Menü

Posts Tagged haboru

Cigány vs Zsidó vs Magyar? Avagy az oszd meg és uralkodj elv egyszerűen magyarul:

Nekem speciel pont több kellemetlen tapasztalatom van a saját népemmel mint zsidókkal vagy cigányokkal. De tény, hogy másoknak más a tapasztalata. Nem is azért írtam ezt a bejegyzést, hogy arról vitatkozzak, hogy melyik a magasabb rendű faj ezen a világon, hiszen nem is olyan régen a második világháborúban láthattuk, hogy mennyi szenvedés és halál az eredménye annak, ha valaki felsőbbrendűnek gondolja magát másoknál.

A hét vezér és tanításuk

 Vajon az öltönyös rablókra miért nem haragszik senki? A Multik akik gazdaságilag ellehetetlenítik a kis vállalkozásokat és monopol gazdasági helyzetet alakítanak ki maguknak lehetőleg természetesen úgy, hogy mindenki mást kikönyököljenek az adott piacról, vagy  a vezetőinkre (Tisztelet természetesen a kivételnek), akik nyilvánosan teszik ugyan ezt miért nem haragszik ennyire senki, mint a zsidókra, cigányokra, vagy ők a Magyarra? Megmondom sebtiben:

Mert övék a média, aki gyártja ezeket az etnikai alapon működő ellentét generáló tartalmakat. Ráadásul ezt mind tudatosan teszik. Hiszen hány embernek megy tönkre az élete a különböző gazdasági döntések miatt?

Egyre nagyobb szakadék a szegények és a gazdagok között, és nyilván valóan ezekkel a brutális és felháborító hírekkel könnyebb a szegényeket egymásnak ugrasztani, akik aztán marhatják egymást, mert nekik azért rossz mert a zsidók így, vagy a cigányok úgy…

Azt mondják 90-ben volt rendszerváltás. De igazából nem történt rendszer váltás, hiszen ugyan azok az emberek maradtak pozícióban azóta is, vagy ugyan azoknak az embereknek a leszármazottai. Mi el hisszük, hogy egyszer az egyik párt kormányoz, egyszer meg a másik. De igazából nem ez történik.

Az történik, hogy akik közel voltak a gazdasági érdekekhez, ők még közelebb lettek, és kikönyökölték a gyengébbeket. A pártok és egymás gyűlölete, is egy ugyan ilyen színjáték csak. Ha nem sikerül elindítani a gyűlölködést a szívedben etnikai szinten, akkor legyen gyűlölet benned politikai szinten, és utáld a Fideszt, a KDNP-t, a Jobbikot, az Mszp-t. A lényeg az, hogy valakire haragudjál, és ne azzal legyél elfoglalva, hogy mennyi jót is tesznek egymással az emberek akár zsidó, akár cigány, akár MAGYAR.

Ha nem sikerül a pártok szintjén sem gyűlöletet ébreszteni a szívedben, akkor jön a klasszikus civil-rendőr ellentét generálása.

Ha ez sem megy, akkor csajok-pasik, vagy gazdagok-szegények szintjén. Erről szól az egész média. Mi meg olvassuk, kajázzuk.

És annyi rossz dologról írnak, hiszen annak van hírértéke, mert azért valljuk be őszintén, hogy közel sem kap annyi megosztást az a hír amikor egy roma falu önellátásba kezd, és túltermelés miatt felhozzák a zöldségeket és kiosztják a szegényeknek. Vagy amikor egy gazdag zsidó ember segít egy csomó szegény emberen egy céggel, egy alapítvánnyal, vagy ha egy Magyar feltaláló valami fantasztikusat alkot, arra is max. rákattintunk néha-néha. de soha nem fogalmazunk meg pozitív véleményt, vagy éljenezzük ezt a vonalat.

Mert a média a felháborodás keltésen alapszik. Olyan tartalmaknak van értéke, melyek megosztják az embereket és vitákat, forgalmat generálnak az adott média birodalomnak, akik ezért reklám felületet biztosíthatnak az őket finanszírozó multinacionális környezetnek. Hiszen olvasod, hogy a rendőr, a zsidő, vagy a cigány így meg úgy, és belül döbbengetsz, de 2 bekezdésenként beleszaladsz egy-egy multinak a hírdetésébe, és bár nem figyelsz rá, meg átugrod, az agyad elteszi emlékbe, hogy ott volt egy ilyen is.

Mi kisemberek meg fizetünk. Fizetünk az időnkkel, a figyelmünkkel, a felháborodásunkkal, a vitáinkkal, ahol érveket és ellenérveket sorakoztatunk fel egy-egy hírrel kapcsolatban. Megosztjuk mi is azokat a tartalmakat amik megosztanak bennünket is az egység helyett…

1.Lépcső:

De igazából soha nem történik semmi, mert egy nap, vagy egy héten kapunk a pofánkba egy-egy:

-Zsidó vs. Cigány vs. Magyar
-Fidesz vs. Mszp vs. Kdnp vs. Jobbik
-Rendőr vs. Civil
-Csajok vs. Pasik
-Szegény vs. Gazdag
KONFLIKTUST

Amiből elolvasunk 2-3-at, némelyiken fel is háborodunk, ha van már bennünk ellentét, akkor az azt megerősítő híreket meg is osztjuk, hogy az ismerőseinkben is megerősítsük ezeket az ellentéteket, és együtt gyűlölködjünk, meg hülyézzük azokat akik épp ellentétes véleményen vannak.

2.Lépcső:

Közben pedig egy nép, egy nemzet vagyunk, egy földön élünk, és mindannyian Földanya gyermekei vagyunk, aki csak szomorkodik, hogy gyermekei egymást marják és rajta viaskodnak. Néha amikor már nagyon viszket neki valahol, akkor ott megvakarja, vagy megrázza magát, pont úgy ahogyan mi is lesöpörjük magunkról a hangyákat, ha arra ébredünk az erdőben, hogy ránk másztak. Ilyenkor jönnek a magasabb szintű konfliktusok a médiában:

-Cunami, Földrengés, Hóvihar, Tornádó, Aszály stb.
-Ember vs. Természet
-Ember vs. Isten

3.Lépcső:

És megint lehet vitatkozni egymással valamiről, hogy van-e vagy nincs felettünk valami. És akkor jönnek a vallási ellentétek:

-Keresztény vs. Muzulmán vs. Hindu vs. Buddhista stb

És kezdődnek a háborúk, amikor mi szegény emberek a sok kis negatív hír hallatán el hisszük, hogy nagyon rossz nekünk, és azért nagyon rossz nekünk mert vannak olyanok is ebben a világban akik másban hisznek, és akkor a vallási fanatizmus eléri a csúcsát és elkezdjük egymást ölni, mi szegény emberek, akik a kis sérelmeinket félre tudjuk tenni, hogy a többi hasonló kis sérelmű emberrel összefogjunk egy a világ másik felén élő többi hasonlóan megvezetett más kisemberek ellen.

És közben nem vesszük észre, hogy manipulálva vagyunk, mert nem akarjuk észre venni, mert haragudni, gyűlölni könnyebb, mint azokat szembesíteni a hibáikkal akik mindezért felelősek. -Saját magunkat sosem gondoljuk hibásnak…

Olyan világod amilyen te vagy legbelül. Senki nem hibás azért, ha valaki más nem boldog. Mert a boldogság nem egy érzés, hanem egy döntés. És ha hagyom, hogy a média mondja meg nekem, hogy mit jelent számomra a boldogság és a boldogtalanság, akkor nem lesz lehetőségem szeretni a családomat a rokonaimat, a barátaimat, mert haragszok valakire mindig.

A Magyar Nemzeti Bank nem a Magyar Nemzeté, hanem ismeretlen hatalmak kezében vagyunk bábok csupán amíg efféle dolgokra pazaroljuk rövid kis életünk éveit, hónapjait, óráit, perceit, másodperceit… Ugyan úgy, ahogy mindez történik minden más országgal is, ahol ugyan ez történik. Ahol nincs kisebbség, oda telepítenek, hogy az emberek ne legyenek harcosok a hatalom ellen, hanem harcoljanak mindig a kisebbség ellen. Bármelyik országba is megyünk, mindenhol megtaláljuk a faji alapú ellentéteket.

Mikor érkezik el egy olyan nagy HUN vezér újra mint amilyen Árpád volt, vagy Álmos Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm?

Akik felismerték, hogy egységben az erő, és a világ legtermékenyebb és legszebb helyét választották népüknek lakhelyéül, amit jól lehetne védeni, hiszen egy magas hegyekkel körbe vett termékeny vízgyűjtő, ahol ma már a technológiának köszönhetően bármit megtermelhetnénk és mindenkitől függetlenül élhetnénk.

Változtasd meg az életed és válaszd a boldogságot. Örülj az esőnek, a szélnek, a napnak, hogy süt, a levegőnek, hogy mindig megkapod a következő adagot. Minden más olyan luxus amire nem biztos, hogy be vagy fizetve, mert előző életeidben nem feltétlenül érdemelted ki.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató
A ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító jógarendszer alapítója.

, , , , , , , , , , , ,

Védikus Esti mesék. 1.rész: Kasztrendszer

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, a harciszerzi mesél a kaszt rendszerről.

Egy érdekes kérdés, hiszen mindenhol azt tanuljuk, hogy mindenki egyenlő. Legalábbis a demokrácia szerint. Na de ha mindenki egyenlő, akkor miért vannak akik egyenlőbbek? Avagy van-e kaszt rendszer jelenleg vagy nincs? Szerinted?

A Vallások terjedésének időrendi sorrendje a modern tudomány szerint.
A Védikus jóga szentírások szerint a Kali-Yuga előtt az emberek olyan inteligensek voltak, hogy ha valamit hallottak, akkor azt egyből szó szerint megjegyezték. Amikor beköszöntött a Hazugság és az álszentség kora, akkor nem csak 100 évre csökkent az emberi élet, és 2m-magasra töpörödtek az emberek, hanem feledékenyek is lettek. Ezért elkezdték leírni a Védákat, vagyis a tudást. Ezért gondolják a mai tudósok, hogy maximum 5000 éves lehet ez a tudás, hiszen a legrégebbi írások, 5000 évesek, hiszen ekkor kezdődött a Kali-Yuga…

, , , , , , , , , , ,

Miért van háború Ukrajnában, hiteled a banknál, fajgyűlölet, és hogyan jött létre a Görög, Török, Maya, Egyiptomi, Japán és Kínai és Huna kultúra?

Ezen írásom minden bizonnyal ki fogja csapni a biztosítékot, de csak azoknál akik szeretik saját magukat születésük és/vagy bőrszínük alapján mások fölébe helyezni.

„Hunok: Kelet-Németország és Oroszország egy részét ismerték a hunák tartományaként. Egyesek szerint egy hegyi törzset neveztek hunáknak. A legtöbb helyen ahol a védikus írások említést tesznek a Huna népről, csak Hegylakónak fordítják ezt a szót, vagy hegyi törzseknek. Azt írják, hogy alacsony rendű és szokású emberek, de több helyen is írnak róluk, hogy vannak és léteznek, mégpedig már az ősi idők óta.”

Ezt a postot egy idézettel kezdeném, egy könyvből, ami nem nagyon hozzáférhető, hiszen olyan dolgokkal foglalkozik, amik alapjaiban rengetik meg a jelenlegi társadalmi rendszer oktatási szisztémáját. (Ha valakinek van rá igénye, megcsinálom pdf-ben és elküldöm a könyvet.)

„A kultúrák eredetére és kapcsolataira vonatkozó elméletek általában egy-egy kutató fejében születnek meg. Vannak azonban olyan elméletek is, melyek nem egy kimagasló emberi elmének a szülöttei, hanem a Föld valamely si írásában lefektetett tudásanyagon alapulnak.

Ilyen, történeti szempontúnak nevezhetõ munka India több eposza, például a Srímad-Bhágavatam, vagy a közismertebb Mahábhárata, melyet India történelem könyvének is szokás nevezni. Természetesen minden ember egyéni hozzáállásán múlik, hogy milyen mértékben tekinti mérvadónak, amit egy több ezer éves szentírás tartalmaz.

Nem is az a célom, hogy elfogadtassam ezeket a leírásokat, egyszerűen csak az antropológia, a kultúrtörténet alapkérdései iránt érdeklődők elé szeretném tárni: íme, ezekkel a kérdésekkel már ezek a könyvek is foglalkoznak!

Nem csak szót ejtenek e témáról, hanem következetes, mindenképpen figyelemre méltó képet festenek az emberiség múltjáról, a különböző népek eredetéről, etnológiai jellegzetességeiről, társadalmi formáiról, és egymással való kapcsolatukról. Egy ilyen leírás még akkor is érdekfeszítő lehet, ha valaki tudományos szempontból fenntartással fogadja régen letűnt korok leírásait.

Tekintsük át a védikus irodalomnak azokat a részeit, melyekből elénk rajzolódik az árja civilizáció virágzása, felbomlása és továbbélése a későbbi kultúrákban!

A védikus irodalom jelentős része ugyanis olyan történelmi adatokat is tartalmaz, amelyek segítenek abban, hogy teljesebbé tegyük az elmúlt korokról kialakult képünket. Persze ehhez egy kicsit félre kell tennünk az újkori történettudomány dogmáit és gőgjét, amellyel minden ősi, védikus iratokban leírt eseményt az irracionalítás és a mitológikum körébe utal. Véleményem szerint a Védák oldalain ránk maradt emlékek nagyon sok érdekes információt tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan is zajlottak le a napjainkra már letűnt kultúrák egyes – általunk kevéssé ismert – korszakai.”  

Részlet az ahol megáll a tudomány c. könyvből.

Ősi legendák?

A helyzet az, hogy van nagyon sok 1000 éves legenda, melyekről a tudósok hallgatnak, vagy egészen egyszerűen  Olyan történetek, mely a világ egy részének mindig is a tudatában voltak, nekünk azonban ezeket csak nagyon korlátozott lehetőségeink vannak/voltak megismerni. És most következzék az, hogy miért van ez így, és ennek mi köze van az Ukrajnában zajló eseményekhez.

Egy teremtés  4 320 000 évig tart.

A Védikus Jóga Szentírásokról beszélek, melyek nagyon világosan leírnak szó szerint mindent a világról amiben élünk. Igen, ezek Indiából származnak, illetve ott maradtak fent a legtovább, de a saját elmondásuk és történeteik szerint voltak olyan idők, amikor az egész bolygón a Védikus Kultúra szerint éltek az emberek.

A Védikus filozófia a teremtés kezdetétől van jelen ezen a bolygón, és kb. 5000 évvel ezelőtt írták le őket, amikor az emberiség memóriája oly mértékben el kezdett romlani és hanyatlani, hogy nem tudták megjegyezni fejben azt amit egymástól hallottak, hanem el kellett kezdeni írni őket. Ez a teremtés elmélet nem azonos a 7 napossal ami a Bibliában fennmaradt, és ami elég gyermetegnek tűnik a Védikus, filozófiailag és fizikailag nagyon komolyan alátámasztott tudományos értekezésével.

Melyben az idő intervallumai kicsit más értelmet nyernek. Főleg azért, mert kétféle teremtésről beszélnek alapjában. Az első, az anyagi világ, illetve az anyagi elemek (Föld, Tűz, Víz, Levegő, Éter) létrejötte, és utána a különféle felhatalmazott Félistenek, mai népszerű meghatározásuk szerint az UFO-k által létrehozott teremtésről, ahol ezek a Félistenek ezeket az elemeket formázzák.

A Védikus Jógaszentírások Brahmá (Véletlenül nagyon hasonlít Ábrahámhoz a név) végzi el a teremtést, és minden reggel megcsinálja ezt, hogy estére elpusztuljon az egész. Nem megyek most bele a védikus időszámításba, hiszen könyveket írtak már vele tele, ezért csak Brahmának a jelenlegi nappalával fogunk foglalkozni, amiben most élünk, és ami 4 320 000 évig tart.

Ezen belül 4 korszak van, melyek megfelelnek Brahmá napszakjainak, és melyek közül most épp az utolsót éljük, vagyis ha úgy tetszik neki most éppen késő délután van, és ez után következik majd az éjszaka, ami szintén 4 320 000 évig tart.

A Négy korszak:

A Védikus Jóga Szentírások szerint 4 korszak van Satya-Yuga, Treta-Yuga, Dvápara-Yuga, és Kali-Yuga.

Satya-Yuga: Az első korszak a teremtés kezdetétől szól és 1 728 000 évig tartott. Ebben a korszakban az emberek óriásiak voltak, és 100 ezer évig éltek és 16m magasak voltak, mely adatok a mai felfogásunkkal és tudásunkkal szinte elképzelhetetlen nagy baromságnak tűnhet. Ebben a korszakban az Isteni terv szerint az emberek úgy juthattak el a tökéletességhez, hogy sok 1000 éven át meditáltak, különböző pózokban mozdulatlanul. Tulajdonképpen a Jóga volt az a módszer amivel megvilágosodhattak.

Ha úgy tetszik ezt az 1 728 000 évet hívhatjuk Brahmá hajnalának.

Treta-Yuga: 1 296 000 évig tartott, és az Isteni terv szerint ebben a korszakban az emberek már egy kicsit összementek és csak 8m magasak voltak, és egy nullával rövidebb ideig éltek. Vagyis már csak 10ezer év volt az emberi élet, ami természetesen a mi cseppnyi életünkhöz képest örökké valóságnak tűnhet. Főleg, hogy a jelenlegi akadémikus tudásunknak fogalma sincs arról, hogy mához képest mi lehetett a földön 10 000 évvel ezelőtt…

Ez a korszak lehet Brahmá délelőttje és kora délutánja.

Mivel ez az írás nem a védikus időszámításról és teremtés elméletről szól, ezért nem mutatom be a korszakokat, csak társadalmi és politikai szempontból.

Dvápara-Yuga: 864 000 évig tartott, az emberek még kisebbek lettek, még ostobábbak, és már csak 1000 évig éltek és 4m magasak voltak, viszont még mindig meg tudták jegyezni első hallásra azt amit a tanárok mondtak nekik.

Ez a korszak lehet Brahmá kora délutánja.

Kali-Yuga: Valamivel több mint 5000 évvel ezelőtt (Valaki tudja a pontosat is, de nekem most nem ugrik be) kezdődött a jelenlegi korszak, a hazugságok és álszentségek kora, mely egészen pontosan 432 000 évig fog tartani, tehát még igen csak az elején járunk… Az emberek összementek akkorára amekkorák most vagyunk, a szentírások szerint kb 2m-magasak leszünk ebben a korban és csak 100 évig élhetünk. Ebben a korszakban minden lelki fejlődéssel kapcsolatos ideológiának, filozófiai irányzatnak az egyetlen működő módszere az Isten –Szent neveinek az éneklése.

Ez lehet Brahmá naplementéje.

Itt szeretném leszögezni, hogy amit írok, tökéletes összhangban van az összes világvallás összes szentírásával is, hiszen hasonló utalásokat találhatunk minden hiteles Szentírásban.

A Védikus jógaszentírások a Bibliát a Kali-Yuga kezdetére helyezik, mint az összes többi más szentírás keletkezését, hiszen a korszakok változásával egyre csak degradálódott az emberiség, és a köztudata is. Ezért a szentek és bölcsek el kezdték lejegyezni a tudásukat is.

Így keletkezett a Biblia is, ami a Védikus tökéletesen precíz és pontos teremtés elmélethez képest már csak a 7 napos történetet említi, viszont világosan leírja, hogy akkoriban még 1000 évig éltek az emberek, sőt azt is bemutatja, hogy hogyan kezdett el rövidülni az emberi élet.

„A Mózes első könyve megemlít hét olyan férfit, akik több mint 900 évig éltek, név szerint Ádámot, Sétet, Énóst, Kénánt, Járedet, Metusélahot és Noét. Mindegyikük Noé napjainak Özönvize előtt született (1Mózes 5:5–27; 9:29). A mai emberek többsége talán csak egyet-kettőt ismer közülük. Ezek a férfiak az emberiség történelmének első tíz generációjához tartoztak. Metusélah, vagy más néven Matuzsálem arról ismert, hogy ő élt a legtovább, összesen 969 évig.

A Biblia rajtuk kívül még legalább 25 olyan személyről tesz említést, akik szintén jóval tovább éltek, mint a mai emberek. Némelyikük életideje meghaladta a 300, 400 vagy még a 700 évet is (1Mózes 5:28–31; 11:10–25). Sokan azonban úgy gondolják, hogy a Bibliának ezek a beszámolói csupán mítoszok.”

Ezen kívül még rengeteg más történet is van a Védákban ami bemutatja az átfedéseket, illetve melyek megismerésével tökéletesen helyére kerülnek az Ősi idők óta zajló kirakós játék képei, ezekbe most nem mennék bele, hogy ki volt Ádám és Éva stb.

(De ha igény van rá, esetleg a kommenteknél lehet jelezni, és akkor írok még arról is, vagy tartok egy előadást esetleg, mert mostanában nem ülök így le mint most és állok neki gépelni ennyit.)

Ami miatt muszáj volt ezt a rövid kis időkről és emberi minőségekről szóló leírást bemutatnom, az az, hogy megérthessük a Védikus Jóga szentírások álláspontját a jelenlegi társadalmi helyzetről, vagyis arról, hogy miért van éppen Népfelkelés Ukrajnában, és miért lesz hamarosan valószínűleg itt is az.

A Négy Kaszt.

A védikus Jógaszentírások említést tesznek a tökéletes vezetésről is, úgy ahogy Isten megteremtette az embert, hogy boldog legyen, és ahogyan megalkotta azt a társadalmi formát is amiben élnie kéne, hogy valóban minél kevesebb gondja legyen. De ettől még mivel annyira szeret minket elégedetté kell tennie azokat az embereket is, akik úgy szeretnek élni, ahogyan most élnek.

A tökéletes társadalmi formát Varna Ashrama-nak nevezik, ami tulajdonképpen a manapság csak „kasztrendszer”-ként hírhedté vált  és ezzé korcsosult társadalmi forma eredeti és tökéletes eredeti verziója.

A Négy kaszt:

Bráhmanák (Papok): Ők a papok, lelki vezetők, spirituális iránymutatók, akiknek valódi kapcsolatuk van Istennel, és segítik a királyokat, harcosokat, hogy a megfelelő irányba vezethessék a népet. Ők a legfelsőbb kaszt, vagyis ők az igazi vezetők. De ők lelki vezetők, akik ki maradnak a politikából és a haszonszerzésből, illetve a kormányzásból.

Úgy döntötték el, hogy ki a fejlettebb közülük, hogy kinek volt több megvalósítása a lelki életben Istennel kapcsolatban.

A papok kasztja Anarchiában él, vagyis tulajdonképpen nincsenek társadalmi kötelezettségeik, mivel a lelki önmegvalósítás egy olyan szintjén vannak, hogy Isten irányítja az életüket és az Ő útmutatásai alapján léteznek. Ez az anarchia nem az az anarchia amit a punk közösségek népszerűsítenek! (De erről egy kicsit lejjebb.)

Ők a tanítói a másik 3 alattuk lévő kasztnak…

Ksatryák (Harcosok, Királyok  Vezetők): Ők gyakorolják a hatalmat a nép felet. egyébként a szó maga azt jelenti, hogy védelmező, tehát nem a nép zsarnokai voltak, vagy kellene lenniük, hanem a nép segítői és oltalmazói. Vagyis igazi vezetői, akiknek az a dolguk, hogy úgy kormányozzanak, hogy az oltalmuk alatt élők semmiben se szenvedjenek hiányt. (Ne legyen éhínség, szegénység, kórság stb…)

Úgy döntötték el, hogy ki a fejlettebb közülük, hogy ki tudott nagyobb hatalomra és boldog követőre szert tenni, valamint ki az erősebb.

A Ksatryiák társadalma Monarchia, vagyis mindenki egy nagyobb és erősebb harcos fen hatósága alá tartozik.

Vaisyák (Kereskedők, üzletemberek, Bankárok): Ők azok akik a vállalkozásokat létre hozzák egy ideális társadalomban. Nagyon értenek a pénzhez és a kereskedelemhez, és alávetik magukat a Király és a Papok akaratának.

Úgy döntötték el, hogy ki a legjobb, hogy kinek volt a legnagyobb vagyona, gazdagsága.

A Vaisyák, bankárok kereskedők, ők Kapitalizmusban élnek, vagyis az üzleti haszon és a minél nagyon profit lehetősége alapján tömörülnek szerveződésbe.

Sudrák (Munkások, művészek):  Ők a kétkezi munkások, akik kiszolgálják és a keze alá dolgoznak a felső 3 kasztnak.

Úgy döntötték el, hogy ki a jobb, hogy kinek van nagyobb élvezetben része az életben.

A sudrák társadalma a Kommunizmus elveit vallja, vagyis mindenki egyenlő, és senki sem méltó arra, hogy több legyen neki másoknál.

Minden élő ember besorolható jelenlegi tulajdonságai alapján is valamelyik kasztba, és ha egy kicsit te is magadba nézel, akkor láthatod, hogy mik azok a dolgok amik az értékrendedet jelentik épp most is ebben a pillanatban.

Természetesen ez az ideális rendszer, ami a teremtés kezdetén, az első pár millió évben volt tökéletes a földön, és ahogy telt múlt az idő, úgy kezdett el degradálódni ez a dolog. Vagyis ahogy csökkent az intelligencia, úgy csökkent az önmegvalósítás utáni vágy is az emberekben, és szépen lassan a társadalom is el kezdett át alakulni.

Azt pedig nem kell ecsetelnem, hogy mi történik, amikor mondjuk egy kommunizmust kedvelő Sudra lesz hatalmon, hiszen láttuk a történelem folyamán, hogy a mindenki egyenlő elv, csak addig működik, amíg a vezetők ki nem találják, hogy ők egyenlőbbek másoknál.

Azt sem kell ecsetelnem, hogy mi történik, amikor Vaisyák kerülnek hatalomra, hiszen ezt a kapitalista világrend elterjedését látjuk, és élvezhetjük jelenleg megvalósulni épp ebben a pillanatban is.

Arról pedig, hogy milyen amikor Istentelen Királyok uralkodnak rajtunk, szintén ismerjük történelmi feljegyzésekből, hiszen Magyarország állam formája nem is olyan régen még Monarchia volt, és ükapáink élvezhették az ezzel járó előnyöket…

Hogyan dönthetem el, hogy melyik kasztba tartozom?

Ideális esetben a Védikus Jóga szentírások pontosan leírják, hogy melyik kaszt tagjai milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Tehát eredetileg ez nem születés jóga, hanem tulajdonságoké. Pontosan le van írva, hogy mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy Sudrának, egy vaisyának, ksatryának, vagy bráhmanának, és a Sudrától kezdődően minden kasztnak rendelkeznie kell az alatta lévő kasztok tulajdonságaival is.

Hiszen ha egy Vaisya nem tökéletes sudra, akkor nem tudja ki adni az utasításokat, hogy rendesen menjen az üzlet.

Ha egy Ksatrya nem tökéletes Sudra és Vaisya, akkor nem tudja vezetni a népet mert nem tudja mivel irányítsa ezeket az embereket.

Ha egy pap, nem rendelkezik a munkások, kereskedők és harcosok tudásával, akkor nem tud megfelelő tanácsot adni a Királynak, hogy hogyan kormányozza az országot, a kereskedőnek, hogy miként csinálja a bizniszt, és a munkásnak, hogy mit dolgozzon a természetének megfelelően, hogy boldog lehessen, pedig neki ez a munkája, hogy tanítson.

Az idő múlásával persze ez az elv eltorzult és ma már a legtöbb helyen még Indiában is a születés jóga bizonyos kasztokba tartozni, de nincs ez másképp a világ más tájain sem. Elég ha csak az Angol királyi családra gondolunk, akik már elég régóta örökítik a címet generációról generációra, pedig a képességeik alapján nem biztos, hogy ők a legmegfelelőbbek erre a posztra, vagy lehet, hogy lenne jobb személy is …

A védikus Jóga szentírások erre a korszakra azt jósolják, hogy a Sudrák lesznek hatalmon, vagyis olyan emberek, akiknek igazából kapálniuk kéne, vagy valami mást művészkedniük. Egészen pontosan a Kali-Yugában, a hazugságok és álszentség korában a jóslatok szerint rablók és tolvajok fogják gyakorolni a vezetést. És természetesen ha megnézzük a világ alakulását, akkor láthatjuk, hogy Arnold Schwartzenegger már egy Kormányzó Amerikában, de olvashatunk az újságokban arról is, hogy más híres színészek is elgondolkodtak a sikerét látva azon, hogy politikai, azaz vezetői pályára lépjenek. Ronald Régen, például egy színész volt, és a színészként szerzett népszerűségét használta fel arra, hogy Amerika elnöke legyen.

Na meg ha megnézzük azt, hogy mi zajlik most éppen Magyarországon a jelenlegi politikai életben, akkor könnyen  láthatjuk, hogy a következő választások lesz a legcsúnyább hatalom megőrző, vagy váltó történés, hiszen épp mindegyik oldal tolvajnak nevezi a másikat. Az egyik azt mondja, hogy már eleget lopott a jelenlegi kormány, ezért ne váltsák le rájuk, a másik meg azt mondja, hogy akire le tudnánk váltani, azok már voltak hatalmon, és ők mindent elloptak. Tehát tulajdonképpen tolvajnak nevezik egymást, és erre épül mind két fél fő stratégiája.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen közben még egy csomó történet van a Védákban, amik szépen bemutatják, hogy egészen onnan, hogy az ideális társadalomban a királyok a papok tanácsai alapján vezetik a népet, hogyan jutunk el odáig, hogy tulajdonképpen, egy fickó kigyúrja magát és egy állam kormányzója lesz. (Semmi gondom egyébként Schwarival, meg Reagannel sem, hiszen ő is színész volt, de ettől függetlenül még ez egy Védikus Jóslat valóra válása. Na meg semmi gondom egyik politikussal, vagy politikai irányzattal sem, hiszen egyformán szeretek mindenkit.)

De akkor miért van most háború Ukrajnában?

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy telt múlt az idő, és el kezdett azon agyalni néhány király, hogy nekik semmi szükségük az okoskodó papokra, és megpróbálták félre állítani őket különböző módszerekkel. Egészen pontosan 21-szer történt meg eddig az eddigi teremtés folyamán, hogy az egész bolygót elfoglalták azok a királyok, akik úgy döntöttek, hogy nincs szükségük a papokra. Viszont mivel az előző korszakokban még fontos volt az emberiség szempontjából, hogy olyan emberek legyenek a királyok akik követik a papokat, egy Parasurám nevű Inkarnációban megjelent Isten, és elpusztította ezeket a vezetőket. (Két baltával tolta, mert ha jól emlékszem egy favágó fiaként született meg, és egyes legendák szerint még most is itt él a földön, de ez már megint egy másik történet.)

Viszont amikor beköszöntött a Kali-Yuga, vagyis ez a korszak amiben most élünk, a bűn, a hazugság, és az álszentség kora, akkor már nem volt szükség erre, és többet nem jelentkezett…

Hogyan jött létre a Török, Görög, Egyiptomi, Japán, Kínai és Huna kultúra?

A Harcosok és királyok a papok fölé helyezik magukat:

Szóval amikor a 22. alkalommal megjelentek megint azok a királyok, akik nem akarták, hogy a papok beleszóljanak az életükbe, már nem lépett akcióba, mert elkezdődött a jelenlegi korszak amiben élünk, a hanyatlás kora. Parasurám hagyta, hogy ezek az „istentelen” emberek elmeneküljenek a föld különböző pontjaira, és megalapítsák a ma is ismert 5 legősibb kultúrát, a Török, Görög, Egyiptomi, Japán, Kínai, és Huna kultúrákat. Onnan tudhatjuk, hogy ezek a királyok csinálták mindezt, hogy ezekben a kultúrákban ugyan úgy meg van a 4 kaszt, csak egészen egyszerűen a felső kettőt megcserélték. Vagyis a papok bekerültek a Király alá. És itt kezdett el degradálódni a vallás mint olyan. Hiszen már nem a lelki önmegvalósítása az embereknek volt a cél, hanem az, hogy a királyt és törekvéseit szolgálja a vallás.

Tulajdonképpen a legfőbb papi hatalmat, vagyis a vallás legfőbb vezetői tisztségét is maga a király töltötte be.

Ezenkívül, ha ez kevés bizonyíték, akkor az Ősi Védikus kultúrában a Ksatryák, mint királyok életében a Napisten fontos szerepet töltött be, és ha megnézzük ezeknek a kultúráknak a vezető Istenét, akkor mindegyikben egy a napistenhez hasonló Istenséget imádtak kiemelt helyen…

A Kereskedők, bankárok megveszik a harcosokat akik a papok fölé helyezték magukat:

Innen már ismerős lesz a történet, hiszen számtalan összeesküvés elmélet szól arról, hogy ahogy telt múlt az idő, és az emberek a társadalomban ahol nem a lelki önmegvalósítás volt a cél, hogyan felejtették el szépen nemzedékről nemzedékre az élet értelmét, és hogyan tűzték ki az élet értelmének az élet élvezetét.

Mert ebből következett, hogy ha a király nem akar Isten felé fordulni, és a nép sem akar Isten felé menni, akkor a gazdagság és az anyagi jólét lesz a céljuk, és itt léptek be a kereskedők, akik a Kali-Yugában már nem kereskedők, meg árusok, hanem bankárok. Ki találták a kamatos kamat rendszerét, vagyis hitelt adtak a királynak aki nem akart Isten felé menni, hogy még jobban tudja élvezni az életet és a gazdagságot, a király, meg még több adót szedett be a néptől, hogy még több legyen neki, vagy vissza tudja fizetni a kölcsönöket és a kamatot.

De persze voltak olyan királyok is, akik azt mondták, hogy idefigyelj te kis csíra bankár, köszi a lóvét, le vagy húzva, én egy király vagyok, van egy egész országom, meg hadseregem, ha sokat ugatsz, hogy adjam vissza a pénzedet, akkor rád küldöm őket.

Erre a bankárok megijedtek, és természetesen elszaladtak, egy másik királyhoz, akinek azt tudták mondani, hogy „Vazzeg a szomszédod nem akarja visszafizetni a pénzemet, és te is az adósom vagy. Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy van egy jó üzletem neked. Te leigázod ezt az országot, és egy olyan embert teszünk meg királynak aki azt csinálja amit mondunk neki. Te is gazdagabb leszel, én visszaszerzem majd a pénzemet, és az emberek sem fognak kibukni, hogy le vannak igázva.

Aztán megtörtént az első ilyen eset, amiről nem tudjuk, hogy mikor volt, csak az utolsót ismerjük.

Méghozzá csak úgy maradt fent, hogy Öböl háború, és a dátum 1991. Teljesen mindegy, hogy mit gondolsz most, meg mit tanultál erről, meg mi van a könyvekben, vagy a Wikipédián, mert egy dolgot nem hangoztatnak, de egy kis utánjárással bárki számára hozzá férhető az információ, hogy az Iraki és Kuvaiti Nemzeti Bankok voltak a két Utolsó olyan Nemzeti Bank a Világon, melyek a saját országának a kezében voltak. Vagyis ezek olyan Nemzeti Bankok voltak, melyek kincstára felett még a Királyuk rendelkezett.

A Világ egyetlen Nemzeti Bankja sincs már a saját Nemzetének a tulajdonában.

Így Magyarországé sem, és Ukrajnáé sem, de még Amerikáé sem, hanem mind-mind egy gazdag bankárcsoport kezében vannak. Bizonyíték erre az is, hogy a világ összes országa olyan adóssággal rendelkezik, hogy soha nem tudja visszafizetni. Például itt van Magyarország és hiába fizetjük az adót, csak évről évre több lesz ez az adósság amivel az egész országunk tartozik. Viszont a helyzet az, hogy minden ország minden nemzet ugyan ebben a cipőben jár.

Tehát röviden:

A Kali-Yuga kezdetén járunk. Eleinte a Bráhmanák a papok irányították a világot, hogy minden ember az önmegvalósítás útját járhassa. Aztán jöttek a Ksatryák, akik úgy döntöttek, hogy nekik nem kell a papok hatalma, és létrehozták azokat a birodalmakat, ahol ugyan úgy meg volt a négy kaszt, de megcserélték a felső kettőt, vagyis a királyt a papok fölé helyezték. Így jött létre az Egyiptomi, Kínai, Japán, Török, Görög és Huna kultúra.

Aztán ahogy telt múlt az idő, következtek a következő korszakok, és szépen ahogy degradálódott az erkölcs, elkezdték a kereskedők, bankárok átvenni a hatalmat, mert megvették a királyokat, akik nem hallgattak a papokra, mert azok elgyengültek, mert nem az eredeti vallásos elvek szerint adták át az Istenről szóló tudást, hanem úgy ahogy a király engedélyezte nekik.

Itt tartunk most, és mivel a Kali-Yugában a szentírások szerint a legalsó kaszt, a Sudrák fogják gyakorolni a hatalmat, ezért most éppen ezt a Védikus Jóga Szentírásokban leírt jóslatot láthatjuk valóra válni.

Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen csak egy tény. Most már, hogy a Bankárok gyakorolják a hatalmat, ők fizetik a harcosokat, katonákat, rendőröket stb. , hogy az ő üzleti érdekeikért harcoljanak, szerte a világon, így épp most Ukrajnában is. És mivel le van írva, hogy a Sudrák, vagyis az általuk csőcseléknek nevezett legalsó kaszt fogja átvenni a hatalmat ebben a korszakban, így a harcosok, akiknek a népet kéne vezetniük és védeniük, de Istentelenségükből fakadóan alkalmatlanok rá, éppen a néppel harcolnak…

Persze vannak jó hívő katonák, és rendőrök, de nem ez a fő jellemzők, ők a kisebbség, ráadásul a vallás amit követnek általában már egy olyan lebutított vallás, amit szintén megvettek a bankárok, és úgy átírták az eredeti üzeneteket, hogy simán elmenjen valaki mondjuk Amerikából zaklatni az irakiakat. Ami mint tudjuk az olaj birtoklásáról, vagyis egy egyszerű üzleti érdekről szól.

Világ viszonylatban akkor most mi lesz?

Mi lenne, semmi, ugyan az mint eddig. Nem azon múlik a saját boldogságod, hogy mi az igazság, hanem az, hogy kit okolsz a boldogtalanságodért.

Mondhatod azt, hogy azért vagyok boldogtalan, mert a szemét bankárok, vagy a zsidók, vagy cigányok, vagy a négerek stb…

Meg mondhatod azt is, hogy nem hagyom magamat manipulálni a Kereskedőkön keresztül, akik létrehozták ezt a Fogyasztói társadalmat is, és benne létrehoztak és virágozni engednek minden kultuszt, így a hungaristákat, meg fasisztákat, antifasisztákat, nácikat, csillámpónikat, Justin Bieber fanokat, különféle vallásokat és szektákat stb… pont azért, mert ők nem alkalmasak arra, hogy vezetők legyenek, ezért úgy kormányoznak, hogy megosztanak. Pont úgy mint ahogy írtam az elején, amikor nem akarta vissza adni az első király a hitelt. Ők meg fogták magukat és ráuszították a másik királyt, aki szintén tartozik nekik…

Oszd meg és uralkodj!

Erre a korszakra ez a vezetési szellem a jellemző. Nem tudnak érvényesülni azok az emberek, vagy csak nagyon nehezen, akik kiállnak, van tudásuk, erejük (Shaktinak hívják az írások) és megmondják, hogy mit kell tenni. Ezek azok a vezetők, akik nem fizetésért és a hitelük törlesztésének a lehetőségéért küldik a halálba a katonáikat, hanem maguk is együtt harcolnak a többi harcossal a csatában.

Manapság azaz elfogadott, ha a vezető egy biztonságos helyen, egy bunkerben, testőrök tömkelegével körülvéve biztonságban irányítja a hadműveleteket, és adja a parancsokat. Ezt az elvet nem csak a hadviselésben használják, hanem az élet minden területén ez a jellemző.

Ezeknek a vezetőknek a legjobb eszköze az irányításra az, ha az embereket osztályozzák, faji, vallási, nemi, születési alapon:

Fajgyűlölet-rasszizmus:  Hogy az emberek azt gondolhassák, hogy ők fehérek, vagy feketék, magyarok, vagy cigányok, esetleg zsidók, Kínaiak, Arabok, és ezért harcolniuk kell egymás ellen. Egyébként ez minden országra jellemző, és minden népnek nemzetnek ugyan úgy, ahogy hatalmas állam adóssága is, úgy közös faji ellensége is van. Nekem Magyarként például ellenségként kéne az ő törekvéseik szerint tekintenem a zsidókra és a cigányokra, mert ez olyan népszerű, de csak idő kérdése, hogy el indul majd a propaganda az egyre több Arab és Kínai ellen.

Ha megnézed az Európai Unió minden országában elterjesztették a hatalmas nagy liberalizmus ideológiáját, vagyis fogadjunk el mindent és mindenkit, és ennek a jegyében Francia országba, Angliába és Svédországba (meg mindenhova máshova is) is betelepítettek egy csomó arab világból származó családot. Természetesen nem véletlenül, hanem tudatosan, hiszen akkora a kulturális különbség, hogy ebből komoly problémák és összetűzések vannak ahogy láthatjuk. Az ott és az itt élők persze nem azt látják, hogy ez az „Oszd meg és uralkodj elv”, hanem azt, hogy a cigányok, a zsidók, az arabok, a kínaiak  miatt nem tudnak boldogok lenni, mert elveszik a munkájukat, az asszonyaikat, nem kell adózniuk, és még segélyt is kapnak abból az adóból amit tőlük szednek be.

Feminizmus, emancipáció: Vagy létre hozták még a nemi alapon létező megkülönböztetést, hogy az emberek azt gondolhassák, hogy ők férfiak és nők és ezért harcolniuk kell egymással a jogokért. (Feminizmus, emancipáció, vagyis ez a front inkább arról szól, hogy a nőkkel hitetik el, hogy el vannak nyomva és nincsenek megbecsülve, és ezért a nők próbálnak harcolni a férfiak ellen, azok meg vissza.)
Ezzel a mozgalommal és propagandával osztják meg a családokat, hiszen az iskolákban nem azt tanítják, hogy miként legyél férfi és nő, mi a kötelességed a családban, hogyan kell gyereket nevelni, meg elégedetté tenni a feleségedet és a férjedet, hanem azt, hogy bármi áron érd el a céljaidat és merj nagyot álmodni!

Természetesen ezek a propagandák jól hangzanak, hogy mindenki egyenlő, de pontosan ez a lényege, hogy egy jól hangzó mondat mögé felépítik az ellentét konfliktusát. Máris elérték amit akarnak, hiszen nem azzal vagy elfoglalva, hogy hogyan legyél jó ember és miként ne hagyd magad az orrodnál fogva vezetni, hogyan legyél a társadalom legkisebb egységében a családban egy tökéletes alkotó elem, hanem azzal, hogy kinek mihez van joga a családon belül.

(Magyarországon egyre kevesebben házasodnak össze, és a házasságok 70%-a 1 évvel az esküvő után válással is végződik, pont ezért, mert a férfi nem tudja, hogy hogyan kell férfinak lenni, a nő meg nem tudja, hogy miként kell nőnek lennie.)

Politikai megkülönböztetés: Ez a legjobb és legaktuálisabb, hiszen itt is ki találták, hogy kétféle párt van. Az egyik a jobb oldali, a másik meg a baloldali. Ez a két oldal pedig harcolhat egymással akár az idők végezetéig.

De miért nincs egy olyan párt, amelyik védi és támogatja a munkás értékeket, képes liberális lenni és elfogadni minden más kultúra értékeit, de ugyan akkor megőrzi a nemzet és az ősök örökségét is, nem gyűlölködve, hanem bölcsen?

Segítek: Azért nincs, mert a vezetőknek nem érdeke, hogy legyen egy ilyen párt, hiszen egy ilyen párt képes lenne összefogni a jobb és a baloldalt is és átvenné a vezetést és kicsúszna az irányítás a Bankárok kezéből, hiszen nem lenne miért harcolniuk egymás ellen, nem lenne ellentét, hanem együtt közösen összefogva tennék ismét függetlenné az egyes nemzeteket, akik utána barátságban élhetnének egymással…

Ez a 3 szerintem a fő megkülönböztető és megosztó eszköz, de vannak kisebbek is, melyek szintén a csoportos összetartozásra és a közös ellenség kialakítására épülnek, mint például a sport.

Hiszen egyik csapat és szurkolói gyűlölik a másik csapat szurkolóit, vagy amikor kiválogatják a legjobbakat, akkor az egyik ország csapata és a szurkolói gyűlölik a másik csapatot. De ugyan ilyen, hogy az egyik lakótelep iskolájába járó gyerekek utálják a másik lakótelep iskolájába járókat stb…

Az igazi ostoba embereket lehet így megvezetni, vagyis a 99%-ot, akik nem önhibájukból ostobák, hanem a jelenlegi hatalomnak a gyakorlóinak agymosása által, ami érkezik a médiából, és az oktatási rendszerből.

Mi is a háború most Ukrajnában? Kik harcolnak kivel és miért?

Ugyan ezt láthatjuk most Ukrajnában. Egy csomó ember kivonult az utcákra, akiknek valószínűleg van hitele a banknál, és minden bizonnyal nincs elég nagy tévéjük, meg a lányuknak is szeretnének drágább parfümöt venni, vagy az asszonynak mindenképpen, és azt szeretnék, hogy csatlakozhassanak az Európai Unióhoz, mert azt hiszik, hogy akkor majd jobb munkájuk, könnyebb megélhetésük és kevesebb hitelük stb. lesz.

A másik oldalon, meg ott a hadsereg és a rendőrség, akiknek szintén valószínűleg van egy csomó hitelük, hiszen ez egy biztos állami állás, és azért tudnak törleszteni, mert innen nem rúgják csak úgy ki őket, ha azt csinálják amit mondanak nekik és akkor meg tudják venni a nagyobb tv-t, meg a drágább parfümöt a lányuknak vagy a feleségüknek.

De az igazság az, hogy mindegyikük zsinóron rángatott ember. Az egyiket a médián keresztül rángatják a Bankárok, a másikat meg a Királyon (kormányon) keresztül. És mindezt csupán azért teszik, mert amíg vannak ilyen mesterségesen generált és finanszírozott lázongások, meg ellentétek egy nép és a nép harcosai között, addig a harcosok a nép ellen harcolnak, vagy más nemzetek népei ellen (lásd amerika) és nem azzal vannak elfoglalva, hogy az orruknál fogva vezetik őket, mert megvették mindannyiukat kilóra.

És akkor most mi a megoldás?

Nálunk a Bhima Dojoban vezetőket, méghozzá jó vezetőket képzünk. Olyan embereket, akik tisztában vannak ezekkel a dolgokkal, és nem eszközök egy háttér hatalom kezében, hanem önálló személyiségek, akik a lelki önmegvalósítás útján járnak és nem zavarják meg őket mindenféle időről időre felbukkanó népszerű ideológiák. Hanem azon dolgoznak, hogy jobb emberekké váljanak, és jobbá tegyék a világot.

Így ezen dolgok fényében a legtöbb népszerű és feltörekvő mozgalom amikről az újságokban olvashatsz egy olyan eszköz, amit a Vaisyák hoztak létre a Sudráknak, akik a Védikus Jóslatok szerint Uralkodni fognak ebben a korszakban.

Magyarság és Kereszténység?

Semmi bajom a kereszténységgel, sőt magam is hiszek a Kereszténység elveiben, egészen addig a amíg valaki Jézus Krisztust nem arra használja, hogy másokat lealacsonyítson rá hivatkozva. szeretem a bibliát és azt az Ősi üzenetet amit rajta keresztül közvetít Isten. De csak nagyon kevesen vannak azok akik tudnak, vagyis inkább akarnak a sorok közt olvasni, és a hasonlóságot keresik más vallásokkal, nem pedig a különbséget.

Hiszen Isten az egyetértésben van, és a megkülönböztetés a Sátán eszköze. Sátán egyébként nem más, mint Kali, vagyis a Bűn személyisége, és ha eddig tudatosan olvastad ezt a bejegyzést és figyeltél az elején, akkor emlékezhetsz, hogy ez a korszakot a Védikus Jóga Szentírások Kali-Yugaként említik. Vagyis Kali a bűn személyiségének a korszakaként, és a veszekedések, álszentég és hazugságok korának hívják. Ha nagyon kemény akarok lenni, vagy lefordítani Keresztény nyelvre, akkor ez a korszak a Sátán-Kora…

A kereszténységet egyébként csak 1000 évvel ezelőtt vette fel István a Király, a Ksatryánk, akit tulajdonképpen megvettek kilóra, hogy legyen inkább keresztény, és akkor nem lesz annyi balhénk a szomszéd Királyokkal, akiket ekkor már szintén elkezdett bekebelezni a Vaisyák, bankárok hálója.

Egyébként a Védikus Jógaszentírások több helyen is említést tesznek Őseinkről, Sanskrittül, csak Huna-ként emlegettek bennünket ős idők óta, és az ősi világ mind ismerte népünket és hitünket. Egyes teóriák szerint például a honfoglalás nem is történt meg, hiszen a népünk, már sok-sok ezer évvel ezelőtt itt élt ezen a környéken:

„Huna: Kelet-Németország és Oroszország egy részét ismerték a hunák tartományaként. Egyesek szerint egy hegyi törzset neveztek hunáknak. A legtöbb helyen ahol a védikus írások említést tesznek a Huna népről, csak Hegylakónak fordítják ezt a szót, vagy hegyi törzseknek. Azt írják, hogy alacsony rendű és szokású emberek, de több helyen is írnak róluk, hogy vannak és léteznek, mégpedig már az ősi idők óta.”

Remélem nem csaptam ki a biztosítékot, ha bármi kérdésed, hozzáfűzésed, észrevételed van, akkor kérlek kommentelj, mert a privát levelekből sajnos ma már annyit kapok, hogy nincs időm egyenként válaszolgatni mindenre. De ha hozzászólsz, akkor én vagy egy bölcs barátom válaszolhat rá. thx.

Ha tetszett, dobj egy Like-ot és oszd meg az ismerőseiddel.

, , , ,

Ha Isten jó, miért vannak háborúk?

war

Teszi fel a kérdést az ember, ha már látta, hallotta, ismeri, de még nem kapta meg a hit ajándékát. Pedig szeretné. Szüksége van rá, szeretne abban hinni ami ami tényleg igaz, hiszen az igaz dolgokban hinni jobb érzés mint évek múltán csalódni és talán kidobottnak megítélni a hiábavalóságba vetett hit felé menetelés idejét. Ezért aztán keres, míg fiatal, míg van benne lendület  keresni az igazságot, Istenről, Lélekről és a világról, mely körülveszi hallhatatlan lelkét.

Az erőszak földjén

Aztán időközben ha nem elég kitartó és elhiszi az érzékek vezényszavát, akkor igába hajtja a fejét az ősök,  az épp aktuális hatalom, divat, trend, vagy épp csak pont népszerű filozófiai, vallási közösségi irányzatok képzelt, vagy sokak által elfogadott véleménye előtt. Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor azonosulnia kell valamelyik értékrenddel. Az értékrendet általában nem az őszinte és józan ész alapján választja ki magának, hanem mivel az érzékei rabja, az alapján szelektál, hogy a vágyai kielégítése érdekében melyik út jár a legkevesebb kellemetlenséggel.

Igen, kedves hölgyeim és uraim a vágyaink határozzák meg hitünket, azt, hogy mit vagyunk képesek elfogadni az elénk tárt abszolút igazságból, és a felé vezető útból. Isten pedig azért adta ezt a világot mert itt vágyhatunk bármire, mert bármilyen bűnös vágyunk valóra váltható. Mindenféle identitás iránti vágyunkat, ösztönünket ki tudjuk élni a 8 400 000 létforma valamelyikében, vagy emberként van lehetőségünk a különféle nagypolitikai, egész bolygóra kiterjesztett vágyainkat megélni, átélni.

Mert hát mutass nekem egy a saját hitének, vallásának, politikai nézetének, divatirányzatának kezdő szintjén megrekedt hívőt, aki nem abban gondolkodik, hogy legyen az egész világ, vagy legalább az a része amire neki ráhatása van olyan mint ő. És ebben nincs semmi rossz, hiszen mikor az ember keresztény lesz, hindu, muzulmán, vagy beáll zsidónak, megérinti a kommunizmus, vagy demokrácia lendülete, eggyé válik a rokker, deszkás, vagy épp emós érzéssel, akkor azért választja azt, mert abban látja meg azt az utat, ami által a vágyait valóra válthatja a legkevesebb akadállyal.

De mivel gyorsan szembesül vele, hogy a világ elég színes és így vannak akik épp egy másfajta elképzeléstől várják ugyan ezt, esetlegesen az ő nézeteivel éppen gyökeresen ellentétes filozófiai irányzattól, így bele kezd szaladni a vitákba, ellentétekbe, mert ő éppen azt gondolja, hogy frisseb választott útja a legjobb a saját, de talán az egész emberiség számára. És mivel ő egy jó ember, és az út is a jó, sőt a legjobb amin jár, ezért úgy érzi, hogy meg kell mindenki mást is győznie arról, hogy ők is tartsanak vele.

Aztán mikor két ellentétes találkozik egymással, és mind a kettő nemrég csobbant bele éppen választott hitének boldogsággal kecsegtető óceánjába, akkor jön a kinek van igaza, „kinek a nemiszerve a nagyobb”, vagy „kinek az apukája az erősebb” nevű játék. Ami vérmérséklet, felgyülemlett agresszió, és kontrollálatlan vágyaktól függően akár vérre is mehet. Természetesen ez a kisebb soha napvilágra nem került pofonoktól elfajulhat a falvak, népek közötti összecsapásig, vagy akár egy egész világot behálózó világ háborúkig.

Az egész attól függ, hogy az ember aki megrekedt a saját vallásának kezdő szintjén mennyire éli bele magát abba, hogy jobb, több azoknál az embertársainál akik más utat járnak. Mert minél inkább felemeli magát másokhoz képest, annál több konfliktusban lesz része, hiszen nem akarja mindenki az ő útját járni. Ekkor persze meggyőzhet másokat ugyan azokkal az érvekkel amikkel saját magát is meggyőzte, és beállíthat maga mellé a sorba olyanokat akik hasonlatosak ő hozzá, és bandákba, egyházakba, klubbokba, pártokba, cégekbe verődve, erejük, vérmérsékletüktől függően legyőzhetnek másokat, szavak, tettek, pénzügyi, média általi, politikai, vagy erőszakos tettekkel.

Ahimsa-Erőszak nélküliség.

Az erőszak nélküliség elve a Bhagavad-gita véleménye szerint annyit tesz, hogy „nem okozunk aggodalmat más élőlényeknek.” És ez egy nagyon nagyon komoly mondat aminek a mélységeibe nem sokan mernek bele menni. Belegondolni, mert az semmi mással nem járna, mint azok akik meg vannak róla győződve, hogy ők a saját hitük szerint jó emberek, bizony felismernék, hogy egy nagybüdös francot jó emberek. De mivel már fejet hajtottak egy értékrendnek és gyávák volnának beismerni, hogy rosszul döntöttek, ezért aztán nem Isten törvényei szerint, hanem az ország törvényei szerint lövik be magukat a saját listájukon.

Csendben jegyezném meg, hogy az egyes országok törvényei semmi mások, mint az adott országban legnépszerűbb vallás törvényeinek a lebutított változatai, azok számára, akik képtelenek saját gyengeségeik miatt elfogadni, hogy van egy mindenkinek jót akaró, Legfelsőbb lény, aki nem más, mint Isten, Allah, Jehova, Krisna, Buddha stb, és mivel Ő rakta össze a világot, mert hát ugye hogyan másképpen jöhetett volna létre? Talán véletlenül? Mint ahogyan a tudósok, a materializmus hitének legagresszívabb prédikátorai állítják?

És tessék, már egy újabb lehetőség a konfliktusra, amin összeveszhet hívő és hívő. Mert mélyen tisztelt Barátaim, kedves Hölgyeim és Uraim el kell mondanom önöknek, hogy bizony a fitnesz is egy vallás, mint ahogyan minden más is, mert elhisszük, ha eljárunk a fitnesz templomába, és ott bizonyos gyakorlatokat végzünk, akkor megkapjuk azt az eredményt amit a fitnesz vallás felkínál minden híve számára, a feszes combokat és a feszes popsit. De ugyan ilyen vallás a fizika, vagy a kémia „tudománya” is, mert fullon van olyan törvényekkel, tézisekkel, melyek feltevéseken alapulnak.

Vagy ugyan így egy vallás, a kung fu, ninjutsu, Kickbox, Thaibox, hiszen hinnem kell benne, hogy ha ezeknek az irányzatoknak a templomában eljárok és ott bizonyos gyakorlatokat elvégzek, akkor megkapom a felkínált eredményt, mint például meg fogom tudni védeni magam, másokat stb kinek mire van szüksége. De ugyan így hiten alapszik minden egyes tettünk még az is, ha leveszünk egy szakácskönyvet és megfőzünk belőle egy receptet, hiszen el kell hinnünk, hogy aki írta értett hozzá, és ami le van írva, annak a cselekvés sorozatnak és alapanyag kombinációnak az lesz az eredménye ami fel van kínálva a recept címeként.

De a legfontosabb mindezekben nem is az, hogy milyen rendszer, cég, vallás, csoport, klubb és milyen eredményt kínál fel, hanem az az alapvető tézis, hogy hiszünk benne, hogy ha mi részt veszünk benne és azt fogjuk tenni amit ők mondanak, akkor mi is képesek vagyunk megkapni, elérni azt az eredményt.

És mikor meg vagyunk róla győződve, hogy ez egy olyan jó eredmény, hogy ezt mindenki másnak is el kell érnie, akkor bizony elkezdjük azt népszerűsíteni. Ha elhisszük, hogy  mivel ezt az utat járjuk, vagy már megkaptuk hitünk eredményét, mi jobbak vagyunk másoknál, akkor tiszteletet fogunk elvárni, mint ahogy az 52-es bicepszel, vagy a kerekebb seggel rendelkező konditerem herceg, vagy hercegnő elvárja a tiszteletet a kisebb, vagy formátlanabbaktól, ha elhitte, hogy ő jobb ettől… Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor elkezdődnek a háborúk. A hétköznapok háborúi.

Mi a megoldás?

Személy szerint azt tudom javasolni, hogy ne az ígéretet nézd, meg ne a körítést, hanem azt, hogy meg fogsz halni, és mikor jön a halál pillanata, amit hiába próbálunk elkerülni különféle trükkökkel, módszerekkel, akkor szembe kell majd néznünk életünk minden egyes pillanatával, tettével, és minden egyes választott barátjával, tanítójával.

Mivel olyan ember leszel mint akikkel vagy és akiktől tanulsz, ezért érdemes olyan emberektől tanulni, olyanokkal tölteni az idődet, akik nem rejtegetnek semmit az életükben, hanem nyíltan merik létezésük minden egyes pillanatának tettének a súlyát. De a legjobb az, ha ezek olyan emberek, akiknek a minden egyes pillanata neked is belefér, meg Istennek is.

Például sokkal egyszerűbb úgy nézni a dolgokat, hogy ha lenne egy gyereked, akit szeretsz és akit boldognak szeretnél látni az életben és olyan dolgokat szeretnél ha megtanulnának, amik segítik őt az életben, akkor jó szívvel rá mernéd-e bízni arra az emberre, akitől te most tanulnál. Ha a válaszod nem, akkor valószínűleg neked sem érdemes oda járnod, és ott tanulnod. De a legbiztosabb módszer mindig az, ha letérdelsz és megkérdezed Istentől. :)

Mert ez az erőszak világa, ahol Isten engedi, hogy erőszakkal lenyomjuk egymást, mi akik szeretjük egymást különféleképpen lenyomni. Ezért vagyunk itt. Mikor eljutunk oda, hogy azért csinálunk valamit, hogy attól jobbak legyünk és kevesebb aggodalmat okozzunk másoknak, akkor közelebb léptünk egyet ahhoz, hogy ne miattunk legyen erőszak a világban. De az erőszak attól még természetesen jelen lesz, hiszen csupán a egyetlen lélegzetünkkel élőlények milliárdjait pusztítjuk el…

Minden élőlény egy másik létezésének az árán létezhet ebben a világban. Így a kérdés nem az, hogy van-e erőszak, és háború az életünkben, hanem csupán annyi, hogy mekkora, és mennyire vagyunk tudatosak róla…

Szerinted?

, ,

Jégvihar, avagy életem második legdurvább története! (Nepáli Napló4)

Szerettem volna a kézzel lejegyzetelt nepáli élményekből egy teljes naplót kidolgozni, úgy ahogy azt a svéd, vagy az indiai út során tettem, de sajnos ez a projekt nem akar össze jönni. Az első négy napot, eseményt megírtam, és hát a java még csak ezek után kezdődött… Ma pont van időm írni úgy hozta az élet. Ennek nagyon örülök, mert imádom levésni a gondolataimat, abban bízva, hogy valakinek, talán neked segíthetnek a kalandjaim, ha másban nem, hát abban, hogy ne kövesd el ugyan ezeket a hibákat.

Harci szerzi Nepálban a Himalayaban

Szóval az elején érdeklődve teli indultam Nepálba, hogy aztán gyorsan megpróbáljak beolvadni a megérkezés után, majd egyből a sűrűjében találtam magam egyhalottégető kellős közepén, hogy utána megértsem ki is vagyok valójában, és azon a szent helyen ahol Buddha fogát őrzik, miként emlékeztem vissza arra ami és aki előző életemben voltam. (Ugyan azokkal a helyszínekkel amiket egy előző életes utazás során is láttam.)

Bár ezek még csak az első napokban történtek, mint olvashattad őket, elég intenzív nyomot hagytak bennem, hiszen akkor és ott lejegyzeteltem, majd itthon begépelhettem neked ezeket a történeteket benyomásokat, érzéseket. Pedig a java még csak ez után következett. Eredetileg egy könyvet, vagy legalább egy 50 oldalas kis szösszenetet szerettem volna írni a Nepálos élményekből, melyeknek ez az első négy története lett volna és szépen apránként írtam volna meg a többi kis kalandot, de aztán valahogy az élet úgy hozta, hogy nem sikerült ezt az utat teljesen megosztanom, csak itthon vár az íróasztalomon az eredeti kézirat, hogy egy nap majd talán.

 Harciszerzi a és a nepáli csoport 2010

De nem ma. Mert úgy döntöttem, hogy elengedem a dolgot, és feltárok egy történetet az egész útból, ami számomra a legmeghatározóbb élmény volt, azt a kis túrát, ahol megtudhattam, hogy miért is születtem meg ismét ezen a földön és mi a dolgom.

Kérlek ne haragudj, hogy nem írom meg azt, ahogyan a Jeep tetejébe kapaszkodva ralliztam a Himalayaban egy sziklasivatagon át, hogy miként mentettem meg azt a 20-30 shalagramSilát (mágikus kövek, akikre azt mondják, hogy ők maguk Isten különböző formái, akikkel azóta is együtt élek) attól, hogy összetörjék őket a helyiek, hátha aranyat lelnek a közepükben. Vagy miként meneteltünk egyik faluból a másikba egy szent folyó medrében, ahol ezek a különleges kövek megbújnak, hogy az arra érdemesek előtt feltárják magukat, és hogy azt sem írom meg, hogy miként találkoztam Nepál Istennőjével Kumarival, a hét éves Istennővel, aki elzártan él a palotájában, meg azt, hogy Ki is az a Gorakhnátha, a Gurkák, Nepál Legendás Gurka Kommandósainak ősatyja. De ezeket megírás híján, személyesen mesélem majd el talán egyszer amikor el jön az idő. Na meg persze a szent hely is megérne egy misét, ahová egyszerre járnak a Saiviták, Buddhisták, Hinduk, mert mindannyian szent zarándok helynek tartják Muktinath 3.700 m-en van  (Ahol már semmilyen növény nem nő meg, kis hazánk legmagasabb pontja pedig 1.014 m)  van 108 db fa, melyek mindegyikének gyökerénél ered egy-egy forrás, és hogy milyen legendája, története van ezeknek a fáknak. Sőt nem írok, a talán ettől is sokkal izgalmasabb,  ettől a helytől pár száz méterre lévő tó, aminek a közepén ég egy láng, már vagy több ezer éve… (Na meg persze, hogy az hogyan került oda)

Tehát ezeket a történeteket mind-mind átugranám, pedig van tanulság meg megdöbbenés bennük bőven, nem csak nekem, hanem talán te is izgalmasnak találnád őket. Átugrom csak azért, hogy elmondjam neked, mi történt velem akkor amióta azt mondom, hogy már tudom bármi történhet, nincs mitől fénem…

2011.05.13. Jégvihar.

Muktinatha egy szent zarándokhely a Saiviták, a Buddhisták, és a Hinduk számára is. Többféle történet is van, hogy miért, de ezt talán majd egyszer egy tea mellett, hiszen a helynek érezhetően valódi misztikus ereje van. Nem mondanám ezt, ha nem történt volna velem meg az alábbi kis történet.

 Harciszerzi Nepálban edz egy trópusi vihar után

Szóval a kis csapatunk úgy döntött, néhány kivétellel, hogy a 3200 m magasan fekvő településről el jutunk az 5400m-es Thorungla nevű hágóra, ami mindenféle engedély, meg felszerelés nélkül a magunk fajta sima mezei halandóknak is elméletileg könnyedén megközelíthető.

Úgy volt, megbeszélve, hogy hajnali 5 kor indulunk, mert hát ugye mégis csak 2200m-t kellett menni felfelé, és nehogy már ránk esteledjen a hegyen. Nekem egészen eddig a pillanatid semmi bajom nem volt, de ezen a reggelen úgy keltem, hogy taknyom nyálam egybefolyt, és láztól szédelegtem. Mivel mint kísérő voltam jelen, meg mivel nekem volt az egyik legnagyobb pofám, hogy simán felmegyünk, így úgy éreztem nem volna szép a többiekkel szemben (Na meg a büszkeségem sem engedte), hogy legalább ne induljak el az úton felfelé.

Neki is vágott hát a csapat, de már az elején széthúzódott a mezőny, és a fittebbek előre húztak, én meg az idősebbekkel lemaradtam, sőt még az idősebbek mögött is, és egy speciális Reiki (Japán energia gyógyászat) kezelve magam, szó szerint tyúk lépésben araszolgattam felfelé. Alig vártam, hogy mindenki elfáradjon, és elinduljon vissza felé, és akkor nekem sem kell tovább menni. Persze jó társaságom volt, L bácsi, aki amúgy nyugdíjas éveiben jött velünk kirándulni, de a titkos szolgálatnak dolgozott 20 évig, rendszerváltás előtt és után egyaránt. Ő mesélt néhány izgalmas történetet menet közben. (Na meg mikor hazajöttünk, volt neki vagy 4000 képe, és 8 óra videó felvétele, úgy, hogy soha senki nem látott nála fényképező gépet, meg kamerát sem.)

Fel is értünk 4200m magasra, ahol egy kis vendégház volt, ahol egy család élt és várta a megszállni vágyókat. Eddigre már egész jól megszoktam, hogy rosszul vagyok a Reikinek hála, de persze már nagyon vártam, hogy vissza mehessek aludni a kis ágyacskámba, mert mindettől függetlenül locsogott az orrom, és lázam is volt, sőt ahogy leültünk pihenni a többiekkel, elkezdett rázni a hideg is.

Aztán a felkelő nap lassan ránk eresztette sugarait, és fergeteges látvány tárult a szemünk elé, amiben gyönyörködtünk is rendesen. Legnagyobb örömömre, úgy döntöttek a többiek, hogy vissza fordulnak és így én is azt éreztem, hogy teljesítettem a maximumot amit ebben az állapotban ki érdemes hozni magamból, és vissza térnék velük én is. Főleg, hogy eddigre felért utánunk az a fele is a csapatnak akik nem értek oda reggel 5-re az indulásra, és így velük csodáltuk tovább a tájat és beszéltük meg, hogy ennyi bőven elég volt ebből mára.

Reggel 8-ig nem sütött be a szurdokba a nap a két oldalon emelkedő magas hegyek miatt, de egy fél óra alatt szépen felmelegedtem én is. Persze ettől még nem éreztem túl rózsásan magam, de most már legalább tudom, hogy csak front érzékeny vagyok. Mert a következő pillanatban el kezdett szakadni a hó… Először meglepődve, nevetgélve fogadtuk a pihéket, aztán ahogy egyre komolyabban kezdett esni, lett nyilvánvaló számunkra, hogy előbb jött a monszun, mert ebben az évszakban ennek nem szabadna így lennie, és jó lenne minél gyorsabban lehúzni a hegyről.

Mivel páran előre mentek, GauraNáráyana azt mondta, hogy menjünk csak vissza, ő meg majd megvárja őket, hogy mindenki biztonságosan leérjen biztosan. Én meg mondtam, hogy fantasztikus ötlet, megvárom vele őket. (Mert még kész voltam és ücsörögtem volna kicsit.) Erre mondta, hogy akkor ő lekíséri a csapatot, és én várjam meg a többieket.

Szép lassan el is tűnt mindenki, én meg ücsörögtem 4200m magasan a hóesésben, ami kezdett egyre nem viccesebb lenni, és a rosszullétbe kezdett bele ékelődni az is, hogy fázni kezdek. Szerencsére valamiféle előrelátásból fakadóan, amit mások csak nemes egyszerűséggel paranoiának neveznek, volt nálam még plusz pulóver, meg nadrág, meg kendő, úgyhogy mindent felcsavartam magamra amit csak a táskámba találtam, és hogy ne fázzak tovább, úgy döntöttem, hogy elindulok a többiek elé. 4 ember volt fent a csapatból, abből 1 volt az aki azért jött el, mert meghívtam, és ismertem a szüleit is.

Aztán ahogy egyre csak bandukoltam felfelé, persze még mindig csak tyúklépésben, találkoztam jó néhány csapttal, akiket kísértek lefele a serpáik, és minden áron próbáltak engem is meggyőzni, hogy ne felfelé menjek, mert bazi nagy vihar van. Én meg csak mondtam neki, hogy 4 embert keresek, és amíg meg nem találom őket, addig bizony le nem jövök. Ahogy így haladtam felfelé és ahogy egyre ritkábban találkoztam ilyen kis csapatokkal, akik a hágó túl oldaláról érkeztek és próbáltak levinni magukkal kezdett el tudatosodni bennem, hogy hol is vagyok és mit is csinálok.

Aztán egyszer csak el állt a hó, és megint kisütött a nap. Én meg ennek örömére úgy döntöttem, hogy akkor már megyek tovább és megtalálom a többieket. Mert egyébként ez egy sok ezer éves só karaván útvonal, ahol régóta mennek át a kereskedők, de régen, és állítólag még ma is, vannak hegyi rablók, akik az errefelé kódorgó turistákat rabolgatják kifelé, hiszen a Himalaya bazi nagy, és aki egy kicsit letér az útvonalról, az többet nem jön vissza, a hulláját meg nem nagyon fogja keresni senki, meg megtalálni sem nagyon. Még jött pár csapat a túloldalról, akiket kérdeztem a társaimról, és ők mondták, hogy igen látták őket felfelé menni.

Az új cél, hogy van kikért felmenni, megtöltött némileg energiával, és bár továbbra is „Reikiztem”, sokkal gyorsabban tudtam haladni felfelé. Persze 50 lépésenként így is meg kellett állnom, mert hát mégis csak 4600 körül lehettem, amiből ha kivonom a 3200-at ahonnét indultam, akkor megkapom, hogy 1400, amiben a 400m-es megengedett napi magasságszint váltás meg van 3,5-ször. (Azt mondják, hogy 400m-enként el kell tölteni egy napot abban a magasságban, hogy a szervezet hozzá szokjon a nyomás különbséghez.)

Aztán egyszer csak megint beborult, és el kezdett esni a hó. Még kicsit mentem tovább, de aztán leültem a kimerültségtől egy sziklára, és legnagyobb örömömre, megpillantottam egy 4 tagó csapatot, akik a szembelévő sziklán ereszkedtek lefelé éppen, és pont olyan színű kabátokban voltak, mint akiket kerestem. Ennek úgy megörültem, hogy itt ültemben el kezdtem sírni örömömben, hogy milyen jó, hogy nem kell itt meghalnom ezen a kőkupacon, és meg vannak a többiek is. Még sosem sírtam örömömben, így érdeklődve vizsgáltam az érzést, és a forró könnyeket amik az örömtől hullanak a szemből. (A bánattól hideg könnyek jönnek…)

Aztán ahogy közelebb értek, én meg arra ébredtem hirtelen, hogy ott vannak, akkor vettem csak észre, hogy megcsaltak az érzékeim, mert ezek bizony Franciák voltak, nem az én Magyar barátaim.

ebből arra engedtem következtetni, hogy akkor még Isten tartogat nekem tanításokat a hegyen és tovább indultam felfelé.

Aztán egy órát totyogtam felfelé, amikor egyszer csak szembe jöttek velem az egyik fiú, meg lány, akiket kerestem a négyből. Bár V, aki amúgy egy bírónő, és G aki amúgy egy rettenetesen nagy vállalat pénzügyi igazgatója, látták rajtam, hogy nem vagyok csúcs formában, megegyeztünk, hogy valakinek csak fel kell menni a többiekért, mert hát mégis csak egy csapat vagyunk. Adtak szőlőcukrot, vizet, meg egy fejlámpát. Megígértették velem, hogy délután 2-kor legkésőbb elindulok lefelé, nehogy rám esteledjen a hegyen, mert az kicsit sem lenne vicces, de végül sikerült velük megalkudnom egy 3-as visszavonulóban.

Így folytattam az utamat, ahol egyre jobban lehangolt a tudat, hogy a világ legmagasabb hegységében vagyok egyedül, lassan 5000m magasan, szakad a hó egyre durvábban, és órák óta nem találkoztam senkivel. Szerencsémre mindig sikerült megtalálnom a következő útjelző póznát, de az egyedüllét és a csend, meg a tudat, hogy ezen a dombon évente elég sokan meghalnak, nem engedte, hogy örüljek.

Aztán 5000m magasságban jártam kb amikor azt vettem észre, hogy nem látok semmit, és egy durván sűrű viharfelhő kellős közepén vagyok, amiből a jég szokott esni odahaza. Persze a 700m max magasságú kis hazámban ez a felhő, csak egy viharfelhő lett volna, de ez itt volt körülöttem, olyan sűrűséggel, hogy ha kinyújtottam a kezem, nem láttam az ujjaimat. Amitől igazán különleges volt a helyzet, az a jégvihar ami körülöttem a felhőben tombolt. Tépte a ruhám valami szél, ami nem tudom honnan fújt, talán nem is az volt, meg verte a fejem, a borsó nagyságú jégzuhé.

Nem nagyon volt időm azon agyalni, hogy na most aztán benne vagyok a cuccban, hogy akkor ez itt a Himalaya ahol minden évben meg hal pár száz, ha nem több ember, hanem minden idegszálamra és addig összegyűjtött tudásomra szükségem volt, hogy talpon maradjak és ne szakadjak le valamelyik ösvény szélén egy szakadékba. Eszembe jutott az összes mesterem, kezdve öregapámmal, aki kb 6 évesen tanított, hogyan kell járni a kertben a frissen locsolt ágyások között, Csababá, aki kitartásra és becsületességre nevelt, Gyuri sensei, aki járni tanított, meg minden más Ninjutsu oktató, akik elég magas szintre jutottak ahhoz, hogy technikákon kívül a sima hétköznapi járásról is el tudjak beszélgetni velük. Eszembe jutott Davor Sensei, aki a legutóbbi szemináriumon arról beszélt, hogy ha kíváncsi vagy arra, hogy mit tudsz, akkor eddze a természetben, mert a természetnél jobb tanító nincs. Meg egy másik történet is, amikor Dean Sensei mesélte, hogy a háborúban aknára lépett, és hogy legurulta, de elvesztette a lábát, és hogy miként kúszott vissza a táborukba.

Szóval arra gondoltam, hogy ez elég kemény vihar, és helyzet, de ha én ezt gondolom erről, akkor mi lehet azzal a lánnyal meg fiúval akiket keresek. Mert hogy ők nem edzettek ennyit, és nem voltak ott a szemináriumokon sem, szóval minden bizonnyal nekik sokkal ijesztőbb a helyzet, mint ahogyan az elmém arról próbálja meggyőzni az intelligenciámat.

Ekkor elkezdett remegni az összes végtagom, ami cseppet sem volt kedvező előjel, főleg mert kezdtem szépen lassan elveszíteni az uralmat a testem felett. Épp egy szakadék szélén álltam, így csak egy dologra kellett összpontosítanom, hogy amikor elkezdek dőlni, mert nem bírom tartani magam a lábammal az oxigén hiánytól, akkor ne lefelé, hanem a befelé, a hegyfal felé dőljek… Ezt sikerült is kivitelezni, és ahogy elzuhantam, ismét a koncentrált teljes tüdős jógalégzéshez folyamodtam segítségül, hogy a ritka viharverte levegőből minél több oxigént tudjak juttatni a megfeszülő izmaimba, amik épp feladták a szolgálatot.

Ahogy lassan elmúlt a remegés, megint sírógörcsöt kaptam. Most azért, mert nem akartam akkor és ott meghalni azon a kietlen helyen. Azért imádkoztam, hogy nem baj, ha meghalok, de legalább ne itt, és így, teljesen értelmetlenül. Mert ha én egy átedzett élettel így küzdök, akkor mi lehet azokkal akiket keresek vajon…

Aztán elmúlt és arra ébredtem, hogy indulhatok tovább. Persze a jégvihar tombolt tovább, és én meg egyre durvábbnak éreztem a dolgot, de már nem aggódtam azért, hogy meghalok.

Mentem tovább, és 5200m –en, ahol egyre nagyobb jégdarabok kopogtak a fejemen, úgy, hogy egy vízhatlan hegyi kabát kapucnija, egy sapka, és egy gamsából kötött turbán is volt a fejemen. Aztán egyszer csak egy fennsíkra értem. egy hatalmas kőfennsíkra, ahol minden tele volt kőkupacokkal.

Továbbra sem láttam messzebb 1 m-nél, de szerencsére jött egy nagyszéllökés, és a sötét, folytogató felhőt mintha felhígította volna. Aztán jött még néhány ilyen széllökés, meg valami fény is szűrődött, amire azt gondoltam, hogy a napfény próbál beszúrni a hömpölygő viharba. egyszer csak néhány alakot vettem észre. Ahogy tudatosult bennem, hogy az egyik ilyen alak kővel éppen agyon dobálja a másik kettőt, egy világ robbant fel bennem. Hála a karavánútvonalon működő banditás történetnek, gyorsan össze állt a kép, hogy itt most a barátaimat gyilkolják halomra sziklákkal, és rabolják ki őket, hogy aztán a hulláikat ledobálják valamelyik szakadékba, hogy soha többet ne akadjon senki a nyomukra.

 2. rész

Ordítva kezdtem rohanni az alak felé, de a hatalmas felhő, és magas páratartalom nem engedte a hangomat hangosan kijutni a számból. Így ledobáltam a hátizsákom, meg a narancssárga dzsekimet az egyik útjelző pózna mellé. Jobbnak tűnt az alatta lévő barna „terepszínű kapucnis pulcsi”, meg elő kaptam a Kathmanduban szerzett Kukrit, és azzal indultam vadászni és megkeresni a barátaimat. Az volt az érdekes, hogy a szervezetem egy pillanat alatt váltott át „elfogó vadász” üzemmódba, úgy, hogy semmi nyoma nem volt semmiféle rosszullétnek innentől. sőt… Lopakodó, kúszó futással kommandóztam a sziklák között, a szakadó jégben.

Persze akkor ez egy kicsit sem érdekelt, mert kerestem a gyilkosokat, meg a barátaimat. Negyed óra aktív átfésülés után, amikor nem találtam semmit és senkit.

Aztán mivel megígértem, hogy háromkor elindulok lefele a hegyről, felöltöztem, és elindultam. Út közben elkapott még pár sírógörcs. Hol azért, mert nem találtam meg a többieket, hol azért, mert nem akartam itt fent meghalni, hol meg csak úgy szórakozásból. Igazából olyan állapotba kerültem, hogy képes voltam bármiért sírni. Nagyon élveztem a helyzetet, mert már évek óta nem tudtam sírni, és jól kibőgtem magam lefele jövet. Hóviharban sírni bármiért, az valami fantasztikus érzés…

Na de a felhő  nem nézte jó szemmel, és még egy fokozattal durvábba váltott, és most más olyan csúszós kis jéggolyókat kezdett el bombázni nekem, amiktől egyre síkosabb lett, az amúgy  is felázott talaj… Nekem nem volt kedvem semmi máshoz, mint csak legszívesebben leültem volna egy kőre, és zokogtam volna pár napon át, de kijózanított az egyre erősödő szél.

Így gondoltam, most már úgy is mindegy, és meghúztam a felszerelésemet a hátamon, becipzáraztam minden zsebet és felidéztem azt a futási módszert, amit a Sherpától láttam itt Nepálban, ahogyan ők futnak a sziklákon. És elkezdtem futni lefele. kb 10 perc volt, mire teljes biztonsággal ráéreztem a technikára, és már érezni kezdtem a köveket is, hogy melyikre lehet, meg melyikre nem, és azt is hogyan lépni.

Ezzel a technikával azt az utat, amit hajnali 5-től délután 3-ig, 10 óra alatt tettem meg, körülbelül egy óra leforgása alatt leszaladtam.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert ugye az egy óra futás lefelé is izgalmakkal teli volt. Mert hát fél óra alatt már úgy tudtam futni, hogy a tájat néztem, és élveztem ahogy kifutottam a hatalmas vihar felhőből ami közben el is mozdult egy kicsit, és így a vissza fele utamon már nem volt vihar ott ahol feljöttem. Hanem valami csodavilágban találtam magam, mert a lenyugodni készülő nap, pont besütött a felő és a hegy közé, amin olvadoztak az apró jég golyók, és ettől fantasztikusan csillogott minden és olyan volt mintha valami mesebeli tájba érkeznék, mert ugye felfelé csak a sziklákat láttam, de lefelé már lehetett látni a távolban a zöldellő apró völgyeket.

Persze a körülményekhez képest bevésődött  a pillanat, de csak nem tudtam túl tenni magam, hogy meghaltak azok akiket kerestem.

Aztán a következő pillanatban észrevettem, hogy öszvér háton vágtat utánam 2-3 Nepáli fickó, meg két dagadt turista lány velük, cowboy kalapban. Persze semmi perc alatt összeraktam a képet, hogy biztos ők ölték meg a barátaimat, és most azért vágtáznak lefelé utánam, mert rá jöttek, hogy láttam őket és most engem is el akarnak tűntetni, hogy ne legyen szemtanú. Bár teljesen rendbe jöttem a Reikinek, meg a hirtelen adrenalin sokknak hála, kicsit sem éreztem úgy, hogy meg kéne küzdenem velük. Inkább elkezdtem eszeveszett tempóban rohanni lefelé a hegyről. Mondhatni az életemért futottam.

Szerencsére nem tudtak utol érni, bár a távolságunk egyre inkább csökkent. Folyamatosan imádkoztam, hogy csak ezt éljem túl, ha már ennyi mindenen túl vagyok és a nap is kisütött, had legyen valami jó vége a dolognak. De egyre csak közeledtek felém ahogy mindannyian rohantunk lefele a hegyről.

Aztán egyszer csak a nevemet kiáltotta egy ismerős hang. Kisora-Kisora, hol vannak a többiek? Én meg nagyon megörültem, mert „apa” GauraNarayana-t láttam meg vagy 100m-rel lejjebb. Vissza kiabáltam, hogy nem tudom. Aztán leértem és elújságoltam, hogy mi történt velem. Gaura meg kedves mosolyával és kizökkenthetetlen kedvességével megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Mondtam neki, hogy remélem, de ha mégis van, akkor azok a fickók azok, akik lefelé vágtatnak utánam a hegyről. Erre ő felkiáltott nekik, hogy nem látták-e a piros, meg a kék dzsekis magyarokat odafent. Aztán ők meg azt mondták, hogy de látták, felértek az 5400-on lévő Torungla hágóhoz, és az ottani menedék házhoz. Aztán tovább vágtattak.

Persze az én parám, meg hogy mit mondtak az öszvéresek egyáltalán nem nyugtattak meg bennünket, de legalább már nem aggódtam, hogy mi lenne, ha ölre kéne menni ezekkel az emberekkel, mert Gaura jó nagydarab ember, meg Jiujitsuzott, meg úgy ismerkedtem meg vele, hogy egy Zen Sihatsu tanfolyamon azzal indított, hogy elmondta miért nem tanítottak Japánban senkit bal kézzel kardot forgatni… Szóval az volt a fejemben, hogy ketten csak le tudnánk rendezni őket, ha esetleg mégis elhallgattatni akarnának, mert azt hiszik láttam bármit is abból ami történt.

De végül csak elvágtattak mellettünk, mert ők is a vihar elől menekültek. Persze ez addig még nem volt biztos, úgyhogy aggódtunk egy sort, meg számításba vettük a legrosszabb lehetőségeket is. Vagy egy órát vártunk és a legrosszabb verziókat amik eszünkbe jutottak nem is írom le ide, de apával aztán fel lehet készülni sok mindenre az biztos.

Egyébként levitte a hegyről a csoportot, és utána vissza fel jött 4500-ig egyedül, hogy akkor minket is megkeressen, és akkor találkoztunk. Nekem ez olyan sokat jelentett, hogy azóta sem tudtam neki igazából megköszönni talán.

Aztán egyszer csak meg pillantottunk egy kék meg egy piros kabátot.

Örömünkben kiabálni meg integetni kezdtünk, hogy jól látunk-e és rendkívül nagy kő esett le a szívünkről amikor kiderült, hogy a két általam halottnak vélt csoporttag érkezik lefelé.

Amikor lejöttek, akkor ők elmondták, hogy volt egy kis hó esés, de igazából ők semmit sem tapasztaltak abból amit én átéltem, hanem az első havazás után, végig verőfényes napsütésben sétáltak felfelé. Persze kaptak egy kis dorgálást, hogy miért nem fordultak vissza amikor el kezdett havazni, hiszen ez itt nem a Kékestető turista vonala, ahová bármilyen körülmények között felszalad az ember, hanem a Himalaya…

De végül egy gyönyörű naplementében sétáltunk vissza lefele a hegyről, ahol eddigi életem második legnagyobb leckéjét és legdurvább tanítását kaptam.

Arról pedig, hogy milyen jó emberekkel utaztunk, és mekkora hatalmas nagy csapat volt ott milyen nagyszerű és különleges tagokkal akik milyen nagyon megkedvelték egymást az úton, úgy sikerült meggyőződnöm, hogy 3400-on szembe jött velünk a csoport idősebb férfi tagjaiból álló csapat, akik rendkívül elszántan és minden rosszra felkészülve vágtak volna neki gondolkodás nélkül az éjszakai Himalayanak, hogy megtalálják az elveszetteket, köztük engem is, mert ugyen engem is 4200-on a vihar kitörésekor láttak utoljára.

Szóval minden tiszteletem és hódolatom a hatalmas hegynek, és a csapatnak, akikkel együtt utazhattam 2010-ben az országba, amit soha nem tudtak gyarmatosítani…

A többi történet is rendkívül tanulságos és izgalmas, amiket az elején említettem, talán egyszer majd leíródnak azok is, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ezt a történetet is félbe kellett hagynom, de párom kész lett a vacsorával és egyszerűen nem írhattam tovább, hiszen akkora szeretettel és odaadással készült.

Ezen az úton sikerült megtapasztalnom, hogy a szent névnek milyen ereje van, hiszen a Reiki kezelés során mindenki az általa ismert és elfogadott legmagasabb rendűhöz fohászkodik, így az én Reiki kezelésem folyamatos mantrázásból áll. Szemernyi kétségem sincs, hogy ez a mantra és különleges ereje mentett meg. Hiszen ma már tudom, hogy az összes létező és feljegyzett „Hegyi betegséget” megkaptam, ráadásul mindegyiket volt szerencsém megtapasztalni legalább kétszer, egy nap alatt. Ájulás, elalvás, láz, elgyengülés, síró görcs, hallucináció. Ezekbe sokszor szoktak belehalni emberek. Nekem volt szerencsém megtapasztalni és áttanulmányozni őket, főleg miután vissza érkeztem. Tudom, hogy ha nem koncentráltam volna ezen az úton minden pillanatban Istenre, akkor most nem olvashattad volna el ezt a bejegyzést.

Csak azt az egyet tudom biztosra, hogy bár én mentem fel a hegyre és én is jöttem le onnan, de rengeteg minden megváltozott bennem ettől a kalandtól. Mondhatni akkor és ott teljesen világossá vált számomra, hogy ki is vagyok és mit is kell tennem ebben a világban.

, , , , ,

Charlie Chaplin első hangos filmje

Ezt a beszédet Chaplin, a híres komikus mondta fel a második világháború idején, ha jól tudom. A híres komikus első hangos filmje ez, ahol úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat kell először elmondania, ha már a hangja üzenetét is közvetíteni tudja az embereknek, nem csak a mozgó képeket:

, ,

Film ajánló: A Mongól

Ebben a filmben sok elem megjelenik a harcos mentalitásáról. Azt hiszem leginkább a kitartás az amit a leginkább elmesél ez a történet. De igazából érdemesebb lett volna alapból annak a történelmi személyiségnek a nevét adni címül, akiről szól ez a történet. Mert hogy nekem is csak a végére derült ki, hogy akkor ez a csávó ugye a Dzsingisz kán, akiről hallottam történelem órákon, de igazából semmi mást. És akkor most itt az élete (állítólag). De ha még nem láttad, és ez után így nézed meg, szerintem sokkal jobb lesz a film, mert most már tudod, hogy róla szól:

, ,