Menü

Posts Tagged harcművészet

Az új magyar himnusz, by Horváth Ádám

Az új Magyar Himnusz. Horváth Ádám
Meggyőződésem, hogy minimum új himnuszra van szüksége az Ősi Magyar nemzetünknek. Én ezt gondolnám szövegnek, dallamnak ritmusnak. Persze csak itthon dobtam össze telefonnal, sokkal többet is ki lehet hozni mind a szövegből mind a dalból. Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni, fog. De az az egy biztos, hogyha ezt játszanák le foci meccsek előtt, a mostani nyomorúságos hangulatot erőltető himnuszunk helyett, már jobban teljesíteni minden válogatottunk. :) Szóval szerettem volna valami pozitívat létrehozni, és ami már amúgy is benne van a nyelvünkben, ami a világ talán egyik legősibb nyelve:

Az új Magyar himnusz.

 

Még VÁRom az éjJEL végét
Még várOM a HAJnal fényét.
KutATOM már az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a szó az a magnak a FŐLdje
Hol a tant a mag ŐRzi örökre
Ott meg ŐRzöm a szívem mélyÉN
Oszt meg látOM a lelkem fényét

Ha meg ÉRtem a nyelvem népét
Ma meg ÉRzem az őseim lényét
Kik a szóban a szélben is élnek
Nagy MagyarOK csak így beszÉLNEK

Már nem FÉLek EGÉSZnek lenni
becsÜLETemmel sok jót meg tenni
Meg fogom a gyeplőt a kanTÁRT
Az ÉLetem szőrin ülöm már

Már látOM az éjJEL végét
Még VÁRom a HAJnal fényét.
KÚTatom még az ősi világot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a GONDolat gondOMat oldja
Hol a szerELEM a SZERetet hOLDja
Ha meg ÉRzem most a beszédem
Ma Meg értem, amit beszÉLEK

Ha a SZERvezet jól vezet engem
A FÉLelem nem lesz bennem
Így a FÉLből is nagy EGÉSZség lesz
Ez teljesÉG a vitézséghez

Meg vívom a nagy örök harcOM
Meg MERítem a JELenben ARCom
Hogy az igazság tisztÁRA mossa
Hogy a sorsOM ne másra ossza

Már látOM az éjJEL végét
Már látOM a HAJnal fényét.
KutATOM még az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja KIÁLLTott

Mer az ŐSten TENni meg ADni
Hunokat most szívbe fogADni
Hol a hŐSök a csatÁRA készek
Ott zubog a MagyarOK vére

Meg ŐRzik a szerETET nyelvét
Meg ÉRzik a szerELEM ízét
Most már ezer év is elt-elt
Most már a Magyar nép felKEL

Le dobja MAGáról a gúnyát
Nem veszi fel másOK gúnyát
A Huna nemzet a MAGot ÖRzi
A mag a HÉJÁból ki fog TÖRni

Most TELJesen vége az éjnek
Már itt van a HAJnali ÉNek
Már látOM az ősi világOTT
Nem a szemmel, a szívvel látOK.

Használjátok egészséggel testvéreim!
Aki tud, meg írjon jobbat.. :)

Ha tetszik, oszd meg, had jusson el minél több emberhez.

Én így énekelem el:

, , , , , , , , , , , ,

Magyarország Legspirituálisabb Fesztiválja! Everness

ewrness

Ezotérikus kavalkád, avagy kit válasszak és merre menjek?
Nem, nem én fogom megmondani, hogy jó úton jársz-e. Azt én nem tudhatom. Persze, ha rád nézek, akkor látom, mint ahogy láthatja mindenki más is, aki rád néz, mert az süt az emberről, hogy jó úton jár-e? De ettől függetlenül az aki bölcsességre törekszik tudja, hogy az úton vannak könnyebb és nehezebb pillanatok, és ezért nem érdemes csesztetni az úton járókat…

Manapság non-stop indulnak a mindenféle angyallátó, energiairányítós, ilyen-meg olyan ezospiri képzések. Egyre bukkannak föl az ősi tradíciók nevei mögé bujkáló mindenféle mesterek, meg látók. Ők a kedvenceim egyébként a látók, meg a trénerek, coachok és egyéb tanácsadók, és szakértők. Hiszen x-ezer forintért leszedik rólad a rontást, meg úgy meg kezelnek, hogy utána azt hiszed, hogy minden jó lesz…

Amivel nincs is baj, hiszen a Védikus Jógaszentírások is megjósolták, hogy most éppen egy spirituális felemelkedésről szóló arany-kor van, ami 10 ezer évig fog tartani és kb 500 évvel ezelőtt kezdődött el. Tehát ami történik, tökéletes összhangban van a szent írásokkal. Viszont az is tény, hogy ugyan ezek az írások jelenti ki, hogy most Kali-Yuga, vagyis a hazugság és az álszentség kora is van, ami meg kb 5000 évvel ezelőtt kezdődött, vagyis rengeteg a magát ennek-annak mondó ember, de közben meg nem is azok. Spirituális-ezotériával foglalkozik boldog-boldogtalan, és mindenki igyekszik meggyőzni arról, hogy neki van igaza, és ha követed a tanításait, akkor jó lesz neked.

De sajnos az esetek többségében ezek az emberek még nem rendelkeznek azzal a potenciállal és megvalósításokkal teli tudással, hogy valóban mindenkin segíteni tudjanak. Sőt a legtöbb esetben csak egyszerű lelkes kezdőkről van szó, akik nem voltak elég alázatosak, vagy a mesterük nem volt elég bölcs hozzá, hogy megértesse velük, hogy az, hogy néhány szokásuk megváltoztatásával “kiemelkedtek” a hétköznapi átlagos emberek tömegéből, attól még nem feltétlenül vannak magasabb szinten mindenkinél. Sőt, az sem biztos, hogy jó úton járnak, vagy bárki másnak azt az utat kéne járnia, amit nekik, ezért teljesen felesleges a saját élményeikre alapozva mindenkit próbálni meggyőzniük arról, hogy nekik van igazuk. A legtöbb esetben ez a kezdeti lelkesedés a tapasztalat és önbizalom hiányából fakad, ami párosul azzal a bizonytalansággal, hogy az új szokások, élmények hatására kicsit, vagy sokkal jobban érzi magát az ember.

Mi a Spiritualítás?
Manapság rendkívül népszerű szó lett a spiritualítás, ami lelkiséget jelent. de csak nagyon kevés ember tudja, hogy mi a lélek, vagy mi a lélek tudománya. Ott van például a Pszichológia, ami tulajdon képpen ó görögül jelenti ugyan ezt. Hiszen a psziché-lélek, és lógia-tudomány szavakból tevődik össze, így a lélek tudományáról kéne szólnia. Ennek ellenére semmit nem tud a lélekről, sőt el sem fogadja a létezését és a gondolatainkat érzéseinket, csupán vegyi anyagok keveredéseként értelmezi.

Ugyan így nagyon sok esetben a spiritualítást is lealacsonyítják egyszerű testi és anyagi dolgok szintjére. Pedig a Spiritualítás ettől sokkal egyszerűbb dolog. Ha egy mondatban szeretném összefoglalni, ami kapcsolatban van Istennel és a lélekkel az Spirituális, amit pedig inkább a nekem-engem-enyém meghatározások mozgatnak, azok nem.

Mi az ezotéria?
A Sors furcsa fintora, hogy az ezotéria szintén egy ógörög kifejezés. Belsőt, titkosat jelent. Innentől fogva tulajdon képpen amit eredetileg az ezotéria megjelölés takart, az azokra a dolgokra vonatkozott, amit egy-egy úton, a haladók csináltak. Minden filozófiának, vallásnak, irányzatnak, tradíciónak, harcművészetnek stb van ezotérikus része. Vagyis olyan része, amit nem tanítottak mindenkinek, hanem csak az arra érdemeseknek. Eredetileg ez nem azért volt ami miatt manapság, hogy csak azok ismerhessék meg a tudást akik ki tudják fizetni, hanem azok, kapják meg, akik eljutottak az alapokkal oda, hogy a tovább fejlődésükhoz szükség volt megismerni a belső, titkos dolgokat, amiket egy hétköznapi ember nem biztos, hogy jól tudna használni.

PÉLDA:
Mentsük meg, tegyük intimebbé a kapcsolatunkat!

Vegyünk például egy hétköznapi párt, ahol mondjuk a fiú legyen Pista, a hölgy pedig Julcsi. Julcsi szeretné elméjíteni a kapcsolatot, gyereket, biztonságot, jövő képet szeretne, többet fejlődni spirituálisan. De a Pistinek alkohol problémái vannak. Ettől ingerült, fáradékony, és néha még agresszív is. Aztán bele botlanak egy hírdetésbe, ahol mondjuk azt ajánlják fel, hogy segítenek helyrehozni a dolgokat. Ez lehet, Családállítás, Tantra, Kamasutra, Angyali kommunikáció stb.

Szóval Pisti meg Julcsi elmennek a tanfolyamra, befizetik a pénzt, jó esetben végig csinálják. Túl vannak a gyakorlatokon, meg miegymáson, és kicsit jobban is érzik magukat. Julcsi Boldog, meg Pisti is örül, mert Julcsi boldog. De aztán jön a május 1-je és elmennek a haverokkal sörözni, és Pista innnetől megint el kezd piázni.
Ez persze egy nonszensz történet, hiszen ha komoly alkohol gondjai vannak Pisitnek, akkor el sem fog menni az ezotériára, mert más érdekli. De ha mégis sikerül valahogy rávenni, megcsinálni, és még a piát is hajlandó letenni egy kis időre, nagyon könnyen vissza fog esni.

Miért nem működik, vagy csak ideiglenes az Ezotéria?
Mert a legtöbb esetben a legtöbb ember egyáltalán nem áll készen arra, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon. A Fenti példánál jól látszik, hogy míg a hölgy már lépne tovább, addig a férfi még az alapokkal vesződik. Ez diszharmóniát okoz, sőt nagy valószínűség szerint ebben az esetben egy ilyen tudás megszerzése többet árt a kapcsolatnak mint használ, hiszen Pisti (illetve inkább a Pistit megszálló démon) valószínűleg még Julcsi fejéhez is fogja vágni azokat a dolgokat amiket ott hallott…

Először az alkohol, a megszállottság, függőség kihívását kell kezelni, és utána lehet menni méályebb, intimebb dolgok felé.

Ezért kezdődik a az összes vallás, hit alap gyakorlatokkal. Elég csak a 10 parancsolatra gondolni, amiről már mindenki hallott. De ugyan ez a 10 parancsolat megtalálható a világ összes Isten felé vezető tradíciójában. És amikor valaki ezekben megszilárdul, vagy legalább egy őszinte törekvővé vált, akkor utána érdemes elkezdenie foglalkozni a mélyebb dolgokkal, különben többet fog ártani neki a megszerzett tudás, mint használni.

Láttam már nem egy embert aki “Fényt kapott” vagyis megmakkant. Ilyenkor általában a büszkeség csapdájába léptünk bele, vagyis azt gondoltuk, hogy de mi bizony készen állunk, és de nekünk bizony el kell mennünk ezt meg ezt megtanulni, és utána csinálnunk is kell ezeket a gyakorlatokat. Aztán utána meg csak csodálkozunk, hogy össze omlik körülöttünk minden, és mindenki. Persze fel lehet fogni ezt fejlődésként is, hiszen valóban vannak ilyen állomások is az életben. De nem mindegy, hogy egy ilyen fejlődési állomáshoz érkeztünk, és utána mint a hamvaiból feltámadó főnix, teljesen újjá születve egyfajta magasabb szinten létezünk tovább, vagy csak simán örülünk, hogy össze tudjuk kaparni magunkat…

Papír kell, rang, fokozat, vagy tudás?
Mondhatnám a harcművészetek területét is, ahol ugyan ez a helyzet, és oly mértékben térnek el emberek már ennek a gyakorlásától is, mint talán ahogy mindig is eltértek az elmúlt 5000 évben, amikor huzamosabb ideig béke volt, és nem dőlt el valódi csatákban, hogy kinek melyik irányzatnak van létjogosultsága. Szóval ezen a területen egy-egy konfliktus helyzet gyorsan kipurgálta időnként, hogy mi az ami jó, és mi az ami nem. Hiszen akinek működött a harcművészete, az haza jött a csatából, akinek meg nem annyira, az nem.

Viszont spiritualitás és a lelki önmegvalósítás szintjén már nem ilyen egyszerű a helyzet. Hiszen egy önjelölt mester, egy hamis tanító nem olyan egyértelmű mint egy kamu harcművész. Ezért a spiritualítás útján sokkal óvatosabbnak és tájékozottabbnak, tudatosabbnak kell lennünk. Hiszen könnyen kerülhetünk bajba, ha valami olyat kezdünk el gyakorolni amit érdekesnek találtunk.

PÉLDA:
Neked már nyitva van a harmadik szemed?

Vegyünk például egy egyszerű gyakorlatot, mondjuk a harmadik szemmel való látást. Először is el kell mondanom, hogy a harmadik szeme mindenkinek nyitva van. Ezért az olyan tanfolyamok, ahol ennek a felnyitását akarják neked eladni, az alapból kamu, hiszen mindenki lát vele. A különbség annyi, hogy van aki jobban mer látni ezzel, és van aki nem. De gyerekkorban alapból mindenki ezzel figyel. Ezért kezdenek el a csecsemők gyakran látszólag minden ok nélkül sírni. Hiszen a rajtunk lévő mindenféle rémségek, vagy ami valódi arcunk sokszor megilyesztik őket. Hiába a kedves mosoly, meg az “utyulumutyulu” aranyoskodás a gyerekek még “át látnak a szitán” (Ez egy ősi Magyar mondás, csak szólok)

Szóval a harmadik szemet nem kinyitni kell, hanem merni kell vele látni. Ez persze nem olyan nehéz feladat, és könnyen meg lehet tanulni. A legtöbb ember amikor ide el jut, akkor már azt gondolja, hogy meg is világosodott. Pedig ennek még semmi köze a spiritualításhoz, csupan a durva fizikai világ helyett, a finom fizikai világot is el tudja kezdeni tanulmányozni az ember.

Persze ide már csak tudással és őszinte törekvéssel lehet eljutni, hiszen a különféle drogok hatására, gyakran azok akik megtanulnak látni a harmadik szemükkel, valamilyen finom fizikai lény hatása alá kerülnek, mert az első nagyhatalmú szellem el tudja velük hitetni, hogy Ő Isten. Pedig nem is. Hiszen Isten nem látható még haramdik szemmel sem. Isten csak a Spirituális, lelki szemünkkel látható, és a lleki fülünkkel hallható. Hiszen annyi sok ezerféle minden leselkedik ránk, ami alig várja, hogy az ő szolgálatába álljunk, ahelyett, hogy megvalósítsuk saját, valódi létezésünknek a célját….

“Vagy a saját terveinket váltjuk valóra, vagy valaki másét.”

Ilyen dolgokról fogok egy 5 napos kurzust tartani az Everness fesztiválon, ahol fantasztikus programok lesznek még rajtam kívül is és ezért érdemes eljönnöd!

Tehát ha már eleged van a ki tudja hányadik fokozattal rendelkező ilyen meg olyan nagymesterekből, vagy ha már te magad is begyűjtöttél kismillió oklvelet, de még mindig szeretnél józan paraszti ésszel magyar nyelven hallani olyan őszinte törekvőktől, akikkel már tavaly is fantasztikusan éreztük magunkat a balaton partján, akkor sok szeretettel várlak az Ewerness fesztiválon! Ez egy olyan program lesz, ahol csak olyan emberek gyűlnek össze, akik segítik és támogatják egymást, ráadásul mindezt egy olyan légkörben, hogy el sem tudod képzelni.

A kötetlen jellegű beszélgetések, vagyis a filozófiai előadásaim

Minden nap

14:00 a parton egy fa alatt lesznek a Balaton partján, utána pedig

16:00-tól mindig ZenDoin Jógázunk is egyet közösen.

Mi lesz a téma?

 

1.nap (szerda):

UNIVERZUM: Mi ez a világ itt körülöttem?

A világ Védikus Jóga szentírások alapján. Teremtés elmélet, 5 elem, test-lélek-szellem 3-as egysége egyszerűen minden más filozófiával ősszhangban. A Tér és az idő egyszerű képlete és összefüggései. Milyen korban élünk most, mik a hatásai ránk stb… Ha lenne bármilyen kérdésed az Univerzummal, a mennyei, vagy pokol-bolygókkal kapcsolatban, akkor megpróbálom megválaszolni a sok-sok ezer éves Sanskrit írások alapján, melyek a világ összes szentírásával és filozófiájával összhangban vannak.
MOTTÓ: “Isten engedélye nélkül, még egy fűszál sem mozdulhat”

2.nap (csütörtök):

DHARMA: Mi a sorsom, hogyan legyek az aki mindig is lenni szerettem volna?

Védikus Pszichológia, avagy hogyan találjam meg a dharmám? Miért születtem a földre, hogyan valósítsam meg önmagam? Miként tudhatom meg, hogy k ivagyok én? Hogyan álljak neki valóra váltani az álmaimat és a céljaimat, ha most úgy is érzem, hogy nagyon messze vagyok attól amit valóban szeretnék csinálni.

MOTTÓ: Csináld azt amit szeretsz, és soha nem kell majd egy napot sem dolgoznod!

3.nap (péntek):

KARMA: Hogyan kovácsoljam úgy a sorsom, hogy olyan legyen amilyennek lennie kell, avagy “legyen meg a TE akaratod”

Hogyan győzzem le a karmám, miként emelkedjek felül azokon a kényszerítő erőkön amiken úgy érzem, hogy nem tudok. Gyakorlati tanácsok a függőségek legyőzésére. A Karma 4 fajtájának bemutatása, elemzése, és a saját életedben való analizálás elsajátítása.

MOTTÓ: “ELőző életünkben kiérdemeltük, hogy milyen szépek, egészségesek, intelligensek, gazdagok, és sikeresek leszünk, és most azon dolgozunk, hogy ezt megváltoztassuk!”

+1 ŐSTÖRTÉNET (Pénteken délelőtt a Konferencia teremben 11:00)
Az emberré válás művészete. Mit jelent embernek lenni, mi különböztet meg bennünket az állatoktól és az angyaloktól, más misztikus lényektől? Hiszen minden létezik.

4.nap (szombat):

PÁRKAPCSOLAT-SZERELEM-SZEX

Tabuk nélkül minden amit a Káma-Sutráról, a Tantráról tudni érdemes. Miként van ez az ősi tudás jelen a Magyar nyelvben, és mi köze van ennek a Védikus-Jógaszentírásokban Huna-ként említett sok-sok ezer éves néphez? Beszélünk az orgazmusról, női és férfi szemszögből, illetve sarkosan azokról a módszerekről, amit már elveszettnek hisznek annyira ezotérikus. Olyan tabu témákat fogunk kivesézni, melyektől még azoknak is a haja az égnek áll, akik ennek az ezotérikus oldalával foglalkoznak. Például a mag visszatartásának gyakorlatáról, ami minden ősi szerzetes rendnek a művészete, és minden önmegvalósítási útnak a titkos tanításai között fellelhető, de mégis csak nagyon kevesen jutnak el oda, hogy gyakorolják. És, hogy mindennek mi köze van a MAG-ŐR, azaz Magyar hagyományokhoz?

MOTTÓ: “Nem mindegy, hogy adsz, vagy Be-FOG-ADsz, avagy az anyagi világ kettősségeinek minden nap tapasztalt formái. Sötét-világos, Férfi-Nő, Ying-Yang.”

Szó lesz még: Ayurvéda, harcművészet, élet-halál stb…

Mennyibe kerül?

Az 5 napos előadás sorozat díja +  5 Jógaóra:

35000 Ft

De az Everness Fesztiválra a belépő május 31-ig csak

felnőtt: 17900 Ft
Diák: 15900Ft

+BÓNUSZ 10%

Ha jelzed, hogy az én vendégemként érkezel, akkor ezzel a kóddal a regisztrációnál, további 10% kedvezményt kapsz, vagyis:

Az egész fesztivál, és az 5 napos előadásé együtt csak:

felnőtt: 16110 Ft
Diák: 14310Ft

ewrness

Szállás:

-Van egy csomó lehetőség, erről az oldalon tudsz érdeklődni, de legrosszabb esetben sátrazás.

PROGRAMOK

Milyen zene lesz?

Milyen Előadások lesznek még?

És mi lesz még?


Hogy tudok jelentkezni?

Itt tudsz regisztrálni a fesztiválra

 

 Remélem Idén együtt nyaralunk Magyarország LegSpirituálisabb Fesztiválján!

Ja, és mindez ugye a Balaton partján, jó emberekkel, jó zenével és jó kajával!

, , , ,

2014 választás egy jóga oktató szemével.

A politikát nem érdemes belekeverni sem a harcművészet, sem  önvédelem sem pedig a jóga gyakorlásába. Magam is ezt vallom. Így nem is a politikáról szeretnék írni. Sokkal inkább a tegnapi választási eredményeket és az azt követő hullámot ami az ismerőseim felől indult szeretném amolyan hullámtörőként lereagálni, mint ahogyan 2011-ben is írtam Orbán Viktorról.

Választási eredmények

Először is nem voltam szavazni. Nem azért mert nem mentem volna el, hanem egyszerűen rossz napon volt. Délelőtt késharcot tanítottam, utána egyből mentem át Jógaoktatói tanfolyamra, aztán egyből utána iszkiri volt vissza a dojoba magánedzésre, majd este egy kis Mantra meditáció a Csillaghegyi templomban amit a két kezemmel építettem. Szóval egy tökéletes nap volt. Nem fért bele egy szavazás…

Nem azért mert nem férhetett volna bele, hanem egyszerűen mert felesleges lett volna. A Magyarok nagy százaléka úgy gondolkodik, hogy 4 év alatt semmit nem lehet csinálni, és adjunk simán esélyt még egyszer a jelenlegi kormánynak. Bár nem írtam meg előre, de akikkel erről beszélgettem, azok tanúsíthatják, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy ez lesz a végeredmény ami lett.

Elég csak Sunce a Háború művészete c. művében írtakra gondolni, ahol is az egyik kedvenc idézetem szerint a csata már azelőtt el dőlt, mielőtt elkezdődött volna. Hiszen a győztes sereg már tudja érzi előre, hogy győzni fog, és ebben a tudatban küzd, míg a másik a csak a győzelem reményében. Ez pedig minden politikai párt kampányán jól látszott, hogy ki miért és milyen tudatban küzd.

Mi Magyarok vagyunk, vagy ha úgy tetszik, és a Védikus Jógaszentírások szerint nézzük, akkor Hunnák, akik már sokkal régebb óta itt vagyunk mint azt a mesebeli történelem órákon tanítják az iskolákban. Népünk Nemzetünk egy harcos Nemzet volt mindig is, ebből fakadóan sohasem valami ellen kellett harcolnunk, hanem mindig valamiért. És ez egy nagyon fontos mondat. Az agresszorok, támadók, vagyis azok akik eleve vesztésre vannak ítélve mindig valami ellen harcolnak, mindig valami ellen küzdenek. A győztesek pedig mindig valamiért.

Ha visszanézi bárki azokat az üzeneteket amiket az egyes választható pártok kommunikáltak, és megnézi, hogy mi volt az arány a valami ellen való uszítás, és a valamiért való küzdelem szerint, akkor egyértelműen kirajzolódhatott bárki számára, főleg a győztesek számára az, hogy ők lesznek a győztesek. Ez a magabiztosság pedig végig látható és érezhető volt még akkor is, ha se tv-t nem nézek, se újságot nem olvasok, és leginkább interneten elérhető, és véletlenül felbukkanó cikkekből szemléltem csendesen az eseményeket.

A Fidesz pedig zseniálisan csinálta, le a kalappal. Mindenhol ők nyertek, egy két kerület vagy választó körzet volt ahol nem őket választották. Nagyon szépen használják az összes uralkodási lehetőséget, hiszen engedték boldog boldogtalannak, hogy pártot alapítson és indulhasson, így volt vagy 20 párt a szavazó listán. Ez a klasszikus oszd meg és uralkodj elv. Hiszen több ismerősöm is jelezte, illetve sérelmezte, hogy 27% szavazott a Fideszre, 33% pedig a Fidesz ellen. De az az igazság, hogy ez egy manipulatív információ, hiszen a 33%-ból ami nem a Fideszre ment, alig volt 5% az amit valaki másra adtak le.

fidesz

Vagyis a legerősebb törzs győzött… és ez így van rendjén, mert így van.

A helyzet pedig az, hogy aki hagyja magát manipulálni, hogy valami nem jó az országban, az ostoba. Nem az országban nem jó valami, és nem a rendszert kell hibáztatni, meg a vezetőket. Azokon akik szenvednek, azokon sajnos nem tud segíteni semmilyen kormány, semmilyen politikai hatalom. Aki azt hiszi, hogy a boldogságot pedig meg tudja neki adni egy vezető, az szintén ostoba.

A boldogság az belülről fakad. Belül kell megtalálni, és nem mindig valaki mástól várni. Erre persze azt szoktam kapni ellen érvként, hogy de sokan megélni sem tudnak.

Nekem az a véleményem erről, hogy mindenki addig nyújtózkodjon ameddig a takarója ér, és ha a takarója nem elég hosszú, akkor húzza össze magát, mert különben ki fog lógnia valamije és megfázik. Ne azon gondolkodjon, hogy milyen jó a másiknak mert neki nagyobb takarója van, meg ne azt gondolja, hogy neki most azért van rövidebb takarója, mert a másiknak hosszabb van. Nincs egyenlőség ebben a világban. És nem is kell, hogy legyen, hiszen nem vagyunk egyenlőek. egymás kiegészítői vagyunk, nem pedig ellenségei. De aki ellenség akar lenni, az szenvedni is fog ha egy nagyobb erősebb ellenféllel találkozik.

Gandhi szavaival élve: “Légy a változás amit látni szeretnél.”

Vagyis sétálok az utcán, látom a sok csövest, fekszik a földön, össze ürítette magát és már ki tudja hány napja nem fürdött, de a retkes paplan alól még mindig ki lóg a keze, az egyikben egy üveg alkohol, a másikban meg egy szál cigaretta parázslik. Nem azon gondolkodik, hogy hogyan hozza rendbe az életét, hanem azon, hogy honnan szerezzen piát, meg dohányt.

Ez az igazi ostobaság. Amikor semmim sem volt, akkor az volt az életem, hogy minden rossz tulajdonságomon megpróbáltam felül emelkedni. Némelyiken sikerült, némelyikkel még mindig küzdök. A legtöbb ember pedig ezt engedi el. Nem akar jobb ember lenni mint amilyen most. Azt gondolja, hogy neki jár ez, vagy az. Pedig ha éppen nem jár, akkor bizony nem jár. Teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy melyik kormány, meg melyik párt tudna jobb életet teremteni. Hiszen nem tud egyik sem.

Te tudsz felelősséget vállalni az életedért, te tudsz felelősséget vállalni az érzéseidért és te tudsz felelősséget vállalni az életedért. Ha nem gyűjtesz lelki értékeket, amiket senki sem vehet el tőled, akkor örökké szenvedni fogsz, mert az anyagi dolgok nem a tieid, hanem azok ingóságok, amiket bárki bármikor el vehet tőled. Ha nem a kormány, ha nem valamelyik párt, ha nem egy tolvaj, vagy egy rabló, akkor az elemek, vihar, földrengés, árvíz formájában.  De ha mindezeket még meg is úszod, legkésőbb amikor el jön a halál érted, márpedig a halál mindenkiért el fog jönni, akkor ő mindenedet elveszi amiről azt gondoltad, hogy a tiéd.

Egy dolog marad majd csak az, hogy milyen ember voltál, meg milyen közel kerültél Istenhez. Minden más csupán illúzió.

És gratulálok a Fidesznek a győzelemhez, az összefogásnak a második, a Jobbiknak meg a harmadik helyért. Mert ez egy verseny volt, ezért így tisztességes.

„Anélkül, hogy Isten akarná, még egy fűszál sem mozdulhat. Akit Isten megakar védeni, azt senki sem tudja elpusztítani. Akit pedig Isten el akar pusztítani, azt senki sem tudja megvédeni”  -Bhagavad-Gita-

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga Oktató, ZenShitasu Terapeuta

Oszd meg nyugodtan, ha te is így gondolod!

, , , , , ,

Oda Adás avagy a bátorság és a szeretet első lépései

Épp térdig gázolunk a Kali-Yugában kérem szépen kedves Hölgyeim és Uraim. A hazugságok és álszentségek korában élünk, ahol nagyon ritkán találunk olyan embereket, akik önzetlenül, csak úgy szeretetből tesznek dolgokat másokért, akár érted is. De a legfontosabb nem az, hogy találsz-e ilyen embereket, hanem az, hogy te ilyen merj lenni.
adj. :)
Persze mikor ez történik, akkor mindig úgy kezdődik, hogy találkozol valakivel, aki baleknak néz és jól átver, meg kihasznál. De ez nem az ő hibája. Hanem a tiéd, mert eddig nem éltél így és ez lesz a büntetésed, vagyis inkább az első leckéd. Merthogy ez egy út, ahol lépések vannak. És a lépések az önmegvalósítás, vagy önváltoztatás útján mindig fájnak, mondhatni bokaszaggatók, hogy essél-keljél az elején. Mert abból tanulsz. Azért van, hogy megtanulj járni…

A harcművészet is ezzel kezdődik, hogy esel-kelsz. Mert ha nem tanulsz meg az elején esni kelni, akkor ha a komolyabb leckéket kapod, akkor félni fogsz és nem tudod majd elsajátítani őket, mert majd attól félsz, hogy mi lesz, ha hibázol, mi lesz, ha elesel. Ezért aztán a nagy leckekönyvben úgy van megírva, hogy először mindig kudarcot kapsz, nem sikert. Mert a kudarc tesz erősebbé, tapasztaltabbá.

Ezenkívül, mivel ez egy új dolog, ezért az elsajátítása nehezebb. Gondolom, te sem emlékszel arra, mikor járni tanultál, de biztos vagyok benne, hogy sokat estél mire ráéreztél. És ez az élet minden területén így van. Mert minden tett egy út. Egy út, amit te választasz és mivel ez egy új út így meg kell tanulnod járni rajta. De mire ráérzel a járásra, pláne megtanulsz szaladni, esetleg repülni, addig párszor orra buksz.

És ugye ez egy jó teszt is, hogy amolyan “kocautas” leszel-e és az első pár kudarc után feladod, vagy felkelsz és mész tovább, mert akarod. Ha így teszel mindenképpen eredményeket fogsz elérni, legyél bármennyire tehetségtelen, vagy alkalmatlan is. Persze vannak tényezők, amik javítják a %-okat, de általában a kitartás az egyetlen, ami számít. Hogy mi a meditációd, miközben csinálod, vagy próbálod csinálni megtanulni a dolgokat.

“Úgy akarsz meggyógyulni, hogy le mész a gyógyszertárba és beveszel néhány ízetlen, szagtalan tablettát, vagy valódi gyógymódot keresel a bajodra, amivel soha többé nem leszel beteg?”

Az Utak nem a könnyű és gyors megoldások kedvelőinek valók. Nem azoknak, akik a tévében élnek, vagy mások véleménye alapján rakták össze a világukat, vagy állították össze a baráti körüket…

Úton járni egy magányos folyamat, még ha csapatban is csinálod is, hiszen odabent egyedül te vagy a fejedben. Mondhatni zárkózz be egyedül egy szobába egy napra és nézd meg mit csinálsz akkor, amikor azt gondolod, senki sem lát. Mert az vagy te, valójában az a szinted. Nem az amikor “jófejkedni”, meg okosnak látszani akarsz, mert azt a szerepet osztotta rád az élet…

Mert az egész arról szól, hogy akkor is oda mered-e adni, amire másoknak szüksége van, ha nem kapsz érte vissza semmit, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán sosem. Mert ha mindig csak vársz vissza valamit, akkor nem is adtál igazán…

Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akik örökké másokat okolnak azért mert nem sikerül nekik senki, meg azoknak, akik megpróbálták, de az első néhány pofon után feladták (Persze valóban sikeresek csak azok lesznek, amik az Univerzum, vagy Isten egyetemes törvényeivel is összhangban vannak, de azok a dolgok a Bibliában, Bhagavad-Gitába, meg Koránban, és a tórában vannak leírva. Ez pedig itt a Harciszerzi, így csak az első lépéseket és szigorúan a gyakorlatot publikálom.) Ja meg a Bencének, aki mindig öngyilkos akar lenni, mert vele mindenki kicseszik. ;P

, , , , ,

Hogyan juthatok el a csúcsra?

Az élet az egy nagyon érdekes játék.  Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól  azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

hegy, fuji, mountain

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Közben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé, vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

“Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszönhetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni  azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Oszd meg, ha tetszett, az ismerőseiddel is!

Nem kerül semmibe, és minél több ember kezd el így gondolkodni, annál szebb lesz a világ!

Sok szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, a harciszerzi

, , , ,

Az élet legfontosabb kérdése?

Amikor már sok-sok-sok könyvet elolvastam, és úgy éreztem, hogy össze állt a kép a világról bennem, akkor nyilván valóvá vált, hogy ennyi információval amit a tudomány és a vallások adni tudnak nekem, nem sikerült megtalálnom a legfontosabb választ az élet legfontosabb kérdésére.

Az élet legfontosabb kérdése

A szentírásokból, nagy tanítóktól, filozófusoktól, és különböző ideológiai irányzatokból sikerült választ kapnom néhány alapvető kérdésemre. Ki vagyok én?  Mi ez a világ itt körülöttem? Ki csoda Isten? Mi a kapcsolatom Vele? Ezek mindenkinek nagyon fontos kérdések, hiszen a válaszok alapvetően határozzák meg létezésünk minden pillanatát. De a legfontosabb kérdésre, nem kaptam meg a választ…

Hiába értettem a bolygók miértjét, hiába jöttem rá, hogyan marad a festék a falon, mitől nőnek a virágok, miért gyűlölünk, és szeretünk, meg miféle dolgok mozgatják ezt a világot és benne minden embert, az egész teljesen értelmetlennek tűnt. Arra jutottam, hogy ok, teljesen tisztában vagyok mindennel, és értem azt is, hogy levegőt kell vennem és ennem ahhoz, hogy élni tudjak. De a legfontosabb kérdésre való válasz nélkül minden értelmetlennek tűnt.

Az iskolában mindent tanítottak, csak azt nem, hogy miként találjam meg a választ erre a kérdésre. Pedig ez a kérdés az univerzum legkomolyabb kérdése, minden élőlénynek alapvető létszükséglete, hogy megkapja rá a választ, különben életünk csak hamis ábránd, mondhatni időpocsékolás. Ez a kérdés, pedig a Miért?

Mert a miértekből születnek a Hogyanok, nem pedig fordítva. Persze amikor bekerülünk egy Nyugati stílusú oktatási rendszerbe, akkor ott épp fordítva történik minden az életünkben és megtanulunk mindent, hogy hogyan kell csinálni. De a miértekre már nem kapunk válaszokat. Sőt egy idő után teljesen kiölik belőlünk, hogy feltegyük ezt az egyszerű kérdést.

Pedig az életünk, létezésünk minden pillanatát a motivációnk határoz meg. Lehet, hogy két ember látszólag ugyan azt a munkát csinálja, de az egyik lehet ettől boldog, míg a másiknak a legsanyarúbb sorsnak tűnik ugyan ez. Pedig ugyan azt csinálják mind a ketten. A különbség kettejük közt, hogy az egyik természete szerint cselekszik, míg a másikat a megélhetés utáni vágy kényszerít munkára.

Akkor vajon melyikőjük van jó helyen az univerzumban, melyik cselekszik helyesen, és melyik számít egy Rákos sejtnek Földanya testén, aki nem a természete szerint tevékenykedik, pontosan úgy, mint a daganatos sejtek, akik egyszer csak úgy döntenek, egy rossz választás eredménye képpen, hogy épp ellenkezőleg fognak cselekedni mint ami a természetükből fakad.

Vajon melyikőjük lesz képes kiegyensúlyozott harmónikus életet élni, és melyikőjük lesz az, aki frusztrált és irigykedő lesz másokkal szemben? És vajon mi magunk melyikőjükkel töltenénk szívesebben az időnket, melyiktől szeretnénk tanulni, és melyikről gondoljuk azt, hogy egy hasznos tagja az életünknek, a társadalmunknak.

Netalántán mi magunk megvizsgáltuk-e már az életünket ebből a szemszögből, hogy mi melyik ember vagyunk? Az aki, azt teszi amit szeret, amit imád, amiért meg kellett születnie, vagy az, aki elhitte, hogy meg kell felelnie bárki más elvárásainak mint önnön saját maga?

A Védikus Jógaszentírások Dharmának nevezik azt a dolgot, amit természetünkből fakadóan végeznünk kéne. Egy egyszerű hasonlattal élve, a cukor Dharmája az, hogy édes.

Tetteink alapján pedig, amiket most, vagy előző életünkben elkövettünk, kapunk bizonyos visszahatásokat. Ezt úgy hívják, hogy ez a karmánk. A Karmánk dönti el, hogy milyen sikeresek, szépek, egészségesek, gazdagok, szerencsések leszünk ebben az életünkben. És a mi dolgunk mindezt leküzdeni, legyőzni, felül emelkedni rajta, ésmegtalálni azt, hogy mi a Dharmánk, és annak megfelelően élni létezni ebben a világban.

Ebben a témában fogok egy kis előadás sorozatot tartani a Everness Fesztiválon.

Hogyan győzzem le a Karmám, hogy megtudjam mi a Dharmám?

Az előadásokon néhány egyszerű módszerrel segítek majd, hogy megtaláld az élet legfontosabb kérdésére a választ, arra, hogy MIÉRT? Vagyis mi okból létezel itt és most, ésezthogyan tudnád teljesíteni.

A fesztiválon egyébként tartok még ZenDoin Japán Tartásjavító és  Gerincterápiás Jógát, és elvileg lesz egy kis mindenféle durvulást mellőző Ninjutsu praktikus önvédelem is. A Fesztiválon egyébként még rengeteg érdekes, izgalmas program lesz, és egy BalatonKenesei üdülőben lesz 2013.09.13-15.

Nézd meg kik lesznek még ott, ha csak értem és ezért az előadásért úgy gondolod, hogy nem is érdemes eljönnöd, biztos találsz a több mint 300 program közül neked valót.

everness fesztivál

Everness.hu

, , , ,

Jégvihar, avagy életem második legdurvább története! (Nepáli Napló4)

Szerettem volna a kézzel lejegyzetelt nepáli élményekből egy teljes naplót kidolgozni, úgy ahogy azt a svéd, vagy az indiai út során tettem, de sajnos ez a projekt nem akar össze jönni. Az első négy napot, eseményt megírtam, és hát a java még csak ezek után kezdődött… Ma pont van időm írni úgy hozta az élet. Ennek nagyon örülök, mert imádom levésni a gondolataimat, abban bízva, hogy valakinek, talán neked segíthetnek a kalandjaim, ha másban nem, hát abban, hogy ne kövesd el ugyan ezeket a hibákat.

Harci szerzi Nepálban a Himalayaban

Szóval az elején érdeklődve teli indultam Nepálba, hogy aztán gyorsan megpróbáljak beolvadni a megérkezés után, majd egyből a sűrűjében találtam magam egyhalottégető kellős közepén, hogy utána megértsem ki is vagyok valójában, és azon a szent helyen ahol Buddha fogát őrzik, miként emlékeztem vissza arra ami és aki előző életemben voltam. (Ugyan azokkal a helyszínekkel amiket egy előző életes utazás során is láttam.)

Bár ezek még csak az első napokban történtek, mint olvashattad őket, elég intenzív nyomot hagytak bennem, hiszen akkor és ott lejegyzeteltem, majd itthon begépelhettem neked ezeket a történeteket benyomásokat, érzéseket. Pedig a java még csak ez után következett. Eredetileg egy könyvet, vagy legalább egy 50 oldalas kis szösszenetet szerettem volna írni a Nepálos élményekből, melyeknek ez az első négy története lett volna és szépen apránként írtam volna meg a többi kis kalandot, de aztán valahogy az élet úgy hozta, hogy nem sikerült ezt az utat teljesen megosztanom, csak itthon vár az íróasztalomon az eredeti kézirat, hogy egy nap majd talán.

 Harciszerzi a és a nepáli csoport 2010

De nem ma. Mert úgy döntöttem, hogy elengedem a dolgot, és feltárok egy történetet az egész útból, ami számomra a legmeghatározóbb élmény volt, azt a kis túrát, ahol megtudhattam, hogy miért is születtem meg ismét ezen a földön és mi a dolgom.

Kérlek ne haragudj, hogy nem írom meg azt, ahogyan a Jeep tetejébe kapaszkodva ralliztam a Himalayaban egy sziklasivatagon át, hogy miként mentettem meg azt a 20-30 shalagramSilát (mágikus kövek, akikre azt mondják, hogy ők maguk Isten különböző formái, akikkel azóta is együtt élek) attól, hogy összetörjék őket a helyiek, hátha aranyat lelnek a közepükben. Vagy miként meneteltünk egyik faluból a másikba egy szent folyó medrében, ahol ezek a különleges kövek megbújnak, hogy az arra érdemesek előtt feltárják magukat, és hogy azt sem írom meg, hogy miként találkoztam Nepál Istennőjével Kumarival, a hét éves Istennővel, aki elzártan él a palotájában, meg azt, hogy Ki is az a Gorakhnátha, a Gurkák, Nepál Legendás Gurka Kommandósainak ősatyja. De ezeket megírás híján, személyesen mesélem majd el talán egyszer amikor el jön az idő. Na meg persze a szent hely is megérne egy misét, ahová egyszerre járnak a Saiviták, Buddhisták, Hinduk, mert mindannyian szent zarándok helynek tartják Muktinath 3.700 m-en van  (Ahol már semmilyen növény nem nő meg, kis hazánk legmagasabb pontja pedig 1.014 m)  van 108 db fa, melyek mindegyikének gyökerénél ered egy-egy forrás, és hogy milyen legendája, története van ezeknek a fáknak. Sőt nem írok, a talán ettől is sokkal izgalmasabb,  ettől a helytől pár száz méterre lévő tó, aminek a közepén ég egy láng, már vagy több ezer éve… (Na meg persze, hogy az hogyan került oda)

Tehát ezeket a történeteket mind-mind átugranám, pedig van tanulság meg megdöbbenés bennük bőven, nem csak nekem, hanem talán te is izgalmasnak találnád őket. Átugrom csak azért, hogy elmondjam neked, mi történt velem akkor amióta azt mondom, hogy már tudom bármi történhet, nincs mitől fénem…

2011.05.13. Jégvihar.

Muktinatha egy szent zarándokhely a Saiviták, a Buddhisták, és a Hinduk számára is. Többféle történet is van, hogy miért, de ezt talán majd egyszer egy tea mellett, hiszen a helynek érezhetően valódi misztikus ereje van. Nem mondanám ezt, ha nem történt volna velem meg az alábbi kis történet.

 Harciszerzi Nepálban edz egy trópusi vihar után

Szóval a kis csapatunk úgy döntött, néhány kivétellel, hogy a 3200 m magasan fekvő településről el jutunk az 5400m-es Thorungla nevű hágóra, ami mindenféle engedély, meg felszerelés nélkül a magunk fajta sima mezei halandóknak is elméletileg könnyedén megközelíthető.

Úgy volt, megbeszélve, hogy hajnali 5 kor indulunk, mert hát ugye mégis csak 2200m-t kellett menni felfelé, és nehogy már ránk esteledjen a hegyen. Nekem egészen eddig a pillanatid semmi bajom nem volt, de ezen a reggelen úgy keltem, hogy taknyom nyálam egybefolyt, és láztól szédelegtem. Mivel mint kísérő voltam jelen, meg mivel nekem volt az egyik legnagyobb pofám, hogy simán felmegyünk, így úgy éreztem nem volna szép a többiekkel szemben (Na meg a büszkeségem sem engedte), hogy legalább ne induljak el az úton felfelé.

Neki is vágott hát a csapat, de már az elején széthúzódott a mezőny, és a fittebbek előre húztak, én meg az idősebbekkel lemaradtam, sőt még az idősebbek mögött is, és egy speciális Reiki (Japán energia gyógyászat) kezelve magam, szó szerint tyúk lépésben araszolgattam felfelé. Alig vártam, hogy mindenki elfáradjon, és elinduljon vissza felé, és akkor nekem sem kell tovább menni. Persze jó társaságom volt, L bácsi, aki amúgy nyugdíjas éveiben jött velünk kirándulni, de a titkos szolgálatnak dolgozott 20 évig, rendszerváltás előtt és után egyaránt. Ő mesélt néhány izgalmas történetet menet közben. (Na meg mikor hazajöttünk, volt neki vagy 4000 képe, és 8 óra videó felvétele, úgy, hogy soha senki nem látott nála fényképező gépet, meg kamerát sem.)

Fel is értünk 4200m magasra, ahol egy kis vendégház volt, ahol egy család élt és várta a megszállni vágyókat. Eddigre már egész jól megszoktam, hogy rosszul vagyok a Reikinek hála, de persze már nagyon vártam, hogy vissza mehessek aludni a kis ágyacskámba, mert mindettől függetlenül locsogott az orrom, és lázam is volt, sőt ahogy leültünk pihenni a többiekkel, elkezdett rázni a hideg is.

Aztán a felkelő nap lassan ránk eresztette sugarait, és fergeteges látvány tárult a szemünk elé, amiben gyönyörködtünk is rendesen. Legnagyobb örömömre, úgy döntöttek a többiek, hogy vissza fordulnak és így én is azt éreztem, hogy teljesítettem a maximumot amit ebben az állapotban ki érdemes hozni magamból, és vissza térnék velük én is. Főleg, hogy eddigre felért utánunk az a fele is a csapatnak akik nem értek oda reggel 5-re az indulásra, és így velük csodáltuk tovább a tájat és beszéltük meg, hogy ennyi bőven elég volt ebből mára.

Reggel 8-ig nem sütött be a szurdokba a nap a két oldalon emelkedő magas hegyek miatt, de egy fél óra alatt szépen felmelegedtem én is. Persze ettől még nem éreztem túl rózsásan magam, de most már legalább tudom, hogy csak front érzékeny vagyok. Mert a következő pillanatban el kezdett szakadni a hó… Először meglepődve, nevetgélve fogadtuk a pihéket, aztán ahogy egyre komolyabban kezdett esni, lett nyilvánvaló számunkra, hogy előbb jött a monszun, mert ebben az évszakban ennek nem szabadna így lennie, és jó lenne minél gyorsabban lehúzni a hegyről.

Mivel páran előre mentek, GauraNáráyana azt mondta, hogy menjünk csak vissza, ő meg majd megvárja őket, hogy mindenki biztonságosan leérjen biztosan. Én meg mondtam, hogy fantasztikus ötlet, megvárom vele őket. (Mert még kész voltam és ücsörögtem volna kicsit.) Erre mondta, hogy akkor ő lekíséri a csapatot, és én várjam meg a többieket.

Szép lassan el is tűnt mindenki, én meg ücsörögtem 4200m magasan a hóesésben, ami kezdett egyre nem viccesebb lenni, és a rosszullétbe kezdett bele ékelődni az is, hogy fázni kezdek. Szerencsére valamiféle előrelátásból fakadóan, amit mások csak nemes egyszerűséggel paranoiának neveznek, volt nálam még plusz pulóver, meg nadrág, meg kendő, úgyhogy mindent felcsavartam magamra amit csak a táskámba találtam, és hogy ne fázzak tovább, úgy döntöttem, hogy elindulok a többiek elé. 4 ember volt fent a csapatból, abből 1 volt az aki azért jött el, mert meghívtam, és ismertem a szüleit is.

Aztán ahogy egyre csak bandukoltam felfelé, persze még mindig csak tyúklépésben, találkoztam jó néhány csapttal, akiket kísértek lefele a serpáik, és minden áron próbáltak engem is meggyőzni, hogy ne felfelé menjek, mert bazi nagy vihar van. Én meg csak mondtam neki, hogy 4 embert keresek, és amíg meg nem találom őket, addig bizony le nem jövök. Ahogy így haladtam felfelé és ahogy egyre ritkábban találkoztam ilyen kis csapatokkal, akik a hágó túl oldaláról érkeztek és próbáltak levinni magukkal kezdett el tudatosodni bennem, hogy hol is vagyok és mit is csinálok.

Aztán egyszer csak el állt a hó, és megint kisütött a nap. Én meg ennek örömére úgy döntöttem, hogy akkor már megyek tovább és megtalálom a többieket. Mert egyébként ez egy sok ezer éves só karaván útvonal, ahol régóta mennek át a kereskedők, de régen, és állítólag még ma is, vannak hegyi rablók, akik az errefelé kódorgó turistákat rabolgatják kifelé, hiszen a Himalaya bazi nagy, és aki egy kicsit letér az útvonalról, az többet nem jön vissza, a hulláját meg nem nagyon fogja keresni senki, meg megtalálni sem nagyon. Még jött pár csapat a túloldalról, akiket kérdeztem a társaimról, és ők mondták, hogy igen látták őket felfelé menni.

Az új cél, hogy van kikért felmenni, megtöltött némileg energiával, és bár továbbra is „Reikiztem”, sokkal gyorsabban tudtam haladni felfelé. Persze 50 lépésenként így is meg kellett állnom, mert hát mégis csak 4600 körül lehettem, amiből ha kivonom a 3200-at ahonnét indultam, akkor megkapom, hogy 1400, amiben a 400m-es megengedett napi magasságszint váltás meg van 3,5-ször. (Azt mondják, hogy 400m-enként el kell tölteni egy napot abban a magasságban, hogy a szervezet hozzá szokjon a nyomás különbséghez.)

Aztán egyszer csak megint beborult, és el kezdett esni a hó. Még kicsit mentem tovább, de aztán leültem a kimerültségtől egy sziklára, és legnagyobb örömömre, megpillantottam egy 4 tagó csapatot, akik a szembelévő sziklán ereszkedtek lefelé éppen, és pont olyan színű kabátokban voltak, mint akiket kerestem. Ennek úgy megörültem, hogy itt ültemben el kezdtem sírni örömömben, hogy milyen jó, hogy nem kell itt meghalnom ezen a kőkupacon, és meg vannak a többiek is. Még sosem sírtam örömömben, így érdeklődve vizsgáltam az érzést, és a forró könnyeket amik az örömtől hullanak a szemből. (A bánattól hideg könnyek jönnek…)

Aztán ahogy közelebb értek, én meg arra ébredtem hirtelen, hogy ott vannak, akkor vettem csak észre, hogy megcsaltak az érzékeim, mert ezek bizony Franciák voltak, nem az én Magyar barátaim.

ebből arra engedtem következtetni, hogy akkor még Isten tartogat nekem tanításokat a hegyen és tovább indultam felfelé.

Aztán egy órát totyogtam felfelé, amikor egyszer csak szembe jöttek velem az egyik fiú, meg lány, akiket kerestem a négyből. Bár V, aki amúgy egy bírónő, és G aki amúgy egy rettenetesen nagy vállalat pénzügyi igazgatója, látták rajtam, hogy nem vagyok csúcs formában, megegyeztünk, hogy valakinek csak fel kell menni a többiekért, mert hát mégis csak egy csapat vagyunk. Adtak szőlőcukrot, vizet, meg egy fejlámpát. Megígértették velem, hogy délután 2-kor legkésőbb elindulok lefelé, nehogy rám esteledjen a hegyen, mert az kicsit sem lenne vicces, de végül sikerült velük megalkudnom egy 3-as visszavonulóban.

Így folytattam az utamat, ahol egyre jobban lehangolt a tudat, hogy a világ legmagasabb hegységében vagyok egyedül, lassan 5000m magasan, szakad a hó egyre durvábban, és órák óta nem találkoztam senkivel. Szerencsémre mindig sikerült megtalálnom a következő útjelző póznát, de az egyedüllét és a csend, meg a tudat, hogy ezen a dombon évente elég sokan meghalnak, nem engedte, hogy örüljek.

Aztán 5000m magasságban jártam kb amikor azt vettem észre, hogy nem látok semmit, és egy durván sűrű viharfelhő kellős közepén vagyok, amiből a jég szokott esni odahaza. Persze a 700m max magasságú kis hazámban ez a felhő, csak egy viharfelhő lett volna, de ez itt volt körülöttem, olyan sűrűséggel, hogy ha kinyújtottam a kezem, nem láttam az ujjaimat. Amitől igazán különleges volt a helyzet, az a jégvihar ami körülöttem a felhőben tombolt. Tépte a ruhám valami szél, ami nem tudom honnan fújt, talán nem is az volt, meg verte a fejem, a borsó nagyságú jégzuhé.

Nem nagyon volt időm azon agyalni, hogy na most aztán benne vagyok a cuccban, hogy akkor ez itt a Himalaya ahol minden évben meg hal pár száz, ha nem több ember, hanem minden idegszálamra és addig összegyűjtött tudásomra szükségem volt, hogy talpon maradjak és ne szakadjak le valamelyik ösvény szélén egy szakadékba. Eszembe jutott az összes mesterem, kezdve öregapámmal, aki kb 6 évesen tanított, hogyan kell járni a kertben a frissen locsolt ágyások között, Csababá, aki kitartásra és becsületességre nevelt, Gyuri sensei, aki járni tanított, meg minden más Ninjutsu oktató, akik elég magas szintre jutottak ahhoz, hogy technikákon kívül a sima hétköznapi járásról is el tudjak beszélgetni velük. Eszembe jutott Davor Sensei, aki a legutóbbi szemináriumon arról beszélt, hogy ha kíváncsi vagy arra, hogy mit tudsz, akkor eddze a természetben, mert a természetnél jobb tanító nincs. Meg egy másik történet is, amikor Dean Sensei mesélte, hogy a háborúban aknára lépett, és hogy legurulta, de elvesztette a lábát, és hogy miként kúszott vissza a táborukba.

Szóval arra gondoltam, hogy ez elég kemény vihar, és helyzet, de ha én ezt gondolom erről, akkor mi lehet azzal a lánnyal meg fiúval akiket keresek. Mert hogy ők nem edzettek ennyit, és nem voltak ott a szemináriumokon sem, szóval minden bizonnyal nekik sokkal ijesztőbb a helyzet, mint ahogyan az elmém arról próbálja meggyőzni az intelligenciámat.

Ekkor elkezdett remegni az összes végtagom, ami cseppet sem volt kedvező előjel, főleg mert kezdtem szépen lassan elveszíteni az uralmat a testem felett. Épp egy szakadék szélén álltam, így csak egy dologra kellett összpontosítanom, hogy amikor elkezdek dőlni, mert nem bírom tartani magam a lábammal az oxigén hiánytól, akkor ne lefelé, hanem a befelé, a hegyfal felé dőljek… Ezt sikerült is kivitelezni, és ahogy elzuhantam, ismét a koncentrált teljes tüdős jógalégzéshez folyamodtam segítségül, hogy a ritka viharverte levegőből minél több oxigént tudjak juttatni a megfeszülő izmaimba, amik épp feladták a szolgálatot.

Ahogy lassan elmúlt a remegés, megint sírógörcsöt kaptam. Most azért, mert nem akartam akkor és ott meghalni azon a kietlen helyen. Azért imádkoztam, hogy nem baj, ha meghalok, de legalább ne itt, és így, teljesen értelmetlenül. Mert ha én egy átedzett élettel így küzdök, akkor mi lehet azokkal akiket keresek vajon…

Aztán elmúlt és arra ébredtem, hogy indulhatok tovább. Persze a jégvihar tombolt tovább, és én meg egyre durvábbnak éreztem a dolgot, de már nem aggódtam azért, hogy meghalok.

Mentem tovább, és 5200m –en, ahol egyre nagyobb jégdarabok kopogtak a fejemen, úgy, hogy egy vízhatlan hegyi kabát kapucnija, egy sapka, és egy gamsából kötött turbán is volt a fejemen. Aztán egyszer csak egy fennsíkra értem. egy hatalmas kőfennsíkra, ahol minden tele volt kőkupacokkal.

Továbbra sem láttam messzebb 1 m-nél, de szerencsére jött egy nagyszéllökés, és a sötét, folytogató felhőt mintha felhígította volna. Aztán jött még néhány ilyen széllökés, meg valami fény is szűrődött, amire azt gondoltam, hogy a napfény próbál beszúrni a hömpölygő viharba. egyszer csak néhány alakot vettem észre. Ahogy tudatosult bennem, hogy az egyik ilyen alak kővel éppen agyon dobálja a másik kettőt, egy világ robbant fel bennem. Hála a karavánútvonalon működő banditás történetnek, gyorsan össze állt a kép, hogy itt most a barátaimat gyilkolják halomra sziklákkal, és rabolják ki őket, hogy aztán a hulláikat ledobálják valamelyik szakadékba, hogy soha többet ne akadjon senki a nyomukra.

 2. rész

Ordítva kezdtem rohanni az alak felé, de a hatalmas felhő, és magas páratartalom nem engedte a hangomat hangosan kijutni a számból. Így ledobáltam a hátizsákom, meg a narancssárga dzsekimet az egyik útjelző pózna mellé. Jobbnak tűnt az alatta lévő barna „terepszínű kapucnis pulcsi”, meg elő kaptam a Kathmanduban szerzett Kukrit, és azzal indultam vadászni és megkeresni a barátaimat. Az volt az érdekes, hogy a szervezetem egy pillanat alatt váltott át „elfogó vadász” üzemmódba, úgy, hogy semmi nyoma nem volt semmiféle rosszullétnek innentől. sőt… Lopakodó, kúszó futással kommandóztam a sziklák között, a szakadó jégben.

Persze akkor ez egy kicsit sem érdekelt, mert kerestem a gyilkosokat, meg a barátaimat. Negyed óra aktív átfésülés után, amikor nem találtam semmit és senkit.

Aztán mivel megígértem, hogy háromkor elindulok lefele a hegyről, felöltöztem, és elindultam. Út közben elkapott még pár sírógörcs. Hol azért, mert nem találtam meg a többieket, hol azért, mert nem akartam itt fent meghalni, hol meg csak úgy szórakozásból. Igazából olyan állapotba kerültem, hogy képes voltam bármiért sírni. Nagyon élveztem a helyzetet, mert már évek óta nem tudtam sírni, és jól kibőgtem magam lefele jövet. Hóviharban sírni bármiért, az valami fantasztikus érzés…

Na de a felhő  nem nézte jó szemmel, és még egy fokozattal durvábba váltott, és most más olyan csúszós kis jéggolyókat kezdett el bombázni nekem, amiktől egyre síkosabb lett, az amúgy  is felázott talaj… Nekem nem volt kedvem semmi máshoz, mint csak legszívesebben leültem volna egy kőre, és zokogtam volna pár napon át, de kijózanított az egyre erősödő szél.

Így gondoltam, most már úgy is mindegy, és meghúztam a felszerelésemet a hátamon, becipzáraztam minden zsebet és felidéztem azt a futási módszert, amit a Sherpától láttam itt Nepálban, ahogyan ők futnak a sziklákon. És elkezdtem futni lefele. kb 10 perc volt, mire teljes biztonsággal ráéreztem a technikára, és már érezni kezdtem a köveket is, hogy melyikre lehet, meg melyikre nem, és azt is hogyan lépni.

Ezzel a technikával azt az utat, amit hajnali 5-től délután 3-ig, 10 óra alatt tettem meg, körülbelül egy óra leforgása alatt leszaladtam.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert ugye az egy óra futás lefelé is izgalmakkal teli volt. Mert hát fél óra alatt már úgy tudtam futni, hogy a tájat néztem, és élveztem ahogy kifutottam a hatalmas vihar felhőből ami közben el is mozdult egy kicsit, és így a vissza fele utamon már nem volt vihar ott ahol feljöttem. Hanem valami csodavilágban találtam magam, mert a lenyugodni készülő nap, pont besütött a felő és a hegy közé, amin olvadoztak az apró jég golyók, és ettől fantasztikusan csillogott minden és olyan volt mintha valami mesebeli tájba érkeznék, mert ugye felfelé csak a sziklákat láttam, de lefelé már lehetett látni a távolban a zöldellő apró völgyeket.

Persze a körülményekhez képest bevésődött  a pillanat, de csak nem tudtam túl tenni magam, hogy meghaltak azok akiket kerestem.

Aztán a következő pillanatban észrevettem, hogy öszvér háton vágtat utánam 2-3 Nepáli fickó, meg két dagadt turista lány velük, cowboy kalapban. Persze semmi perc alatt összeraktam a képet, hogy biztos ők ölték meg a barátaimat, és most azért vágtáznak lefelé utánam, mert rá jöttek, hogy láttam őket és most engem is el akarnak tűntetni, hogy ne legyen szemtanú. Bár teljesen rendbe jöttem a Reikinek, meg a hirtelen adrenalin sokknak hála, kicsit sem éreztem úgy, hogy meg kéne küzdenem velük. Inkább elkezdtem eszeveszett tempóban rohanni lefelé a hegyről. Mondhatni az életemért futottam.

Szerencsére nem tudtak utol érni, bár a távolságunk egyre inkább csökkent. Folyamatosan imádkoztam, hogy csak ezt éljem túl, ha már ennyi mindenen túl vagyok és a nap is kisütött, had legyen valami jó vége a dolognak. De egyre csak közeledtek felém ahogy mindannyian rohantunk lefele a hegyről.

Aztán egyszer csak a nevemet kiáltotta egy ismerős hang. Kisora-Kisora, hol vannak a többiek? Én meg nagyon megörültem, mert „apa” GauraNarayana-t láttam meg vagy 100m-rel lejjebb. Vissza kiabáltam, hogy nem tudom. Aztán leértem és elújságoltam, hogy mi történt velem. Gaura meg kedves mosolyával és kizökkenthetetlen kedvességével megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Mondtam neki, hogy remélem, de ha mégis van, akkor azok a fickók azok, akik lefelé vágtatnak utánam a hegyről. Erre ő felkiáltott nekik, hogy nem látták-e a piros, meg a kék dzsekis magyarokat odafent. Aztán ők meg azt mondták, hogy de látták, felértek az 5400-on lévő Torungla hágóhoz, és az ottani menedék házhoz. Aztán tovább vágtattak.

Persze az én parám, meg hogy mit mondtak az öszvéresek egyáltalán nem nyugtattak meg bennünket, de legalább már nem aggódtam, hogy mi lenne, ha ölre kéne menni ezekkel az emberekkel, mert Gaura jó nagydarab ember, meg Jiujitsuzott, meg úgy ismerkedtem meg vele, hogy egy Zen Sihatsu tanfolyamon azzal indított, hogy elmondta miért nem tanítottak Japánban senkit bal kézzel kardot forgatni… Szóval az volt a fejemben, hogy ketten csak le tudnánk rendezni őket, ha esetleg mégis elhallgattatni akarnának, mert azt hiszik láttam bármit is abból ami történt.

De végül csak elvágtattak mellettünk, mert ők is a vihar elől menekültek. Persze ez addig még nem volt biztos, úgyhogy aggódtunk egy sort, meg számításba vettük a legrosszabb lehetőségeket is. Vagy egy órát vártunk és a legrosszabb verziókat amik eszünkbe jutottak nem is írom le ide, de apával aztán fel lehet készülni sok mindenre az biztos.

Egyébként levitte a hegyről a csoportot, és utána vissza fel jött 4500-ig egyedül, hogy akkor minket is megkeressen, és akkor találkoztunk. Nekem ez olyan sokat jelentett, hogy azóta sem tudtam neki igazából megköszönni talán.

Aztán egyszer csak meg pillantottunk egy kék meg egy piros kabátot.

Örömünkben kiabálni meg integetni kezdtünk, hogy jól látunk-e és rendkívül nagy kő esett le a szívünkről amikor kiderült, hogy a két általam halottnak vélt csoporttag érkezik lefelé.

Amikor lejöttek, akkor ők elmondták, hogy volt egy kis hó esés, de igazából ők semmit sem tapasztaltak abból amit én átéltem, hanem az első havazás után, végig verőfényes napsütésben sétáltak felfelé. Persze kaptak egy kis dorgálást, hogy miért nem fordultak vissza amikor el kezdett havazni, hiszen ez itt nem a Kékestető turista vonala, ahová bármilyen körülmények között felszalad az ember, hanem a Himalaya…

De végül egy gyönyörű naplementében sétáltunk vissza lefele a hegyről, ahol eddigi életem második legnagyobb leckéjét és legdurvább tanítását kaptam.

Arról pedig, hogy milyen jó emberekkel utaztunk, és mekkora hatalmas nagy csapat volt ott milyen nagyszerű és különleges tagokkal akik milyen nagyon megkedvelték egymást az úton, úgy sikerült meggyőződnöm, hogy 3400-on szembe jött velünk a csoport idősebb férfi tagjaiból álló csapat, akik rendkívül elszántan és minden rosszra felkészülve vágtak volna neki gondolkodás nélkül az éjszakai Himalayanak, hogy megtalálják az elveszetteket, köztük engem is, mert ugyen engem is 4200-on a vihar kitörésekor láttak utoljára.

Szóval minden tiszteletem és hódolatom a hatalmas hegynek, és a csapatnak, akikkel együtt utazhattam 2010-ben az országba, amit soha nem tudtak gyarmatosítani…

A többi történet is rendkívül tanulságos és izgalmas, amiket az elején említettem, talán egyszer majd leíródnak azok is, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ezt a történetet is félbe kellett hagynom, de párom kész lett a vacsorával és egyszerűen nem írhattam tovább, hiszen akkora szeretettel és odaadással készült.

Ezen az úton sikerült megtapasztalnom, hogy a szent névnek milyen ereje van, hiszen a Reiki kezelés során mindenki az általa ismert és elfogadott legmagasabb rendűhöz fohászkodik, így az én Reiki kezelésem folyamatos mantrázásból áll. Szemernyi kétségem sincs, hogy ez a mantra és különleges ereje mentett meg. Hiszen ma már tudom, hogy az összes létező és feljegyzett „Hegyi betegséget” megkaptam, ráadásul mindegyiket volt szerencsém megtapasztalni legalább kétszer, egy nap alatt. Ájulás, elalvás, láz, elgyengülés, síró görcs, hallucináció. Ezekbe sokszor szoktak belehalni emberek. Nekem volt szerencsém megtapasztalni és áttanulmányozni őket, főleg miután vissza érkeztem. Tudom, hogy ha nem koncentráltam volna ezen az úton minden pillanatban Istenre, akkor most nem olvashattad volna el ezt a bejegyzést.

Csak azt az egyet tudom biztosra, hogy bár én mentem fel a hegyre és én is jöttem le onnan, de rengeteg minden megváltozott bennem ettől a kalandtól. Mondhatni akkor és ott teljesen világossá vált számomra, hogy ki is vagyok és mit is kell tennem ebben a világban.

, , , , ,