondjuk valami hiánytól, vagy sportbalesettől, mert túlerőltetted magad. Na meg ha valaki élvezi a munkát, és azt, hogy felépíti a saját gazdagságát, akkor attól fog szenvedni, hogy közben nem foglalkozott nagyon más dolgokkal, elhanyagolta a családját stb… Számtalan ilyesmit láthatunk, hogy a szépséggel kapcsolatos dolgokba már bele se menjünk mélyebben.

Viszont amióta megszülettünk, azóta biztos, hogy el fog jönni a nap, amikor le kell mondanunk mindenről, amit ebben a világban elértünk. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők, milyen gazdagok, egészségesek, szépek, sikeresek, szerencsések stb. vagyunk, a halál minden vallásban és ideológiában az emberi élet befejezése. Persze alakultak már olyan vallások melyek az ősi írásokat megpróbálják úgy magyarázni, hogy az emberi élet igen is folytatható, de tulajdon képpen azt látjuk, hogy mégis csak mindenkinek meg kell halnia. sőt, még ha maga Isten, vagy Isten fia, vagy akármelyik prófétája érkezik el ebbe a világba, ők is ezen a kapun keresztül hagyják el.

“A Halál, fajtól, nemtől, vallástól, politikai, vagy gazdasági helyzettől független. Nem egy büntetés, hanem egy törvény.”

Mégis sokan azt gondolják, hogy velük ez nem fog megtörténni. Persze ezeket a sorokat olvasva benned is lehet, hogy felmerül, hogy arra az oldalra sorold magadat, hogy te nem gondolod azt, hogy nem fogsz meghalni. De attól, hogy valaki néha elgondolkozik a halálról, attól az még nem jelenti azt, hogy készen is áll rá.

A Halálunk minden nap, bekövetkezik. Hiszen amikor lefekszünk aludni, tulajdon képpen, egy kicsit meghalunk. Csak a Jó Istennek köszönhetjük, hogy ugyan abban az álomban ébredünk fel minden nap, minden reggel, mert látja bennünk még a fantáziát, hogy valamit valóra tudunk váltani még életünk folyamán a hatalmas, kozmikus tervéből. De mivel az Úr útjai kifürkészhetetlenek, így sosem lehetünk benne biztosak, hogy nem az volt-e az utolsó napunk. Hiszen a halál úgy jön mint a tolvaj. avagy amikor a legnagyobb a valószínűsége, hogy nem számítunk rá, és el tudja rabolni röpke kis életünket.

Ezzel nem lehet mit tenni, csak egy dolgot. Méghozzá elfogadni, és a mindennapjaink részévé tenni. Hiszen ha tetteinket annak a tudatában, és annak az elvnek alárendelve tesszük meg, hogy estére már nem leszünk ebben a világban, vagy csak úgy tudjuk álomra hajtani a fejünket, hogy a reggel már nem talál itt bennünket, akkor tapasztalatból tudom, hogy sok mindenben egészen más döntést leszünk képesek hozni. Mert át gondoljuk, hogy azt akarjuk-e, hogy örökre és végérvényesen visszavonhatatlanul úgy emlékezzenek ránk, azok akik itt maradnak, hogy ezt meg ezt tettük.

Persze ez egy nem túl népszerű gondolkodás mód, és kell hozzá egyfajta spirituális érettség, vagy bölcsesség, főleg, ha szeretnénk folyamatosan fenntartani ezt a tudat állapotot. Nem beszélve arról, hogy olyan szinten jó döntéseket leszünk képesek így meghozni, vagy olyan lépéseket fogunk meglépni, amitől akkora pozitív változás következik be az életünkbe, hogy a sok jótól, hajlamosak leszünk elfelejteni ezt a meditációt. Ezért ez sem egy végleges megoldás, hanem csak egy ideiglenes, hiszen ezt is elkezdhetjük élvezni, és akkor bizony szenvedni is fogunk tőle. (Ezt is csak a saját bőrömön tapasztaltak alapján mondom.)

Így a legkedvezőbb az, ha meghozzuk a döntést, hogy bizony azt szeretnénk, hogy úgy emlékezzenek majd ránk, mint jó emberekre, aki jó és hasznos dolgokat tett, melyeket a szeretet vezérelt, és az ez iránti vágyunk érzett kötelesség tudatból, mondhatni az ezt az eszmét szolgálni akarásból tevékenykedünk.

Persze mindennek a krémje már az volna, ha még megkoronáznánk mindezt azzal, hogy Istennek csináljuk ráadásul mindezt, de igazából ezt Ő sem várja el tőlünk, hiszen tisztában van vele, hogy jelenleg milyen nehéz Neki alárendelnünk életünk minden pillanatát. Persze ad rá módszereket, hogy ezt is meg tudjuk tenni, de ezt mindaddig nem fogjuk tudni meglépni, amíg a fent említett két lépést el nem kezdtük magunkévá téve gyakorolni.

Vissza esés, nehézség lehetséges, sőt inkább biztos, hogy lesz, de ha legalább így élünk, akkor azért nem kell majd aggódnunk, ha el jön értünk a halál, hogy milyen csomagot kapunk még a nyakunkba azoktól akiket itt hagyunk. Mert botorság volna azt hinni, hogy Isten nem nézi majd meg mi marad azok szívében, akikkel együtt éltük a kis történetünket, és kedves emlékként emlékeznek meg rólunk, vagy örülnek, hogy végre megszabadult tőlünk a világ.

Mindig lesz akinek  majd a bögyében leszünk, tehát ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenkinek az elégedettségére törekednünk kell. De ha többen vannak azok akikkel jó a kapcsolatunk, mint ahányan utálnak bennünket ebben a világban, akkor jó úton járunk.

Nem beszélve arról, hogy ha esetleg mégsem halnánk meg ma estig, vagy megélnénk a holnap reggelt, akkor az a nap sokkal jobb lesz és sok pozitív felénk küldött gondolattal könnyebben fogjuk valóra váltani ebben a világban és ebben az életünkben megteendő kötelességünket is. Hiszen senki sem véletlenül van ott és ahol…

, , , ,

Válts oldalt! Jobb-Bal, Jing-Jang, fejleszd mind a két agyféltekédet és lásd meg a hétköznapi csodákat!

 

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez egy a közelgő választások miatt íródott politikai bejegyzés, jelezném, hogy nem. Tehát nekem nincs semmi bajom a jobb és a baloldallal sem, meg a kormánnyal sem. Nem gondolom azt, hogy miattuk könnyebb, vagy épp nehezebb az életem, mert tisztában vagyok vele, hogy magamnak, illetve múltban elkövetett tetteimnek és döntéseimnek köszönhetek mindent amiben most élek. Na meg azt is tudom, hogy az Istenke a vágyaim alapján és a „Lelki” bankszámlám alapján adja az ívet alám, vagy az arcomba, ahhoz képest, hogy mit lát jónak.

 

Bal-jobb agyfélteke. Cserélj oldalt

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elv, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekénhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy balkézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot, mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az elsőszámú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalamzni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 6 Szamuráj ryu és 3 Ninjutsu ryu az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a balkezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót ha említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve balkézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg válldobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másikkézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

 

, , , , , ,

Szerinted sokmindennel foglalkozni az a figyelem megosztása?

Nemrégiben kaptam egy levelet amiben egy hölgy lett figyelmes munkásságomra. Váltottunk pár levelet, mert volt néhány kérdése is. Persze kapok elég sok levelet, és általában mindig válaszolok mindenkinek, és nem teszem ki sem a kérdést sem a választ. (Ha nem válaszolok, akkor nem kaptam meg a levelet.)

De ez a kérdés meg ér egy misét, mert mindenki magából indul ki, és ennek fényében természetesen jogos lehet az is amit én kaptam. Így hangzott:

Ahogy elnézem elég sok mindennel foglalkozol, ez nem osztja meg nagyon az energiáidat és a figyelmedet?

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, Zen shiatsu terapeuta

Aztán rá tekintettem a jelen pillanatban aktuális tevékenység táblámra (Egy papír az író asztalomon, amit minden héten újra írok vastag filctollal, hogy mivel kell foglalkoznom éppen aktuálisan) és valóban úgy tűnhet, hogy sokféle dologgal foglalkozom.

De aztán elmosolyogtam  magam, mert bár kívülről tényleg úgy tűnhet, milyen sok minden van jelen az életemben és milyen sok projekt fut egyszerre, ezek között az összefüggést, csak én látom, mert hát ugye én ülök az íróasztalomnál és jegyzetelem fel a dolgokat.

Az életemben a most jelenleg futó dolgok:

  • Ninjutsu Önvédelem Oktatás: felnőtteknek, hölgyeknek, gyerekeknek.
  • Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.
  • Zen Shiatsu, Reiki kezelések.
  • Önfenntartó, Öko-Bio házat tervezünk.
  • Önvédelmi Kés tervezése és kivitelezése.
  • Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.
  • Bhakti Kutir, Jóga és Harcművészeti Központ, terápiás Csoda teaház.
  • Magyar nyelv ősi titkainak felfedezése.
  • Vallásközi párbeszéd csoport.
  • stb…

Szóval ez úgy tűnhet, hogy mind mind különböző dolgok, pedig nem ez nem így van. ezek nem különálló projektek, hanem mind-mind ugyan arról az egy tőről fakadnak. Mégpedig a Ninjutsuból.

Hogyan kezdődött az egész?

Az egész akkor kezdődött, amikor még szerzetes voltam, és VijayaGauranga pr, aki amúgy az egyik legkiválóbb ember akinek online tanácsokat adhattam, hiszen megkért, hogy segítsek neki beindítani a blogját, és én csak annyit kértem, hogy jó segítek, de nem szeretem pazarolni az időmet, így meg kell ígérnie, hogy folyamatosan és rendszeresen írni és csinálni foglya. Ő meg megígérte, és ahogy megbeszéltük, azóta is folyamatosan publikál.

Na ő volt a templomnak a vezetője, ahol utoljára voltam szerzetes, és akkor egyszer csak egy beszélgetésünk alkalmával megjegyezte, hogy gyerekkori álma volt, hogy meg tanuljon karddal bánni (KenJutsu), és nem volna-e kedvem megtanítani. Én meg mivel edzettem akkor már egy ideje, valamint az épp akkori mesteremtől kaptam engedélyt a tanításra, azt mondtam, hogy hát persze miért is ne. Így a templom pincéjében, heti 1-2 alkalommal el kezdtünk gyakorolni, és gyorsan sikerült szembesülnie neki is és nekem is azzal, hogy akkor először inkább a pusztakezes alapokat tanuljuk meg, és majd utána felvesszük a kardot. Aztán ahogy híre ment, úgy egyre többen jelezték a templomban, hogy ők is szeretnének részt venni a tréningeken, így el indítottam a Bhima Clánt a Csillaghegyi Templomban. Azóta persze sok víz le fojt a Dunán, de abból, hogy 1998-óta, 18 éves korom óta, és ha jól számolom ebben a pillanatban 15 évvel ezelőtt lementem életem első Ninjutsu Edzésére, és hellyel közzel azóta gyakorlom ezt a harcművészetet, egyszer csak ez lett, ami akkor volt, és az is ami most van. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ninjutsu Önvédelem Tanfolyam

Szóval elkezdtük a Ninjutsu edzéseket, és hát az a verzió, ahogy én gyakoroltam és tanítom is a ninjutsut nem feltétlenül a populáris verzió, mert nem azért gyakorlunk, hogy sokan legyünk, hanem azért, hogy megtudjuk védeni magunkat. Amikor ezzel először szembesülnek az emberek, akkor ott mindig egy választó vonal elé kerülnek, hogy folytassák-e, hiszen az önvédelem alapjainak elsajátítása sajnos fáj. (Aztán persze fáj később is, csak addigra már úgy meg szokhatjuk, hogy fel sem vesszük, de ezért a szintért rengeteg próba elé van állítva a kitartásunk.)

Ninjutsu Női Önvédelem Tanfolyam

Viszont ebből következik, hogy  nem sok a nő az edzésen. De mivel sokat beszéltem és írtam a tapasztalataimról (Ami persze sokakanak nem tetszett azok közül akik úgy tanítanak harcművészetet, hogy soha az életükben nem ütöttek meg utcai szituációban senkit.) ezért egyre csak megkerestek hölgyek, hogy nem tartanék-e külön lányoknak is edzést. Némi gondolkodás után, na meg hogy az életem úgy alakult, hogy szerzetesi pályafutásom 5-szörre is véget ért, megszerveztem az első Női Önvédelem Tanfolyamot, amit azóta is rendszeresen újra és újra indítunk, és nem egy hölgynek sikerült elsajátítania ezt akár olyan szinten, hogy ma már nemhogy megvédeni meg tudják magukat, hanem egyensesn fiúkat tudnának péppé verni.

Amúgy azóta erre a szegmensre ráharaptak mások is és mindenhol hirdetnek Női Önvédelem Tanfolyamokat, de amikor ezt elkezdtem külön nőknek, akkor még csak mi voltunk a városban. Persze én nem fogok 10 alkalmas tanfolyamot csinálni, mert tudom, hogy a 10 alkalmas Női Önvédelem tanfolyamok csak arról szólnak, hogy lehúzzák pénzzel a naív és beijesztett lányokat, akik a valamelyik kuponos akciónál bedőlnek, hogy most féláron lehet önvédelmet tanulni, na meg, hogy a csinosabbakat megdugják felszedjék az eddzők.

Szóval meg van a véleményem az árakciózós 10 alkalmas tanfolyamokról, és nagyon sajnálom azokat akik bedőlnek egy ilyennek, de 4 hónapnál semmi képpen nem lehet rövidebb egy efféle képzés, hiszen annyi mindent kell átgondolni és átprogramozni, hogy 10 alkalom, max egy jó elméleti képzésre elég. Ezért tartok még mindig rendületlenül 4 hónapos Női Önvédelem tanfolyamokat

Ninja szakkör gyerekeknek.

Aztán régóta kérdezgették, hogy ha már van felnőtteknek, meg nőknek, akkor miért nincs gyerekeknek is edzés, és így akkor elindult a Ninjaszakkör, ahol rendkívül ügyes kis csibészekkel gyakorolhatok együtt 5 éves kortól. Mert mindez nekem edzés, és folyamatos gyakorlási lehetőség. Hiszen egy-egy technikát, elvet, sokkal mélyebben meg lehet érteni, ha meg kell csinálnom és tanítanom különféle méretű felnőtteknek, aztán egy egészen más szempontból meg kell közelítenem, hogy azt a női mentalítás is képes legyen megérteni és elfogadni, majd persze mindezeket leegyszerűsíteni és egy 5-7 éves gyerek nyelvén elmondani, megmutatni stb. Nem tudom megfogalmazni, hogy mekkora élmény mindezeket megtapasztalni a valóságban, hogy mennyire másként gondolkodik egy nő, és mennyire tudom ezt a fajta gondolkodás módot fejleszteni magamban, arról nem is beszélve, hogy a vékony kis törékeny testekre át kell ültetnem egy-egy tradicionális mozdulatot, amit teljes páncélzatban kidolgozott izomzattal rendelkező Szamurály harcosok hagytak ránk. Na aztán mindezen dolgokat lefordítani gyerek nyelvre, akik meg pajkos játékos módon a saját koruknak és testalkatuknak megfelelően képesek csak felfogni, elfogadni ezeket a dolgokat.

Mert ha ugye hibázik az ember, akkor a gyerekek nem jönnek többet, mert hát minek jöjjenek. De amióta elkezdtem a gyerek tréningeket, olyan ügyes kis csapat alakult ki, hogy öröm őket nézni ahogy fejlődnek dolgoznak.

Amikor meg jön egy anyuka és lelkesen meséli, hogy megdicsérte az óvónéni az 5 éves kisfiát, hogy az milyen ügyesen esett le a mászókáról délután a játszótéren, vagy jön egy idősebb hölgy, akivel hónapokon át gyakoroltunk és meséli, hogy pisztollyal akarta kirabolni egy férfi aki leintette a kocsiját, de ő meg lefegyverezte, az elektromos ablak emelővel rabul ejtette, majd ahogy kiszállt az autóból a tűsarkú csizmájával még a vádliját is átszúrta, vagy amikor ajándékba kapok egy teás készletet, mert az egyik fiamat meg akarták késelni az utcán, és az ő állítása szerint nekem köszönhetően megúszta, akkor azt gondolom, hogy minden egyes vér és izzadtságcsepp, minden törés és repedés megérte…

Zen Shiatsu és Reiki Gyógyítás

Aztán még 2008-ban egy övvizsgán szétment a derekam, hogy egy hónapig feküdtem vele (2×2 hetet, mert azt hittem, hogy meggyógyult, de nem) és 2 éven át kerestem a módszert amivel rendbe jöhet, és tapasztaltam, hogy mennyi magát gyógyítónak, vagy akár orvosnak nevező ember sarlatánkodik ebben az országban, mert egyszer valaha esetleg elvégezte az orvosit, vagy rosszabb esetben egy akármilyen természetgyógyász tanfolyamot, és a papírjaikat lóbálva rombolják a gyógyításba vetett hitét azoknak az embereknek akiknek szüksége volna rá. Majd találkoztam a Baktai Ádámmal, aki meg fél óra alatt helyre rakott, és megmutatta, hogy olyan kincs birtokában van, amit nekem be kell építenem az életembe, mi több a Ninjutsumba, hiszen sok sérülést éltem át, és láttam, de gyógyítani nem tudta tanítani egy mesterem sem annak ellenére, hogy Dr Masaaki Hatsumi Sensei (A Bujinkan a Ninjutsu Világszervezetének vezetője) orvos is, és van egy gerincmasszázs klinikája japánban. (Amúgy ő az Amatsu nevű rendszerrel dolgozik, amivel eddig akár hányszor találkoztam, majdnem ugyan az volt mindenben mint a Zen Shiatsu, de persze ennek ellenére várom továbbra is a lehetőséget, hogy azt a rendszert is pontosabban megismerhessem.)

A Reikivel meg mint egy önálló gyógyítási formával, de a Zen Shiatsun belül ismerkedtem meg, és rendkívül hasznosnak tartom az ismeretét, mert az apró sérüléseket zúzódásokat sokkal gyorsabban lehet átélni.

Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.

Itt persze az lehetne, hogy a jóga így meg úgy, de erről már sokat írtam a jógás részeknél, így csak annyit mesélek el, hogy a kezelés után amit kaptam, kaptam a Mestertől egy Jóga gyakorlatot is, amit 40 napig kellett csinálnom, hogy a helyre tett kis ízületeim csontocskáim ott is maradjanak. De én meg úgy rá kattantam, mert tapasztalom az áldásos hatásait a mindennapokban, hogy azóta rendszeresen csinálom ezt a témát.

Közben persze sikerült mélyebben is bele ásnom magam a jóga elsajátításába, pláne, hogy amikor szerzetes voltam, akkor is a Bhakti Jógát gyakoroltam, de nyújtásnak és lazításnak minden képpen első osztályú a ninjutsuhoz csapva, pláne, hogy még főleg Japán eredetű is ez a kombináció, így kiegészült a ninjutsu gyakolásom és edzésem a Jógával is (Amit amúgy hallottam több Sihantól is, hogy ők is így csinálják) és így mivel ezt is szeretném, hogy mások is megismerjék, főleg azok akik sérülésből gyógyulnak fel, vagy rossz a tartásuk, vagy csak egészen egyszerűbben szeretnének hajlékonyabbak lenni, elkezdtem órákat tartani. A tudásom, és az ismereteim, pedig azzal, hogy másokkal közösen csinálom, sokkal mélyebbek és tovább nyúlók lettek, mint azt valaha gondoltam volna.

Önvédelmi Kés tervezése és kivitelezése.

Aztán Zágrábban van egy nagyszerű Ninjutsu Mester, Dean Sensei, aki tervezett egy olyan durván jó és átgondolt harci kést, hogy aki csak ért az efféle szerszámhoz rosszat nem tud róla szólni, és a cucc ép hogy csak nem magától működik, meg hét nyelven beszél. Lelkesedése, ahogyan magyarázta, hogy miként álmodta és tervezte egybe 3 ősi tradícionális harci kés előnyeit a modern technológiának hála egy darabba, teljesen magával ragadott és lenyűgözött, és újabb gondolatokat indított be bennem, hogy miért is nem indulunk ki ebből a különleges szerszámból és tervezzük úgy át, hogy ráadásul akkor még utcán is hordható legyen, mert a paraméterei nem lépik túl a Magyar törvényekben lefektetett méreteket. Így természetesen egy teljesen új késünk lett, de maga az érzés, és az ötlet, hogy ötvözzünk jó dolgokat össze, az hatalmas nagy tanítás volt számomra, egy 15 Danos Sihantól.

Így a Klánnal együtt közösen gondolkozva, rajzolva, fogva, forgatva, kifaragva, próbálgatva lassan egy olyan különleges kis szerszámot készítünk el, hogy aki eddig csak látta, mind elismerően nyilatkozott róla.

Önfenntartó, Öko-Bio ház és falu tervezés.

Aztán mivel mindezen kalandjaim folyamán rengeteg új barátra és nagyszerű ember társaságára tettem szert, akik mind nyögik a lakhatás és megélhetés nyűgeit kicsiny hazánkban, kitaláltam, hogy mi lenne, ha mi jó emberek, jó barátok egy helyre költöznénk, ahol együtt tudunk egészségesen, és boldogan, természet közelien és olcsón élni.

Persze gyerek korom óta olvasgattam a Lakáskultúrát, meg még abban az időben nőttem fel amikor legóból még „csak” főleg házakat lehetett építeni és tervezni, így régóta figyelemmel követtem azokat a technológiákat, amiket az internetnek hála, most már akárhol meg lehet ismerni.

Így a Ninjutsuból vett késtervezés alapján, elkezdtem tervezni egy házat, ami ötvözi a Eartship, Szalmaház, Dombház, Szupervályog, Vályogház stb.. előnyeit, és a hátrányokat pedig kirekesztjük. Sőt, mivel akivel csak beszéltem róla, mindenkinek tetszett az ötlet, így nyilvánossá tettem, és azóta még több jó embert sikerült megismernem, akikkel együtt gondolkozunk és tervezünk, az internetnek hála.

A jelenlegi legnagyobb feladat, hogy a sok praktikus ötletet és természet közeliséget ötvözzük az ősi térrendezés a Vastu elveivel. (Csak mert az gyökeresen ellenkezik a felénk szokásos építészi felfogással.)

Aztán mivel ez egy közös és nyilvános dolog, nem hinném, hogy a pénzért csinálom, mint bármit is az életemben, így ezeket a terveket természetesen az egész világ tudtára szeretném majd hozni, hogy bárkinek elérhető legyen, hiszen azt hiszem ahhoz, hogy szebbé és jobbá tudjuk tenni a világot, ahhoz az embereket hozzá kell segíteni egy magasabb rendű gondolkodáshoz. Amire viszont sosem lesznek képesek, ha egyfolytában azon kell gondolkodniuk, hogy miként fizessék ki azt ahol laknak, meg miből szerezzenek ennivalót maguknak. (Maslow féle piramis, vagyis éhes embernek nincs értelme filozófiát tanítani.)

Bhakti Kutir, Jóga és Harcművészeti Központ, terápiás Csoda teaház.

Mindezen dolgoknak ad otthont a Bhakti Kutir, ahol ezekkel a jó emberekkel személyesen is találkozhatok, együtt gyakorolhatunk, edzhetünk, jógázhatunk, vagy éppen tervezhetünk. Kellemes hangulat, jól át gondolt helységek, és családias szeretettel teli hangulat.

Magyar nyelv ősi titkainak felfedezése.

Mindezen dolgokat Őseim Nyelvén Mag-Őr-Ül azaz Magyarul ismertem meg, és így beszéltem meg másokkal, és a Harcművészetnek és a fenti dolgoknak és gondolkodásmódnak köszönhetően egészen más szemszögből kezdtem el vizsgálni a Magyart, és annak nyelvtanát. Főleg mert a másféle gondolkodás mód, eredménye lett, hogy a helyesírásom rettenetes lett, pedig mindig 4-5-öst kaptam rá a suliban. De ezek a gondolatok, temrészetesen megválasztják, hogy miként kezd el viszonyulni az ember ahhoz amit besz-ÉL.

Vallásközi Párbeszéd

Havi egyszer meg mindebbe belefér egy Vallásközi összeröffenés, ahol szintén tulajdonképpen azt csináljuk amit a késsel, hogy kiválogatjuk azokat a dolgokat amik minden vallásban jók és közösek, hogy együtt közeledjünk ilyen formán Isten felé.

Szóval ezek a dolgok nekem nem különállóak, hanem ugyan annak az egy dolognak, amit gyakorlok, a részei. Ezért nem érzem egy pillanatig sem, hogy meg lenne osztva a figyelmem, hiszen ugyan azon elveket alkalmazom az élet minden területén, amit a mestereim belém vertek. Így bár könnyen tűnhet úgy, hogy sok mindennel foglalkozom, én csak gyakorlom és alkalmazom a Ninjutsut, az élet minden területén. Hiszen „A Ninjutsu Maga az élet. :)”

, , , , , , , , , , ,

A rettegés illata…

Az eső egyre nagyobb szemekben kezdett kopogni a járdán, és a kopasz fején is. Nem állt be a fedett váróba, mert látta, hogy a villamos az egyel előbb lévő megállóban tart már. Meg amúgy is nyár volt és egy kellemes nyári zápornak jó fílingje van hazafelé menet. Ahonnét a villamos jött, ott már régebb óta eshetett, legalábbis a felhők elhelyezkedéséből erre a következtetésre jutott és hagyta, hogy a szél, ami szintén abból az irányból fújt és amely valószínűleg hajtotta ebbe az irányba a kis nyári viharfelhőket, bele-bele szabjon a ruhájába.

rettegés félelem

Az elemek efféle kakofonikus tombolása régebben libabőrössé tette, de már tudta uralni az érzést, amit a tűz, a víz és a szél együttes efféle tánca okozott. Elengedte magát, és hagyta, hogy teste hullámozhasson lágyan és észrevétlenül az errefelé vonuló vihar szélének lágy cirógatásában. Persze túl sokáig nem állt volna így, mert a jelek arra utaltak, hogy pár perc múlva, mikor a természeti jelenség epicentruma eléri ezt a megállót is és beelőzi a villamost, az már nem volna ilyen kellemes, mint a vihar jelenleg érzékelhető pereme. Mélyeket szippantott hát az utcákat egyre vadabbul tépázó, jellegzetesen kellemes illatú szélből, mely egy kezdődő mini orkán lehelete lehetett csupán.

A távolból egy halkan morajló mennydörgés is felhangzott, majd két egymás utáni pillanatra is kifehéredett az ég, és a sárga menedéket jelentő szerelvény méltóságteljesen begördült elé, szépen lelassított, majd megnyitotta ajtajait. Bent emberek, akik onnan jöttek, ahol a vihar már megmutatta magát. És ez csak egyet jelenthetett…

Ahogy fellépett a villamosra, megcsapta a jellegzetes illat, amit mások csak szagnak hívnak, hiszen ha az ember fia nem tudatos arról, hogy mit is érez, akkor kellemetlennek, vagy egyenesen bűzösnek skatulyázza azt a jelenséget, ami akkor történik, ha egy csomó ázott ember zsúfolódik össze kis helyen, és esetlegesen még van köztük egy kutya is…

Gondolatok:

Az öreg Joda mester mondja, hogy „Nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, a gyűlölet pedig erőszakot, háborút”. Aztán mindenki mosolyog egyet, bólint, gyorsan megvizsgálja magát és konstatálja a tényt, hogy ő most éppen nem fél. Ezzel el is van rendezve a dolog a legtöbb esetben és a félelem le is van tudva gondoljuk legtöbben…

Csakhogy a félelem ettől egy sokkal összetettebb dolog. Harcművészettel foglalkozó emberként komolyabban van lehetőségem tanulmányozni ezt az érzést, mind magamban, mind másokban. Sőt Ninjutsu edzéseken azt szoktuk mondani, mikor valaki eljön egy kezdő edzésre, hogy  első lépésként a 3F-et kell legyőznie mindenkinek. De ez igazából nem csak egy harcművészeti tréningre vonatkozik, hanem az élet minden területére.

3F: Félelem, Fájdalom, Fáradtság

Ez a három F betűs ellenségünk van, melyek igazából egyek, mert az első, a félelem az alapjuk. Így valójában bármibe kezdünk is bele, először mindig a félelmünket kell legyőzni, a félelmet a fájdalomtól és a félelmet a fáradtságtól.

A harcművészeteknél, így a Ninjutsuban is, sokkal egyértelműbb eleinte a fájdalom fogalma, hiszen mindig a fizikai kontaktus által okozott kellemetlen élményről van szó. De aztán gyorsan szembesül az ember a belső, szellemi fájdalommal, ami a tudás hiányából, vagy egy-egy képesség alacsony szintjéből fakad. Ez a belső szellemi fájdalom nyilvánul meg az élet más területein is a „békés” társadalmakban, ahol törvényekkel próbálják meg a szellemi fájdalom okozását kiküszöbölni.

De a szellemi fájdalom nem egy kiküszöbölhető dolog, hiszen okozhatja bárki és bármi. Valami hiánya, valami elvesztése ugyan úgy, mint más emberek, élőlények ártó szándéka, gonoszkodása. Manapság például egyre inkább tért nyernek emberi kapcsolatokban az „egymás szívatása” jellegű kontaktusok, és erre épülnek a „barátságok”, emberi kapcsolatok. Ami nagyon lehangoló tud lenni. Mert az emberben az lesz benne, amit kap másoktól, és az fog megerősödni benne, amit ad másoknak. Mert a szívatás, nem születik velünk, hiszen lelki szinten mind nagyon kedvesek, aranyosak és szeretettel teliek vagyunk. De ahogy öregszünk és kapjuk valakitől az ártó szándékot, melynek a következménye belső fájdalom (és ez már nagyon korán elkezdődik, például amikor a nagyok lejönnek a játszóra és szétrúgják a kicsik homokvárát) így magunk is megtanuljuk a fájdalom okozás és ártás művészetét, amolyan védekezésképpen, amikor feltámad bennünk a félelem.

Ős Magyarul a félelem:

A Félelem pedig, ahogyan a magyar nyelv gyönyörűségessége is mutatja, két szóval szerepel az életünkben. Fél és elem. Arra utalva ezzel, hogy mikor hiányzik belőlünk a teljesség, a harmonikus látásmód, szemléletmód, vagyis a teljes elem, nem teljes, hanem csak fél, akkor érezzük a félelmet. Más szóval, amikor nem vagyunk EGÉSZ-séges-ek, akkor FÉL-elemet vagyis félelmet tapasztalunk.

Ez vonatkozhat természetesen mind a durva fizikai testünkre, mind a finom fizikai testünkre, ami a szellemünk tulajdonképpen. De a lényege tulajdonképpen ennyi, hogy a félelem mindig abból indul ki, hogy valamit nem érzünk teljesnek és ezért el kezdünk aggodalmaskodni miatta.

Düh és félelem?

A félelem pedig, ahogy a fenti idézet is mutatja, ami amúgy nem a StarWars-ban hangzik el először, hanem a sokkal-sokkal ősibb szentírások némelyikében is szerepel kissé más megfogalmazásban (Pl: BhagavadGita) sokszor dühként nyilvánul meg az életünkben.

Amikor dühösek vagyunk valakire, vagy valamire valamiért, akkor igazából az azt jelenti, hogy félünk. Csak a félelmünk egy következő fokozatba lépett át. A düh nem más, mint amikor félünk attól, hogy valami nem úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy mi jónak látjuk, vagy valaki valami olyat tesz, amit mi nem érzünk, gondolunk helyesnek.

Tehát, ha szeretnénk megtudni, hogy szoktunk-e valóban félni, vagy szeretnénk megtudni, hogy mennyire vagyunk gyávák, akkor nincs más dolgunk, mint megvizsgálni a napjainkat, hogy mennyit szoktunk dühösek lenni. És itt nem csak a felszínre törő dühről beszélünk, hanem arról is, amikor csak belül elfojtjuk az érzéseinket. Mindenféle düh igazából a félelemből táplálkozik, vagyis a félelem következő szakaszából a rettegésből.

Mert a rettegés egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. A félelemhez képest sokunk számára elviselhetetlen, ezért szokott egyből átváltozni a következő szintre a legtöbb esetben azoknál az embereknél, akikbe szorult egy kis harciasság. Rettegni akkor szoktunk, amikor nincs kiút, vagyis amikor azt gondoljuk, hogy nincs lehetőségünk változtatni a világ menetén és úgy gondoljuk, hogy az ahogy van, vagy lesz, nekünk nem jó.

Akikbe szorult egy kis harciasság, azoknál pedig kimarad a rettegés, és egyből düh lesz belőle, hogy aztán, ha a dühünkkel sem jutunk semmire az adott szituációban, gyűlöletté érlelődjön bennünk, mely aztán képes oly mértékben mérgezni a szívünket, hogy bele is betegedhetünk, vagyis elveszíthetjük az Egészségünket, az EGÉSZ-ségünket.

Na de hogyan lehet legyőzni a félelmet és rettegést, hogy ne váljon dühvé és GYŰL-ÖLET-té?

Ezt általában csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy szeretettel fordulunk a világ és a történései felé, vagyis elfogadóak és pozitívak próbálunk maradni, még ha az elménk igyekszik is megGYŐZni, leGYŐZni bennünket, hogy nem lesz jó nekünk.

Test-Szellem-Lélek

Intelligenciával képesek lehetünk keresni, hogy mit tudunk tanulni, hogyan tudunk fejlődni ebben a szituációban, ha eleget tanultunk a lélek eredeti természetéről, és abból indulunk ki, hogy a lélek örök, tudással és boldogsággal teli. Tudatosnak kell lennünk arról, hogy minden, ami nem ez, az csak azért van, mert valahol elbillent bennünk az EGÉSZség érzése, vagy a finom, vagy a durva fizikai testünkben, vagyis a szellemi, vagy a testi szinten.

Szeretettel kell fordulnunk minden élő és élettelen felé, és azt, hogy miért, azt most itt nem, hiszen hamarosan egy egész könyv fog megjelenni a témában. Egyszerűen csak amolyan ŐsMagyarosan érvelnék:

a szer-ETET

a gyűl-ÖLET

Ember és állat

Mikor emberként születünk meg, akkor tulajdonképpen van lehetőségünk ezt a tudást meghallgatni tőlünk bölcsebbektől, van lehetőségünk elolvasni nálunk sokkal régebbi írásokból, vagy csak megtudnunk a miénktől sokkal ősibb kultúrákból.

De egy állatnak például nincs lehetősége erre. Ezért az állatok nem tudnak felkészülni a halálra. A jó halálra. Sőt a mai világban elég sok állatnak nem is adatik meg, hogy jó halált haljon, mert vágóhidakon és mészárszékeken végzik egy hóhér kezei alatt.

Ha valaki ismeri a halálfélelem fogalmát, akkor tisztában lehet azzal, hogy talán a félelemnek ez az utolsó foka, feladata, amivel emberi életünk során meg kell birkóznunk, közvetlenül a továbblépés előtt. Ez az érzés egy teljes, harmonikus emberi élet után is komoly kihívás, főleg, ha a halál az erőszak képében közelít felénk.

Egy állat számára nincs is lehetőség felkészülni az erőszakos halálra.

Talán mindenki volt már disznóölésen, vagy más állatnak a lemészárlásánál. És ott hacsak nem a végkimerülésig legyengített egyedről volt szó, akkor az az élőlény sivított, és rettegett. Ez a rettegés pedig, úgy, ahogy mi is tapasztalni szoktuk, átjárja minden egyes porcikánkat és zsigerünket.

Úgy mondják, a macska is azért játszik az egérrel miután elkapta, hogy a kisegér jobban féljen rettegjen, mert ettől megváltozik a húsának az íze. Van mindenféle tudományos teória, hogy az adrenalin, vagy valami más szer keletkezik ilyenkor egytől egyig minden élőlény szervezetében, de ami biztos, hogyha a saját félelmünkből indulunk ki, amikor a fejünk búbjától a lábujjunkig megdermeszt bennünket ez az érzés, és ólmossá teszi a végtagjainkat, hogy mozdulni alig bírunk, akkor sejthetjük, hogy minden más lény ugyan ezt tapasztalja ennek az érzésnek a hatására.

Amikor pedig a félelem és a rettegés ily módon elönti testünket, vagy szerencsétlen állatét, akkor az bizony megmarad bennünk a halál után is.

Na most, mi emberek néhány extrém kivételtől ellentétben általában nem esszük meg egymást. De az eképpen, mindenféle rettegések közt elpusztult állatokat igen.

A félelemhez és a rettegéshez való ragaszkodás.

Jó magam már vagy 10. éve vagyok vegetáriánus és azt figyeltem meg, hogy azóta mióta nem eszem húst, vagyis nem fogyasztok rettegések közt kimúlt állati tetemeket, azóta a félelem-rettegés-düh-gyűlölet, sokkal kisebb mértékben van jelen az életemben. És sokkal-sokkal egészségesebb is vagyok. Gyógyszert sem vettem be ez idő alatt, csak gyógynövényekkel gyógyulok, meg másféle ősi módszerekkel. Ezért meg még sok minden másért is gyakran javaslom embereknek, hogy váltsanak ők is az úgynevezett „erőszakmentes” életmódra és több kevesebb sikerrel sikerül is a váltás.

De azok, akiknek mindez nem megy, és előbb vagy utóbb visszatérnek a húsevéshez, általában csak a hús íze, az ami miatt ezt teszik. A hús íze pedig ily módon nem más, mint a félelem és a rettegés íze, amihez a legtöbb ember ragaszkodik, nem pedig az amit általában gondolunk erről. Így amikor valaki azt mondja nekem, hogy ő nem tud hús nélkül enni, lenni, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem tud meglenni a rettegés efféle megtapasztalásától.

A legtöbb esetben az így elfogyasztott rettegést szokták felhasználni arra, hogy a félelemből egyből dühössé váljanak és így képesek legyenek a mai világban a mai világ szabályai szerint elérni düh-vel és erőszakkal, amit akarnak. Vagyis enélkül, hogy az ő szavaikkal éljek, “Gyengének érzik magukat”.

Hiszen aktív edzések és rendszeres testmozgás végzése mellett mondom azt nagyon bátran, hogy a hús nem az ember étele…

Aztán a villamos meg is érkezett a két megállóval arrébb lévő megállóba. A Vihar persze jó alaposan beelőzte már a kis sárga szerelvényt, mely dacolva a tomboló elemekkel, végezte napi rutinját és szállítgatta a mogorva embereket az egyik megállótól a másikig.

Mert a villamoson senki sem mosolyog. Mert nincs rá semmi oka. Sőt, amikor odakint tombol a vihar, akkor még pluszba is rossz kedvük lesz, és legbelül talán nem is tudják, hogy miért, de egy kicsit talán félnek is. Hiszen a szervezet igyekszik a tőle telhető leggyorsabb módon megszabadulni minden méreg anyagtól, így a bélcsatornában lévő rothadó, rettegés bűzét árasztó félig megemésztett állati tetemektől is, melyek árasztják magukból a félelmet. Hiszen ezt programozták beléjük a legvégső pillanatban, amikor még élő szövetek voltak. Ez pedig szépen, ha valaki megeszi, bekerül a véráramba, eljut a sejtekhez, és minden porcikájukat átjárja, hogy aztán, amikor valami indokot találni tud, kitörjön akár a pólusokon keresztül is az úgynevezett kellemetlen testszagot generálva.

Ami igazából nem más, mint a rettegés illata extrémen tömény verzióban, mert nem csak a saját félelmét árasztja ilyenkor az ember, hanem mindannak a rettegését is, ami még a bélcsatornáiban kering abból a rettegésből, amit elfogyasztott.

Hatalmas mély lélegzettel lépett ki a szerelvényből, és élvezte, ahogy a viharszaggal megtömheti a tüdejét az áporodott és ázott, „rettegő emberszag” helyett. (Az ázott kutyáról már nem is beszélve.) Nagyokat koppantak a hatalmas nyári zápor cseppjei a kopasz fején és eszébe jutott, amikor még minden este lábat kellett mosnia egy végig gyalogolt nap után, mert ott áramlott kifele belőle a legjobban ez a jelenség.

Aztán lendületet vett és ronggyá ázott hazáig, de nagyon élvezte. Otthon Friss, vajban pirított Baszmati Rizs várta, egy kis zöldség raguval. Szeretettel és odaadással elkészítve, hogy még nyoma se legyen benne azoknak a dolgoknak, amiktől minden ember szeretne megszabadulni, de mégis nap mint nap tudattalanul megtömi magát vele.

Persze tudom, hogy Magyarországon ennek nincs kultúrája, de meg lehet tanulni tudatosan táplálkozni, úgy, hogy nem bántunk más élőlényeket. Éppen ezért, hamarosan lesz harciszerzi főző tanfolyam is, ahol szívesen mutatom meg Neked is, hogy miként lehet komoly fizikai terhelést is kibírni úgy, hogy az ember okosan rakja össze az étrendjét…

, , , , ,

Charlie Chaplin első hangos filmje

Ezt a beszédet Chaplin, a híres komikus mondta fel a második világháború idején, ha jól tudom. A híres komikus első hangos filmje ez, ahol úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat kell először elmondania, ha már a hangja üzenetét is közvetíteni tudja az embereknek, nem csak a mozgó képeket:

, ,