Menü

Posts Tagged kormány

Cigány vs Zsidó vs Magyar? Avagy az oszd meg és uralkodj elv egyszerűen magyarul:

Nekem speciel pont több kellemetlen tapasztalatom van a saját népemmel mint zsidókkal vagy cigányokkal. De tény, hogy másoknak más a tapasztalata. Nem is azért írtam ezt a bejegyzést, hogy arról vitatkozzak, hogy melyik a magasabb rendű faj ezen a világon, hiszen nem is olyan régen a második világháborúban láthattuk, hogy mennyi szenvedés és halál az eredménye annak, ha valaki felsőbbrendűnek gondolja magát másoknál.

A hét vezér és tanításuk

 Vajon az öltönyös rablókra miért nem haragszik senki? A Multik akik gazdaságilag ellehetetlenítik a kis vállalkozásokat és monopol gazdasági helyzetet alakítanak ki maguknak lehetőleg természetesen úgy, hogy mindenki mást kikönyököljenek az adott piacról, vagy  a vezetőinkre (Tisztelet természetesen a kivételnek), akik nyilvánosan teszik ugyan ezt miért nem haragszik ennyire senki, mint a zsidókra, cigányokra, vagy ők a Magyarra? Megmondom sebtiben:

Mert övék a média, aki gyártja ezeket az etnikai alapon működő ellentét generáló tartalmakat. Ráadásul ezt mind tudatosan teszik. Hiszen hány embernek megy tönkre az élete a különböző gazdasági döntések miatt?

Egyre nagyobb szakadék a szegények és a gazdagok között, és nyilván valóan ezekkel a brutális és felháborító hírekkel könnyebb a szegényeket egymásnak ugrasztani, akik aztán marhatják egymást, mert nekik azért rossz mert a zsidók így, vagy a cigányok úgy…

Azt mondják 90-ben volt rendszerváltás. De igazából nem történt rendszer váltás, hiszen ugyan azok az emberek maradtak pozícióban azóta is, vagy ugyan azoknak az embereknek a leszármazottai. Mi el hisszük, hogy egyszer az egyik párt kormányoz, egyszer meg a másik. De igazából nem ez történik.

Az történik, hogy akik közel voltak a gazdasági érdekekhez, ők még közelebb lettek, és kikönyökölték a gyengébbeket. A pártok és egymás gyűlölete, is egy ugyan ilyen színjáték csak. Ha nem sikerül elindítani a gyűlölködést a szívedben etnikai szinten, akkor legyen gyűlölet benned politikai szinten, és utáld a Fideszt, a KDNP-t, a Jobbikot, az Mszp-t. A lényeg az, hogy valakire haragudjál, és ne azzal legyél elfoglalva, hogy mennyi jót is tesznek egymással az emberek akár zsidó, akár cigány, akár MAGYAR.

Ha nem sikerül a pártok szintjén sem gyűlöletet ébreszteni a szívedben, akkor jön a klasszikus civil-rendőr ellentét generálása.

Ha ez sem megy, akkor csajok-pasik, vagy gazdagok-szegények szintjén. Erről szól az egész média. Mi meg olvassuk, kajázzuk.

És annyi rossz dologról írnak, hiszen annak van hírértéke, mert azért valljuk be őszintén, hogy közel sem kap annyi megosztást az a hír amikor egy roma falu önellátásba kezd, és túltermelés miatt felhozzák a zöldségeket és kiosztják a szegényeknek. Vagy amikor egy gazdag zsidó ember segít egy csomó szegény emberen egy céggel, egy alapítvánnyal, vagy ha egy Magyar feltaláló valami fantasztikusat alkot, arra is max. rákattintunk néha-néha. de soha nem fogalmazunk meg pozitív véleményt, vagy éljenezzük ezt a vonalat.

Mert a média a felháborodás keltésen alapszik. Olyan tartalmaknak van értéke, melyek megosztják az embereket és vitákat, forgalmat generálnak az adott média birodalomnak, akik ezért reklám felületet biztosíthatnak az őket finanszírozó multinacionális környezetnek. Hiszen olvasod, hogy a rendőr, a zsidő, vagy a cigány így meg úgy, és belül döbbengetsz, de 2 bekezdésenként beleszaladsz egy-egy multinak a hírdetésébe, és bár nem figyelsz rá, meg átugrod, az agyad elteszi emlékbe, hogy ott volt egy ilyen is.

Mi kisemberek meg fizetünk. Fizetünk az időnkkel, a figyelmünkkel, a felháborodásunkkal, a vitáinkkal, ahol érveket és ellenérveket sorakoztatunk fel egy-egy hírrel kapcsolatban. Megosztjuk mi is azokat a tartalmakat amik megosztanak bennünket is az egység helyett…

1.Lépcső:

De igazából soha nem történik semmi, mert egy nap, vagy egy héten kapunk a pofánkba egy-egy:

-Zsidó vs. Cigány vs. Magyar
-Fidesz vs. Mszp vs. Kdnp vs. Jobbik
-Rendőr vs. Civil
-Csajok vs. Pasik
-Szegény vs. Gazdag
KONFLIKTUST

Amiből elolvasunk 2-3-at, némelyiken fel is háborodunk, ha van már bennünk ellentét, akkor az azt megerősítő híreket meg is osztjuk, hogy az ismerőseinkben is megerősítsük ezeket az ellentéteket, és együtt gyűlölködjünk, meg hülyézzük azokat akik épp ellentétes véleményen vannak.

2.Lépcső:

Közben pedig egy nép, egy nemzet vagyunk, egy földön élünk, és mindannyian Földanya gyermekei vagyunk, aki csak szomorkodik, hogy gyermekei egymást marják és rajta viaskodnak. Néha amikor már nagyon viszket neki valahol, akkor ott megvakarja, vagy megrázza magát, pont úgy ahogyan mi is lesöpörjük magunkról a hangyákat, ha arra ébredünk az erdőben, hogy ránk másztak. Ilyenkor jönnek a magasabb szintű konfliktusok a médiában:

-Cunami, Földrengés, Hóvihar, Tornádó, Aszály stb.
-Ember vs. Természet
-Ember vs. Isten

3.Lépcső:

És megint lehet vitatkozni egymással valamiről, hogy van-e vagy nincs felettünk valami. És akkor jönnek a vallási ellentétek:

-Keresztény vs. Muzulmán vs. Hindu vs. Buddhista stb

És kezdődnek a háborúk, amikor mi szegény emberek a sok kis negatív hír hallatán el hisszük, hogy nagyon rossz nekünk, és azért nagyon rossz nekünk mert vannak olyanok is ebben a világban akik másban hisznek, és akkor a vallási fanatizmus eléri a csúcsát és elkezdjük egymást ölni, mi szegény emberek, akik a kis sérelmeinket félre tudjuk tenni, hogy a többi hasonló kis sérelmű emberrel összefogjunk egy a világ másik felén élő többi hasonlóan megvezetett más kisemberek ellen.

És közben nem vesszük észre, hogy manipulálva vagyunk, mert nem akarjuk észre venni, mert haragudni, gyűlölni könnyebb, mint azokat szembesíteni a hibáikkal akik mindezért felelősek. -Saját magunkat sosem gondoljuk hibásnak…

Olyan világod amilyen te vagy legbelül. Senki nem hibás azért, ha valaki más nem boldog. Mert a boldogság nem egy érzés, hanem egy döntés. És ha hagyom, hogy a média mondja meg nekem, hogy mit jelent számomra a boldogság és a boldogtalanság, akkor nem lesz lehetőségem szeretni a családomat a rokonaimat, a barátaimat, mert haragszok valakire mindig.

A Magyar Nemzeti Bank nem a Magyar Nemzeté, hanem ismeretlen hatalmak kezében vagyunk bábok csupán amíg efféle dolgokra pazaroljuk rövid kis életünk éveit, hónapjait, óráit, perceit, másodperceit… Ugyan úgy, ahogy mindez történik minden más országgal is, ahol ugyan ez történik. Ahol nincs kisebbség, oda telepítenek, hogy az emberek ne legyenek harcosok a hatalom ellen, hanem harcoljanak mindig a kisebbség ellen. Bármelyik országba is megyünk, mindenhol megtaláljuk a faji alapú ellentéteket.

Mikor érkezik el egy olyan nagy HUN vezér újra mint amilyen Árpád volt, vagy Álmos Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm?

Akik felismerték, hogy egységben az erő, és a világ legtermékenyebb és legszebb helyét választották népüknek lakhelyéül, amit jól lehetne védeni, hiszen egy magas hegyekkel körbe vett termékeny vízgyűjtő, ahol ma már a technológiának köszönhetően bármit megtermelhetnénk és mindenkitől függetlenül élhetnénk.

Változtasd meg az életed és válaszd a boldogságot. Örülj az esőnek, a szélnek, a napnak, hogy süt, a levegőnek, hogy mindig megkapod a következő adagot. Minden más olyan luxus amire nem biztos, hogy be vagy fizetve, mert előző életeidben nem feltétlenül érdemelted ki.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató
A ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító jógarendszer alapítója.

, , , , , , , , , , , ,

Szerinted jó miniszter elnök lennék? 2.Rész. Oktatási reform.

Az előző részben tett vagyon elosztási gondolataim néhányakban a kommunizmus gondolatát idézték fel, ezért ezt tenném helyre. Szóval semmi képen nem gondolom, hogy mindenkinek egyenlően kéne élnie, és mindenkinek egyenlő legyen a vagyona, hiszen ez lehetetlen. Sokkal inkább fontos lenne, hogy mindenki hasznosan éljen, és ne csak egy csoport számára hasznosan, hanem az egész ország, ha nem az egész bolygó számára hasznosan éljen. Így ha valaki szeretne 10 ingatlant magának, akkor természetesen megtarthatná, feltéve, hogy lakjanak benne emberek, akiknek mondjuk akár munkát és megélhetést is biztosítani tud. Szóval inkább arról szólna ez a rendszer, hogy ne álljanak lakások, házak üresen, miközben emberek élnek fedél nélkül, és ne legyenek földek kihasználatlanul parlagon, miközben vannak olyanok akik éheznek…

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? Oktatási reform!

Na itt kezdődik az oktatás reformja.

Merthogy az oktatást meg kell reformálni, ez nem egy kérdés, hanem egy tény. Hiszen a mai iskola rendszer és kötelező tananyag, ahogy az elmúlt 50 év tapasztalatait láthatjuk nem értékes embereket termelt, hanem csupa harácsoló, becstelen vezetőt, és zárkózott tudóst. Na jó, ez így egy kicsit szélsőséges megfogalmazás, mert persze azért vannak hála Istennek ellenpéldák is, és vannak jó emberek is ebben az országban.

De ahogy láthatjuk az 1990-esévekben bekövetkezett „rendszerváltásnak” nevezett dolog, valójában nem következett be, hiszen az alkotmány bírák még mindig ugyan azok az emberek akik akkor voltak, és a gazdasági és politikai hatalmat sem olyan emberek gyakorolják, akik önzetlenül a köz javáért tevékenykednek, hanem azért mindenki igyekszik úgy kormányozni, hogy neki meg az őket szeretőknek jó legyen.

Ezen nehéz lesz változtatni, de vagy az van, hogy változtatunk rajta egy valódi rendszer váltással, és az egész rendszert lecseréljük, amit amúgy még mindig itt hagytak az oroszok, vagy lehet ugyan az lesz a véga mint ami az Ukránoknál van, vagy volt most.

Milyen tapasztalataim vannak az oktatással kapcsolatban?

Hát először is magam is végig jártam az iskolákat, egészen addig amíg öntudatomra nem ébredtem és rá nem jöttem, hogy tulajdon képpen semmi értelme nem volt már 3. osztályos általános iskolás koromtól annak, hogy egy csomó időt elpazaroltam olyan dolgok elsajátítására amiknek aztán azóta sem vettem semmi hasznát. Maximum a testnevelés óráknak volt értelme, meg a történelem, esetleg nyelvtannak, hogy most tudok úgy érvelni, hogy mekkora átverés az amit történelem címén tanítanak, illetve be tudom mutatni, hogy semmi értelme egy csomó depressziós, alkoholista, meg öngyilkos költő műveit már ilyen kicsi korban tanítani a jövő nemzedékeinek, mert láthatjuk, hogy mi lesz az eredménye.

Meggyőződésem, hogy bár a versek és gondolatok szépnek tűnhetnek egy pancser tanár számára, olyan emberek gondolatait és művészeti alkotásait megismerni és magunkáévá tenni, akik nem pozitív életszemlélettel és példa értékű magánélettel léteztek, tökéletes időpocsékolás. Sőt egy olyan métely, amivel már alapból egy negatív, depresszív és erkölcstelen hullámot kódolunk bele a fiatalokba, ami aztán szépen lassan áthatja az egész életüket, és egy búval vert társadalmat eredményez.

Aztán a Kelet, a keleti tanítások felé fordultam. elsőnek 10 éves koromban ismerkedhettem meg a Mormonok zseniális oktatási szisztémájával, amit persze akkor még nem tudatosan, de nagyon lelkesen sajátítottam el, hogy 14 éves koromban, már hivatalosan is tanító voltam, és leckéket tartottam 20-30 embernek. Rendszeresen beszéltem Istenről Istentiszteleteken, és megtanultam egy csomó olyan dolgot, amit szerintem minden tanárnak ismernie és tudnia kéne manapság, de akár minden embernek is. Igen, Keleti, hiszen hozzánk képest a Biblia és Jézus tanításai is Keletről származnak, nem is beszélve a sok párhuzamról amit a távol keleti vallások és a Biblia üzenete között sikerült felfedeznem. (Ja és csak csendben jegyzem meg, hogy bizonyos felmérések szerint a világ leggazdagabb egyházáról van szó, melynek tagjai olyan cégek tulajdonosai mint a Coca-cola, Amway, ForeverLiving, Noni, stb, hogy csak néhányat említsek amiről hallhattál te is.)

Utána ismét bele szaladta a kommunizmusba a Magyar hadseregnél, és a begyöpösödött szerencsétlen, töketlen oktatásukba, ahol ami gurul azt vinni kell, ami szögletes, azt meg gurítsuk elven működnek talán még a mai napig a dolgok.

Majd Istennek hála 2003-ban Hindu (Krisnás) szerzetesnek álltam, és egy egészen új gondolkodás módot sikerült magamévá tennem szerzetes tanítóimon és a Védikus Jóga Szent Írásokon keresztül Lelki Tanító Mesterem kegyéből.

Miben más a keleti oktatási rendszer mint a nyugati?

Tulajdon képpen mindenben. Ha visszagondolunk az iskolai rendszerekre, akkor tulajdon képpen láthatjuk, hogy abszolút élet ellenesen neveltek és tanítottak bennünket, ráadásul olyan emberek, akik maguk is valami végtelenül szerencsétlen módon éltek. Hiszen gondolom mindenki másnak is olyan tanárai voltak, akik alkohol problémákkal, vagy más kábítószerekkel küzdöttek, nem bírták a szexualitásukat otthon hagyni, vagy éppen normális családi háttérből, egy kiegyensúlyozott párkapcsolatból jöttek be minden reggel, hogy megtanítsanak nekünk valamit.

Ha ezeken az apróságokat sikerült beazonosítani az életünkben, akkor a következő lépésként érdemes analizálnunk azt, hogy úgy neveltek bennünket, hogy ha van valami feladat, vagy valami probléma, akkor azt csak egyedül oldhatjuk meg, semmi képpen nem kérhetünk segítséget senkitől, és nem olvashatunk utána sehol, különben egyest kapunk. Arról nem is beszélve, hogy mindezt egész nap sok-sok éven át olyan körülmények között, ahol csupa azonos korú emberrel vagyunk összezárva.

Pláne, ha még megemlítek néhány igazán pancser tanáromat (Földmérőnek tanultam.) akik teljesen elvették a kedvemet és veszik el a kedvét mindenkinek a tanulástól és a fejlődéstől. Ők azok akik feladtak egy 3 oldalas 28 ismeretlenes egyenletet, aminek a levezetéséhez és megoldásához egy egész matek füzetre volt szükség, és amikor megcsináltam, és 2 helyett 3 lett az eredmény, mert az utolsó rész számításnál valamit mellé ütöttem, akkor akkora egyest kaptam mint egy ház. Kicsit sem érdekelte őket, hogy minden más jó volt, mivel ha nem volt jó a végeredmény, akkor nem lehetett náluk átmenni.

Persze nem mondom, hogy nem jó ez a gondolkodás mód, de szerintem a nincs olyan, hogy a diák kudarca. Most már évek óta tanítok, és az lett az eredménye, hogy amikor vizsga van és valaki nem tud valamit, akkor azt a személyes kudarcomként élem meg, hiszen én voltam a szar tanár, mert nem tudtam megtanítani azt a dolgot amit szeretnék számon kérni. Persze ez egy igen ritka látásmód, és az oktatók, vagy tanárok 99%-a úgy áll hozzá, hogy a diák a hülye. De igazából tanulni azért jönnek az emberek, hogy ne legyenek hülyék. atanítás művészete meg nem arról kéne szóljon, hogy kiállok, leadom az anyagot, tetszik nem tetszik, érted-nem érted ez van, ha megtanulod okos vagy, ha nem tanulod meg akkor meg hülye, hanem éppen fordítva, hiszen ha valakinem rendelkezik a tanítás képességével, hogy lássa mindenki egy külön álló személyiség és tudja átsegíteni egyénenként személyesen minden tanítványát azokon a lépcsőkön ahol elakadnak, akkor inkább ki küldeném kapálni, mert nem tanárnak való, hanem földet művelni.

Ennek a nyugati gondolkodás módnak pedig tökéletesen rossz társadalom a végeredménye, hiszen Magyarországon a házasságok 70%-a felbomlik 1 évvel az esküvő után, és a legtöbb párkapcsolat el sem jut idáig, hiszen egész kicsi korunktól azt tanuljuk, hogy ami nem tökéletes, az egyes, vagyis nem jó, értéktelen. Ezért nem javítani akarunk egy kapcsolaton, vagy munkán, vagy feladaton, hanem megszabadulni tőle, ha már kellemetlennek érezzük.

És itt el is érkeztünk oda, hogy tulajdon képpen a jelenlegi oktatási rendszer tökéletesen kiszolgálja azokat az embereket akik most irányítják a világot, hiszen az emberek egy „hitel rabszolgaságban vannak tartva (Az előző post épp erről szól), és mivel így lettek nevelve, ezért nem azzal vannak elfoglalva, hogy az orruknál fogva verik át őket kormány szinten, és lázadnak fel, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan dobják ki a jelenlegi párlyukat, és szerezzenek új szexpartnert. (Elnézést a lesarkításért, meg azoktól akik nem így élik az életüket, ez csak a társadalom 80%-raigaz.)

Ezzel szemben Keleten az oktatás:

Keleten külön járnak iskolába a fiúk és a lányok, és az én szüleim is még külön jártak, aminek az a jó hatása, hogy a 12 évesek, nem egymást elégítik ki verseny szerűen a mosdókban, hanem egészen egyszerűen ez a dolog nem izgatja őket annyira, mert nincs minden nap minden pillanatban ott a másik nem vonzó teste.

Aztán egy tanár van egy csomó korosztályra és egyszerre. Sokkal életszerűbb, hogy mint ahogyan régena falusi iskolákban a 6 éveseket megtanították írni és olvasni a 10 évesek, a 7 éveseket meg megtanították számolni a 11 évesek stb. A tanár csak felügyeli az egészet, pont mint az életben. Egy csomó korosztály van együtt, így az idősek megtanulják hogyan legyenek megértőek segítő készek a fiatalabb és tapasztalatlanabb kollégákkal, a fiatalabbak pedig megtanulják tisztelni az idősebbeket.

Aztán nincs probléma ha segítséget kérsz, mert nem az a feladat, hogy egyedül bezárkózva még csak véletlenül sem a szomszédra pillantva oldja meg egy feladatot, hanem eredmény orientált a képzés. Vagyis nem az a lényeg, hogy egyedül megcsináld, vagy megpróbáld megcsinálni, hanem az, hogy a feladat meg legyen oldva. Vagyis miért ne nézhetném ki a megoldást és annak lépéseit a könyvből? Miért ne kereshetnék rá az interneten? Miért ne kérdezhetném meg a szomszédomat, hogy ő hogyan csinálta?

Ezek azok a dolgok amik az életre nevelnek. Hiszen így nem csak benne leszünk egy problémában és szabadulni akarunk tőle, ha nem boldogulunk vele, hanem meg akarjuk oldani a feladatokat és az életünket, és ehhez bátran merünk majd tanácsot kérni az idősebb és tapasztaltabb emberektől, akik nap mint nap körbe vesznek minket.

Emlékszem gyerekkoromban valahogy az volt a karmám, a sorsom, hogy bárhova leültem, orvosi rendelő, játszótér stb, mindig oda jött egy idős bácsi, vagy néni, és elkezdte elmesélni az életét, én megimádtam hallgatni és tanulni tőle. Sokszor nem is akartam játszani, csak hallgatni ezeket az idős embereket, hogy meséljék el az életüket, mert ők már mindenen túl voltak aminek én még csak elébe megyek.

Na de ezt hogyan lehetne alkalmazni?

Hogyan? Simán. Én ilyen elvek szerint tanítok már Ninjutsu Önvédelem edzésen is, hiszen a harcművészetek majd mindegyikében meg vannak ugyan ezek az elvek. Legjobban a gyerekeknél jön ki, ahol vannak 3-12 éves korig mindenki és mindenki jól érzi magát. A Ninjutsu Gyerek edzéseken, amiket csak nemes egy barátomnak köszönhetően Ninja szakkörnek hívunk, nekem csak a feladatokat kell elmondanom, és a gyerekek szépen lassan megtanulják, hogy nekik mi a szerepük a megoldásban. Például amikor az autó gumikat kell egymásra rakni, akkor azt a nagyobbak csinálják, a kicsik csak az ütőpárnákat tudják a helyükre tenni. Viszont a tornaszőnyegekhez mindenki kell, mert a nagyok még nem elég erősek és nincsenek elég sokan, hogy helyre tegyék őket, és kell hozzá a sok kicsi, akik meg nem látják még eléggé át a helyzetet, hogy melyik oldalra álljanak, milyen irányba emeljenek, húzzanak, mit tegyenek először odébb, hogy végül a szőnyegek is a helyükre kerüljenek.

Így a kicsik megtanulják tisztelni a nagyobbakat, a nagyobbak irányítani és segíteni a kisebbeket. Pláne, hogy megtanulnak emberi hangon kommunikálni egymással, mert ha a nagyok ugye nem szépen beszélnek a kicsikkel, akkor a kicsik nem csinálják amit mondanak, ráadásul nem is fogják szeretni őket. Ha a kicsik meg nem fogadnak szót, akkor a játék közben a nagyok nem védik meg őket, szóval egy óra alatt olyan társadalmi leckét kap minden gyerek, amivel már sokkal könnyebben fog boldogulni az életben. Ráadásul mindezt játékosan és elvárások nélkül, felszabadultan. Ezért van, hogy szeretnek jönni és együtt edzeni.

Mi lenne az első lépés az oktatási reformban?

Természetesen nem menne egyik napról a másikra ez az oktatás, hiszen ehhez6 ki kéne először szűrni azokat a jelenlegi tanárokat akik csak azértlettek tanárok, mert semmi másra nem voltak jók, és még élni sem tudnak. Ez kb. minimum a tanárok 50%-a egy nem releváns személyes felmérés szerint.

A következő lépés az lenne, hogy a már létező és ilyesmi elveken működő iskolákat elkezdeném jobban támogatni és több ilyet is létrehoznánk.

Második lépés az oktatási reformban: Életre nevelés!

Amikor vannak már ilyen jellegű iskolák erre alkalmas tanárokkal, akkor a diákokat is szét válogatnám. Például nem feltétlenül biztos, hogy egy osztályban és iskolában kéne tanulnia ugyan azt a tananyagot annak a diáknak aki bukdácsol folyamatosan, mert annyi edzésre vagy táncórára jár, hogy nincs ideje tanulni, meg mert igazából nem is érdekli, mint annak aki patent Ötös mindenből, de igazából semmi köze semmihez, csak a könyvekhez és adatokhoz.

Akár tetszik akár nem, az emberek különbözőek, és nem mindenkinek ugyan az az élet feladata. Olyan önfenntartó iskolákat hoznék létre, ahol lehet táncot művészeteket tanulni, kevés matekkal, hogy a boltban azért ne lehessen átverni őket, meg olyanokat ahol állatokkal foglalkoznak, de minden iskolában lenne kötelező földművelés, hogy a jövő nemzedéke megtanulja hogyan kell ennivalót termelni, és ne azt gondolja, hogy a padlizsán a szupermarket polcain nő, a tejet meg egy nagy gép csinálja.

Ez egy olyan fontos pont, amit muszáj lenne egyformán elsajátítania mindenkinek, hiszen ha az emberek nem értenek az élelem előállításához, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, mintha nem aggódnak, mert tudják, hogy ha egy magot beletesznek a földbe, akkor abból egy idő után és némi gondozás után ennivaló lesz.

Oktatási Reform 3. Lépés: Önvédelem oktatás!

Kötelezővé tenném az önvédelem oktatást. Mert jó, hogy sportolókra is szükség van, de az emberek nagy százalékának semmi értelme, hogy megtanul szekrényen ugrabugrálni, vagy azon agyal hogyan ússza meg a torna órát. Ezzel szemben ha önvédelmet tanulna mindenki, az önmegvalósítás is lenne, és legalább lenne haszna is annak, hogy mozog.

Mi lenne az értelmiséggel és az értelmi fogyatékosokkal?

Az értelmiséget támogatnám, hogy még okosabb legyen, és specializálódhasson, kutathasson, kísérletezhessen, valami olyan dolgokon dolgozhasson amivel még több embert tud boldoggá tenni, az igazán értelmeseket pedig alapból tisztességes és becsületes vezetővé nevelném.

A fogyatékosok, akik ugye nincsenek is, csak olyan emberek akik a jelenlegi mindenkitől ugyan azt elváró oktatási rendszerben nem érik el a minimum szintet, kapnának lehetőséget a felzárkózásra. Engem anyám annak idején protekcióval juttatott be a testnevelés tagozatra, mert azt akarta, hogy legyen belőlem valami. Az első évben minden torna óra előtt sírtam annyira utáltam az egészet. Most már persze örülök neki, de lehetett volna másképp is szerintem…

Ugyan így lennének olyan iskolák, ahová a művészeti beállítottságú gyerekek járhatnának, és sokat festhetnének, meg művészkedhetnének, de természetesen ők is ugyan úgy dolgoznának kint a földön, hiszen ha közben mégsem olyan nagy művészek, akkor azért nem árt ha meg tudják maguknak termelni az ennivalót.

Önfenntartó Iskolák:

Az oktatási intézményeket mind mini gazdaságokká kéne átalakítani, akár zöldségeket termelni az iskola lapos tetején, vagy udvarán ha városokban vannak, de ha meg nincs rá lehetőség, minden iskolának lehetne egy testvér sulija vidéken, ahová le lehetne menni és megtanulni ezeket a dolgokat. Na meg persze minden iskola kapcsolatban lehetne alapból az adott témájú felső oktatási intézményekkel, ahol szintén kéne kapálnia az orvos tanhallgatóknak is, de ide már jöhetnének valamelyik gyerek iskolából növendékek, ahol a leendő doktor bácsik és doktor nénik segítenének nekik gazdálkodni. De ugyan így kiküldeném az álltalános iskolásokkal kapálni az igen okos kvantum fizikusokat is, hogy szokták a légkört, és megtanuljanak bánni a gyerekekkel, mert minden felső oktatási intézménynek a része lenne a jó családapává és jó anyává való nevelés is.

De igazából erre épülne az egész oktatási rendszer és annak reformja is, hogy jó apákat, felelősség teljes családfőket, vezetőket képezzünk, akik tudják irányítani a családjuk életét. Ugyan így felelősség teljes anyáknak nevelnénk a nőket, akik teljesen más képzést kapnának mint a férfiak, mert teljesen másra van szükségük.

Ezt onnan tudom, hogy külön tanítok Női önvédelmet is, és amíg ugyan azt tanítottam a nőknek amit a fiúknak, addig nem volt jó, de most már szívesen Ninjutsuznak a lányok is, mert meg kellett értenem, hogy ők nők, és egészen más szemszögből kell nekik elmagyaráznom azt, hogy miért nem jó az, ha nem tudják megvédeni magukat, arról nem is beszélve, hogy egészen más dolgokkal lehet inspirálni mind a két nemet, ha szeretném őket valóban megtanítani valamire. (Persze tudtam ezt előtte is, de így 5 év Női önvédelem oktatás után már bátran mondhatom, hogy konkrét tapasztalataim is vannak ebben a témában.)

Szóval ez lenne az oktatási reform, vagyis ebbe az irányba kezdeném el mozgatni az embereket, hogy ne születés vagy társadalmi helyzet alapján legyen valakiből valami, hanem mindenki a képességeinek megfelelő irányba tanulhasson, és így mindenki könnyebben megtalálhassa a lelki békéjét, lelki önvalóját, mert nem kell megerőszakolnia önmagát és olyan dolgot csinálnia amihez semmi köze, csak bele lett kényszerítve a családja, vagy a társadalom által egy szerepbe.

Várom a visszajelzéseket, hozzá szólásokat, kommenteket, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Ha tetszett, likeold, és ha lesz rajta 100 Like, akkor bemutatom, hogy miként állítanám talpra villám gyorsan a Magyar gazdaságot, mint következő program.

Olvasd el az első részt: 

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? 1-rész.

, , , , , ,

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? 1.rész.

Gondoltam nem egy kocsmában félrészegen mesélem a haverjaimnak (Csak mert nem járok kocsmába), hanem megírom, hátha adok egy két jó tippet. Bocs a sok helyesírási hibáért, de szerintem így is tök rendben van. Fő a pozitív hozzá állás.

Kétféle ember van. Az egyik mindig másokkal van elfoglalva, a másik meg mindig azzal, hogy mit tud adni másoknak. Kicsit szélsőségesebben megfogalmazva az egyik mindig kapni akar, a másik meg mindig adni. Persze mind a kettőféle ember bennünk él. Bizonyára mindenki ismeri az öreg indián meg a farkasok törvényét, aki mondja, hogy a jó és a rossz farkas örökké küzd benne, és akkor a kis unokája megkérdezi, hogy melyik fog győzni, akkor azt mondja, hogy hát amelyiknek többet adok enni.

Szerinted jó miniszterelnök lennék?

Régóta gondolkodok azon, hogy vajon miért nem mosolyognak az emberek az utcán, és állítólag miért kis hazánk az első a nép mennyiséghez képest elkövetett öngyilkosságok terén. Természetesen meg vannak a filozófiai és pszichológiai magyarázatok, melyeket eddigi tanulmányaim során a szentírásokból, és egyéb nagyhírű agyturkászok gondolat meneteiből sikerült összeguberálnom és beépítenem az életembe. De most nem szeretnék egy unalmas filozófikus írást így a beinduló nyárba betenni, ezért nemes egyszerűséggel néhány pontot felvázolok, és rá a pofon egyszerű, kézen fekvő megoldásokat, amiket én tök magától értetődőnek gondolok, de nyilván valóan azok akiket érint, nekik nem lesz népszerű a gondolkodásom.

Természetesen nem végeztem közgázt, meg semmi efféle tanulmányaim nincsenek, így elnézést kérek tanult olvasóimtól, ha néhol rettenetesen egyszerűen vázolom a dolgokat.

Oszd meg és uralkodj?

Nemzetünk az ősi időkben is több pártból, nagyobb csoportból állt, akiknek mindegyikének meg voltak a vezetői. Szerencsére (remélem) még a mai napig úgy tanítják, hogy Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Avagy a hét vezér, akik együtt összefogva eljöttek ide és azóta itt lakunk. Biztos vagyok benne, hogy voltak olyan érdekeik, és dolgaik amik nem tetszettek a másikban, voltak ellentétek a törzsek között is. De ezek a vezetők is már elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, valamit csinálni, csak együtt lehet. ezért összefogtak, és választottak maguk közül egy vezért, aki a végleges döntést meghozta. De persze gondolom ez nem ilyen mint amit egész életemben láttam alapon volt, hogy a vezér azt mondta, hogy márpedig ez lesz, tetszik nem tetszik, és akkor savanyú szájízzel távoztak nagy anyázások közepette, hanem mindig meg tudtak egyezni, hogy akkor miként járjon mindenki jól, és miként lenne a legjobb az egész népnek, az összes nemzetségnek.

Teljesen mindegy, hogy kommunizmus volt, vagy demokrácia, amit én az egész életem során látok, az annyi, hogy egyfolytában megy a sárdobálás és utálkozás.

Ezért ha én lennék a Miniszter elnök, minden párt vezérét meghívnám kerekasztal beszélgetésre, minimum havonta egyszer, ahonnan kizárnám a sajtót, és barátként vázolnám azokat a feladatokat amiket együtt közös erővel kell meg oldanunk. Milyen jó lenne, ha ezek az erős és tiszteletre méltó vezetőknek nem a gyűlölködéssel kéne elfoglalniuk magukat, meg azzal, hogy a képesítetlen barátaikat ismerőseiket megpróbálják pozícióba juttatni, hogy így tudják kiterjeszteni a hatalmukat és jobb, vagy éppen rosszabb helyzetbe sodorni az egész népet.

Vagyis jelenleg meg van kis országunk osztva, mert valamiért a pártok azt gondolják, hogy utálniuk kell egymást, meg egymás múltjában kell kotorászniuk. Ezért nem lenne megosztás, hanem mindenki lobbizhatna, dolgozhatna a saját törekvéseiért, és nem a mások törekvései ellen menne a játék.

Szerintem teljesen mindegy, hogy valaki jobbos, balos, szélső jobbos, vagy szélső jobbos, mert ar arany közép út lenne az ami az egész népnek, világnak jó életet hozna. Így aki a jobboldalt tolná ős foglalkozhatna a nemzeti értékek fejlesztésével, aki meg balos, az meg a munkás dolgokat tudná rendezni. Természetesen minden feladatra külön csoportot hoznék létre, melynek van jobb és baloldali vezetőségi tagja, de nem lenne közöttük különbség, hanem az volna a feladatuk, hogy együtt találjanak megoldást és kivitelezési lehetőséget az alább felsorolt nemzetünket szerintem leginkább sújtó és legégetőbb problémákra:

Munkanélküliség-Éhezés:

Szerintem a munkanélküliség nem létezik. Rengeteg ember van és rengeteg föld. Hoznék egy törvényt, hogy azé a föld, aki megműveli. Vagyis Magyarország egész területét átvilágíttatnám, hogy milyen földek, termő területek kinek a birtokában vannak, de legfőképp arra lennék kíváncsi, hogy a 2 évnél régebben parlagon heverő földek miért is vannak parlagon. Szerintem ez lehet, hogy diktatórikusan hangzik, de nem foglalkoznék örökség, betegség, gazdasági válság, meg akármilyen tényekkel, hanem elsősorban ezeket a földeket a környéken élőknek kiutaltatnám, hogy ha már nincs mondjuk munkájuk, legalább meg tudják a családjuknak termelni a napi betevőt.

Természetesen lehetne nagyobb gazdaságoknak is jelentkezni nagyobb területekért, de a lakott környezetekben a polgármesterek dolga az lenne, hogy a falu körül lévő termő földeken első sorban a falu lakói termelhessenek maguknak enni valót, főleg ha nem rendelkeznek munkával. (Ha egy falut körbe szántanak, akkor aki a földet műveli, kapna a falutól távolabb egy hasonlóan jól termő ugyan akkora, vagy akár nagyobb területet is, ahová ki tud menni a gépeivel és nagyban termelni, de a falu közvetlen szomszédságában lévő termő területeket a lakóknak adnám, hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk ha gazdálkodnának a családjuknak.

Így lenne munka és ennivaló is mindenkinek aki csak akar magának.

Aki nem akar magának élelmet termelni, vagyis szociális segélyen, vagy hajléktalanként akarja tengetni az életét a nagy városokban a jó indulatú emberek jó indulatát kihasználva, őnekik elmagyaráznám, hogy van munka, csak vidéken, mert van föld, és lehet rajta dolgozni és termelni, előteremteni a családnak az ételt. Persze ehhez meg kell fogni a kapát, meg az ásót, de ha nem vállalják, hogy megtermelik maguknak az ennivalót, akkor nem fognak segélyt kapni.

Szerintem ezzel a módszerrel beindulna a gazdaság. A multikat kötelezném, hogy csak Magyar árut vehessenek. Persze nem így egyenesben, hanem megmondanám, hogy a Magyar termékre sokkal-sokkal kevesebb lesz az adó, ha itthon adják el, és a külföldi élelmiszereket úgy megadóztatnám, hogy csak az ostobáknak érje meg spanyol paradicsomot, meg Chilei cseresznyét enni, meg behozni. Sőt kötelezném őket, hogy a Magyar termékeket nem árulhatják drágábban a külföldről érkező termékeknél.

Ezzel párhuzamban támogatnánk a Magyar Kereskedőket, hogy könnyebben eloszoljon az étel az országban, és ne lehessen trükközni sehol a kajával.

Szegénység:

Szerintem a szegénységet már a fenti történet nagyban csökkentené, de például az üresen álló ingatlanokat, lakásokat oda adnám olyanoknak, akiknek szüksége van rá. Ha van munkájuk a városokban, akkor kaphatnának lakást a környéken. Persze a lakás tulajok lehet, hogy felháborodnának, de lakásnak nyilvánított lakása minden családnak max annyi lehetne, ahányan élnek a családban. Lehet apának egy, anyának, meg minden gyereknek egy. De ha nem él senki a lakásban 1 évnél régebb óta, akkor elkoboznám, mert akkor nincs rá szükségük, és lehetőséget adnék olyanoknak a benne való élésre, akik mondjuk szeretnének a városban dolgozni, vagy tevékenykedni.

Ez persze a gazdagoknak nem biztos, hogy jól jönne ki, de ha valaki azzal trükközne, hogy az összes élő rokona nevére íratja a felhalmozott kecókat, akkor legalább már annyival beljebb lennénk.

Természetesen lenne egy csomó megüresedett lakás abból kifolyólag is, hogy azok, akik csak szociális segélyen élnek, ők lehetőséget kapnának egy másik faluban, vagy városban arra, hogy megtermeljék maguknak az enni valót. Persze építenék nekik házat is. Méghozzá, önfenntartó öko bio házat, aminek nagyon kicsi a rezsije, és olcsón kivitelezhető.

Természetesen nem a Magyarok Robin Hoodja akarok lenni, hogy elvegyem a gazdagoktól amijük van és szét osszam a szegények között, hiszen ha valakinek sok pénze van, és szeretné megtartani a több lakását, akkor adnék neki lehetőséget, hogy embereket pártfogoljon, akiket mondjuk oda beköltöztethet, és adhat nekik munkát, miegymás. de ha valaki társadalmi, vagyoni helyzetének nem megfelelően akarna élni, vagyis csak harácsol és nem tesz vissza semmit a közösbe, akkor elkoboznám nemes egyszerűséggel az ingatlanokat.

Hajléktalan kérdés:

A fenti ötletek szerintem megoldanák a hajléktalan kérdést. az biztos, hogy megszűntetném a lehetőséget, hogy valaki a klasszikus értelembe véve hajléktalan legyen. Vagyis saját ürülékében fetrengő semmire kellő. Természetesen lehet, hogy ez is diktatórikusan hangzik, de létre hoznék egy mondjuk elnéptelenedett területen egy falut, közösséget, ahová akarja, nem akarja, azokat az embereket telepíteném, akit mondjuk 3-szor kapott rajta a közterületes, vagy a rendőr, hogy igénytelen, koszos büdös. (Mert láttam én igényes hajléktalant is ám, csak Svédországban, és velük nincs is talán semmi baj.)

Bürokrácia!

Megszűntetném a bürokráciát, vagy legalábbis a minimálisra csökkenteném, és minden faluban lehetne hetente egyszer menni a Polgár mesterhez, bárkinek, érkezési sorrendben. apolgár mesternek pedig meg kellene hallgatnia a problémát, kérdést, és meg kéne oldania.

A polgármestereket úgy kényszeríteném arra, hogy akarjanak problémákat megoldani, hogy polgármesternek lenni azt jelentené, hogy hétfőn leül, és várja a beérkezőket. Megpróbál megoldást javasolni, ha nem tud, vagy nem tetszik a döntése, lehetne tovább menni a Megyei vezetőhöz, akinek szintén az lenne a fő munkaköre, hogy azokat a problémákat oldja meg, melyeket a Falvak városok vezetői nem tudtak megoldani.

Ha annyian mennének, hogy nem végezne hétfőn mondjuk 10 óra alatt, akkor kedden is le kell ülnie reggel és várnia az érkezőket, akik mondjuk előző napon kaptak sorszámot. és így tovább, szerda, csütörtök, péntek. (Na jó a Szombat Vasárnap lehetne szabad nap, de ezt a terhelést csak bölcs és oda adó emberek bírnák, akik lehet, Szombaton is azért élnének, hogy megoldják a hozzájuk tartozók dolgait.) Természetesen csak hétfőn lehetne jönni új bajjal, tehát ahányan összegyűlnek hétfőn a polgármesteri hivatalban, azt kéne a polgármesternek egész héten feldolgoznia, személyesen. (Természetesen a nagyobb városokban kerületekre, körzetekre lenne osztva a nép.)

Aztán ha valaki tovább menne a Megyei vezetőhöz, akkor ott is hétfőn mehetne, és a Megyei vezetőnek is meg kéne oldania a problémát, vagy újra vizsgálni, vagy megoldást találni a dologra, és egész héten az lenne a dolga (Dolguk) hogy megoldja az emberek problémáit.

Aztán ha valakinek nem tetszik a megoldás, vagy a probléma, feljöhetne és hétfőnként én, mint miniszter elnök is várnám azokat a problémákat, amiket nem tudtak sem falu, sem megye szinten megoldani.

Természetesen minden ügy és probléma írva lenne, sőt lenne egy weboldal, ahol lehetne hallgatni a problémákat, illetve a megoldásokat, valamint dokumentálva lenne a neten, hogy ne kelljen ugyan azzal a problémával feljönnie sok ezer embernek A fővárosba, hanem az alternatív megoldások fel lehessenek kínálva már falu szinten az internetes kommunikáció segítségével.

Ez egy részről kideríteni, hogy mik a legfontosabb feladatok, mi a legnagyobb probléma, és milyen valódi problémája van népünknek, és mire kell Országos szinten megoldást kidolgozni. (Akikkel meg nem végeznénk hétfőn, ők ott tudnának aludni a Parlamentben, amíg sorra nem kerülnek.)

Természetesen ez egy rettenetesen nehéz, és komoly munka volna, és csak a legkeményebbek és bölcsebbek bírnák, így gyorsan kipontozódnának a megélhetési vezetők…

Ha tetszik, dobj egy lájkot. Ha sok lesz a pozitív visszajelzés (50), akkor megírom az oktatási rendszerben bevezetendő reformjaimat is. :)

Várom az észrevételeidet, hogy miben sántít, és milyen problémákat látsz ebben a koncepcióban. Ha lehet, ne írj 7-8 sornál hosszabbat, mert nem lesz időm elolvasni, vagyis fogalmazz precízen és egyszerűen, és akkor írok választ, tudunk beszélgetni! (Nem vicc, tényleg csak 7-8 sor)

Itt találod a második részt: Oktatási Reform Harciszerzi módra!

, , , ,