Menü

Posts Tagged egyensúly

Miért olyan kusza az időjárás mostanában, avagy hogyan süttessük ki a napot?

A nap forrón sütötte az aszfaltot. Sugarai onnan pattantak vissza a városba a házak közé. Persze közben átalakultak forrósággá, mert az aszfaltnak sötét színe van, ami forrósággá alakítja ezt az energiát. Na persze voltak olyan gazdagabb részei a városnak, ahol világos színű burkolattal vonták be a már a járdákat, de ez nem feltétlenül segített sokat a hirtelen érkező forróság hullámra.

Miért olyan kusza az időjárás mostanában, avagy hogyan süttessük ki a napot?

Hirtelen érkezett, mert előtte még tél volt, aztán árvíz, majd kánikula, aztán hirtelen tavasz, hogy majd megint nyár lehessen. Az embereket is összeborzolta rendesen. egy kicsit azok is megzavarodtak, akik eddig törekedtek az egyensúlyra, akik meg zavarodottak voltak, még zavarodottabbak lettek.

A kiszámíthatatlan szeszélyesnek nevezett időjárás, persze nem volt váratlan. Sőt egyre szeszélyesebb lesz ahogy az idők telnek és múlnak. És nem azért amiért az emberek, vagy az embereket akaratukon kívül manipuláló tudósok gondolják. Globális felmelegedés, környezetszennyezés, meg mindenféle okosnak gondolt elképzelés látott már napvilágot, hogy miért fogjuk elpusztítani a földet, és hogyan lehetne megakadályozni ezt. Na meg persze lehet rá pénzeket adományokat gyűjteni, hogy vigyünk hűtőszekrényeket az északi sarkara, és gyártsunk ott helyben jégkockákat, amiket aztán visszadobálhatunk a tengerbe. Vagy hasonló hatalmas ötletekkel próbáljunk meg valami mást csinálni.

De a helyzet az, hogy semmi nem fog működni. Mert a hőség és összevissza időjárás, nem egy csapás, hanem egy következmény. A teremtett világban minden ok-okozati összefüggésben áll egymással. Ha sok zsírosat eszünk, akkor például dagadtak leszünk. Ha mindenkivel gonoszan bánunk, akkor senki nem fog szeretni bennünket és magányosak leszünk, de legalábbis egyre magányosabbak. Ha épp az ellenkezőjét tesszük, akkor pedig épp az ellenkezője fog történni.

Az időjárás viszont egy kicsit keményebb dió. Mert ha erkölcsösen élünk, akkor rendben lesz az idő is. Ha nem élünk erkölcsösen, akkor nem olyan idő lesz amilyet mostanában kapunk. Na persze lehet lázadni ez ellen, meg magyarázni, hogy hülyeség, meg minden mással próbálkozni, de ugyan úgy, ahogy egy jó cuppogós zsíros étel a saját testünkre rakódik le, ugyan úgy van gondolkodás módunk és életvitelünk hatással a világra körülöttünk.

A kajálós dologgal szerintem nem vitatkozik senki nagyon, hiszen ebben majdnem mindenkinek van tapasztalata. Meg egyértelmű is. Viszont ez a belső világunkra hat. Úgy is mondhatnám, hogy a mikro kozmoszunkra, ami egyszerűen kifejezve a testünk tulajdon képpen. Ahogy bánunk vele, ahogy használjuk, úgy fogjuk benne érezni magunkat benne.

Az élet vitelünkkel, tetteinkkel, viszont nem a saját belső világunkra hatunk, hanem a körülöttünk lévő makro kozmoszra. Míg egy cuppogós zsíros szendvics csak a bennünk lévő dolgokat változtatja meg, hiszen mi élvezzük, addig a tetteink szavaink, kifelé lőtt gondolataink a körülöttünk lévő világot befolyásolják. De hát igazságtalan is lenne, ha nekem kéne meghíznom azért, mert valaki sokat zabál nem?

“Gondolat hullámaink tetteink, amiket látnak és éreznek mások, olyan hatással vannak a körülöttünk lévő világra, aminek a következménye például az efféle időjárás. “

Te is biztos érezted már úgy magad, hogy bementél valahová, és az ott lévő boldog vagy boldogtalan emberek hangulata átragadt rád is. Mert megtöltötte a szobát, és te magadba lélegezted, teljesen magadba érezted az ő hangulatukat. És mivel nem vagy akkora személyiség, vagy mert úgy gondoltad, hogy jó így, ezért te nem megváltoztattad ezt a vibrációt ott a levegőben, hanem magadévá tetted, és néhány perc elteltével erősítetted. Persze az is lehet, hogy nem tudtál vele azonosulni, és megváltoztatni sem tudtad, és ezért inkább kimenekültél az „Ufók” közül.

Gondolataink, tetteink, mások felé táplált érzéseink, belül dúló harcaink pedig ahogyan látszanak rajtunk a minket kívülről szemlélőknek, ugyan úgy hatással vannak a körülöttünk lévő világra is. Minél több boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember él egy területen, azon a területen annál kedvezőbb lesz az időjárás is.

A szüleim mesélték, hogy régen még volt ilyen, hogy a tavasz első napja, meg a tél, meg a nyár, meg a minden. Vagyis minden óramű pontossággal működött, még ha a szeszélyes időjárásról is volt szó. A népek is megfigyelték, hogy a fagyos szentek, Szervác, Pongrác, Bonifác, csibészek, meg hogy, Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget. De azokban az időkben még nem voltak koedukáltak az iskolák, nem volt olyan elterjedt divat drogozni, meg össze vissza nemi életet élni mindennel és mindenkivel. Aztán ahogy szépen be jött a kulturális forradalom, vagyis az emberek elengedték a boldogság szabályozó elveit, úgy borult fel szépen az időjárás is.

Nem, nem azért, mert Isten gonosz, és azt akarja, hogy ha nem játszunk az ő szabályai szerint akkor rohadjunk meg, Ő küldi a jégesőt, árvizet, földrengést (és hamarosan a sáskákat is talán.) Hanem egészen egyszerűen azért, mert úgy rakta össze a világot, hogy minden vágyunk teljesülhessen benne. Tehát bármit megtehetünk ma már tulajdon képpen. Még van egy két ölésre vonatkozó törvény, de az is csak ideig óráig lesz érvényben, amíg ki nem tör valami háború, vagy lázadás, vagy válság, vagy össze nem omlik a rendszer, mert akkor meg majd ugye az „erős kutya…” –elv fog érvényesülni.

Belső Vihar= szorongás, depresszió, stressz

De ne szaladjunk ennyire előre, egyenlőre maradjunk az időjárásnál, és a gondolat világunknál. Szerintem Neked is nyilvánvaló, ha már néhányszor figyelted a kis gondolataidat és érzéseidet (Ezt hívják úgy, hogy a tudatos meditáció első lépése.), hogy néha annak hatására amilyen tetteket elkövetünk, vagy amilyen emberekkel amilyen életkörülménybe lépünk, néha belső viharok tombolnak bennünk. Persze az okosak ezt a vihart elnevezték már sokféle képpen, mint például: szorongás, depresszió, stressz. Na és ugyan ezek az okosak akik elnevezték ezeket a dolgokat, ők úgy gondolják, hogy ezek tulajdon képpen csak különféle vegyi anyagoknak a keveredései a szervezetünkben. Ráadásul, ezen az elven is próbálják meg kezelni ezeket a dolgokat. Vagyis ha be veszel valami kemikáliát, akkor el fog múlni.

De ne bántsuk az okosakat, hiszen mi magunk is ezt gondoljuk, mert ha bár nem megyünk orvoshoz, hogy megállapíthassa, hogy ezek közül szenvedünk valamiben, azt gondoljuk, hogy némi vegyszer hatására elmúlhatnak ezek a dolgok bennünk. Ezért üzemelnek a kocsmák, és ezért születnek igazából a kábító szerek. Mert akkor el tudod felejteni ezeket a dolgokat. Ahelyett, hogy megpróbálnánk érteni és oldani ezeket az élet helyzeteket, gyakran fordulunk valami segéd eszközhöz, mert azt gondoljuk, hogy jobb lesz.

De nem lesz jobb, sőt. Elmúlik a hatás, és újra ugyan ott vagyunk. Na és minél több emberben tombolnak ezek a dolgok, az annál jobban befolyásolja a köztük élő esetleg normális embereket, és ez a kollektív emberekből áradó vibráció, pedig megnyilvánul fölöttük az égen, mert Isten azt mondja, hogy jó, hát ha ilyen sokan szeretnétek így érezni magatokat, és nem túl lenni rajta, akkor én adok hozzá megfelelő háttér zenét, meg fényeket, körülményeket.

Ezek a körülmények természetesen ebbe az irányba befolyásolják azokat az embereket is, akik szeretnének kiegyensúlyozott békés életet élni, és ezért vagy elmenekülnek, vagy írnak egy ilyen segítő szándékú cikket, vagy maguk is depressziósak lesznek…

Az Ősi Védikus Jóga szentírások természetesen írnak is erről a jelenségről. A Védák szerint, ha valahol az emberek nem követik a Dharmájukat (Nem az életfeladatukat végzik), ott nincs rendben az időjárás. A Védák pontosan leírják, hogy mikor melyik napokon lenne az évszak váltás, meg minden mást is. A legkönnyebb és egyszerűbb módja annak, hogy ellenőrizzük azt, hogy mennyire kiegyensúlyozott emberek élnek azon a környéken is ahol mi, az az hogy milyen az időjárás. Például az eső normális esetben csak este esik, és akkor is szépen finoman, nem hurrikán és tornádó formájában.

Néha persze vannak olyan esetek is, amikor egyetlen ember képes olyan pusztító természeti csapásokat elő idézni a puszta érzéseivel, gondolataival, gyűlöletével, mint például hurrikán, tornádó, jégeső, de manapság ez nagyon ritka szerencsére (meg mindig is az volt.). Viszont ha mi magunk nem vagyunk hajlandóak magunk megváltoztatni az érzéseinket, akkor a kollektív tudatnak köszönhetően könnyen csinálunk együtt olyan időjárást, mint amilyen mostanában van.

Persze lehet azt mondani, hogy ez nem így van, de ettől még így lesz… A Védikus Jóga szentírások például ezért jelölik meg a lelki gyakorlatok, meditációk idejének az ősi idők óta a hajnalt. Nem azért, hogy szívassák azokat akik szeretnének sokáig aludni, hanem egészen egyszerűen azért, mert a sok frusztrált, élvező, tomboló, bulizó ember hajnalra általában elpilled, és álomba zuhan. Amikor valaki álmodik, alszik, akkor általában a belső világában jár, így nincs hatással olyan nagy mértékben a zakkant elméje, mint mondjuk nappal, vagy az esti órákban.

De ha szeretnénk saját magunkat vagy elménket lecsillapítani, mert mondjuk nem sikerül meditációval, nincs az a tomboló elme, amit nem lehet megnyugtatni egy kiadós hideg zuhannyal. Ezt a módszert egyébként alkalmazták régen, és talán még most is orvosilag is, vagy hisztiző gyerekeknél, de saját magunkon sem rossz módszer. Ha nem szeretjük a hideg vizet, akkor csináljunk váltó zuhanyt, egyszer hideg, egyszer meleg, és amikor hozzá szoktunk a cucchoz, akkor álljunk a hideg alatt kicsit tovább, és azzal fejezzük be a tudatmódosítást. Az eredmény azonnal is garantáltan hatásos.

Na meg persze pozitív hozzá állás és az, hogy sose felejtsük el, a felhők felett mindig süt a nap, meg azt, hogy minden vihar véget ér egyszer…

Egyébként eszembe jutott, hogy csinálnék egy személyiség kiegyensúlyozós, és és önhivatás megtaláló meditációs tanfolyamot. Csak az a kérdés, hogy érdekelnének-e mondjuk téged a módszereim, amiket használok a magam életében? Ha igen, akkor egy hozzá szólással jelezd, hogy igen, érdekelne a harciszerzi meditációs tanfolyama, és akkor keresünk egy jó időpontot.

, , , , , , , ,

Miért csalódunk annyit egymásban?

Boldog is vagyok, meg nem is, szabad is vagyok, meg nem is. Isten tanít. Minden pillanatban. Mindig minden változik, úgy ahogy kell. Már csak merni kell változni Vele. :)

Isten szeret téged

Egyre inkább jövök rá, hogy életem minden történetét csak azért rendezi meg nekem, hogy a végén rájöjjek: valamit mutatni szeretett volna nekem a nagy főnök. Mikor pedig rájövök, hogy mit, akár még könnyek is szöknek a szemembe és nem is akarom elhinni, hogy annyira szeret és figyel rám, még ha én hűtlen is vagyok hozzá, hogy mindig, minden pillanatban azzal van elfoglalva, hogy szépen finoman úgy alakítsa az életem, amit még pont kibírok, de már  elég ahhoz, hogy elgondolkodjak rajta.

Ahogy öregszik az ember úgy már olyanokkal nem lehet elgondolkodtatni, kizökkenteni a hétköznapi zsongásból, hogy megint rossz sorba állt a boltban, vagy még mindig piros a lámpa. Így Isten újabb és újabb trükkökhöz, meg nem történt eseményekhez folyamodik, hogy eszembe juttassa Magát. Úgy mint egy régi szerelem juttatja magát az ember eszébe, ami nem ért még véget, mert csak úgy eljött az ember, mert úgy érezte, hogy el kell jönnie, hogy időt kérjen magának, vagy adjon a másiknak. De ettől még időről-időre, csalódásról-csalódásra, újra és újra eszébe jut a másik, aki meg csak vár rá türelmesen. Akár örökkön örökké.

Hiszen Isten nem hal meg sosem, és igazából mi lelkek sem, csak néha azt gondoljuk, hogy a testünk felett elmúlik az idő. De valójában lelkünk örök és halhatatlan, mert egy nagy szerelemnek a része. Annak a szerelemnek, ami Isten és köztünk zajlik. Az a hatalmas nagy LoveStory ahogy eléri, hogy rá gondoljunk. Nem kell semmit kitennie a facebookra, nem kell sms-t küldenie, de még csak felhívnia sem, vagy virágot hoznia, esetleg becsempésznie egy üzenetet a postaládánkba. Mert mikor baj van, automatikusan Rá gondolunk, Őt kérjük, hozzá imádkozunk.

Ő meg persze annyira szeret, hogy még abban is segít, hogy ha valaki mással akarunk lenni, nem Vele, az is összejöhessen. Mert azt mondja, hogy nem baj, ha nem akarsz Velem lenni, én annyira szeretlek, hogy ha mással szeretnél lenni, akkor Én abban is segítek neked, hiszen azt akarom, hogy boldog légy. Meg mert legfőképp ott legbelül tudom, hogy semmi sem tart örökké, sem ő, sem te, meg az sem, ami köztetek van. Mert legkésőbb a halál pillanatában el kell válnotok, és egy újabb testben megszületnetek, amikor valaki mást találtok majd megint vonzónak.

De ott legbelül, egy kis zugban, ott vagyok Én is, mindig, ott várok rád, hogy segíthessek neked, ha baj van, és titkon abban reménykedjek, hogy egy nap végre majd Velem akarsz lenni, és ezentúl mindörökre, hiszen ez az eredeti természeted, hogy a szerelmem vagy, Én meg a tied. De most mert még fiatal voltál, ki akartál próbálni minden mást is, ezért összeraktam neked, meg a többieknek ezt a világot, hogy körbe nézhess és megtapasztalhasd azt, hogy milyen Nélkülem. És bár a szívem beleszakadt, hogy nem akarsz Velem lenni, megadtam ezt neked.

És egy dolgot ne felejts sosem, vagy egy dologra talán ráébredsz hamar magad is. Hogy mikor elhagynak, eldobnak, az akit szerettél őszintén, tisztán igazán, és akinek odaadtad volna percnyi tested és történeted rövidke minden kincsét, amit most magadénak gondolsz. Akkor az a fájdalom, amit érzel, az az űr, amit tapasztalsz, az Bennem van. Mert igazából te hiányzol Úgy Nekem, és igazából Én hiányzom úgy neked, mert engem véltél megtalálni abban a halandóban.

És mikor ki lépsz az utcára és körbenézel, akkor azokat az embereket láthatod, akik miatt ugyanígy érzek, akik ugyanígy hiányoznak Nekem…

Mert a szeretet, ami Isten és a Lélek között van, sosem múlik el, úgy mint a test, ami folyton változik. Maximum nem akarunk rá figyelni, mert azt gondoljuk, hogy megtehetjük Istennel, hogy megcsaljuk valami/valaki mással, hiszen Ő úgyis mindig mindent megbocsájt és várni fog ránk ostobákra örökkön örökké. Ebben pedig igazunk is van. Csak így rettenetesen sok szenvedést okozunk saját magunknak. Hiszen mással vagyunk, mint akit igazán szeretünk, vagy mással akarunk lenni. Valaki olyannal, akinek szintén nem mi vagyunk az örök társai, hanem Ő. :)

És akkor ez most mit jelent, hogy akkor mindenki menjen szerzetesnek papnak, meg apácának és halasszuk ki a földet? Nem. Ez azt jelenti, hogy hoztunk egy döntést, aminek a következményeit vállalva le kell élnünk egy életet, méghozzá úgy, hogy az teljes legyen. És meg kell értenünk, hogy bár mi nem vagyunk Isten, Ő itt van bennünk és mindannyiunkat inspirál. És nekünk meg kell hallani őt magunkba és látni másokban, hogy a végén ne egy újabb csalódásba szaladjunk, hanem vissza, vagy legalább egyre közelebb Ő Hozzá…

, , , , , , , ,

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?

Létezésünk jelenlegi állapota az aminek gondoljuk magunkat. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők vagyunk, meg milyenek nem, vagy követünk-e valamit vagy nem. Felismertük-e már, hogy a létezésünk arra van, hogy fejlődjünk, és nem arra, hogy az élvezeteket hajkurásszuk. Persze az is teljesen mindegy, hogy ezzel most egyet értesz-e vagy nem, hiszen a következő biztosan bekövetkező élményünkről fog szólni ez a bejegyzés.

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?

Sok mindent szeretnénk belezsúfolni az életünkbe, sok mindent szeretnénk elérni, vagy megszerezni, vagy sok dolog van amin szeretnénk túllenni. Ezek a dolgok általában pozitív minőségűek, hiszen normális esetben senki sem akar háborút, betegséget stb, hanem mindenki szerelemre, gazdagságra vágyik, vagy valamilyen formában ezek különféle megnyilvánulásaira. Aztán amint azt a Jó Isten jónak látja, abban a mennyiségben, formában és tempóban megkapjuk a nyakunkba minden vágyunkat feketén fehéren, a maga valóságában. Hiszen bár mindent jónak látunk ami nincs nekünk és azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk élvezni, attól függetlenül mindennek van jó és rossz oldala is egyaránt.

Gondoljunk csak bele, hogy hány sima szerelmen vagyunk túl, vagy mennyire olyan amilyennek elképzeltük az amelyikben vagyunk éppen. És ez ugyan így van a gazdagsággal, egészséggel, szépséggel stb. Tulajdonképpen mindenért szenvednünk kell, hiszen amennyire élvezni akarjuk, vagy amennyire élvezzük, ugyan annyira fogunk szenvedni is tőle. A dolog pusztán élvezetünk vágyának természetétől függ, hogy előtte kell-e szenvednünk, vagy utána érte.

Például, ha rendszeresen mozgunk, edzünk sportolunk, nem zabálunk meg mindent amit elénk raknak, akkor ez egy bizonyos értelemben szenvedést élünk át az egészségünkért előre. Ha pedig mindezeket a dolgokat nem tesszük, akkor elveszítjük az egészségünket, és betegek leszünk, vagyis utólag kell majd szenvednünk, megint csak azért, hogy visszanyerhessük az egészségünket. Csak nem mindegy, hogy az orvos mondja-e, hogy diétázzunk, azért, hogy nehogy még rosszabbul érezzük magunkat, vagy fitten, egészségesen mi magunk döntünk úgy, hogy valami zsíros csöpögős kramancot tolunk be ahelyett, hogy a zöldségeshez mennénk be ebédért…

Vagy ugyan ilyen a gazdagság, hiszen rengeteget kell dolgozni érte, vagy sokat agyalni, és általában amíg nincs, szenvedni a szegénységtől. Ha meg csak úgy megkapjuk, akkor mások rossz indulatától és irigységétől kell szenvednünk.

Szóval láthatjuk, hogy minden ami ebben a világban fontos, magában hordozza minden téren a szenvedés és az élvezet eszenciáját is. Persze mondhatja valaki azt, hogy neki egészségesen táplálkozni és edzeni az nem szenvedés, hanem élvezet, de akkor megint csak belép az örök igazság, és amennyire élvezed az edzést és táplálkozást, ugyan annyira fogsz tőle szenvedni is, mondjuk valami hiánytól, vagy sportbalesettől, mert túlerőltetted magad. Na meg ha valaki élvezi a munkát, és azt, hogy felépíti a saját gazdagságát, akkor attól fog szenvedni, hogy közben nem foglalkozott nagyon más dolgokkal, elhanyagolta a családját stb… Számtalan ilyesmit láthatunk, hogy a szépséggel kapcsolatos dolgokba már bele se menjünk mélyebben.

Viszont amióta megszülettünk, azóta biztos, hogy el fog jönni a nap, amikor le kell mondanunk mindenről, amit ebben a világban elértünk. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők, milyen gazdagok, egészségesek, szépek, sikeresek, szerencsések stb. vagyunk, a halál minden vallásban és ideológiában az emberi élet befejezése. Persze alakultak már olyan vallások melyek az ősi írásokat megpróbálják úgy magyarázni, hogy az emberi élet igen is folytatható, de tulajdon képpen azt látjuk, hogy mégis csak mindenkinek meg kell halnia. sőt, még ha maga Isten, vagy Isten fia, vagy akármelyik prófétája érkezik el ebbe a világba, ők is ezen a kapun keresztül hagyják el.

“A Halál, fajtól, nemtől, vallástól, politikai, vagy gazdasági helyzettől független. Nem egy büntetés, hanem egy törvény.”

Mégis sokan azt gondolják, hogy velük ez nem fog megtörténni. Persze ezeket a sorokat olvasva benned is lehet, hogy felmerül, hogy arra az oldalra sorold magadat, hogy te nem gondolod azt, hogy nem fogsz meghalni. De attól, hogy valaki néha elgondolkozik a halálról, attól az még nem jelenti azt, hogy készen is áll rá.

A Halálunk minden nap, bekövetkezik. Hiszen amikor lefekszünk aludni, tulajdon képpen, egy kicsit meghalunk. Csak a Jó Istennek köszönhetjük, hogy ugyan abban az álomban ébredünk fel minden nap, minden reggel, mert látja bennünk még a fantáziát, hogy valamit valóra tudunk váltani még életünk folyamán a hatalmas, kozmikus tervéből. De mivel az Úr útjai kifürkészhetetlenek, így sosem lehetünk benne biztosak, hogy nem az volt-e az utolsó napunk. Hiszen a halál úgy jön mint a tolvaj. avagy amikor a legnagyobb a valószínűsége, hogy nem számítunk rá, és el tudja rabolni röpke kis életünket.

Ezzel nem lehet mit tenni, csak egy dolgot. Méghozzá elfogadni, és a mindennapjaink részévé tenni. Hiszen ha tetteinket annak a tudatában, és annak az elvnek alárendelve tesszük meg, hogy estére már nem leszünk ebben a világban, vagy csak úgy tudjuk álomra hajtani a fejünket, hogy a reggel már nem talál itt bennünket, akkor tapasztalatból tudom, hogy sok mindenben egészen más döntést leszünk képesek hozni. Mert át gondoljuk, hogy azt akarjuk-e, hogy örökre és végérvényesen visszavonhatatlanul úgy emlékezzenek ránk, azok akik itt maradnak, hogy ezt meg ezt tettük.

Persze ez egy nem túl népszerű gondolkodás mód, és kell hozzá egyfajta spirituális érettség, vagy bölcsesség, főleg, ha szeretnénk folyamatosan fenntartani ezt a tudat állapotot. Nem beszélve arról, hogy olyan szinten jó döntéseket leszünk képesek így meghozni, vagy olyan lépéseket fogunk meglépni, amitől akkora pozitív változás következik be az életünkbe, hogy a sok jótól, hajlamosak leszünk elfelejteni ezt a meditációt. Ezért ez sem egy végleges megoldás, hanem csak egy ideiglenes, hiszen ezt is elkezdhetjük élvezni, és akkor bizony szenvedni is fogunk tőle. (Ezt is csak a saját bőrömön tapasztaltak alapján mondom.)

Így a legkedvezőbb az, ha meghozzuk a döntést, hogy bizony azt szeretnénk, hogy úgy emlékezzenek majd ránk, mint jó emberekre, aki jó és hasznos dolgokat tett, melyeket a szeretet vezérelt, és az ez iránti vágyunk érzett kötelesség tudatból, mondhatni az ezt az eszmét szolgálni akarásból tevékenykedünk.

Persze mindennek a krémje már az volna, ha még megkoronáznánk mindezt azzal, hogy Istennek csináljuk ráadásul mindezt, de igazából ezt Ő sem várja el tőlünk, hiszen tisztában van vele, hogy jelenleg milyen nehéz Neki alárendelnünk életünk minden pillanatát. Persze ad rá módszereket, hogy ezt is meg tudjuk tenni, de ezt mindaddig nem fogjuk tudni meglépni, amíg a fent említett két lépést el nem kezdtük magunkévá téve gyakorolni.

Vissza esés, nehézség lehetséges, sőt inkább biztos, hogy lesz, de ha legalább így élünk, akkor azért nem kell majd aggódnunk, ha el jön értünk a halál, hogy milyen csomagot kapunk még a nyakunkba azoktól akiket itt hagyunk. Mert botorság volna azt hinni, hogy Isten nem nézi majd meg mi marad azok szívében, akikkel együtt éltük a kis történetünket, és kedves emlékként emlékeznek meg rólunk, vagy örülnek, hogy végre megszabadult tőlünk a világ.

Mindig lesz akinek  majd a bögyében leszünk, tehát ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenkinek az elégedettségére törekednünk kell. De ha többen vannak azok akikkel jó a kapcsolatunk, mint ahányan utálnak bennünket ebben a világban, akkor jó úton járunk.

Nem beszélve arról, hogy ha esetleg mégsem halnánk meg ma estig, vagy megélnénk a holnap reggelt, akkor az a nap sokkal jobb lesz és sok pozitív felénk küldött gondolattal könnyebben fogjuk valóra váltani ebben a világban és ebben az életünkben megteendő kötelességünket is. Hiszen senki sem véletlenül van ott és ahol…

, , , ,

Válts oldalt! Jobb-Bal, Jing-Jang, fejleszd mind a két agyféltekédet és lásd meg a hétköznapi csodákat!

 

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez egy a közelgő választások miatt íródott politikai bejegyzés, jelezném, hogy nem. Tehát nekem nincs semmi bajom a jobb és a baloldallal sem, meg a kormánnyal sem. Nem gondolom azt, hogy miattuk könnyebb, vagy épp nehezebb az életem, mert tisztában vagyok vele, hogy magamnak, illetve múltban elkövetett tetteimnek és döntéseimnek köszönhetek mindent amiben most élek. Na meg azt is tudom, hogy az Istenke a vágyaim alapján és a „Lelki” bankszámlám alapján adja az ívet alám, vagy az arcomba, ahhoz képest, hogy mit lát jónak.

 

Bal-jobb agyfélteke. Cserélj oldalt

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elv, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekénhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy balkézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot, mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az elsőszámú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalamzni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 6 Szamuráj ryu és 3 Ninjutsu ryu az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a balkezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót ha említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve balkézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg válldobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másikkézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

 

, , , , , ,

Szerinted sokmindennel foglalkozni az a figyelem megosztása?

Nemrégiben kaptam egy levelet amiben egy hölgy lett figyelmes munkásságomra. Váltottunk pár levelet, mert volt néhány kérdése is. Persze kapok elég sok levelet, és általában mindig válaszolok mindenkinek, és nem teszem ki sem a kérdést sem a választ. (Ha nem válaszolok, akkor nem kaptam meg a levelet.)

De ez a kérdés meg ér egy misét, mert mindenki magából indul ki, és ennek fényében természetesen jogos lehet az is amit én kaptam. Így hangzott:

Ahogy elnézem elég sok mindennel foglalkozol, ez nem osztja meg nagyon az energiáidat és a figyelmedet?

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, Zen shiatsu terapeuta

Aztán rá tekintettem a jelen pillanatban aktuális tevékenység táblámra (Egy papír az író asztalomon, amit minden héten újra írok vastag filctollal, hogy mivel kell foglalkoznom éppen aktuálisan) és valóban úgy tűnhet, hogy sokféle dologgal foglalkozom.

De aztán elmosolyogtam  magam, mert bár kívülről tényleg úgy tűnhet, milyen sok minden van jelen az életemben és milyen sok projekt fut egyszerre, ezek között az összefüggést, csak én látom, mert hát ugye én ülök az íróasztalomnál és jegyzetelem fel a dolgokat.

Az életemben a most jelenleg futó dolgok:

  • Ninjutsu Önvédelem Oktatás: felnőtteknek, hölgyeknek, gyerekeknek.
  • Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.
  • Zen Shiatsu, Reiki kezelések.
  • Önfenntartó, Öko-Bio házat tervezünk.
  • Önvédelmi Kés tervezése és kivitelezése.
  • Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.
  • Bhakti Kutir, Jóga és Harcművészeti Központ, terápiás Csoda teaház.
  • Magyar nyelv ősi titkainak felfedezése.
  • Vallásközi párbeszéd csoport.
  • stb…

Szóval ez úgy tűnhet, hogy mind mind különböző dolgok, pedig nem ez nem így van. ezek nem különálló projektek, hanem mind-mind ugyan arról az egy tőről fakadnak. Mégpedig a Ninjutsuból.

Hogyan kezdődött az egész?

Az egész akkor kezdődött, amikor még szerzetes voltam, és VijayaGauranga pr, aki amúgy az egyik legkiválóbb ember akinek online tanácsokat adhattam, hiszen megkért, hogy segítsek neki beindítani a blogját, és én csak annyit kértem, hogy jó segítek, de nem szeretem pazarolni az időmet, így meg kell ígérnie, hogy folyamatosan és rendszeresen írni és csinálni foglya. Ő meg megígérte, és ahogy megbeszéltük, azóta is folyamatosan publikál.

Na ő volt a templomnak a vezetője, ahol utoljára voltam szerzetes, és akkor egyszer csak egy beszélgetésünk alkalmával megjegyezte, hogy gyerekkori álma volt, hogy meg tanuljon karddal bánni (KenJutsu), és nem volna-e kedvem megtanítani. Én meg mivel edzettem akkor már egy ideje, valamint az épp akkori mesteremtől kaptam engedélyt a tanításra, azt mondtam, hogy hát persze miért is ne. Így a templom pincéjében, heti 1-2 alkalommal el kezdtünk gyakorolni, és gyorsan sikerült szembesülnie neki is és nekem is azzal, hogy akkor először inkább a pusztakezes alapokat tanuljuk meg, és majd utána felvesszük a kardot. Aztán ahogy híre ment, úgy egyre többen jelezték a templomban, hogy ők is szeretnének részt venni a tréningeken, így el indítottam a Bhima Clánt a Csillaghegyi Templomban. Azóta persze sok víz le fojt a Dunán, de abból, hogy 1998-óta, 18 éves korom óta, és ha jól számolom ebben a pillanatban 15 évvel ezelőtt lementem életem első Ninjutsu Edzésére, és hellyel közzel azóta gyakorlom ezt a harcművészetet, egyszer csak ez lett, ami akkor volt, és az is ami most van. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ninjutsu Önvédelem Tanfolyam

Szóval elkezdtük a Ninjutsu edzéseket, és hát az a verzió, ahogy én gyakoroltam és tanítom is a ninjutsut nem feltétlenül a populáris verzió, mert nem azért gyakorlunk, hogy sokan legyünk, hanem azért, hogy megtudjuk védeni magunkat. Amikor ezzel először szembesülnek az emberek, akkor ott mindig egy választó vonal elé kerülnek, hogy folytassák-e, hiszen az önvédelem alapjainak elsajátítása sajnos fáj. (Aztán persze fáj később is, csak addigra már úgy meg szokhatjuk, hogy fel sem vesszük, de ezért a szintért rengeteg próba elé van állítva a kitartásunk.)

Ninjutsu Női Önvédelem Tanfolyam

Viszont ebből következik, hogy  nem sok a nő az edzésen. De mivel sokat beszéltem és írtam a tapasztalataimról (Ami persze sokakanak nem tetszett azok közül akik úgy tanítanak harcművészetet, hogy soha az életükben nem ütöttek meg utcai szituációban senkit.) ezért egyre csak megkerestek hölgyek, hogy nem tartanék-e külön lányoknak is edzést. Némi gondolkodás után, na meg hogy az életem úgy alakult, hogy szerzetesi pályafutásom 5-szörre is véget ért, megszerveztem az első Női Önvédelem Tanfolyamot, amit azóta is rendszeresen újra és újra indítunk, és nem egy hölgynek sikerült elsajátítania ezt akár olyan szinten, hogy ma már nemhogy megvédeni meg tudják magukat, hanem egyensesn fiúkat tudnának péppé verni.

Amúgy azóta erre a szegmensre ráharaptak mások is és mindenhol hirdetnek Női Önvédelem Tanfolyamokat, de amikor ezt elkezdtem külön nőknek, akkor még csak mi voltunk a városban. Persze én nem fogok 10 alkalmas tanfolyamot csinálni, mert tudom, hogy a 10 alkalmas Női Önvédelem tanfolyamok csak arról szólnak, hogy lehúzzák pénzzel a naív és beijesztett lányokat, akik a valamelyik kuponos akciónál bedőlnek, hogy most féláron lehet önvédelmet tanulni, na meg, hogy a csinosabbakat megdugják felszedjék az eddzők.

Szóval meg van a véleményem az árakciózós 10 alkalmas tanfolyamokról, és nagyon sajnálom azokat akik bedőlnek egy ilyennek, de 4 hónapnál semmi képpen nem lehet rövidebb egy efféle képzés, hiszen annyi mindent kell átgondolni és átprogramozni, hogy 10 alkalom, max egy jó elméleti képzésre elég. Ezért tartok még mindig rendületlenül 4 hónapos Női Önvédelem tanfolyamokat

Ninja szakkör gyerekeknek.

Aztán régóta kérdezgették, hogy ha már van felnőtteknek, meg nőknek, akkor miért nincs gyerekeknek is edzés, és így akkor elindult a Ninjaszakkör, ahol rendkívül ügyes kis csibészekkel gyakorolhatok együtt 5 éves kortól. Mert mindez nekem edzés, és folyamatos gyakorlási lehetőség. Hiszen egy-egy technikát, elvet, sokkal mélyebben meg lehet érteni, ha meg kell csinálnom és tanítanom különféle méretű felnőtteknek, aztán egy egészen más szempontból meg kell közelítenem, hogy azt a női mentalítás is képes legyen megérteni és elfogadni, majd persze mindezeket leegyszerűsíteni és egy 5-7 éves gyerek nyelvén elmondani, megmutatni stb. Nem tudom megfogalmazni, hogy mekkora élmény mindezeket megtapasztalni a valóságban, hogy mennyire másként gondolkodik egy nő, és mennyire tudom ezt a fajta gondolkodás módot fejleszteni magamban, arról nem is beszélve, hogy a vékony kis törékeny testekre át kell ültetnem egy-egy tradicionális mozdulatot, amit teljes páncélzatban kidolgozott izomzattal rendelkező Szamurály harcosok hagytak ránk. Na aztán mindezen dolgokat lefordítani gyerek nyelvre, akik meg pajkos játékos módon a saját koruknak és testalkatuknak megfelelően képesek csak felfogni, elfogadni ezeket a dolgokat.

Mert ha ugye hibázik az ember, akkor a gyerekek nem jönnek többet, mert hát minek jöjjenek. De amióta elkezdtem a gyerek tréningeket, olyan ügyes kis csapat alakult ki, hogy öröm őket nézni ahogy fejlődnek dolgoznak.

Amikor meg jön egy anyuka és lelkesen meséli, hogy megdicsérte az óvónéni az 5 éves kisfiát, hogy az milyen ügyesen esett le a mászókáról délután a játszótéren, vagy jön egy idősebb hölgy, akivel hónapokon át gyakoroltunk és meséli, hogy pisztollyal akarta kirabolni egy férfi aki leintette a kocsiját, de ő meg lefegyverezte, az elektromos ablak emelővel rabul ejtette, majd ahogy kiszállt az autóból a tűsarkú csizmájával még a vádliját is átszúrta, vagy amikor ajándékba kapok egy teás készletet, mert az egyik fiamat meg akarták késelni az utcán, és az ő állítása szerint nekem köszönhetően megúszta, akkor azt gondolom, hogy minden egyes vér és izzadtságcsepp, minden törés és repedés megérte…

Zen Shiatsu és Reiki Gyógyítás

Aztán még 2008-ban egy övvizsgán szétment a derekam, hogy egy hónapig feküdtem vele (2×2 hetet, mert azt hittem, hogy meggyógyult, de nem) és 2 éven át kerestem a módszert amivel rendbe jöhet, és tapasztaltam, hogy mennyi magát gyógyítónak, vagy akár orvosnak nevező ember sarlatánkodik ebben az országban, mert egyszer valaha esetleg elvégezte az orvosit, vagy rosszabb esetben egy akármilyen természetgyógyász tanfolyamot, és a papírjaikat lóbálva rombolják a gyógyításba vetett hitét azoknak az embereknek akiknek szüksége volna rá. Majd találkoztam a Baktai Ádámmal, aki meg fél óra alatt helyre rakott, és megmutatta, hogy olyan kincs birtokában van, amit nekem be kell építenem az életembe, mi több a Ninjutsumba, hiszen sok sérülést éltem át, és láttam, de gyógyítani nem tudta tanítani egy mesterem sem annak ellenére, hogy Dr Masaaki Hatsumi Sensei (A Bujinkan a Ninjutsu Világszervezetének vezetője) orvos is, és van egy gerincmasszázs klinikája japánban. (Amúgy ő az Amatsu nevű rendszerrel dolgozik, amivel eddig akár hányszor találkoztam, majdnem ugyan az volt mindenben mint a Zen Shiatsu, de persze ennek ellenére várom továbbra is a lehetőséget, hogy azt a rendszert is pontosabban megismerhessem.)

A Reikivel meg mint egy önálló gyógyítási formával, de a Zen Shiatsun belül ismerkedtem meg, és rendkívül hasznosnak tartom az ismeretét, mert az apró sérüléseket zúzódásokat sokkal gyorsabban lehet átélni.

Japán Tartásjavító Gerincterápiás Jóga óra.

Itt persze az lehetne, hogy a jóga így meg úgy, de erről már sokat írtam a jógás részeknél, így csak annyit mesélek el, hogy a kezelés után amit kaptam, kaptam a Mestertől egy Jóga gyakorlatot is, amit 40 napig kellett csinálnom, hogy a helyre tett kis ízületeim csontocskáim ott is maradjanak. De én meg úgy rá kattantam, mert tapasztalom az áldásos hatásait a mindennapokban, hogy azóta rendszeresen csinálom ezt a témát.

Közben persze sikerült mélyebben is bele ásnom magam a jóga elsajátításába, pláne, hogy amikor szerzetes voltam, akkor is a Bhakti Jógát gyakoroltam, de nyújtásnak és lazításnak minden képpen első osztályú a ninjutsuhoz csapva, pláne, hogy még főleg Japán eredetű is ez a kombináció, így kiegészült a ninjutsu gyakolásom és edzésem a Jógával is (Amit amúgy hallottam több Sihantól is, hogy ők is így csinálják) és így mivel ezt is szeretném, hogy mások is megismerjék, főleg azok akik sérülésből gyógyulnak fel, vagy rossz a tartásuk, vagy csak egészen egyszerűbben szeretnének hajlékonyabbak lenni, elkezdtem órákat tartani. A tudásom, és az ismereteim, pedig azzal, hogy másokkal közösen csinálom, sokkal mélyebbek és tovább nyúlók lettek, mint azt valaha gondoltam volna.

Önvédelmi Kés tervezése és kivitelezése.

Aztán Zágrábban van egy nagyszerű Ninjutsu Mester, Dean Sensei, aki tervezett egy olyan durván jó és átgondolt harci kést, hogy aki csak ért az efféle szerszámhoz rosszat nem tud róla szólni, és a cucc ép hogy csak nem magától működik, meg hét nyelven beszél. Lelkesedése, ahogyan magyarázta, hogy miként álmodta és tervezte egybe 3 ősi tradícionális harci kés előnyeit a modern technológiának hála egy darabba, teljesen magával ragadott és lenyűgözött, és újabb gondolatokat indított be bennem, hogy miért is nem indulunk ki ebből a különleges szerszámból és tervezzük úgy át, hogy ráadásul akkor még utcán is hordható legyen, mert a paraméterei nem lépik túl a Magyar törvényekben lefektetett méreteket. Így természetesen egy teljesen új késünk lett, de maga az érzés, és az ötlet, hogy ötvözzünk jó dolgokat össze, az hatalmas nagy tanítás volt számomra, egy 15 Danos Sihantól.

Így a Klánnal együtt közösen gondolkozva, rajzolva, fogva, forgatva, kifaragva, próbálgatva lassan egy olyan különleges kis szerszámot készítünk el, hogy aki eddig csak látta, mind elismerően nyilatkozott róla.

Önfenntartó, Öko-Bio ház és falu tervezés.

Aztán mivel mindezen kalandjaim folyamán rengeteg új barátra és nagyszerű ember társaságára tettem szert, akik mind nyögik a lakhatás és megélhetés nyűgeit kicsiny hazánkban, kitaláltam, hogy mi lenne, ha mi jó emberek, jó barátok egy helyre költöznénk, ahol együtt tudunk egészségesen, és boldogan, természet közelien és olcsón élni.

Persze gyerek korom óta olvasgattam a Lakáskultúrát, meg még abban az időben nőttem fel amikor legóból még „csak” főleg házakat lehetett építeni és tervezni, így régóta figyelemmel követtem azokat a technológiákat, amiket az internetnek hála, most már akárhol meg lehet ismerni.

Így a Ninjutsuból vett késtervezés alapján, elkezdtem tervezni egy házat, ami ötvözi a Eartship, Szalmaház, Dombház, Szupervályog, Vályogház stb.. előnyeit, és a hátrányokat pedig kirekesztjük. Sőt, mivel akivel csak beszéltem róla, mindenkinek tetszett az ötlet, így nyilvánossá tettem, és azóta még több jó embert sikerült megismernem, akikkel együtt gondolkozunk és tervezünk, az internetnek hála.

A jelenlegi legnagyobb feladat, hogy a sok praktikus ötletet és természet közeliséget ötvözzük az ősi térrendezés a Vastu elveivel. (Csak mert az gyökeresen ellenkezik a felénk szokásos építészi felfogással.)

Aztán mivel ez egy közös és nyilvános dolog, nem hinném, hogy a pénzért csinálom, mint bármit is az életemben, így ezeket a terveket természetesen az egész világ tudtára szeretném majd hozni, hogy bárkinek elérhető legyen, hiszen azt hiszem ahhoz, hogy szebbé és jobbá tudjuk tenni a világot, ahhoz az embereket hozzá kell segíteni egy magasabb rendű gondolkodáshoz. Amire viszont sosem lesznek képesek, ha egyfolytában azon kell gondolkodniuk, hogy miként fizessék ki azt ahol laknak, meg miből szerezzenek ennivalót maguknak. (Maslow féle piramis, vagyis éhes embernek nincs értelme filozófiát tanítani.)

Bhakti Kutir, Jóga és Harcművészeti Központ, terápiás Csoda teaház.

Mindezen dolgoknak ad otthont a Bhakti Kutir, ahol ezekkel a jó emberekkel személyesen is találkozhatok, együtt gyakorolhatunk, edzhetünk, jógázhatunk, vagy éppen tervezhetünk. Kellemes hangulat, jól át gondolt helységek, és családias szeretettel teli hangulat.

Magyar nyelv ősi titkainak felfedezése.

Mindezen dolgokat Őseim Nyelvén Mag-Őr-Ül azaz Magyarul ismertem meg, és így beszéltem meg másokkal, és a Harcművészetnek és a fenti dolgoknak és gondolkodásmódnak köszönhetően egészen más szemszögből kezdtem el vizsgálni a Magyart, és annak nyelvtanát. Főleg mert a másféle gondolkodás mód, eredménye lett, hogy a helyesírásom rettenetes lett, pedig mindig 4-5-öst kaptam rá a suliban. De ezek a gondolatok, temrészetesen megválasztják, hogy miként kezd el viszonyulni az ember ahhoz amit besz-ÉL.

Vallásközi Párbeszéd

Havi egyszer meg mindebbe belefér egy Vallásközi összeröffenés, ahol szintén tulajdonképpen azt csináljuk amit a késsel, hogy kiválogatjuk azokat a dolgokat amik minden vallásban jók és közösek, hogy együtt közeledjünk ilyen formán Isten felé.

Szóval ezek a dolgok nekem nem különállóak, hanem ugyan annak az egy dolognak, amit gyakorlok, a részei. Ezért nem érzem egy pillanatig sem, hogy meg lenne osztva a figyelmem, hiszen ugyan azon elveket alkalmazom az élet minden területén, amit a mestereim belém vertek. Így bár könnyen tűnhet úgy, hogy sok mindennel foglalkozom, én csak gyakorlom és alkalmazom a Ninjutsut, az élet minden területén. Hiszen „A Ninjutsu Maga az élet. :)”

, , , , , , , , , , ,

Az ŐsMagyar nyelv egy ExSzerzetes tollából! Te érted amit BeszÉLSZ?

(Ezt a bejegyzést egyáltalán nem ajánlom azoknak akik szerint létezik a helyesírás, úgy ahogy azt ők megtanulták az iskolában, vagy akik úgy gondolnak a Magyar Nyelvtanra, hogy ők 5-ösök voltak belőle és mindenki hülye, meg paraszt, aki máshogy tudja, mert tájszólással beszél. Ha szereted a jelenlegi helyesírást és történelmet, akkor figyelmeztetlek, hogy ez a bejegyzés valószínűleg fel fog zaklatni.) 😉 Valamint fontosnak tartom leszögezni, hogy a harciszerzi.hu továbbra sem tartozik egy politikai párthoz, és valláshoz sem, amit itt olvasol, azok a szerző gondolatai, mindenféle valahova tartozástól függetlenül.

Ősmagyar nyelv felfedezése egy ex szerzetes tollából:

Körülbelül 2 évvel ezelőtt kezdtem el tudatosan arról gondolkodni, hogy miket is beszélek. Akkor amikor olvastam már nem tudom kinek a tanulmányát arról, hogy mik is a Globalizáció, vagyis a világot egy hatalom alá vetni kívánó rendszer eszközei. Persze sokan cáfolják a Globalizációt, sokan meg mindenben ezt látják, de ez az írás most nem erről fog szólni.

Ez a tanulmány mindamellett, hogy bemutatta történelmi tényekre hivatkozva, hogy miként veszítette el a föld összes országa a saját Nemzeti kincstárát, és jutott az valaki másoknak a tulajdonába, ami szerintem egyértelmű bizonyíték a Globalizációra, beszélt a nemzeti öntudat megtöréséről, mint második hullámról. Vagyis a tanulmány úgy mutatta be a Globalizációt, mely először egy gazdasági függést okoz, és ha megnézzük, ugye most éppen Orosz gázzal fűtjük a lakás, és ha spanyolból nem hoznának, meg mindenhonnan ennivalót akkor nem is lenne talán semmi a boltokban.

Pedig ugye nálunk a krumpli még a játszótéren is megnőne, ahogy egy barátom fogalmazta meg, most mégis, majdnem a tavalyi krumpedli áraknak a 5-szöröséért vehetünk efféle zöldséget, ami egyébként az összes nemzeti ételünknek egy nagyon fontos összetevőlye. (Tavaly 60Ft volt kb egy kiló krumpli, ma 260Ft…)

Szóval ez a tanulmány azt ecsetelte, hogy először gazdasági függést hoznak létre, a Kamatos kamat rendszerrel, hogy mindenki a modern rabszolgatartás adósa legyen, hiszen ha nem kell törlesztenie a részleteket, akkor akár azt is dolgozhatja amit szeretne, sőt azon is gondolkodhatna, hogy miként javítson a világ és embertársai sorsán. de így, hogy törlesztenie kell, így azon gondolkozik inkább a társadalom azon része aki hitelt törleszt, hogy milyen munkát vállaljon el, és nehogy kirúgják a melóból, mert akkor nem tudja törleszteni a részleteket. Tehát ez a gazdasági rendszer nem az ön megvalósítást szolgálja, hiszen önmegvalósítani csak olyan emberek képesek, akiknek van idejük és érkezésük önmagukon gondolkodni. (Gond-old-kodni)

De ezt a gondolatot nem fűzném most tovább, hiszen mindenki tudja már, hogy az élet célja az, hogy boldogok legyünk, de a boldogságot csak úgy érhetjük el, ha azt tesszük, amire az Isten, vagyis inkább a mai bejegyzés apropójából ŐsTen megteremtette. (Meg-Terem-Tette)

Az első lépés után, vagyis inkább ezzel párhuzamosan a tanulmány azt ecsetelte, hogy a nemzetnek, népnek, országnak a nyelvét és a történelmi emlékeit kell tönkre tenni, megváltoztatni. Erre persze láthatunk is példát, hiszen a legbelül érezhető, bár kissé felkevert, de mégis csak legbensőnkben zubogó Ősi Magyar vér nem képes elviselni. Na persze csak akkor, ha valóban kutatjuk őseink titkát, és nem akadunk el a borászatnál és a pálinka főzésnél, amit bárkivel bármiben lefogadnék, hogy nem Álmos vezér a többi nagy Magyarral hozott be a Kárpát Medencébe ló háton, hiszen mi ettől sokkal tisztább és ősi nemzet vagyunk.

Mert a nyelvünket ugyan megpróbálták megkurtítani, lebutítani, megnyesni, és másképp szabdalni, mint ahogyan az van, de szerencsére olyan ősi gyökereken nyugszik a szavunk járása, hogy egyszerűen nem lehet, képtelenség (Kép-Telen) ki írtani belőle azt a rettenetesen mély és spirituális mondanivalót, amit még így is hordoz.

Zenei aláfestés a bejegyzéshez. Köszönet érte!

A Legnagyobb Magyar? (És itt átváltanék ősmagyar tagolásba)

Az iskolá-ban (Ős-akol-ban) úgy TAN-ítják, hogy mekkora nagy szükség (Szűk-ség) volt arra, hogy meg legyen ÚJ-ítva Nyelv-ünk. Hoztak be új szókat, meg TANítottak új szó-tagolást. Így lett mai témánkból a Szeretetből és az egészségből, ami egy nemzet-társadalom (Nemzett, TÁRS-AD-DAL-OM az utolsó kötőjelet csak alig merem kitenni. Szóval a társainknak adunk egy dalt együtt, az a társadalom.) működésének az alap pillérei legyenek, valami más. Hiszen így szó-tag-ol-juk ezeket, hogy

Sze-re-tet,

ahelyett, ahogyan az valóban van:

Szer-Etet,

E-gész-ség de az meg valójában: Egész-Ség

Az előbbiből láthatjuk (Lát-Hat), hogy itt két szó-tag-ról van szó, a szer-ről, és az etet-ről. Ha pedig tovább merünk gonolkodni (Gond-old-kodni) akkor felismerhetjük (Fel-Ős-Mer-Hat), hogy a Szer az egy elem, hiszen mondjuk is, amikor a kiegyensúlyozott (Egyen-Súly, vagyis enned kell.)  párkapcsolatot (Pár-Kapcsol-at) keressük, hiszen erre használjuk a szerelem (Szer-Elem) szót, amit a nyelvújítás óta, sze-re-lem ként tagolunk, nehogy el kezdjen akármelyik kis hazánk fia túl korán gondolkodni (Gond-Old-Kodni) arról, hogy a Szer, az egy Elem (SzerElem) és hogy a Szer az Etet (SzerEtet) is, és nehogy rá jöjjön arra, hogy Igazából (IGAZ-ából) akkor Lesz Ő Egész-Séges, vagyis akkor fogja (Fogja, vagyis megfogja és nála lesz) megélni a teljességet, ha egészséges (Egész-Ség) félelem van csak benne (Fél-Elem). De ez a FélElem az ami most a leginkább át-járja népünket, mert nem is tudjuk miket beszélünk (Besz-ÉLÜNK), hiszen nem nézünk jobban a szavak mélyére, és nem kutassuk (Kút-Ás) azt, hogy mennyi rejtett (Rejt-Tett) kincs lapul szavainkban. Ez egy ősmagyar (Ős-Mag-Őr) nyelv kutatás (Kutat-ÁS, vagyis mélyre hatol a dologban)

Nyelvünk ősisége (Ősi-Ege) magában (Mag-ában) hordozza (Hord-Hozza) azokat az elemeket, amik segítenének (Segít-Tenni) minket abban, hogy le győzzük (LeGyőzni) a Félelmeinket (Fél-Elem-einket)

Szer-Elem, Öl-Elem, Rejt-elem, Tűr-elem, Kény-Elem Fél-Elem, ÉL-ELEM stb. (Hozzászólni ér, ha valakinek még eszébe jut valami Fejt-Elem)

Tehát, ha ezen elemek összessége egyen-súlyban van bennünk, akkor Egész-Ségesek tudunk maradni, vagyis velünk lesz az Egész-ség, és meg tapasztalhatjuk a Teljességet. (TELJES-ÉG)

E-Zen GonOldAdok egy dombon ülve FogódtakFel bennem, Ami-Kor egy Fel-Hőt Néz-Vén azon GondOldKodtam, hogy hány ezer éve BeszÉLJÜK ezt a nyelvet és mondjuk a FelHőt Fel-Hőnek, amikor nekem az ŐsAkolban (iskolában) azt TANították, hogy arra valami TUDős jött rá, hogy a víz fel-meleg-szik és fel-száll az égbe.

Ebben a Korban vagyis Ekkor döbbentem rá, hogy jobban át kéne GondOldnom miket is BeszÉLEK. Hiszen a Magyar igazából a Történelem (TÖRTÉNT-ELEM) ősi feljegyzései szerint MAGor volt eredetileg, de ma már tudom, hogy az nem Magor, hanem MAG-ŐR, mert nyelvünk magában hordozza azt az ősi Magot, amitől mi nem Magyarok, hanem Mag-Őrök vagyunk, amennyiben az Gond-Old-kodási képességeinket, nem alkoholba (Akol-Hol? Mert úgy haza vág, hogy csak az akolt tudod keresni.), vagy más kábító szerekbe folytjuk, hanem abba, hogy felvegyük a Kapcsolatot Istennel (ŐS-TEN)

Mert az Isten, ŐS-TEN az aki elLÁT bennünket TENni akarással és TETTvággyal (TETT-ELEM) amiből MAG-SZÜL-ETET-HAT-NAK (megszülethetnek) azok a dolgok, amik MEG-OLD-ÁS-t (Igen ásás, mert e megoldást azt mindig kemény munka előzi meg általában, ami egy lovon ülő embernek, aki a mezőkön vágtat a pacijával, az ásás) jelenthetnek.

De ha nem GondOldKodunk el ezeken a DOLOG-OK-on, akkor az ŐR-DÖG fogja a GondOLDATainkat uralni, és elveszítjük a KÉPesÉGet, hogy az ÖN-TUD-AD-ŐS-ÜL-ÁS, vagyis az öntudatosulás meg törtÉNjen Bennünk. Vagyis meg törje az énünket a történés, és TÖRT-ÉN-ELEM legyen belőle. Amiből meg ugye TAN-ÜL-HAT-unk. Mert ugye abból TAN-ÜL az ember a leginkább, ami vele történik, és az a legemlékezetesebb, ahol MAG-TÖRÜNK. (Csakmert általában be kell seggelnünk a dolgokat, vagyis le kell ÜLnünk ahhoz, hogy FEL-FOG-juk a TAN-okat.)

(És persze ez a rothadó Microsoft Word írás közben sem könnyíti (Könny-ít, vagyis sírd ki magad nyugodtan és jobb lesz) meg a dolgom, hiszen alapból rossz a helyes-írásom, de csak mert az ősök (Ős-Ok) nyelvén Gond-Old-Kodom és mindent alá húz pirossal, vagy zölddel, de mindenképpen úgy, hogy vizuálisan rettenetesen zavarjon. )

Ezek a DOLOG-OK amiket le ÍR-TAN, vagyis leírtam, mert ugye Írt szeretnék találni boldogtalan TÁRS-AD-DAL-munk sebére, teljesen NYÍL-ván valók azok számára, akik nem Hagyják, hogy eltakarják a szemüket a kocsmákkal, vagy a tévével, hanem azon a MAG-ON agyalnak amit anyáinktól és apánktól kaptunk úgy, hogy ők nem is TUD-AD-osak róla.

Ha kicsit mélyebbre ásunk nyelvünkben, akkor meg NYÍL-vánul-HAT mindennek a LÉNY-EGE, Hiszen a LÉNY-ÉG (lényeg) az, ami csak fontos, ami előre tud vinni bennünket abban a felismerésben, hogy én vagyok az ok, vagyis VAGY-OK. Hiszen az összes keleti filozófia mind azt mondja, hogy saját tetteink kovácsa volnánk.

Visszaváltok nem ŐS-MAG-ŐR nyelvre.

Tehát nyelvünk rengeteg rejtelmet tartogat még akkor is, ha annak idején megpróbálták mindezt átváltoztatni, elfelejtetni (LE-EJT a lóról ami nem kell, FEL-EJT, amit hátrafelé eldobunk, vagyis megpróbálunk EL-FEL-EJT-TENNI.)

Rengeteg izgalmas szót találtunk még Jó barátommal B.Gáborral, aki maga Japán Nyelvtudósnak készül, és ebből kifolyólag kezdte el így tekinteni a Magyart, úgy ahogyan VALÓ-SZÍNŰ-leg én is a Sanskrit nyelv TAN-ÜL-mányozÁS-ának köszönhetem, hogy az ŐS-MAG-ŐR nyelven agyalok.

Természetesen ha érdekel a további téma és mondjuk ezt jelzed Like-val, meg megosztással, hozzászólással, akkor folytatom az eszme FUT-AD-ÁS-át, vagyis eszmefuttatást, mert ez bizony amit itt leírtam, csak a jég hegy csúcsa.

Bár csak akkor javaslom a további érdeklődést, ha nem fogsz meg ijedni attól, hogy bizony népünk harcos nemzet, ami szó szerint brutális mélységekig jelen van a nyelvben amit beszélünk, ami hatással van a gondolkodásunkra és viselkedésünkre is.

Addig is nyugodtan olvasd át még 2-szer ezt a bejegyzést (Az Ősmagyar résztől főleg), hiszen biztos vagyok benne, hogy ha csak a szavak tagolását, jelentését és bontását olvasod újra és újra, amit szerény képességeimmel igyekeztem minél érdekesebbé és látványosabbá tenni, egészen más értelemben kezded el felfogni azt a nyelvet amiről azt gondoltad eddig, hogy beszÉLED.

 100 Like és jön a folytatás. :)

2.ŐS-MAG-ŐR RÉSZ.

, , , ,

A Büszkeség csapdája, a Bálvány imádás, és a Hit gyilkosa.

Egy pár éve már járkálok egy csoportba, amire először azt hittem, hogy pszichiáterek, pszichológusok csinálják hívőknek azért, hogy kigyógyítsák őket a vallásukból. Vagyis inkább, ha már ez nem is megy, akkor legalább had tanulmányozzák őket. Mert amikor meghívtak a Nap-Kör-be, ami a Nap utcában lévő, hasonló névvel rendelkező Mentálhigiénés alapítvány központja is, kicsit ódzkodva léptem be a mindenhol rácsozott ablakú sarok épültbe.

Vallás Közi Párbeszéd

Aztán örömmel láttam, hogy a csoport terápián nem csak én leszek amolyan vallásos ember, hanem más vallások képviselői is tényleg jelen vannak, és a hely csak azért pont ez, mert a Napkör pszichológusai szívesen látnak vendégül egy vallásközi párbeszéddel foglalkozó csoportot.

Így aztán sikerült megismernem nagyszerű Zsidókat, Keresztényeket, Muszlimokat, Buddhistákat, vagy a szimpatizánsaikat. A Nap-kör még saját maga sem döntötte el, hogy mi szeretne lenni, hiszen csak mint egy baráti társaság beszélgetünk egymással, meg gyűlünk össze minden hónap utolsó csütörtökén, de közben meg voltunk már egyetemen előadni a vallásokról, meg nagy vallások közti misét is csináltunk volna, ahol egy templomban mindenki elmondta mi újság van.

vallaskozi párbeszéd Veszprémben az esti egyetemen

De ilyen apróságokon nem is érdemes fenn akadni, hiszen évek óta működik, és meglehetősen jól, hiszen ahányszor csak ott voltam mindig nagyon pozitív és kommunikatív emberek jöttek el minden egyházból, akiket leginkább az köt össze, hogy eljutottak arra aszintre, hogy a hasonlóságokat kezdjék el nézni egymásban, ne pedig a különbségeket.

Mikről beszélgettek a Napkörben?

Mostanában a beszélgetések fő témája az, hogy hogyan tudjuk egymás vallását megvédeni mások előtt, akik esetleg vallási hovatartozásukra büszkék lévén előszeretettel ócsárolnak másokat.

Itt szögezném le, hogy magam nem vagyok egyetlen egy vallás, egyház, vagy csoport tagja sem, így csak a magam nevében a magam tudására alapozva a saját gondolataimat mondhatom el, melyek nem egy egyház vagy vallás hivatalos álláspontját tartalmazzák, hanem csak az enyémet, a harciszerziét.

A Büszkeség csapdája

Az egyszeri „Kőhívő”

Az első kérdés ami igazából nem is merült fel, csak fontosnak tartottam elmondani, hogy miért történik meg egyáltalán az, hogy valaki méltónak érzi magát arra, hogy más vallásokat lehúzzon, kritizáljon.

Ebben a tekintetben természetesen a materializmus is egy vallás az én szemszögemből, hiszen azért csak el kell hinni az ősrobbanást is. (sőt…)

A Védikus írások 3 szintre osztják azokat az embereket, akik hisznek Istenben. (Vagy valamiben) Ez a 3 szint a Kanistha adikári, Madyama adikhári, és az Uttama Adikhári. Egyszerűen mondva a Kezdő, Haladó, és Profi, na de persze egy vallásos emberre mondva kicsit fura lehet a profi szó használata, hiszen elég idegenül hangzik ha valakit mondjuk Profi Muszlimnak, Profi Kereszténynek, vagy másnak mondanánk, így az utolsó kategóriát egyszerűen hívjuk csak „Szent”-nek.

1. Kezdő: (Kanistha adikári)

Szintén a védikus írások mondják, hogy 4 féle ember kezd a vallás gyakorlásának. A szenvedő, gazdagságra vágyó, tudásra vágyó, és a kíváncsi. Persze ma már kiegészíteném egy 5.-el, hogy azok akik élettársat keresnek maguknak, de ez a csoport ugye beletartozhat a kíváncsiba is.  A kezdők azok akik a vallási háborúkat és ellentéteket kirobbantják, hiszen azért kezdenek el gyakorolni egy vallást, harcművészetet, jóga irányzatot stb…, mert a fenti 4 ok valamelyike fenn áll az életükben.

De mivel ugye a csoportban kedvesen és szeretettel fogadják őket, így hirtelen minden más lesz mint eddig. A Legtöbb ember persze főleg az első kategóriába tartozik, vagyis inkább mindegyik kategória a szenvedéssel függ össze, mert szenvedhetünk csak magától az élettől, de szenvedhetünk a szegénységtől, vagy a tudásunk hiányosságától is. Így amikor belépünk egy csoportba és felvesszük annak szokásait, megismerjük az első lépéseket azon az úton, akkor általában megszűnik a szenvedésünk egy időre, hiszen egy jó közösségbe kezdünk el járni, ahol megkapjuk amire vágytunk.

Na meg persze az új szokásoknak köszönhetően, ami mondjuk leginkább egy vallásra igaz, más lesz az életünk. Hiszen ha csak a 10 parancsolatot vesszük a kereszténységből, vagy a 4 szabályt a Hinduizmusban vagy csak, hogy első lépésnek egy Muszlimnak meg kell tanulnia imádkozni, akkor láthatjuk, hogy már csak ezek a szokások olyan szinten megváltoztatják az életünket, ami a gyökeres ellentéte általában annak ahogy eddig éltünk.

Ez a tapasztalat általában egy eufórikus érzés, amit könnyen keverhetünk össze egy Isteni megtapasztalásnak, vagy más vélemények szerint ez is Istennek egy megtapasztalása, és okkal gondolhatjuk azt, hogy hát minden embernek ezt kéne csinálnia és semmi mást, mert ez egy olyan fantasztikus nagy dolog, hogy mindenki legyen ez ami én is, hiszen nem is normális az, aki nem ezt csinálja. Sőt ez gyakran át megy abba, hogy mindenkit minden áron meg akarunk győzni arról, hogy ez az egyetlen igaz egyház, aminek mi a tagjai vagyunk.

Itt említeném meg minden út első és legnagyobb csapdáját, amin minden egyes „szint lépéskor” át kell mennünk, mégpedig a büszkeségén. Vagyis mivel kiemelkedtünk azon hétköznapi átlagos emberek tömegéből akik közül mi magunk is egyek voltunk addig, az új szokásainknak köszönhető új képességekre könnyen leszünk büszkék, és általában különlegesebbnek gondoljuk magunkat mindenki másnál.

A Büszkeség csapdájának 3 szintje:

  1. a barátoktól és családtól való elhatárolódás talán a legalacsonyabb foka ennek a büszkeségnek,
  2. a középső szint ott lehet amikor azzal az emberrel veszek össze, aki megtanított engem azokra a dolgokra amik megváltoztatták az életem, mert azt gondolhatom, hogy én csináltam egyedül, úgyhogy ne mondja már meg nekem többet, ő meg aztán pláne…
  3. Majd a legmagasabb foka, amikor az adott közösség vezetőit, felsőbb vezetőit bírálom, vagy próbálom a saját szintemre lehúzni…

Természetesen ha túl tudunk ezen lépni, ezeken, akkor jó esélyünk van eljutni a második szintre. Sajnos ma a vallások gyakorlóinak nagy része itt mozog, amivel nincs is baj, hiszen mindenki nem lehet jó, de a vezetőknek semmi képpen nem szerencsés itt lenniük, vagy itt megragadniuk, esetleg ide vissza esniük.

2. Haladó:  (Madyama Adikhári)

Ha eljutunk ide, akkor már nem akarunk mindenkit megtéríteni, elfogadjuk, hogy más vallások is vannak a földön, hiszen Isten végtelen és nem biztos, hogy mindneki úgy akarja tudja szeretni, mint mi. Ezen a szinten már nem azt gondoljuk, hogy Isten csak a templomban van, hanem tisztában vagyunk vele, hogy mindenhol jelen van, így nem csak „vasárnap” hiszünk és vagyunk vallásosak, hanem minden nap. Szépen kezdünk el bánni másokkal, mert tudjuk, hogy mindenkin keresztül Isten nyilvánul meg számunkra. Valakin keresztül tanít, és valakin keresztül pedig próbára tesz.

Ennek a csoportnak van két szintje, a szilárd, és a nem olyan szilárd haladó, aki bár bepillantást tudott nyerni a középső régióba, rossz tulajdonságait nem tudta annyira legyőzni, hogy meg is maradjon, és könnyen esik vissza a kezdők szintjére.

De ahogy halad és komolyan dolgozik a Kéj, Düh, Mohóság, Irigység, Illúzió, Büszkeség leküzdésén, úgy tud megszilárdulni ezen a szinten, és léphet át a szilárd Madhyama szintre.

Ehhez persze meg kell ismernie a tanításokat, tudásra és valódi megvalósításokra kell szert tennie, hiszen ez az egyetlen dolog ami ebben segíthet. Rendszeresen kell végeznie a lelki gyakorlatait, hiszen innen tud eljutni a harmadik szintre, valamint szeret tanítani és valóban segíteni másokat tudásával és megszerzett ismereteivel. Ők a jó gyülekezet vezetők, és sikeres prédikátorok.

Vissza esni mindig lehet, hiszen a hatféle rossz tulajdonság is csak fokozatosan távolítható el a szívből, és a büszkeség, vagy a követők, tisztelet utáni vágy bármikor megkörnyékezhet bennünket egy-egy gyenge pillanatban.

3. Szent (Uttama Adikhári)

Ő az aki Istennel van együtt minden pillanatban. Ő az aki ragyog, akivel imádunk együtt lenni. Ő az aki mindig tud hasznos tanácsot adni, és ő az aki mi lenni szeretnénk. Ő az akinek mutatni próbálja magát a kezdő, és akit szeretne elérni a haladó. Természetesen itt is szintek vannak, de ezzel most nem untatnék senkit, mert aki az én blogomat olvassa, annak egyenlőre nincs szüksége erre a tudásra. :) (Na meg magam sem jártam még soha ezeken a szinteken, így többet nem nagyon tudok talán róla.)

Bálvány imádás.

Aztán szó esett még egy fontos kérdésről, a Bálvány imádásról. Ez főleg muszlim részről érkezett, hiszen a Keresztény irányzatok nagy része is használ szobrokat, képeket.

Fontosnak tartom elmondani, hogy a Védikus írások is megkülönbözteti a bálvány imádást és a Murti imádatot. A Murti imádat, egy olyan formának az imádata, ami a fentebb említett szent emberek által megismert és elfogadott Isteni forma. Azok az emberek jegyezték le, akik maguk is látták Istent, mert eljutottak arra szintre.

A Haladó szinten létező hívőknek kínálják fel lehetőségként, hogy közelebb tudjanak kerülni Istenhez, hogy egy hiteles Isten ábrázoláson keresztül imádják Istent. Vagyis főzzenek neki, öltöztessék, fürdessék stb. Ezekkel a lelki gyakorlatokkal és Isten hiteles formáinak az imádatával valóban közelebb lehet kerülni Istenhez.

A Bálvány imádást viszont a Védák sem fogadják el jó útnak. Vagyis amikor valaki egy kitalált formát kezd el imádni, vagyis olyan dolgot ami nincs lejegyezve az írásokban. Tulajdon képpen a magam parasztos nyelvén azt mondanám, hogy ha valaki úgy tud jobb ember lenni, hogy „babázik”, akkor had csinálja, nincs azzal semmi probléma.

És csak csendben jegyzem meg halkan, hogy a Muszlim-Hindu vallási háborúk fő oka a bálvány imádás volt, de a valamire való muszlim királyok nem a hindukat üldözték és írtották, hanem főként a bálvány imádást. Persze a csata hevében nem mindig volt könnyű különbséget tenni a hívők különböző szintjei között, az azonban bizonyos, rengeteg muszlim király amikor elfoglalt egy várost, és bement az ottani templomokba, akkor megkérdezte Istent, hogy ott van-e. A Murtikat, vagyis Isten szobrokat pedig csak akkor pusztították el, ha nem történt semmi.

Azonban a mai napig vannak olyan Hindu templomok, ahol Murtit Imádnak, ráadásul úgy, hogy Muszlim családok pénzelik a templomot, mert amikor be ment a király, akkor Isten jelzett neki, vagyis kapott egy Isteni visszajelzést, hogy de itt,itt vagyok.

Mert a Murtik attól függően, hogy milyen szinten állnak az őket imádók, valamint milyen hittel mutatják be az imádatot, életre is kelhetnek…

A Hit gyilkosa

A Következő komolyabb kérdés, illetve észrevétel pedig számomra kicsit megdöbbentő volt ebben a társaságban, de meg kellett akkor és ott értenem, hogy ez bizony fontos. Sőt, nem hogy fontos, hanem talán az egyik legfontosabb kérdés.

Vajon mindent szó szerint el kell hinni ami le van írva a szentírásban?

A Védikus írásokban rengeteg történet van Istenről és az ő tetteiről. Ilyen szempontból a leg hihetetlenebb és leg fantasztikusabb dolgok azt hiszem a Védákban, a Jóga szentírásokban vannak leírva. Például, hogy amikor egyszer még Isten kisfiú volt, akkor felemelt egy hegyet és egy hétig tartotta a kisujján a faluja fölött, hogy ne essen be a rengeteg eső. Aztán nagyobb lett és lett 16108 felesége stb…

A kérdés keresztény oldalról érkezett, és olyan szempontból tette fel, hogy mi van ha valaki azt vallja, hogy nem kell mindent úgy elhinni a szentírásokból, ahogy ott le vannak írva, hiszen ő tudja, hogy a világ hogyan működik, és például a tudósok bebizonyították, hogy Mózes sem választotta soha ketté a tengert, és akkor minden bizonnyal az írásokban szereplő történetek többije sem igaz, hanem inkább ezek érdekes történetek, amiknek a mondani valója és a tanítása a fontos.

Az eredendő bűn.

Ez a kérdés egy napjainkban szintén fontos dolgot vet fel, mégpedig azt a jelenséget amikor kezdőkből nem tudunk haladókká válni, és Istent, az Ő tetteit, vagy az előttünk élő szenteket megpróbáljuk a saját szintünkre lehúzni.

Majdnem minden írás azt mondja, hogy az eredeti ok ami miatt itt vagyunk ebben a múlandó világban az az, hogy irigyek lettünk Istnere, és meg akartuk tudni, hogy milyen az amikor magunkat gondoljuk Istennek. Ezért Istenke létre hozta ezt az anyagi világot, hogy itt bátran gondolhassuk azt, hogy mi teremtjük elő a két kezünk munkájával a mindent ami körül vesz bennünket…

Ez igazából semmi más, mint a büszkeség csapdája, ami akár lehetne a kezdő első csapdájának a Büszkeségnek a negyedik szintje is, amikor már nem csak a Vallási vezetőinket, vagy a fő vezetőt útáljuk vagy gondoljuk szenvedésünk okozóinak, hanem magát Istent. És itt el is jutottunk a materializmushoz. Vagyis az az ember, aki egy vallásos ember képében tetszeleg, de azt gondolja, hogy Isten nem adhatott egy prófétájának akkor erőt, hogy az ketté válassza a tengert, vagy isten maga nem emelhet fel a kisújjával egy hegyet, az tulajdonképpen nem hisz Istenben.

Hiszen ha hinne, akkor az ott kezdődik, hogy elfogadom, hogy Isten teremtette a világot. Vagyis ezt a hatalmas bolygót a maga végtelen csodájával mind-mind Ő állította össze, találta ki, hogy miként működjön. Akkor ehhez képest ha felemel egy hegyet, ráadásul nem is a legnagyobbat ami a bolygón létezik, vagy az egyik tengert kettéválasztja egy prófétája szavára, akkor az igazán semmiségnek hathat. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy ez csak egy bolygó azok közül amit ismerünk. (Csak csendben jegyzem meg, hogy a védikus írások azt mondják, hogy minden bolygón van élet)

De én azt gondolom, hogy egy kicsit is tanult ember, aki megnézte a biológiát, fizikát, kémiát, nem gondolja azt az ott lévő bonyolultságukban egyszerűen tökéletes rendszerek egy „véletlen” robbanásnak a következményei. Hiszen ma sem látjuk azt soha, hogy rendet, életet, és élő rendszereket létre lehetne robbantani. Így azt gondolom, hogy a Materializmushoz sokkal nagyobb hitre van szükség, mint elfogadni, hogy Isten teremtette a világot.

Tű fokán egy elefántot?

Egyszer Nárada Muni (Isten egy szent kategóriába tartozó barátja, aki ki be járkálhat az anyagi és a lelki világ között. Találkozott egy Bráhmanával (Pappal) és egy cipésszel. Mind a kettő felismerte, és azt kérdezték tőle, hogy ha legközelebb találkozik Istennel, kérdezze már meg tőle legyen olyan kedves, hogy ők mikor mehetnek vissza Istenhez.
Nárada pedig fogta amgát fel is kereste mindenható barátját és megkérdezte tőle, hogy mikor mehetnek vissza hozzá ők is. Erre Isten azt mondta, hogy hát menj vissza hozzájuk, és ne mondj nekik semmit, csak ha megkérdezik tőled, hogy mit csináltam éppen, akkor mond nekik azt, hogy egy tű fokán fűztem át egy elefántot és nézd meg ki mit szól hozzá.

Nárada vissza ment a világba, és először a Bráhmanához ment, aki nagy lelkesedéssel kérdezte tőle, hogy na mi újság, mi történt? Mikor Nárada Muni elmondta neki, hogy amikor oda ért Istenhez, akkor Ő éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán, akkor a Pap, hitetlenkedve próbálta rábírni őt, hogy ne viccelődjön vele már, hanem mondja el a választ.

Aztán Nárada elment a cipészhez is, aki mikor megtudta, hogy Isten egy tű fokán fűzött át egy elefántot, akkor rettenetesen megörült neki, hogy mekkora nagy Király az Istenke, hogy akár ilyesmire is képes, ami neki soha eszébe se junta megpróbálni. :)

Nárada Muni ebből a két reakcióból megértette, hogy melyikük fog visszamenni Istenhez. Meg azt is, hogy nem feltétlenül a vallási beosztás dönti el, hogy ki milyen szinten áll az Istennel való kapcsolatának helyre állításán…

Azt gondolom a saját tapasztalatom és a szentírásokban olvasottaknak köszönhetően, valamint a saját és a körülöttem élő emberek életének és hitének megimserésén keresztül, hogy Isten olyan sokkal nagyobb és több nálunk, hogy nem érdemes lehúznunk a saját szintünkre. Valamint, ha őszintén és taljas oda adással el kezdjük végezni azokat a vallásos gyakorlatokat, amiket egy haladó tud, hogy csak beugrók az Isten felé vezető úton. (Pl 10 parancsoalt, 4 szabály stb…) Akkor mivel megtapasztalhatjuk, hogy ezek a kezdő szabályok beteljesítik az ígéretet ami hozzájuk fűződik, akkor elfogadhatjuk, hogy a további szabályok betartása további ígéreteket és lehetőségeket tesz lehetővé akár számunkra is. így nem fogunk kételkedni abban, hogy tőlünk sokk al magasabb szinten, akár ketté lehet választani a tengert, vagy éppen járni rajta.

Ne hagyjuk, hogy a tudomány és a kétségek meggyilkolják bimbózó hitünket, és lépjünk túl mindannyian a büszkeség csapdáján, és fogadjuk el, hogy bár minőségileg egyek vagyunk Istennel, hiszen mi magunk is Belőle vagyunk, mennyiségileg különbözünk tőle, hiszen olyan ki parányiak vagyunk már csak ehhez a bolygóhoz képest is, amiből Ő sok-sok milliót működtet és keringet egymás körül, energiáinak egy parányi részével. :)

A vallásközi párbeszéd facebook oldalát itt találod:

, , , ,