Menü

Posts Tagged egyensúly

Válság van, avagy a tudás hatalom!

Már jó pár éve hallgatom a válság kifejezést. Teljesen mindegy, hogy milyen műfajról van szó, egészen egyszerűen akinek nem megy valami az egyből a válságot kezdi hangoztatni. Válságról beszél a 10 évvel   ezelőtt  sikeres vállalkozó, válságról beszél a munkáját elveszítő alkalmazott, a csődbement cégtulaj, vagy válságról beszélnek a Jógaközpontok, de még néha hallom különféle irányzatok harcművészet oktatóitól is, hogy a válság miatt egyre kevesebb ember jár hozzájuk önvédelmet tanulni.

Természetesen aki azt gondolja, hogy tényleg válság van, annak nem ajánlom tovább olvasásra ezt a bejegyzést, sőt a hozzászólásokat sem nagyon, hiszen mindenkinek az a valósága amit megél, amit átél.

Tovább csak bátraknak és őszintéknek!

Válság van, avagy a tudás hatalom!

Amiért megírom ezt a bejegyzést, az semmi más, minthogy segítsek egy kicsit azoknak akik bár azt gondolják, hogy válság van, mégis szeretnék megérteni ezt a jelenséget és természetesen megoldást találni rá, illetve egy kicsit másképp gondolkodni.

Nincs válság, lustaság van.

Ezt bátran ki merem jelenteni már így az elején és ezzel természetesen megint lehet kicsapom a biztosítékot, úgy mint ahogyan régen szoktam még fiatal szerzetesi éveim alatt. Ahhoz, hogy ezt be is bizonyítsam egy saját történettel szeretnék indítani.

Mi elől menekültem szerzetesnek a válság elől?

2003-ban döntöttem úgy, hogy én bizony nem vagyok hajlandó alávetni magam a fogyasztói társadalom elvárásainak, meg annak sem, hogy megtanuljak együtt élni nőkkel, mert lusta voltam hozzá, na meg mert persze sokkal komolyabb ígérettel kecsegtetett az önkéntes szerzetesi élet, ahol másokért élhetek, másoknak segíthetek, ráadásul közelebb kerülhetek Istenhez is. Na meg persze megtanulhatok egy csomó olyan ősi titkot, amire hatalmas szüksége van a világnak és benne minden embernek.

Tök jól is mentek a dolgok, hajnalban keltem, gyakran hideg vízzel fürödtem, vegetáriánus lettem, sokat tanultam és dolgoztam kétkezi munkát, hiszen a kezdő szerzetesek először kétkezi munkával sajátítják el (normális esetben) azokat a dolgokat amikre a későbbiek során szükségük lesz. Így fát hordtam, vágtam, mosogattam a közösség edényeit, meg minden mást csináltam amire éppen alkalmas voltam. Így egy idő után ki kerültem az utcára, és a klasszikus könyvárusító, egyesek szerint kolduló szerzetesek életét éltem. Biztos te is találkoztál már Krisnás könyvosztókkal, akik megszólítanak az utcán, és egy kis adományért cserébe felkínálnak valami könyvet. Na meg persze azt is elmondják, hogy ételosztásra gyűjtenek, hiszen ma Magyarországon, illetve Budapesten ez a közösség osztja a legtöbb meleg ételt, jelenleg éppen a Teleki téren, ha jól tudom minden hétköznap 1-től.

A szerzetesek között is gyakran beszéd téma volt, hogy vajon hogyan lehetne még több könyvet oda adni az embereknek, vagy még több adományt gyűjteni az ételosztásra, hiszen nincs olyan mennyiségű étel, amit ne tudtak volna kiosztani amikor ki mennek az utcára, hogy segítsenek a rászorulókon.

Így aztán elkezdtem mélyebben foglalkozni a témával, hiszen mi az utcán mindenféle emberrel találkoztunk, akiknek mindenféle dolgokra volt pénzük, csak sokszor arra nem, hogy adományozzanak a rászorulóknak, pláne nem arra, hogy olyan ősi szentírásokat vásároljanak meg, amiket nem árulnak könyves boltokban, és amikben olyan titkok és megfejtések vannak leírva a boldog életről, ami vallástól, nemi és faji megkülönböztetéstől függetlenül képesek bárkinek megváltoztatni az életét…

És itt jön a csavar a történetben, hiszen ez a munka, vagy küldetés, vagy szolgálat abból állt, hogy minden reggel minden szerzetes, akinek ez volt a dolga, ki ment az utcára egy csomó könyvvel, és nulla forinttal, azaz teljesen üres zsebbel. Aztán este meg hazajött és ki-ki hozta amit tudott… Voltak és vannak természetesen itt is nagyon ügyesek, akik sok könyvet eladtak, és sok adományt gyűjtöttek, meg voltak és vannak azok akik nem.

Eleinte nekem sem ment, de szerettem volna minél több könyvet oda adni az embereknek, ezért elkezdtem tanulmányozni azoknak a módszereit akik ügyesek voltak, figyelni őket, nézni a munka minden csínját-bínját. Természetesen a kezdők között az volt az általános nézet, hogy Isten dönti el, hogy ki mennyire lesz sikeres, és amennyire összhangban tudunk lenni a legfelsőbbel, annyira leszünk sikeresek ebben a szolgálatunkban, illetve amilyen erős vágyunk van arra, hogy oda adjuk ezeket a szentírásokat másoknak, annyira fog működni a dolog…

Néhány év múlva, a napi egy-két könyvről sikerült feltornásznom magam az erős közepes kategóriába, de voltak olyan napok is, amikor nekem sikerült a legtöbb könyvet kiosztani. (Főleg amikor a „nagyágyúk” szabadságon voltak.)

A Válság filozófiája!

Ehhez hasonlatosan minden üzletágban, iparban ugyan így működik. Vannak akik azt gondolják, hogy odakerülnek egy munkahelyre, vagy indítanak egy vállalkozást, ami szép ígérettel kecsegtet, vagy csak ők szeretik csinálni, és szeretnék, hogy minél több emberhez eljuthasson a dolog amit csinálnak, hiszen nekik segített az életén, de valahogy mégsem akar menni, vagy egy kis fellendülés után erőteljesen vissza esik a dolog… ahhoz, hogy ezt megérthessük, hogy miért van így, még vissza kell mennünk az időben egy kicsit

Az első „Válság” históriája!

Biztos te is tanultad történelemből, hiszen ezt még a mai napig tanítják talán történelem órán, hogy egy időben kézzel írták a könyveket. És leginkább ezek a kézzel írt könyvek vallásos jellegűek voltak, sőt többnyire Biblia volt itt Európában legalábbis mindenképpen.
Egyes történetek a Kínaiaknak tulajdonítják pontosan 1041-ben egy bizonyos Pi Seng nevű úriembert említenek, aki elkezdett égetett agyagbetűket alkalmazni, és így megalkotta az első nyomtatási technikát.  De az európai könyvnyomtatás és elterjesztése egy bizonyos Meinz-ben élő aranyműves nevéhez fűződik, bizonyos Johann Guttenbergéhez.

Guttenberg alkotta meg az első könyvnyomtatót, és ezzel elindította az első válságot…

Guttenberg alkotta meg az első könyvnyomtatót, és ezzel elindította az első válságot…
Hiszen az egyház, aki addig monopól helyzetben volt, hiszen neki voltak szerzetesei akiket csak azért tartott fent, hogy egész nap Bibliákat másoljanak, méltán nem örült a helyzetnek, hogy nemhogy ezentúl  nem csak 1 Biblia tud elkészülni egy ember keze által egy év alatt, hanem néhány ember közös munkájával, akár 100-at is ki tudnak nyomtatni.

Egész Európa megváltozott ennek köszönhetően. Hiszen a könyvek nagyobb mennyiségben a kézzel készített változatok töredék áráért beszerezhetőek voltak. Egyre szélesebb körben terjedtek el, nem beszélve arról, hogy nem voltak benne másolási hibák, valamint könnyen fent maradt, hogy ki a szerző, hiszen a kézzel másolt változatokba sokszor elfelejtették bele írni, hogy kitől van, és így rengeteg könyvnek ismeretlen lett az utókor számára szerző.

Az egyház természetesen felismerte a helyzetet, hogy most már nem csak a papoknak, és a rendkívül gazdagoknak érhető el a tudás, hanem egyre szélesebb körben el kezdett terjedni. Nem csak néhány kiváltságos juthat hozzá a tudáshoz, hanem szépen lassan bárki. Ki is kiáltották a nyomtatott könyveket és a nyomtató gépeket Sátán eszközeivé, és két pártra szakadt a világ, vagyis legalábbis azok akik gondolkodtak. Voltak olyan nemesek, könyvtártulajdonosok, akik nem engedték be a Sátán eszközeit a polcaikra, és hevesen próbáltak ellenállni az új módszernek.

De mint tudjuk a könyvnyomtatás elterjedt, sőt most már ez a normális, és csak elvétve találkozhatunk itt-ott múzeumokban, vagy gyűjtőknél egy-egy kézzel írott kódexszel.

Miért volt ez válság?

Azért, mert például Luther Márton is lefordította a Bibliát, és ezt elkezdték kinyomtatni, ami kicsit más volt mint az addigi, és mivel sokat nyomtattak belőle olcsón, így sokkal szélesebb körben terjedt el, és mivel több ember olvasta, így többen tudtak róla beszélgetni, vitázni. Ez a Biblia az alapja volt a Reformációnak, vagyis a Református egyház kialakulásának, ami egyesek szerint kifejezetten a könyvnyomtatásnak és rohamos fejlődésének volt köszönhető.

Megváltozott az oktatás, a tanulás folyamata, hiszen most már nem csak összejöveteleken olvastak fel könyvekből tömegben, hanem elterjedt a magányos könyvolvasás és tanulmányozás technikája is.

Tehát válság volt, de csak azoknak, akik maradtak volna a szépen kényelmesen kialakult rendszernél, ahol meg van, hogy ki juthat tudáshoz, és ki nem, meg mikor és mikor nem. A könyvnyomtatás tulajdon képpen a tudás elterjedését tette lehetővé, és mint tudjuk „A tudás hatalom.”

Miért van ma „Válság”

Erre a kérdésre egy egyszerű mondat a válasz: Nincs válság, internet van.

Miért van ma „Válság”  Erre a kérdésre egy egyszerű mondat a válasz: Nincs válság, internet van.

Vagyis feltaláltuk és megalkottuk az internetet, és ezzel sohasem látott szintre emeltük a tudás áramlását. Meg minden másét is…

Tulajdon képpen megjelent egy eszköz, egy fórum a világban, ami bárki számára elérhető, bárhol, bármikor, Európában legalábbis mindenképpen. Ez pedig egy olyan társadalmi változást okozott, és okoz folyamatosan amivel kevesen tudnak, akarnak, mernek lépést tartani.

Tulajdon képpen az egész világ összes tudása ott lapul a zsebünkben, és bármikor elérhető. Mármint azok a dolgok, amik felkerültek az internetre.

Ez pedig egyszerre fantasztikus és rendkívül ijesztő is.

Hiszen ha valaki nem úgy élte az életét, hogy folyamatosan fejlődni akart, fejleszteni saját magát, az életét, tanulni, okosodni, akkor neki ez egy komoly válságot okoz, hiszen az internet terjedésével már nem olyan a világ mint 500 évvel ezelőtt. Vagyis nincs olyan, hogy kitanulom mondjuk a kovács mesterséget, és életem végéig kovács leszek. 500 évvel ezelőtt jó esetben egy kovács megtanult 1-2 új technikát életében és annyi, vagy ha tényleg ász volt, akkor kifejlesztett valami egészen speckót, amit talán néhány szerencsés megtanulhatott tőle amíg élt.

Ma meg, valamit feltalálnak Kínában, felteszik a netre, és holnap már az egész világon bárki számára elérhető… lenne normális esetben, ha a pénz, hírnév stb. utáni vágy nem állna a tudás ilyen fokú terjedésének az útjába, na meg egy másik jelenség, a rendkívül sok szemét megjelenése.

Személyesség, vagy internetes tanulás?

Míg a könyvnyomtatás feltalálásával jobban elkezdett terjedni a tudás, természetesen hogy a harmónia fent maradjon, illetve szükséges rosszként vele együtt el kezdett terjedni a szemét is. Hiszen míg az egyház másolta a könyveket, addig ők szabályozták, hogy mikor milyen tudás terjedjen el, és milyen körökben. Viszont a nyomtatás elterjedésével már kinyomtattak olyan könyveket is, melyek nem feltétlenül abba az irányba vitték a társadalmat amerre kellett volna. Mindenki olvasott rossz könyvet, vagy olyat amibe hülyeségek voltak leírva. Ma a könyvnyomtatás, leginkább a tankönyvnyomtatás állami monopólium, vagyis a hatalmon lévők döntik el, hogy mit és hogyan tanulnak az iskolákban a gyerekeink.

De itt van természetesen az internet, ami már elérhető a gyerekeink számára, és ahonnan összeszedhetik azt a tudást amit az iskolákban kihagytak a tankönyvekből.

Az egészben az a nehéz, hogy míg szar könyvből nem került olyan sok kinyomtatásra, hiszen senki sem akar nagy összegeket belefektetni egy-egy semmit sem érő könyv kinyomtatásába, addig az interneten az értékes tartalomhoz képest sokszorosa lett a spam, vagy szemét. Hiszen ma már bárki indíthat weboldalt, blogot, és bárki megoszthat bárkivel bármit.

Ennek következtében a rengeteg hülyeség is elkezdett elterjedni, és addig terjednek, amíg azok akik csinálják rá nem jönnek, hogy értelmetlen, és szépen lassan ki nem halnak ezek a dolgok. De ehhez természetesen majd idő kell, hiszen az idő tudja eldönteni, hogy mi az értékes és mi nem az. Mindezt merem úgy mondani, hogy 8-éve írom ezt a blogot, igaz már kisebb rendszerességgel, hiszen publikációs tevékenységem, vagyis az általam összegyűjtött és publikált tudás szét oszlott a közben beindult projektek és oldalak között, így már nem tudok minden nap írni ide.

Amit csinálok, az boldoggá tesz engem, és azokat is akik rendszeresen olvassák, vagy eljönnek a foglalkozásaimra, hiszen mindazt amit eddig elméletben lehetett csak tőlem megszerezni, most már elérhető személyes kapcsolat által is.

Erre azért volt szükség, mert hiába a sok szerintem értékes tartalom, annak a gyakorlati alkalmazása, illetve ezeknek a dolgoknak az elsajátítása nem feltétlenül működik mindenkinek egyformán.

Bár szerettem volna egész életemben szerzetes lenni, cölibátusban élni, meg könyveket árulni az utcán, az élet olyan helyzetbe rakott, ahol boldogulnom kell. És ezen a változáson mindenkinek át kell mennie, hiszen mindig minden változik, és semmi sem örök. ez az örök alkalmazkodó képesség, és az, hogy mindig a tőlem telhető legtöbbet igyekszem nyújtani mindenkinek, helyezzen is a Jó Isten bármilyen élethelyzetbe, segít abban, hogy jó emberek legyenek a mindennapjaim részei.

Ráadásul ugyan így szerencsém van megtalálni azokat az embereket akik nem a szemetet tolják, hanem életfeladatuknak tekintik azt, amit csinálnak, és azt, hogy azt minél jobban csinálják.

De akkor most mit csináljak, hogy ne legyen válság?

Nagyon egyszerű. Változik a világ, és változz te is vele. Ha például kovács lettél, akkor legyél, vagy igyekezz a legjobb kovács lenni. Ne legyél becstelen, vagyis ne akard, hogy több pénzt fizessenek a munkádét mint amennyit az ér, és ne tartsd magad túl nagyra. Tanulj folyamatosan, és semmire ne mosd azt elsőre, hogy az hülyeség és nem működik. Nyilván valóan ne akarj patkoló kovács lenni a városban, és ne próbálj meg kardokat kovácsolni üzletembereknek, hiszen nekik nincs rá szükségük. Találd meg azokat a dolgokat amikre az embereknek szükségük van, és tedd számukra elérhetővé, hogy segítsd a munkájukat, hogy ők is így tehessenek a saját dolgukkal. Ne keresni akarj rajtuk, hanem értsd meg őket, és a mindennapi problémáikat old meg.

A legfontosabb pedig, hogy sose felejtsd el, hogy szolga vagy, nem pedig mester. Hiszen a mester már készen van. Bár lehet valamit most te csinálsz a legprofesszionálisabban és egyedül állóan, ha nem fejlődsz tovább és nem segíted mások fejlődését, nem ez a célod a tevékenységeddel, akkor egy nap könnyen találhatod magadat abban  a helyzetben, mint az a szerzetes, aki 500 évvel ezelőtt elvesztette az állását, mert egyszerűen nem kellett több könyvet másolni, mert a világ továbblépett azon amit ő nyújtani tudott. Nem tudom mi lett vele, lehet, hogy kertész lett, vagy tanár, vagy az is lehet, hogy összeroskadt, és naphosszat depresszióban szomorkodott, hogy ő már nem értékes, mert nem kell senkinek amihez ért, és megalkotta talán elsőként a bolygón ezt a kifejezést, ami csak az ő fejében létezett, hogy „válság van”.

Veled mi lesz? Változol a világgal, vagy szomorkodsz tovább?

, , , , ,

Oda Adás avagy a bátorság és a szeretet első lépései

Épp térdig gázolunk a Kali-Yugában kérem szépen kedves Hölgyeim és Uraim. A hazugságok és álszentségek korában élünk, ahol nagyon ritkán találunk olyan embereket, akik önzetlenül, csak úgy szeretetből tesznek dolgokat másokért, akár érted is. De a legfontosabb nem az, hogy találsz-e ilyen embereket, hanem az, hogy te ilyen merj lenni.
adj. :)
Persze mikor ez történik, akkor mindig úgy kezdődik, hogy találkozol valakivel, aki baleknak néz és jól átver, meg kihasznál. De ez nem az ő hibája. Hanem a tiéd, mert eddig nem éltél így és ez lesz a büntetésed, vagyis inkább az első leckéd. Merthogy ez egy út, ahol lépések vannak. És a lépések az önmegvalósítás, vagy önváltoztatás útján mindig fájnak, mondhatni bokaszaggatók, hogy essél-keljél az elején. Mert abból tanulsz. Azért van, hogy megtanulj járni…

A harcművészet is ezzel kezdődik, hogy esel-kelsz. Mert ha nem tanulsz meg az elején esni kelni, akkor ha a komolyabb leckéket kapod, akkor félni fogsz és nem tudod majd elsajátítani őket, mert majd attól félsz, hogy mi lesz, ha hibázol, mi lesz, ha elesel. Ezért aztán a nagy leckekönyvben úgy van megírva, hogy először mindig kudarcot kapsz, nem sikert. Mert a kudarc tesz erősebbé, tapasztaltabbá.

Ezenkívül, mivel ez egy új dolog, ezért az elsajátítása nehezebb. Gondolom, te sem emlékszel arra, mikor járni tanultál, de biztos vagyok benne, hogy sokat estél mire ráéreztél. És ez az élet minden területén így van. Mert minden tett egy út. Egy út, amit te választasz és mivel ez egy új út így meg kell tanulnod járni rajta. De mire ráérzel a járásra, pláne megtanulsz szaladni, esetleg repülni, addig párszor orra buksz.

És ugye ez egy jó teszt is, hogy amolyan “kocautas” leszel-e és az első pár kudarc után feladod, vagy felkelsz és mész tovább, mert akarod. Ha így teszel mindenképpen eredményeket fogsz elérni, legyél bármennyire tehetségtelen, vagy alkalmatlan is. Persze vannak tényezők, amik javítják a %-okat, de általában a kitartás az egyetlen, ami számít. Hogy mi a meditációd, miközben csinálod, vagy próbálod csinálni megtanulni a dolgokat.

“Úgy akarsz meggyógyulni, hogy le mész a gyógyszertárba és beveszel néhány ízetlen, szagtalan tablettát, vagy valódi gyógymódot keresel a bajodra, amivel soha többé nem leszel beteg?”

Az Utak nem a könnyű és gyors megoldások kedvelőinek valók. Nem azoknak, akik a tévében élnek, vagy mások véleménye alapján rakták össze a világukat, vagy állították össze a baráti körüket…

Úton járni egy magányos folyamat, még ha csapatban is csinálod is, hiszen odabent egyedül te vagy a fejedben. Mondhatni zárkózz be egyedül egy szobába egy napra és nézd meg mit csinálsz akkor, amikor azt gondolod, senki sem lát. Mert az vagy te, valójában az a szinted. Nem az amikor “jófejkedni”, meg okosnak látszani akarsz, mert azt a szerepet osztotta rád az élet…

Mert az egész arról szól, hogy akkor is oda mered-e adni, amire másoknak szüksége van, ha nem kapsz érte vissza semmit, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán sosem. Mert ha mindig csak vársz vissza valamit, akkor nem is adtál igazán…

Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akik örökké másokat okolnak azért mert nem sikerül nekik senki, meg azoknak, akik megpróbálták, de az első néhány pofon után feladták (Persze valóban sikeresek csak azok lesznek, amik az Univerzum, vagy Isten egyetemes törvényeivel is összhangban vannak, de azok a dolgok a Bibliában, Bhagavad-Gitába, meg Koránban, és a tórában vannak leírva. Ez pedig itt a Harciszerzi, így csak az első lépéseket és szigorúan a gyakorlatot publikálom.) Ja meg a Bencének, aki mindig öngyilkos akar lenni, mert vele mindenki kicseszik. ;P

, , , , ,

5+1 Lépés, hogy legyőzhesd az aggodalmat és csüggedést!

Mindannyiunkban ott él. Szunnyadón várja, hogy feltámadhasson, maga alá gyűrhessen férfit, nőt, erőset, gyengét. Bárkit, aki csak enged neki. Csendesen meglapul, és csak nagyon finoman kúszik elő. A szívbe kapaszkodik. A szív húrjaiba. Ezeken csimpaszkodik felfelé, hogy ahogy mászik oda, közben a szálakkal, amiken érkezik összeszorítsa szervezetünk központját, hogy szépen, lassan ezen az érzeten keresztül az egész lényünket magáévá tegye…

Ha nem kapunk észbe, ledermeszti teljesen a szívünket, aztán a végtagokat, majd egy gombócot küld a torkunkba. Hogy legszívesebben csak elájulnánk, vagy lefeküdnénk aludni, hogy ne kelljen ebben a világban lennünk, ahol ő is. Legszívesebben csak odaát az álomvilágban járnánk, mert nem tudnánk megbirkózni vele, úgy érezzük és ezért inkább szeretnénk csak múlatni az időt, hogy ő maga álljon tovább.

aggodalom, félelem

képforrás

Az aggodalommal kezdődik mindig. Így hívják eleinte. Valamiért, vagy valakiért elkezdünk aggódni, hogy nem úgy lesz vele, vagy azzal, ahogy azt mi elképzeltük. Általában az elvesztés az, ami leggyakrabban felmerül. Igazából talán teljesen mindegy, hogy személyről, tárgyról van szó, ha aggódunk az elvesztéséért, megváltozásáért, akkor tudhatjuk, elkezdett mászni a szívünkbe felfelé, az aggodalom, hogy félelemmé alakuljon, megdermesszen és rettegéssé váljon ott, jégbirodalommá és gyötrelemmé téve létezésünk azon pillanatait, ahol hagyjuk eluralkodni.

De az életünknek nem szabad az aggodalomról, a félelemről és a rettegésről szólni, mert amíg aggódunk, félünk, rettegünk, általában nem haladunk előre az úton, hiszen megbénít bennünket ez az érzés. Legyőzni pedig nem lehet, csak felülemelkedni rajta.

Hogyan?

1. Első lépésben nem rossz, ha tudatosítjuk magunkban, hogy értékesek vagyunk. Ha nem vagyunk tisztában magunk, a lélek értékével, mely ugyanolyan értékes, mint minden más lélek, hiszen mind Istenke parányi szerves részei vagyunk, akkor elég nehéz dolgunk lesz. Szóval első lépésnek ezt jó rögzíteni a dermedt pillanatokban.

2. Aztán következő lépésként nem rossz, ha képesek vagyunk analizálni a pillanatot és a helyzetet, hogy mi is van valójában, vagyis valóban érdemes-e aggódnunk, vagyis veszélyben van-e az életünk, a létezésünk, a fejlődésünk. Mert ha nem, akkor igazából felesleges aggódni.

3. Mindegy, hogy okkal, vagy ok nélkül aggódunk egy dolog miatt, könnyen elképzelhető, hogy nincs hatalmunk a befolyásolása felett, tehát úgy is úgy lesz, ahogy lennie kell, tőlünk függetlenül. Mert ha nem lenne a dolog tőlünk független és tudnánk befolyásolni, akkor nem kéne ugye aggódni amiatt, hogy mi lesz, ha nem…

4. El kell engednünk a félelmet, hogy úgy lesz, ahogy nem akarjuk. A legtöbb esetben ha valamin meditálunk, valamiért aggodalmaskodunk, akkor az úgy is lesz. Persze ez nagyon nehéz, de ha már figyeljük egy ideje a gondolatainkat, akkor lehet, hogy menni fog. Ha pedig eddig nem tettük, akkor itt az ideje kianalizálni saját magunkat (nem pár perces dologról van szó), hogy miért érzünk így meg úgy, vagy miért jutnak eszünkbe ilyen meg olyan dolgok erről meg arról.

5. Ötödik lépés pedig, mikor semmi sem sikerül, végső menedékként érdemes felkeresni Istent. Nem tudom szoktál-e imádkozni, de az én tapasztalatom az, hogy ha Istentől kérek enyhítést, akkor Ő mindig segít. Mert Ő Isten és megteheti. Sőt lehet épp ez volt a célja azzal, hogy úgy alakultak a dolgok az életünkben ahogy, hogy végre ráeszméljünk, hogy Rajta kívül nincs jobb pártfogó, rajta kívül senki más nem tud olyan hatással lenni az életünkre, amire épp szükségünk van.

+1 (Ez egy Harciszerzi tipp)
Szintén saját tapasztalatom, hogy jót tesz ilyenkor egy hideg zuhany, vagy csak sima fürdő, napfényre menés, séta, egyenletes légzés figyelés, takarítás (igen mert azonnali a siker élmény). De nekem szokott még működni a hajszárító, monoton hangjára való figyelés, vagy csak a meleg levegő áramlásának érintése is nagyon kedvezően hat a dermedő tagok végtagok újra éledésére, és így az aggódó elmére. Persze a hajszárító csak a legvégső fegyverem, mikor már semmi, de semmi nem működik, akkor egy friss zuhany után, egy hajszárító sugarát magamra irányítva szoktam újra átmenni a fenti 5 lépésen. (Olyan még nem volt, hogy ez ne működött volna, szóval ettől további tippeket egyenlőre nem tudok adni.)

Mindezt csak azért, hogy lásd, nem üres szavak, és tippek ezek itt, hanem mindig próbálok egy megoldási alternatívát is adni azok kezébe akik agymenéseimre bukkannak itt a világhálón, az emberiség kollektív tudatában. :)

Egy szónak is száz a vége: csak meg ne állj, és soha ne add fel!

Te milyen módszerekkel szoktad legyőzni a csüggedést?

, , ,

Hogyan juthatok el a csúcsra?

Az élet az egy nagyon érdekes játék.  Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól  azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

hegy, fuji, mountain

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Közben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé, vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

“Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszönhetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni  azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Oszd meg, ha tetszett, az ismerőseiddel is!

Nem kerül semmibe, és minél több ember kezd el így gondolkodni, annál szebb lesz a világ!

Sok szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, a harciszerzi

, , , ,

Az élet legfontosabb kérdése?

Amikor már sok-sok-sok könyvet elolvastam, és úgy éreztem, hogy össze állt a kép a világról bennem, akkor nyilván valóvá vált, hogy ennyi információval amit a tudomány és a vallások adni tudnak nekem, nem sikerült megtalálnom a legfontosabb választ az élet legfontosabb kérdésére.

Az élet legfontosabb kérdése

A szentírásokból, nagy tanítóktól, filozófusoktól, és különböző ideológiai irányzatokból sikerült választ kapnom néhány alapvető kérdésemre. Ki vagyok én?  Mi ez a világ itt körülöttem? Ki csoda Isten? Mi a kapcsolatom Vele? Ezek mindenkinek nagyon fontos kérdések, hiszen a válaszok alapvetően határozzák meg létezésünk minden pillanatát. De a legfontosabb kérdésre, nem kaptam meg a választ…

Hiába értettem a bolygók miértjét, hiába jöttem rá, hogyan marad a festék a falon, mitől nőnek a virágok, miért gyűlölünk, és szeretünk, meg miféle dolgok mozgatják ezt a világot és benne minden embert, az egész teljesen értelmetlennek tűnt. Arra jutottam, hogy ok, teljesen tisztában vagyok mindennel, és értem azt is, hogy levegőt kell vennem és ennem ahhoz, hogy élni tudjak. De a legfontosabb kérdésre való válasz nélkül minden értelmetlennek tűnt.

Az iskolában mindent tanítottak, csak azt nem, hogy miként találjam meg a választ erre a kérdésre. Pedig ez a kérdés az univerzum legkomolyabb kérdése, minden élőlénynek alapvető létszükséglete, hogy megkapja rá a választ, különben életünk csak hamis ábránd, mondhatni időpocsékolás. Ez a kérdés, pedig a Miért?

Mert a miértekből születnek a Hogyanok, nem pedig fordítva. Persze amikor bekerülünk egy Nyugati stílusú oktatási rendszerbe, akkor ott épp fordítva történik minden az életünkben és megtanulunk mindent, hogy hogyan kell csinálni. De a miértekre már nem kapunk válaszokat. Sőt egy idő után teljesen kiölik belőlünk, hogy feltegyük ezt az egyszerű kérdést.

Pedig az életünk, létezésünk minden pillanatát a motivációnk határoz meg. Lehet, hogy két ember látszólag ugyan azt a munkát csinálja, de az egyik lehet ettől boldog, míg a másiknak a legsanyarúbb sorsnak tűnik ugyan ez. Pedig ugyan azt csinálják mind a ketten. A különbség kettejük közt, hogy az egyik természete szerint cselekszik, míg a másikat a megélhetés utáni vágy kényszerít munkára.

Akkor vajon melyikőjük van jó helyen az univerzumban, melyik cselekszik helyesen, és melyik számít egy Rákos sejtnek Földanya testén, aki nem a természete szerint tevékenykedik, pontosan úgy, mint a daganatos sejtek, akik egyszer csak úgy döntenek, egy rossz választás eredménye képpen, hogy épp ellenkezőleg fognak cselekedni mint ami a természetükből fakad.

Vajon melyikőjük lesz képes kiegyensúlyozott harmónikus életet élni, és melyikőjük lesz az, aki frusztrált és irigykedő lesz másokkal szemben? És vajon mi magunk melyikőjükkel töltenénk szívesebben az időnket, melyiktől szeretnénk tanulni, és melyikről gondoljuk azt, hogy egy hasznos tagja az életünknek, a társadalmunknak.

Netalántán mi magunk megvizsgáltuk-e már az életünket ebből a szemszögből, hogy mi melyik ember vagyunk? Az aki, azt teszi amit szeret, amit imád, amiért meg kellett születnie, vagy az, aki elhitte, hogy meg kell felelnie bárki más elvárásainak mint önnön saját maga?

A Védikus Jógaszentírások Dharmának nevezik azt a dolgot, amit természetünkből fakadóan végeznünk kéne. Egy egyszerű hasonlattal élve, a cukor Dharmája az, hogy édes.

Tetteink alapján pedig, amiket most, vagy előző életünkben elkövettünk, kapunk bizonyos visszahatásokat. Ezt úgy hívják, hogy ez a karmánk. A Karmánk dönti el, hogy milyen sikeresek, szépek, egészségesek, gazdagok, szerencsések leszünk ebben az életünkben. És a mi dolgunk mindezt leküzdeni, legyőzni, felül emelkedni rajta, ésmegtalálni azt, hogy mi a Dharmánk, és annak megfelelően élni létezni ebben a világban.

Ebben a témában fogok egy kis előadás sorozatot tartani a Everness Fesztiválon.

Hogyan győzzem le a Karmám, hogy megtudjam mi a Dharmám?

Az előadásokon néhány egyszerű módszerrel segítek majd, hogy megtaláld az élet legfontosabb kérdésére a választ, arra, hogy MIÉRT? Vagyis mi okból létezel itt és most, ésezthogyan tudnád teljesíteni.

A fesztiválon egyébként tartok még ZenDoin Japán Tartásjavító és  Gerincterápiás Jógát, és elvileg lesz egy kis mindenféle durvulást mellőző Ninjutsu praktikus önvédelem is. A Fesztiválon egyébként még rengeteg érdekes, izgalmas program lesz, és egy BalatonKenesei üdülőben lesz 2013.09.13-15.

Nézd meg kik lesznek még ott, ha csak értem és ezért az előadásért úgy gondolod, hogy nem is érdemes eljönnöd, biztos találsz a több mint 300 program közül neked valót.

everness fesztivál

Everness.hu

, , , ,

Neked is van ilyen történeted?

Neked is szoktak olyan időszakok lenni az életedben amikor úgy néz ki mintha minden ellened fordulna és semmi sem működne? Néha nekem is szokott így lenni. Például most. De nagyon fontos tudnod, hogy ezt nem panaszkodásból írom, hanem csak érdekesség képpen, hátha te is fogod tudni alkalmazni az életedben.

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, ZenShiatsu terapeuta

EZ NEM PANASZKODÁS:
Szóval 2 hónapja vacakoltam egy bordarepedéssel, amiből a múlt héten egy törés lett, aminek a következménye ként most mozgás ügyileg eléggé be kellett óvatosodnom.
Aztán még mindig nincs meg, hogy hol fogunk edzéseket tartani szeptembertől, így ezen is aggódhatnék.

De nem teszem, mert ezek a dolgok mid-mind tanítanak. Persze erre lehetne azt mondani, hogy ez nem túl sok probléma, de nem írok hozzá még, mert ennyi bőven elég annak a látásmódnak a szemléltetéséhez ami miatt most írok neked.

Mint önvédelem és jóga oktatót egy bordatörés eléggé lekorlátoz. Vagyis semmit nem tudok megmutatni, mindent csak körülírni vagy elmagyarázni vagyok képes. Persze nincs rossz beszélőkém, de azért gondolhatod, hogy ez egy milyen komoly kihívás ettől még.

A másik az új hely, ami pedig már körvonalazódott több formában is, volt úgy, hogy ide, vagy odamegyünk, de igazából minden rendre meg hiúsult. Persze nem probléma, hiszen legrosszabb esetben szabadtéren leszünk még télen is.

Ami viszont fontos, hogy ezekkel a dolgokkal nincs semmi problémám, próbálom a legtöbbet tanulni belőlük, meg a többi mindenből is ami a háttérben húzódik. Ez az a látásmód, ami a megfelelő tud lenni minden kihívás és nehézség idején.

Persze mondjuk próbálnék csak meg idegeskedni törött bordával, egyből kapom a visszajelzést, hogy ez nincs így rendjén. Viszont a sok megpróbáltatás, viszontagság, amik még mindig nem olyan durvák mint mondjuk ha Afrikában születtem volna meg kislányként, de azért le lehetett belőlük szűrni némi élettapasztalatot, valamennyire már a részemmé váltak.

Ennek következménye képpen pedig az izgalmas helyzetet, egyáltalán nem érzékelem csapásként, vagy nehézségként. Hiszen még soha nem gyakorolhattam törött bordákkal pl.

Amitől pedig érdekes az egész dolog, az legfőképpen az az érzés, hogy legbelül teljesen úgy érzem, hogy minden rendben lesz, és nem kell aggódnom amiatt, hogy mi fog történni, mertminden jól fog alakulni. Hiszen a jó ügyért dolgozom, és dolgoztam eddig is, és ezt az égiek mindig segítik, mégha néha úgy is tűnhet, hogy nem.

Egyébként ilyenkor a módszerem az szokott lenni, hogy amikor rosszul alakulnak a dolgok, akkor mindig el kell kezdenem még többet adni mint amit most így.

Ezért azt találtam ki, hogy pár éve össze állítottam egy könyvet, illetve inkább egy könyv trilógiát a harciszerzis bejegyzésekből, ami azt a címet kapta, hogy “A boldogság egy döntés, nem pedig egy érzés.”, na és ezt fogom oda ajándékozni mindenkinek aki csak szeretné. Remélem neked is jó ötletnek tűnik, és érdekel a dolog. HA igen, akkor nem baj, ha egy lájkkal, vagy hozzászólással jelzed. :)

A másik pedig, hogy gyűjtést kezdek el szervezni a Dojonak, hogy hátha úgy könnyebben jutunk majd új helyhez, ezért a következő szemináriumot amit tartok, adományozósra fogom megcsinálni. Vagyis bárki el jöhet, és annyi adományt ad a 4 alkalmas szemcsiért, amit jó szívvel tud. A Téma egyébként Bo, vagyis hosszú bot lesz és vasárnap, vagy szombat délelőttönként fogjuk tartani.

Aztán még a nyáron szeretnék egy Mantra commando estet, mondjuk a Kopaszi Gáton tartani. Oda kiülnénk mint barátok, és csinálnánk egy nagy örömzenélős mulatságot. Már csak össze kell hoznom a zenekart.

Szóval ezek a nagy terveim így hanyatt fekve, a nagy melegben, és remélem veled is hamarosan találkozhatunk majd valamelyik programon, és együtt lehetünk nem csak így virtuálisan.

Ja, és ha most hétvégén vasárnap ráérsz, akkor sok szeretettel várlak az r33 Disco Szemináriumon is, ahová még van 3 szabad hely:

A 3 napos túlélőtúra képeit ahol múlt hét előtti hétvégén voltunk, itt tudod megtekinteni:

,

Az én imám.

Drága Jó Istenke!

Köszönöm neked, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy imádkozhatok hozzád. Köszönöm, hogy szeretsz engem és minden más élőlényt is. Ez nagyon megnyugtató nekem, amikor olyan leckéket adsz fel amiket nehezen tanulok meg. Köszönöm neked, a fákat, a virágokat, a madarakat.

Hála telt szívvel mondok köszönetet Neked az elmúlt 32 évért, és hogy úgy érzem eddigi életem minden egyes perce előre vitt és talán nem tudnám azt mondani semelyik jelentre sem amit te a legnagyobb rendező rendeztél életem filmjében, hogy haszontalan, vagy kihagyható lett volna.

ima nepálban

Köszönöm neked a barátaimat, akik mellettem állnak, legyek bármekkora paraszt, vagy bunkó velük, vagy másokkal, mert tudják, hogy legbelül szeretem őket és igazából jót akarok, nem csak nekik, hanem az egész emberiségnek. Köszönöm, hogy adsz nekem ilyen embereket, akik nélkül az élet sivár és kihalt lenne. Persze tudom azt is, hogy egy nap mindannyiunkért el jön a halál, de köszönöm, hogy ha nekem lesz lehetőségem tovább élni, akkor olyan történeteket mesélhetek majd róluk, ami okulására és épülésére válik a hallgatóságnak. Remélem az én történeteim is ilyenek lesznek, ha majd egyszer nem leszek és tábortűz mellet jutok eszükbe, ahol az ember olyan dolgokról mesél amik megérintették a szívet.

Köszönöm neked, hogy ezek a barátaim sokféle arcodat és nevedet ismerik, és köszönöm, hogy egyikük sem vállt az ellenségemmé ettől, sőt együtt tudunk beszélni rólad, a mi közös ismerősünkről, úgy, hogy közben mi magunk is többek és többek leszünk csak azáltal, hogy Rólad hallunk, Rád gondolunk.

Köszönöm neked a Kis Fekete Gyémánt Hercegnőmet, akin keresztül megtanítottál a megbocsájtás legnagyobb leckéjére, amin keresztül megismerhettem a szeretet olyan régióit, amiket soha nem is gondoltam, hogy léteznek.

Köszönöm neked, hogy ép és egészséges vagyok, és nem kell nélkülöznöm sem, mint a földön élő más embereknek. Köszönöm, hogy adtad nekem ezt a sok képességet, hogy jég hátán is megéljek, meg köszönöm azt is, hogy most, hogy már tudod, hogy a jég hátán is megélek, nem küldesz a jég hátára. Bár ha akarod bármikor megteheted, hiszen Te vagy Isten és ha úgy látod jónak, hogy erre van szükségem, úgy is meg fogod tenni. De tudom, hogy ennem akkor is fogsz adni, még ha esetleg hiányozna egy két dolog a mostani életemből.

Nagyon köszönöm neked, hogy annyi sok különleges embert küldtél a Dojoba, akikkel együtt edzhetek, és akikből talán igazi harcos válik, ha elég sokat imádkoznak hozzád kitartásért és át tudnak lépni azokon a kapukon amit az ezen az úton járóknak rendeztél be.

Köszönöm neked, hogy vagy, hogy létezel, hogy beszélsz hozzám, másokon keresztül, hogy simogatsz a széllel, hogy könnyeiddel áztatsz mikor esőt küldesz, hogy napfénnyel cirógatod arcomat, hogy ne csüggedjek el mikor fejem le hajtanám, mert szembesülök saját gyarlóságommal. Hálásan köszönöm, hogy imádkozhatok hozzád, hogy beszélhetek Veled és hálás vagyok azért, hogy tudom, hogy hallod, még ha kései órán szólok is. Hiszen téren és időn túl vagy, itt a kis szívemben, és csak mosolyogva nézed, ahogy táncot járnak a különféle démonok odabent, és mégsem hagysz el engem, hanem megőrzöl magadnak, mert tudod, hogy igazából téged kereslek mindenben. Minden szóban, minden dalban, minden lépéssel hozzád vágyok, mint ahogy mindenki más is.

Igazából minden jó, minden rendben van és általában tudom is látni, így nem is kérnék tőled, csak egy dolgot.

Kérlek add meg nekem az intelligenciát, hogy megértsem mi a vágyad velem kapcsolatban, és eszközzé válhassak a kezedben. Olyanná amilyenné csak szeretnéd…

Sok szerikével a te Ádid, akinek annyi nevet küldtél már, meg annyi tanítót, hogy nem is tudja hogy a fenébe írjon alá Neked egy efféle levelet, vagy imát.

Szóval mindörökké pusszantás á

Te miért vagy hálás?

, , , , ,