Menü

Posts Tagged egyensúly

Nőnapi gondolatok nem csak hölgyeknek!

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék boldog nőnapot kívánni minden kedves ismerősömnek. Férfiaknak, hölgyeknek egyaránt.

2010-ben tartottam az első női önvédelem tanfolyamot, és azóta is rendszeresen működik a program. Azóta több 100 hölgy jött el a tréningekre, és vannak közülük olyanok, akik a Bhima Klán és a rendszeres edzések komolyabban aktív tagjai maradtak és együtt eddzhetünk. Én a magam részéről rengeteget tanultam ezektől a nőktől. Nagyon sok olyan dologra kellett rá eszmélnem amire amúgy nem biztos, hogy rá jöttem volna. Sok olyan apró titkot sikerült felfedeznem megismernem ezen hölgyek segítségével, amit szerintem minden férfinek meg kéne ismernie ahhoz, hogy képes legyen annak lenni aminek lennie kell. Mert a nő csak akkor lehet nő, ha a férfi, férfi tud lenni.

jin-jan férfi-nő párkapcsolat nőnap

Ez persze manapság elég nehéz, hiszen abban a világban amiben jelenleg élünk, a vezetők nem azon munkálkodnak, hogy az emberek boldogan és harmóniában élhessenek egymással, hanem azon, hogy valahogy irányítani és kiszolgáltatottá tudják tenni az embereket. Pénzfüggővé kell tenniük a nagy tömegeket és el kell terelniük a figyelmünket arról, hogy valójában férfiaknak és nőknek kéne lennünk. Az oktatási rendszerünkből hiányzik a nő és a férfi képzés, a szüleinktől pedig nem kapjuk ezt meg, hiszen ők is el vannak foglalva azzal, hogy a túlélésért küzdjenek. Ez alól természetesen van kivétel mint minden szabály alól, de a 99%-unkra igaz az, hogy 18-20 évesen azt gondoljuk, hogy felnőttünk és készen állunk az életre.

Amikor elkezdünk élni, akkor jövünk rá, hogy mennyire fogalmunk sincs arról, hogy mi is az élet. Persze csak jó esetben. Mert előbb vagy utóbb mindenki találkozik azzal a jelenséggel, hogy nem szeretne egyedül lenni. Lányoknál persze előbb jelentkezik ez a vágy, mi fiúk kicsit később érünk meg erre a felismerésre. De a lényeg az, hogy mindenkinek rengeteg frusztrációt okoz a magány és a sok csalódás amíg az igazit várjuk.

De nem kéne ennek így lennie. Főleg, ha az iskolában megtanulnánk, hogy ezen a bolygón él egy más gondolkodású és igényű létforma, amihez igencsak vonzódunk…

Nők és férfiak teljesen másképp gondolkodunk, más az értékrendünk és más a fontos az életben. Akár tetszik akár nem, már csak az anatómiai különbségek miatt is rengeteg olyan élethelyzet adódik ahol másképp kell működnünk. Ha ezt hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor elkezdhetjük az ismerkedést a másik nemmel.

Főleg azért mert ha nem kezdjük el az ismerkedést mint férfiak a nők gondolat és érzelem világával, na meg persze ez visszafele is igaz, akkor minden kapcsolatunk, mindegy hogy az barátság, szerelem, párkapcsolat, eleve kudarcra van ítélve. Hiszen az életben csak egy biztos, az örök változás. És amikor minden jó és minden rendben van, akkor persze ez nem olyan szembe tűnő, de amikor jönnek a viharok, akkor azon fog múlni minden, hogy mennyire vagyunk tisztába a vihar természetével, miben létével.

Nem régen voltam Indiában a MahaKumbha Mélán, a világ legnagyobb fesztiválján, ami erősen spirituális jellegű volt. 100 millió emberrel együtt fürödtünk meg hajnalban a Gangeszban, egy hindu Legendának köszönhetően. Ez rengeteg sok ember. Olyan sok, hogy nem tudom megfogalmazni, hogy milyen az, hogy amikor horizontig (ameddig a szem ellát) ember ember hátán, és egy 25 km sugarú körben olyan tömeg van, hogy mozdulni sem bírok.

Ebből a helyzetből segített bennünket kijutni autójával egy Indiai fiú és a barátja, akiket a történet pikantériája végett Krisnának és Arjunának hívtak. Természetesen Krisna volt a sofőr, és mi meg hátul a hátsó ülésen ültünk Arjunával.

Krisna pedig beszélgetett az első ülésen ülő Fotóművész társunkkal, aki a National Geograpic-nak fotózott, igazi remek műveket készítve Indiáról. Hosszasan mesélt az életéről, és leginkább a párkapcsolatáról. Arról beszélt, hogy milyen szerencsés, hogy egy tradícionális családban szülthetett meg és a családja így már gyerekkorában kiválasztotta a párját, majd amikor elég idősek lettek, össze házasodtak és azóta is együtt élnek és boldogok. Persze nekünk nyugati elmével nehéz volt megérteni, hogy ebben mi a jó, hogy miért hasznos az, ha az ember nem a szívével, hanem az eszével választ magának partnert, amihez persze az asztológust is megkérdezi, hogy működhet-e a dolog. Főleg úgy, hogy mi ahhoz vagyunk gyerekkorunk óta szoktatva, hogy ha jön a szerelem, akkor lesz valami, ha meg ne, akkor nem.

De Krisna hosszasan ecsetelte, miért is van rendben ez a dolog. Persze ebbe most nem mennék bele, mert ez egy nőnapi jó kívánság bejegyzés, ezért csak azt mesélném el, hogy amikor az esküvőjéről mesélt, akkor elmondta, hogy az úgy nézett ki, hogy a ceremónia előtti négy napban neki a lány családjának nőtagjait kellett hallgatnia, akik ennyi időt szántak arra, hogy feltárják előtte a női gondolkodás mód, és viselkedés titkait. Tulajdon képpen azt mondja, hogy az a négy nap nagyon megdöbbentő, de rendkívül tanulságos volt számára, hiszen egy amolyan gyorstalpalón sikerült megismernie, nem a feleségét, hanem a női eszenciát.

jin-jan férfi-nő párkapcsolat nőnapÉs valóban így működik a világ. A Jing-jang elméletet ostobaság volna pont nem erre a dologra elismerni, hiszen ahogy mindennek vannak ellentét párjai, a sötétnek a világos, a hidegnek, a meleg, a jónak a rossz, úgy a férfinek a nő.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiaknak nőknek kell lennie, a nőknek meg férfinak. Hiszen azt hiszem ez minden épeszű ember számára világos, hogy már csak a fentebb említett anatómiai különbségek miatt sem fog működni.

Mi magunk vagyunk a teljesség és a tökéletesség, csak ez a teljes tökéletesség el van fedve. Lelkünk Isteni eszenciája minden kérdésre tudja a választ, minden szituációra ismeri a megoldást és a megfelelő reakciót. De ezt a tudást befedi a férfiúi, avagy női büszkeségünk.

Viszont ha már elméletben el tudjuk legalább fogadni, azt, hogy a jing-és a jang bennünk is ugyan úgy jelen van, csak születésünk szerint az egyikből sokkal többet kaptunk, hiszen férfiként-yang, vagy nőként-ying energiákkal dolgozunk normális esetben, akkor nem nehéz megérteni, hogy amennyit magunkévá tudunk tenni az „ellenkező” nem létezésének rejtelmeiből, annyira leszünk harmóniába önmagunkkal. Na persze itt a magunkévá tenni szó félre érthető, gondolom, főleg férfiak számára, így szeretném leszögezni, hogy nem elvenni, kihasználni, kisajátítani értelemben használtam a kifejezést, hanem úgy, hogy „megnyilvánítani” magunkban.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy hordjunk tűsarkú cipőt, miniszoknyával, meg fessük ki magunkat, de legalább a körmeinket mindenképp, hanem csupán annyit, hogy azokat a tulajdonságokat és gondolati reakciókat, amik miatt vonzó nekünk egy nő, próbáljuk meg kifejleszteni magunkban. Például gondoskodás, kedvesség, kifinomultság, törődés, érzékenység (én legalábbis ezeket mindenképpen sokkal magasabb szinten fedeztem fel nőtársaimban, mint magamban.)

Na meg persze vica-verza, a hölgyeknek is érdemes el sajátítani az ellentétes nem megértéséhez jó pár dolgot, hiszen ha saját magunkkal nem tudunk harmóniába kerülni, akkor hogy akarunk bárki mással?

Már csak ha ezt az egyszerű dolgot valaki képes elfogadni, akkor sokkal harmonikusabb lesz az élete, sokkal jobban lesz magával és másokkal, nem beszélve arról, hogy könnyebben fogja tudni kiegészíteni az életét és azzal akivel pont azt a kis részt amit nem tudunk elsajátítani a másikból

Szóval kedves hölgyeim és uraim ezzel a pár gondolattal kívánok nagyon boldog nőnapot, és sikeres fejlődést és harmonizálódást önmagunkkal és másokkal.

, , , ,

A rettegés illata…

Az eső egyre nagyobb szemekben kezdett kopogni a járdán, és a kopasz fején is. Nem állt be a fedett váróba, mert látta, hogy a villamos az egyel előbb lévő megállóban tart már. Meg amúgy is nyár volt és egy kellemes nyári zápornak jó fílingje van hazafelé menet. Ahonnét a villamos jött, ott már régebb óta eshetett, legalábbis a felhők elhelyezkedéséből erre a következtetésre jutott és hagyta, hogy a szél, ami szintén abból az irányból fújt és amely valószínűleg hajtotta ebbe az irányba a kis nyári viharfelhőket, bele-bele szabjon a ruhájába.

rettegés félelem

Az elemek efféle kakofonikus tombolása régebben libabőrössé tette, de már tudta uralni az érzést, amit a tűz, a víz és a szél együttes efféle tánca okozott. Elengedte magát, és hagyta, hogy teste hullámozhasson lágyan és észrevétlenül az errefelé vonuló vihar szélének lágy cirógatásában. Persze túl sokáig nem állt volna így, mert a jelek arra utaltak, hogy pár perc múlva, mikor a természeti jelenség epicentruma eléri ezt a megállót is és beelőzi a villamost, az már nem volna ilyen kellemes, mint a vihar jelenleg érzékelhető pereme. Mélyeket szippantott hát az utcákat egyre vadabbul tépázó, jellegzetesen kellemes illatú szélből, mely egy kezdődő mini orkán lehelete lehetett csupán.

A távolból egy halkan morajló mennydörgés is felhangzott, majd két egymás utáni pillanatra is kifehéredett az ég, és a sárga menedéket jelentő szerelvény méltóságteljesen begördült elé, szépen lelassított, majd megnyitotta ajtajait. Bent emberek, akik onnan jöttek, ahol a vihar már megmutatta magát. És ez csak egyet jelenthetett…

Ahogy fellépett a villamosra, megcsapta a jellegzetes illat, amit mások csak szagnak hívnak, hiszen ha az ember fia nem tudatos arról, hogy mit is érez, akkor kellemetlennek, vagy egyenesen bűzösnek skatulyázza azt a jelenséget, ami akkor történik, ha egy csomó ázott ember zsúfolódik össze kis helyen, és esetlegesen még van köztük egy kutya is…

Gondolatok:

Az öreg Joda mester mondja, hogy „Nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, a gyűlölet pedig erőszakot, háborút”. Aztán mindenki mosolyog egyet, bólint, gyorsan megvizsgálja magát és konstatálja a tényt, hogy ő most éppen nem fél. Ezzel el is van rendezve a dolog a legtöbb esetben és a félelem le is van tudva gondoljuk legtöbben…

Csakhogy a félelem ettől egy sokkal összetettebb dolog. Harcművészettel foglalkozó emberként komolyabban van lehetőségem tanulmányozni ezt az érzést, mind magamban, mind másokban. Sőt Ninjutsu edzéseken azt szoktuk mondani, mikor valaki eljön egy kezdő edzésre, hogy  első lépésként a 3F-et kell legyőznie mindenkinek. De ez igazából nem csak egy harcművészeti tréningre vonatkozik, hanem az élet minden területére.

3F: Félelem, Fájdalom, Fáradtság

Ez a három F betűs ellenségünk van, melyek igazából egyek, mert az első, a félelem az alapjuk. Így valójában bármibe kezdünk is bele, először mindig a félelmünket kell legyőzni, a félelmet a fájdalomtól és a félelmet a fáradtságtól.

A harcművészeteknél, így a Ninjutsuban is, sokkal egyértelműbb eleinte a fájdalom fogalma, hiszen mindig a fizikai kontaktus által okozott kellemetlen élményről van szó. De aztán gyorsan szembesül az ember a belső, szellemi fájdalommal, ami a tudás hiányából, vagy egy-egy képesség alacsony szintjéből fakad. Ez a belső szellemi fájdalom nyilvánul meg az élet más területein is a „békés” társadalmakban, ahol törvényekkel próbálják meg a szellemi fájdalom okozását kiküszöbölni.

De a szellemi fájdalom nem egy kiküszöbölhető dolog, hiszen okozhatja bárki és bármi. Valami hiánya, valami elvesztése ugyan úgy, mint más emberek, élőlények ártó szándéka, gonoszkodása. Manapság például egyre inkább tért nyernek emberi kapcsolatokban az „egymás szívatása” jellegű kontaktusok, és erre épülnek a „barátságok”, emberi kapcsolatok. Ami nagyon lehangoló tud lenni. Mert az emberben az lesz benne, amit kap másoktól, és az fog megerősödni benne, amit ad másoknak. Mert a szívatás, nem születik velünk, hiszen lelki szinten mind nagyon kedvesek, aranyosak és szeretettel teliek vagyunk. De ahogy öregszünk és kapjuk valakitől az ártó szándékot, melynek a következménye belső fájdalom (és ez már nagyon korán elkezdődik, például amikor a nagyok lejönnek a játszóra és szétrúgják a kicsik homokvárát) így magunk is megtanuljuk a fájdalom okozás és ártás művészetét, amolyan védekezésképpen, amikor feltámad bennünk a félelem.

Ős Magyarul a félelem:

A Félelem pedig, ahogyan a magyar nyelv gyönyörűségessége is mutatja, két szóval szerepel az életünkben. Fél és elem. Arra utalva ezzel, hogy mikor hiányzik belőlünk a teljesség, a harmonikus látásmód, szemléletmód, vagyis a teljes elem, nem teljes, hanem csak fél, akkor érezzük a félelmet. Más szóval, amikor nem vagyunk EGÉSZ-séges-ek, akkor FÉL-elemet vagyis félelmet tapasztalunk.

Ez vonatkozhat természetesen mind a durva fizikai testünkre, mind a finom fizikai testünkre, ami a szellemünk tulajdonképpen. De a lényege tulajdonképpen ennyi, hogy a félelem mindig abból indul ki, hogy valamit nem érzünk teljesnek és ezért el kezdünk aggodalmaskodni miatta.

Düh és félelem?

A félelem pedig, ahogy a fenti idézet is mutatja, ami amúgy nem a StarWars-ban hangzik el először, hanem a sokkal-sokkal ősibb szentírások némelyikében is szerepel kissé más megfogalmazásban (Pl: BhagavadGita) sokszor dühként nyilvánul meg az életünkben.

Amikor dühösek vagyunk valakire, vagy valamire valamiért, akkor igazából az azt jelenti, hogy félünk. Csak a félelmünk egy következő fokozatba lépett át. A düh nem más, mint amikor félünk attól, hogy valami nem úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy mi jónak látjuk, vagy valaki valami olyat tesz, amit mi nem érzünk, gondolunk helyesnek.

Tehát, ha szeretnénk megtudni, hogy szoktunk-e valóban félni, vagy szeretnénk megtudni, hogy mennyire vagyunk gyávák, akkor nincs más dolgunk, mint megvizsgálni a napjainkat, hogy mennyit szoktunk dühösek lenni. És itt nem csak a felszínre törő dühről beszélünk, hanem arról is, amikor csak belül elfojtjuk az érzéseinket. Mindenféle düh igazából a félelemből táplálkozik, vagyis a félelem következő szakaszából a rettegésből.

Mert a rettegés egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. A félelemhez képest sokunk számára elviselhetetlen, ezért szokott egyből átváltozni a következő szintre a legtöbb esetben azoknál az embereknél, akikbe szorult egy kis harciasság. Rettegni akkor szoktunk, amikor nincs kiút, vagyis amikor azt gondoljuk, hogy nincs lehetőségünk változtatni a világ menetén és úgy gondoljuk, hogy az ahogy van, vagy lesz, nekünk nem jó.

Akikbe szorult egy kis harciasság, azoknál pedig kimarad a rettegés, és egyből düh lesz belőle, hogy aztán, ha a dühünkkel sem jutunk semmire az adott szituációban, gyűlöletté érlelődjön bennünk, mely aztán képes oly mértékben mérgezni a szívünket, hogy bele is betegedhetünk, vagyis elveszíthetjük az Egészségünket, az EGÉSZ-ségünket.

Na de hogyan lehet legyőzni a félelmet és rettegést, hogy ne váljon dühvé és GYŰL-ÖLET-té?

Ezt általában csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy szeretettel fordulunk a világ és a történései felé, vagyis elfogadóak és pozitívak próbálunk maradni, még ha az elménk igyekszik is megGYŐZni, leGYŐZni bennünket, hogy nem lesz jó nekünk.

Test-Szellem-Lélek

Intelligenciával képesek lehetünk keresni, hogy mit tudunk tanulni, hogyan tudunk fejlődni ebben a szituációban, ha eleget tanultunk a lélek eredeti természetéről, és abból indulunk ki, hogy a lélek örök, tudással és boldogsággal teli. Tudatosnak kell lennünk arról, hogy minden, ami nem ez, az csak azért van, mert valahol elbillent bennünk az EGÉSZség érzése, vagy a finom, vagy a durva fizikai testünkben, vagyis a szellemi, vagy a testi szinten.

Szeretettel kell fordulnunk minden élő és élettelen felé, és azt, hogy miért, azt most itt nem, hiszen hamarosan egy egész könyv fog megjelenni a témában. Egyszerűen csak amolyan ŐsMagyarosan érvelnék:

a szer-ETET

a gyűl-ÖLET

Ember és állat

Mikor emberként születünk meg, akkor tulajdonképpen van lehetőségünk ezt a tudást meghallgatni tőlünk bölcsebbektől, van lehetőségünk elolvasni nálunk sokkal régebbi írásokból, vagy csak megtudnunk a miénktől sokkal ősibb kultúrákból.

De egy állatnak például nincs lehetősége erre. Ezért az állatok nem tudnak felkészülni a halálra. A jó halálra. Sőt a mai világban elég sok állatnak nem is adatik meg, hogy jó halált haljon, mert vágóhidakon és mészárszékeken végzik egy hóhér kezei alatt.

Ha valaki ismeri a halálfélelem fogalmát, akkor tisztában lehet azzal, hogy talán a félelemnek ez az utolsó foka, feladata, amivel emberi életünk során meg kell birkóznunk, közvetlenül a továbblépés előtt. Ez az érzés egy teljes, harmonikus emberi élet után is komoly kihívás, főleg, ha a halál az erőszak képében közelít felénk.

Egy állat számára nincs is lehetőség felkészülni az erőszakos halálra.

Talán mindenki volt már disznóölésen, vagy más állatnak a lemészárlásánál. És ott hacsak nem a végkimerülésig legyengített egyedről volt szó, akkor az az élőlény sivított, és rettegett. Ez a rettegés pedig, úgy, ahogy mi is tapasztalni szoktuk, átjárja minden egyes porcikánkat és zsigerünket.

Úgy mondják, a macska is azért játszik az egérrel miután elkapta, hogy a kisegér jobban féljen rettegjen, mert ettől megváltozik a húsának az íze. Van mindenféle tudományos teória, hogy az adrenalin, vagy valami más szer keletkezik ilyenkor egytől egyig minden élőlény szervezetében, de ami biztos, hogyha a saját félelmünkből indulunk ki, amikor a fejünk búbjától a lábujjunkig megdermeszt bennünket ez az érzés, és ólmossá teszi a végtagjainkat, hogy mozdulni alig bírunk, akkor sejthetjük, hogy minden más lény ugyan ezt tapasztalja ennek az érzésnek a hatására.

Amikor pedig a félelem és a rettegés ily módon elönti testünket, vagy szerencsétlen állatét, akkor az bizony megmarad bennünk a halál után is.

Na most, mi emberek néhány extrém kivételtől ellentétben általában nem esszük meg egymást. De az eképpen, mindenféle rettegések közt elpusztult állatokat igen.

A félelemhez és a rettegéshez való ragaszkodás.

Jó magam már vagy 10. éve vagyok vegetáriánus és azt figyeltem meg, hogy azóta mióta nem eszem húst, vagyis nem fogyasztok rettegések közt kimúlt állati tetemeket, azóta a félelem-rettegés-düh-gyűlölet, sokkal kisebb mértékben van jelen az életemben. És sokkal-sokkal egészségesebb is vagyok. Gyógyszert sem vettem be ez idő alatt, csak gyógynövényekkel gyógyulok, meg másféle ősi módszerekkel. Ezért meg még sok minden másért is gyakran javaslom embereknek, hogy váltsanak ők is az úgynevezett „erőszakmentes” életmódra és több kevesebb sikerrel sikerül is a váltás.

De azok, akiknek mindez nem megy, és előbb vagy utóbb visszatérnek a húsevéshez, általában csak a hús íze, az ami miatt ezt teszik. A hús íze pedig ily módon nem más, mint a félelem és a rettegés íze, amihez a legtöbb ember ragaszkodik, nem pedig az amit általában gondolunk erről. Így amikor valaki azt mondja nekem, hogy ő nem tud hús nélkül enni, lenni, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem tud meglenni a rettegés efféle megtapasztalásától.

A legtöbb esetben az így elfogyasztott rettegést szokták felhasználni arra, hogy a félelemből egyből dühössé váljanak és így képesek legyenek a mai világban a mai világ szabályai szerint elérni düh-vel és erőszakkal, amit akarnak. Vagyis enélkül, hogy az ő szavaikkal éljek, “Gyengének érzik magukat”.

Hiszen aktív edzések és rendszeres testmozgás végzése mellett mondom azt nagyon bátran, hogy a hús nem az ember étele…

Aztán a villamos meg is érkezett a két megállóval arrébb lévő megállóba. A Vihar persze jó alaposan beelőzte már a kis sárga szerelvényt, mely dacolva a tomboló elemekkel, végezte napi rutinját és szállítgatta a mogorva embereket az egyik megállótól a másikig.

Mert a villamoson senki sem mosolyog. Mert nincs rá semmi oka. Sőt, amikor odakint tombol a vihar, akkor még pluszba is rossz kedvük lesz, és legbelül talán nem is tudják, hogy miért, de egy kicsit talán félnek is. Hiszen a szervezet igyekszik a tőle telhető leggyorsabb módon megszabadulni minden méreg anyagtól, így a bélcsatornában lévő rothadó, rettegés bűzét árasztó félig megemésztett állati tetemektől is, melyek árasztják magukból a félelmet. Hiszen ezt programozták beléjük a legvégső pillanatban, amikor még élő szövetek voltak. Ez pedig szépen, ha valaki megeszi, bekerül a véráramba, eljut a sejtekhez, és minden porcikájukat átjárja, hogy aztán, amikor valami indokot találni tud, kitörjön akár a pólusokon keresztül is az úgynevezett kellemetlen testszagot generálva.

Ami igazából nem más, mint a rettegés illata extrémen tömény verzióban, mert nem csak a saját félelmét árasztja ilyenkor az ember, hanem mindannak a rettegését is, ami még a bélcsatornáiban kering abból a rettegésből, amit elfogyasztott.

Hatalmas mély lélegzettel lépett ki a szerelvényből, és élvezte, ahogy a viharszaggal megtömheti a tüdejét az áporodott és ázott, „rettegő emberszag” helyett. (Az ázott kutyáról már nem is beszélve.) Nagyokat koppantak a hatalmas nyári zápor cseppjei a kopasz fején és eszébe jutott, amikor még minden este lábat kellett mosnia egy végig gyalogolt nap után, mert ott áramlott kifele belőle a legjobban ez a jelenség.

Aztán lendületet vett és ronggyá ázott hazáig, de nagyon élvezte. Otthon Friss, vajban pirított Baszmati Rizs várta, egy kis zöldség raguval. Szeretettel és odaadással elkészítve, hogy még nyoma se legyen benne azoknak a dolgoknak, amiktől minden ember szeretne megszabadulni, de mégis nap mint nap tudattalanul megtömi magát vele.

Persze tudom, hogy Magyarországon ennek nincs kultúrája, de meg lehet tanulni tudatosan táplálkozni, úgy, hogy nem bántunk más élőlényeket. Éppen ezért, hamarosan lesz harciszerzi főző tanfolyam is, ahol szívesen mutatom meg Neked is, hogy miként lehet komoly fizikai terhelést is kibírni úgy, hogy az ember okosan rakja össze az étrendjét…

, , , , ,

“Ha a halálnak völgyében járok is” -Nepáli Napló III-

7-kor keltem. Ez annak a fényében, hogy jóval éjfél után feküdtünk és állítólag létezik időeltolódás is, elég izgisnek tűnt. Főleg mert a csapatból még mindenki aludt. Egy kicsit sem voltam fáradt. Megérintett a hely és a helyiek szelleme. Az előző esti tervekkel ellentétben, nem jutottam el a Hotel tetejéig, hanem mellett az udvaron edzettem egyet. Kis nyújtás lazítás, meg a szokásos „jóreggelt108” fekvőtámasz.

utazás Nepálba

Reggeli

Később mindenki előkerült, és hasonló pezsgéssel, mint amit én is éreztem a nepáli levegő, vagy nem tudom minek köszönhetően, szépen leültünk reggelizni. Itt Nepálban nagy hagyománya van a vendégfogadásnak, hiszen sok karaván útvonal halad át az országon a Himalaya bércei között. Ezeknek a karavánoknak pedig valahol meg kell szállniuk, és valahol enniük is kell. Ma már persze nincsenek nagyon karavánok, max. egy két néni, meg sherpa megy át ezeken az útvonalakon hatalmas pakkokkal, olyan tempóban, hogy már csak a látványtól elámul az ember miközben épp a saját tüdejét készül épp kiköpni. Na de ne szaladjunk ennyire előre…

Szóval manapság inkább már csak túristák járnak a valaha só és fűszer karavánutakon, akik persze nyugatról jönnek, nagy kényelmes fehér seggel. Így szépen át kellett alakulnia a helyi fogadós brigádnak is, hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat a vendégeik. Például megtanultak pizzát sütni, meg VegaBurgert adni sült krumplival. És még a Makaróni, meg a Spagetti is szerepel majdnem az összes nepáli szálloda étlapján, járjon akármilyen magasan is az ember. De erről is majd később mesélek.

Most még erről mit sem tudtunk, csak megrendeltük a kis adagjainkat és nagyon elcsodálkoztunk amikor ki is hozták a valóban kis adagokat, amikről először azt gondoltam, hogy csak étvágygerjesztőnek kínálják. Főleg mert az az etikett, hogy abban az étteremeben eszel, amelyikben megszállsz. Persze szerencsére ezt itt Kathmanduban nem vették olyan szigorúan mint sokkal magasabban, ahol sokkal nagyobb érték és így biznisz is az étel, így a többi napon itt már nem ettünk semmit, hanem átmentünk a szomszéd hotelbe reggelizni.

utazás Nepálban. A Swayambu Stupa lépcsőin

A Swayambhu Stupa

Nepál nagy része Buddhista. Persze nem az az igazi, hanem az aki olyan mint nálunk az a sok millió Katolikus, vagy keresztény, akiknek Jézus csak egy fehér ruhás fickó, akit keresztre feszítettek, és akik babonaságból vetnek keresztet a Templomban. Ne de ez így ebben a formában azért nem teljesen igaz, hiszen Nepált még nem kebelezte be annyira a nyugat mint Minket itt Európa szívében. Így inkább úgy mondanám, hogy annyira komolyan nem gyakorolják a Buddhizmust, de talán a leghitetlenebb köztük is inkább buddhista, mint itthon jó néhány keresztény…

Taxikkal mentünk oda, ami hihetetlen nagy élmény ‘a fogalmam sincs milyen márkájú, de mindenkinek olyan autója van’ típussal száguldozni a Himalaya városaiban. Leginkább olyanok ezek az autók, mintha Valaki látott volna egy trabantot, egy volkswagen Bogárhátút, meg egy kispolákot, és ami megtetszett neki (vagy amire emlékezett) azt beletervezte a gépbe…

A Sztúpa elég magasan egy hegyen helyezkedik el, ahová sok-sok lépcsőn kell felmenni. Viszont gyönyörű a kilátás, és rengeteg az árus. Egy vak fiútól vettem is egy hangtálat, hogy jó lesz az majd a Dojoba. Felfelé menet egy csomó kis templomocska van a hegyen, amik mellett jó megállni kicsit és imádkozni, meditálni, vagy fényképezkedni. :)

Én GD-vel maradtam a végére, az egyik fiúval aki nem rég kezdte nálunk a ninjutsut. Ő egy fiatal üzlet ember, akinek helyén van az esze, így kellemes társaságot jelentett nekem, mind az út, mind a későbbi edzések folyamán…

Utazás Nepálba Piac, kirakodó vásár

A Tanulópénz

Szóval, vele mentünk felfelé a hegyen, míg végül felértünk a Sztúpához, ahol már elég sokan voltak. Ez volt ez első igazi olyan “hú de régi itt minden” érzésem, mikor megszippantottam az igazi ősi dolgok illatát. A kilátás pedig fantasztikus a Stupa széléről. Annyira itt még nem érintett meg mélyen a lelkiség, így miután körbe sétáltunk, meg fotózkodtunk a különféle helyeken különféle pózokban, vásárolni kezdtünk, és szereztem egy jóféle nagy rézcsengőt, szintén a Dojoba. Ez volt az első alkunk itt Nepálban, és hát örültünk, hogy majdnem felére levittük az árat. Csak később derült ki, hogy másoknak onnan indítják az árat, ahová mi legalsóra le tudtunk csúszni. De azt hiszem az a pár száz rúpia nem zökkentett ki minket GD-vel az egyensúlyból, sőt igazából csak a tanulópénz befizetése után sikerült nyomulnunk ezen a téren is.

Mire meg lett a nagy alku, addigra persze sikeresen elvesztettük a csapatot, úgy belemelegedtünk. Mert hát keleten nagy kultúrája van ám az alkudozásnak, főleg ugye Indiában, ahol a boltos megsértődik, ha megveszed az általa mondott áron a cuccokat. Itt ennyire nem önérzetesek, de jókat lehet mulatni közben, ahogy az ember megtanul egy-egy ár hallatán a szívéhez kapkodni, és ezzel mosolyt csal az árusok arcára…

Következő körben mindjárt sikerült is a rossz vétel után azt hiszem a legjobbat is megcsinálni, mert Gore úgy mondta nekünk, hogy hazafelé a taxi 150 Rúpia, de mindenki 250-ért akart minket elvinni. Mert ahogy leértünk GD-vel a lépcsőn, ott sem találtunk senkit sem a csapatból, így úgy döntöttünk haza taxizunk. Szóval rettenetesen neki álltunk minden színészi, üzleti és érvelési képességünket bevetni, hogy 150 Rúpiára lealkudjuk a taxit, aminek az lett a következménye, hogy majdnem megköveztek bennünket a taxisok úgy csapatostul, hogy mi hogyan merészelünk ilyen alacsony árat mondani nekik. Mi meg persze önérzetes üzletemberként úgy gondoltuk, hogy nehogy már lehúzzanak minket, és csak kötöttük az ebet a karóhoz. Végül volt egy, aki el vitt volna minket 150 Rúpiáért, de azt meg a többiek majdnem meglincselték, úgyhogy inkább, hogy megmaradjon a béke, és nekünk se kelljen kipróbálni, hogy mit tudunk néhány a Legendás nepáli Gurka hadseregből kiöregedett taxisofőr ellen, bevállaltuk a 200 rúpiás fuvart.

Mikor a többiek is hazaértek és mindenki megnyugodott, hogy nem lett semmi bajunk, akkor Gore mondta, hogy nem 150, hanem 250 rúpia a taxi, csak rosszul emlékeztünk. És megdicsért minket, hogy milyen ügyesek vagyunk, hogy 200-ra le tudtuk alkudni. Aztán persze nagy nevetés támadt, ahogy elmeséltük, hogy miféle mókába is keveredtünk, mert 150 rúpiára emlékeztünk mind a ketten…

200-rúpia az kb. 400Ft… :)

Utazás Nepálba. Mikor te vagy a kissebbség

Nyílt Rasszizmus

Nepálba elvinnék magammal pár Skinheadot, meg zsidót, meg cigányt is, főleg azok közül választanék, akik a Magyarországi rasszizmusról beszélnek. Csak mert Keleten, minden utazásom során szembesültem egy sokkal nyíltabb, durvább fajtájával ennek a dolognak. Keleten a fehér ember nagyon alacsony rendűnek számít. Olyan alacsony rendűnek, hogy vannak templomok, ahová nem engednek be fehéreket egyszerűen. Rendesen fegyveres őrök állnak az ajtókban.

Ezzel találkoztam annak idején Indiában JagganáthaPuriban, és most itt a Pasuphati templomban is, Kathmanduban. Ez egy Shiva templom. Az Úr Shivát, mi Vaisnavák, mint az Úr legnagyobb hívét tiszteljük, de mivel nem mehettünk be a tempibe, így csak kívülről ajánlottuk hódolatunkat. Csak az ajtóból pillanthattunk befelé, ahonnét Nandinak, Az Úr Shiva hatalmas bikájának két hátsó lába, és ami azok között látható volt a látvány. Kicsit aggódtam, hogy a szemléletes látvány néhány még Keleten nem olyan jártas csapattagot esetleg kiborít, de szerencsére ez egy jó csapat volt, akik bírják a gyűrődést.

Utazás Nepálban Halott égető

Ha a halál völgyében járok is.

Itt, a Pashupati templomnál egész nap nagy volt a forgalom, mert itt van a város halottégetője, a valamilyen – asszem Visnu folyó partján. Van itt egy ősöreg Rámachandra templom is, ahol van néhány Vaisnava Sadhu, akikkel le is fotózkodtunk, de az ütős élmény mégis csak a szabad tűzön elhamvasztott emberi holttestek látványa…

Keleten mindenhol Égetik a halottakat, hogy a testet uraló lélek, a halál után ne ragaszkodjon már a testhez, vagyis felszabaduljon a szellemként való kísértés terhe alól, ezért ott mindennaposak a nyilvános halott égetések a halottégetőben. Nekünk egy kicsit mást jellegű élmény Nyugatról megérkezni egy ilyen kultúrába.

Engem személy szerint mindig megérint a halottégetők hangulata. Ott úgy már nincsenek kérdések, nincsenek problémák, hirtelen minden súly lekerül az ember válláról ami addig nyomta, vagy azt gondolta róla, hogy nyomja. Mikor látsz máglyán elégni egy testet, aki pár órája még élt és beszélt, úgy mint te most, akkor elgondolkozol azon, hogy igazából a halál bármelyik pillanatban eljöhet érted is. És ez igazából nagyon megnyugtató érzés. Főleg, ha jó ember vagy és nincs miért aggódnod. (Vagy nem vagy tudatában annak, hogy lenne miért.)

Mikor megérkeztünk a gyönyörűségesen ősi és kiépített folyópartra, éppen egy fiatal és nem kevésbé szép leányt készültek hamvasztani, aki pár órája lehetett halott. Errefelé gyorsan mennek a dolgok. A lány még ki sem hűlt, hiszen ahogy pakolták ide oda, meg alatta a fahasábokat, teljesen ernyedt volt a teste, ami azt jelenti, hogy pár órája halt csak meg.

Jó ideig üldögéltünk ott a folyó túloldalán és figyeltük az eseményeket. De csak nem akart elkezdődni a szertartás. Aztán gondoltam egyet és lementem a folyónak felajánlani a hódolatomat és cseppenteni a jelképes fürdő pár csepp vizét a koronachakrámra…

Mire felnéztem, meg vissza értem a többiekhez, már az egész halottégető mind minket néztek. Ebből arra következtettünk, hogy miattunk nem kezdik el a szertartást. Valszeg olyan alacsonyrendűek vagyunk, hogy nem kedvező a halott lány lelke szempontjából, ha mlecha (Húsevők) családjában megszületett emberek vannak jelen.

Így el is somfordáltunk szépen csendesen.

Utazás Nepálba, Kilátás

A Monszun előjele

Ahogy elhagytuk a halottégetőt, úgy kezdett el locsogni az eső. (Gondolom így jó könnyű volt elégetni szegény lányt, de végül is nem ezzel voltunk akkor és ott elfoglalva, hanem, hogy valahová be tudjunk húzódni a zuhé elől. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez kis hirtelen zuhé, az éppen hamarabb érkező monszun időszak előfutára, akinek életem egyik legmeghatározóbb élményét köszönhetem majd 4200m magasban.

Utazás Nepálba, Buddhák lábainál

A Misztikus Thanghkák nyomában

Egy ékszer árushoz mentünk természetesen, mert ő és az impozáns boltja volt a legközelebb, meg hát amúgy is elég érdekesek az efféle Keleti portékák. Találtam is nála, néhány gyönyörű, 24-karátos arannyal bevont rézlapot, melybe a ShriYantrát rajzolták, mely elég sokféle „misztikus hatással bír”. Meg is szereztem tőle az összeset, és lelkendeztem, hogy akkor most majd otthon minden ajtó fölé fogok tudni tenni egyet. :)

Közben meg szépen lassan egyre többet tudtam meg WI-től, másik nagy kedvenc csapattagomtól a Misztikus Thangkák művészetéről. Mivel ő is szeretett volna magának szerezni néhányat.

A Thangka kereskedők először mindig a gyengébben sikerülteket igyekeznek eladni a hozzá nem értőknek, de mikor WI-vel az első ilyen bolt látogatásomon túl voltunk, már tudtam, hogy jó mestert találtam ez ügyben. Ő úgy indított, hogy elkérte a nagyítót. Hiszen ezek a festmények igazából, még nagyítóval nézve is nagyon aprólékosan kidolgozottak. Viszont a profit a nem olyan profitól az különbözteti meg, hogy szabad szemmel és nagyítóval sem találhatunk benne „durva” szembetűnő hibát (nem érintkező vonalak, összecsapott apró részletek a szimmetria elbagatelizása, stb…)

WI szemmel láthatóan nagyobb szakértelemmel rendelkezett, így megegyeztünk, hogy ezentúl is együtt megyünk majd vadászni ezekre a mindkettőnk által vágyott festményekre.

További képek ehhez a bejegyzéshez, valamint ugyan ezek nagy méretben, a harciszerzi Facebook oldalán.

, ,

Elengedni…

Az élet kulcs szava ha úgy tetszik. Amint elfelejted, abban a pillanatban kapsz egyet az élettől. Annyiféle ember annyiféle hozzá állással és elvárással van felénk és mi magunk is annyiféle elvárással rendelkezünk mások felé. Arról nem is beszélve, hogy magunkhoz képest mennyiféle elvárással rendelkezünk. De az élet sokszor másképp alakul, az élet sokszor máshogy adja, vagy rendezi  a dolgokat mint ahogyan mi azt elképzeljük, eltervezzük.

Zenei aláfestés a bejegyzéshez:

Amíg elfogadjuk egy nálunk hatalmasabb erő létezését, egy nálunk sokkal tökéletesebb mindenható lény létezését, addig van esélyünk. De mihelyst magunkat képzeljük Isten helyébe, vagy azt gondoljuk, hogy mi vagyunk mindenhatóak, általában abban a pillanatban szembesülnünk kell azzal, hogy nem is… Úgy mint mikor edzésen valaki úgy érzi, hogy nagyon megy, meg nagyon tudja. Aztán jön valaki akin meg egy kicsit sem működik a tudás és onnan füsté válnak az addig felépített hamis elképzelések. Mert onnan semmi sem fog működni.

elengedés

Azért kellett eljönnünk ebbe a múlandó anyagi világba, hogy megtapasztaljuk az örök változatosság örök elmúlás aspektusát. Mert itt mindig minden elmúlik. Minden ami a testtel van kapcsolatban csak idő kérdése csupán. Persze sokan eljutnak odáig, hogy ezt tudják, és persze nekik már ezzel nem kell foglalkozniuk, hiszen már olyan sok helyen olvasták, mert a Popper Peti bácsi, meg az Osho bácsi, megy a Csernus Doki is mondta már, úgyhogy ő tudja, hogy ez így van. De ha közben meg minden apró-cseprő szir-szaron fennakad az ember, akkor a környezete látja rajta, hogy bizony csak az elmélet van meg. A gyakorlat hiányzik. Ami azt jelenti, hogy a szavak csupán szavak, mögöttes tartalom nem létezik, hiszen a szavak csak elismétlésre kerülnek, nem belülről jönnek sajátként.

Kezdő prédikátorokat szoktak tetten érni a jól felkészült kötekedők, hogy szépen bemagoltad, jól megtanultad a leckét. Mert amit mondanak, az bár igaz és tényleg úgy van, vagy úgy kéne lennie, legbelül nincs mögötte erő, vagy akár még másképp is gondolkodik róla az illető. De a világ egyre nyitottabb és egyre több minden kerül közkézre, a média rohamos fejlődésének és az internetnek hála. Ahogyan ezek a dolgok egyre inkább, egyre mélyebben beszivárognak a mindennapi rutinjainkba, úgy veszítik el a hitelességüket olyan emberek, vallások, mozgalmak, kormányok, harcművészetnek, esetlegesen jóga irányzatoknak titulált dolgok amik nem az őszinteségen és alázaton alapulnak.

Ha az ember nem rendelkezik valódi alázatossággal és őszinteséggel, akkor  bele fog pusztulni a gyötrelembe amit attól tapasztal ha tetten érik olyan dolgokba amikben nem akarja, hogy tetten érjék. Ettől természetesen rendkívül frusztrált, vagy épp agresszív lesz, ami nem más tulajdon képpen, mint a lelepleződés elmaszatolására használt próbálkozás. És vannak olyan emberek akiknél működik, akiknek el lehet efféle megnyilvánulásokkal maszatolni az értékrendjét és nem látnak egy ideig át a szitán, vagy el lehet napolni a felháborodásukat. De akiket ily módon be lehet csapni, egyre kevesebben vannak. Mert a rohamosan gyorsuló világban az információk is rohamosan gyorsulnak és az ami régen néhány év alatt derült ki, az egy perc alatt is világhírré képes válni.

Ez, hogy így van, ez nem jó, vagy rossz, hanem ez csupán a jelen. Amit ha valaki nem képes felfogni, akkor csúnyákat fog bukni mind mások és maga előtt is.

Vagyis ha látszani szeretnél valaminek ami más mint egy egyszerű szolga, akkor nagyon össze-fogsz törni, és lehet, hogy nem azonnal, mert különféle trükkökkel el tudsz kerülni egy két akadályt. De mikor el jön az idő, és nem leszel képes mindenki előtt fejet hajtani, főleg nem azok előtt akik előtt látszani szeretnél valakinek, elismerve, hogy a tudásod nem ér semmit, akkor a gerendán fog cuppanni az egód, ami szintén gyorsan jött és csak egy féle képpen tudod elkerülni. Úgy, hogy leborulsz a földre, hogy minél alacsonyabban legyen a fejed. Ha pedig még magadhoz sem voltál ekkor őszinte, akkor ebben a pillanatban nem csak a gerenda csap pofán, hanem egy egész világ omlik össze benned. Aminek természetesen nem kell, hogy végzetes következményei legyenek, hiszen a körülötted lévők nem látnak beléd, csak azt látják, hogy  miként éled meg azt a szituációt amit mindenképpen szerettél volna elkerülni…

Csak azt nézi a világ, hogy  fel állsz-e, fel tudsz-e állni, és mész-e tovább?

Mert igazából nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen az életedben, hanem csupán annyi, hogy fel kelsz-e és mész-e tovább. Isten csak erre az egyetlen egy dologra kíváncsi. Hiszen próbatételek, vizsgák minden úton vannak. Ezeken a próbatételeken és vizsgákon átengedhetnek a tanáraid ismerőseid, vagy akik annak vélnek aminek látszani szeretnél. De ezek csak neked meg a körülötted lévőknek fontosak. Ha fejlődni szeretnél akkor azokon a vizsgákon és megmérettetéseken kell átmenni amik elé az élet állít…

Sok szeretettel mindenkinek:

Horváth Ádám (Kisordas)

, , , , ,

Earthlings – Földlakók

Earthlings - Földlakók

Születés napom alkalmából, nagyon szépen köszönöm a sok jókívánságot, amik jöttek sms-ben emilben, személyesen, vagy telefonon, skypon. (Nem is gondoltam, hogy ennyi mindenki fog nekem jót akarni egy napon egyszerre.) Itt mindjárt meg is emlékeznék, hogy blognak is volt szülinapja, mégpedig szeptember 9.-én, 18-15- kor múlt 3 éves a kicsikém, csak éppen elfelejtettem. De akkor most így ez egy duplán szülinapi bejegyzés.

Igazából nem gondolom, hogy egy ünnepelni való dolog lenne, hogy ismét meg kellett születnem ebben a világban, hiszen csak arra bizonyíték ez, hogy mennyire önző vagyok. De ha már van ez a szép szokás, akkor megemlékeznék róla.

Ilyenkor ugye szokás ajándékot is készíteni és arra gondoltam, hogy minden kedves idetévedőt megajándékoznék ezen a napon egy “egész estés” filmmel. A Film a valóságról, a kegyetlen igazságról szól. Igazából nem szeretnék senkitől semmilyen ajándékot kapni, csak egyetlen egyet, amivel igazán örömet tudsz szerezni nekem. Ha végignézed ezt a másfél órát, megérted és többet igyexel nem részt venni benne, sőt megmutatod a rokonaidnak, a barátaidnak, meg mindenki másnak akivel csak kapcsolatba kerülsz.Ez egy igazi szép ajándék volna…

A film címe: Earthlings , vagyis Földlakók. Angolul van, de van hozzá magyar felirat is.

, ,