Menü

Posts Tagged politika

2014 választás egy jóga oktató szemével.

A politikát nem érdemes belekeverni sem a harcművészet, sem  önvédelem sem pedig a jóga gyakorlásába. Magam is ezt vallom. Így nem is a politikáról szeretnék írni. Sokkal inkább a tegnapi választási eredményeket és az azt követő hullámot ami az ismerőseim felől indult szeretném amolyan hullámtörőként lereagálni, mint ahogyan 2011-ben is írtam Orbán Viktorról.

Választási eredmények

Először is nem voltam szavazni. Nem azért mert nem mentem volna el, hanem egyszerűen rossz napon volt. Délelőtt késharcot tanítottam, utána egyből mentem át Jógaoktatói tanfolyamra, aztán egyből utána iszkiri volt vissza a dojoba magánedzésre, majd este egy kis Mantra meditáció a Csillaghegyi templomban amit a két kezemmel építettem. Szóval egy tökéletes nap volt. Nem fért bele egy szavazás…

Nem azért mert nem férhetett volna bele, hanem egyszerűen mert felesleges lett volna. A Magyarok nagy százaléka úgy gondolkodik, hogy 4 év alatt semmit nem lehet csinálni, és adjunk simán esélyt még egyszer a jelenlegi kormánynak. Bár nem írtam meg előre, de akikkel erről beszélgettem, azok tanúsíthatják, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy ez lesz a végeredmény ami lett.

Elég csak Sunce a Háború művészete c. művében írtakra gondolni, ahol is az egyik kedvenc idézetem szerint a csata már azelőtt el dőlt, mielőtt elkezdődött volna. Hiszen a győztes sereg már tudja érzi előre, hogy győzni fog, és ebben a tudatban küzd, míg a másik a csak a győzelem reményében. Ez pedig minden politikai párt kampányán jól látszott, hogy ki miért és milyen tudatban küzd.

Mi Magyarok vagyunk, vagy ha úgy tetszik, és a Védikus Jógaszentírások szerint nézzük, akkor Hunnák, akik már sokkal régebb óta itt vagyunk mint azt a mesebeli történelem órákon tanítják az iskolákban. Népünk Nemzetünk egy harcos Nemzet volt mindig is, ebből fakadóan sohasem valami ellen kellett harcolnunk, hanem mindig valamiért. És ez egy nagyon fontos mondat. Az agresszorok, támadók, vagyis azok akik eleve vesztésre vannak ítélve mindig valami ellen harcolnak, mindig valami ellen küzdenek. A győztesek pedig mindig valamiért.

Ha visszanézi bárki azokat az üzeneteket amiket az egyes választható pártok kommunikáltak, és megnézi, hogy mi volt az arány a valami ellen való uszítás, és a valamiért való küzdelem szerint, akkor egyértelműen kirajzolódhatott bárki számára, főleg a győztesek számára az, hogy ők lesznek a győztesek. Ez a magabiztosság pedig végig látható és érezhető volt még akkor is, ha se tv-t nem nézek, se újságot nem olvasok, és leginkább interneten elérhető, és véletlenül felbukkanó cikkekből szemléltem csendesen az eseményeket.

A Fidesz pedig zseniálisan csinálta, le a kalappal. Mindenhol ők nyertek, egy két kerület vagy választó körzet volt ahol nem őket választották. Nagyon szépen használják az összes uralkodási lehetőséget, hiszen engedték boldog boldogtalannak, hogy pártot alapítson és indulhasson, így volt vagy 20 párt a szavazó listán. Ez a klasszikus oszd meg és uralkodj elv. Hiszen több ismerősöm is jelezte, illetve sérelmezte, hogy 27% szavazott a Fideszre, 33% pedig a Fidesz ellen. De az az igazság, hogy ez egy manipulatív információ, hiszen a 33%-ból ami nem a Fideszre ment, alig volt 5% az amit valaki másra adtak le.

fidesz

Vagyis a legerősebb törzs győzött… és ez így van rendjén, mert így van.

A helyzet pedig az, hogy aki hagyja magát manipulálni, hogy valami nem jó az országban, az ostoba. Nem az országban nem jó valami, és nem a rendszert kell hibáztatni, meg a vezetőket. Azokon akik szenvednek, azokon sajnos nem tud segíteni semmilyen kormány, semmilyen politikai hatalom. Aki azt hiszi, hogy a boldogságot pedig meg tudja neki adni egy vezető, az szintén ostoba.

A boldogság az belülről fakad. Belül kell megtalálni, és nem mindig valaki mástól várni. Erre persze azt szoktam kapni ellen érvként, hogy de sokan megélni sem tudnak.

Nekem az a véleményem erről, hogy mindenki addig nyújtózkodjon ameddig a takarója ér, és ha a takarója nem elég hosszú, akkor húzza össze magát, mert különben ki fog lógnia valamije és megfázik. Ne azon gondolkodjon, hogy milyen jó a másiknak mert neki nagyobb takarója van, meg ne azt gondolja, hogy neki most azért van rövidebb takarója, mert a másiknak hosszabb van. Nincs egyenlőség ebben a világban. És nem is kell, hogy legyen, hiszen nem vagyunk egyenlőek. egymás kiegészítői vagyunk, nem pedig ellenségei. De aki ellenség akar lenni, az szenvedni is fog ha egy nagyobb erősebb ellenféllel találkozik.

Gandhi szavaival élve: “Légy a változás amit látni szeretnél.”

Vagyis sétálok az utcán, látom a sok csövest, fekszik a földön, össze ürítette magát és már ki tudja hány napja nem fürdött, de a retkes paplan alól még mindig ki lóg a keze, az egyikben egy üveg alkohol, a másikban meg egy szál cigaretta parázslik. Nem azon gondolkodik, hogy hogyan hozza rendbe az életét, hanem azon, hogy honnan szerezzen piát, meg dohányt.

Ez az igazi ostobaság. Amikor semmim sem volt, akkor az volt az életem, hogy minden rossz tulajdonságomon megpróbáltam felül emelkedni. Némelyiken sikerült, némelyikkel még mindig küzdök. A legtöbb ember pedig ezt engedi el. Nem akar jobb ember lenni mint amilyen most. Azt gondolja, hogy neki jár ez, vagy az. Pedig ha éppen nem jár, akkor bizony nem jár. Teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy melyik kormány, meg melyik párt tudna jobb életet teremteni. Hiszen nem tud egyik sem.

Te tudsz felelősséget vállalni az életedért, te tudsz felelősséget vállalni az érzéseidért és te tudsz felelősséget vállalni az életedért. Ha nem gyűjtesz lelki értékeket, amiket senki sem vehet el tőled, akkor örökké szenvedni fogsz, mert az anyagi dolgok nem a tieid, hanem azok ingóságok, amiket bárki bármikor el vehet tőled. Ha nem a kormány, ha nem valamelyik párt, ha nem egy tolvaj, vagy egy rabló, akkor az elemek, vihar, földrengés, árvíz formájában.  De ha mindezeket még meg is úszod, legkésőbb amikor el jön a halál érted, márpedig a halál mindenkiért el fog jönni, akkor ő mindenedet elveszi amiről azt gondoltad, hogy a tiéd.

Egy dolog marad majd csak az, hogy milyen ember voltál, meg milyen közel kerültél Istenhez. Minden más csupán illúzió.

És gratulálok a Fidesznek a győzelemhez, az összefogásnak a második, a Jobbiknak meg a harmadik helyért. Mert ez egy verseny volt, ezért így tisztességes.

„Anélkül, hogy Isten akarná, még egy fűszál sem mozdulhat. Akit Isten megakar védeni, azt senki sem tudja elpusztítani. Akit pedig Isten el akar pusztítani, azt senki sem tudja megvédeni”  -Bhagavad-Gita-

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga Oktató, ZenShitasu Terapeuta

Oszd meg nyugodtan, ha te is így gondolod!

, , , , , ,

Szerinted jó miniszter elnök lennék? 2.Rész. Oktatási reform.

Az előző részben tett vagyon elosztási gondolataim néhányakban a kommunizmus gondolatát idézték fel, ezért ezt tenném helyre. Szóval semmi képen nem gondolom, hogy mindenkinek egyenlően kéne élnie, és mindenkinek egyenlő legyen a vagyona, hiszen ez lehetetlen. Sokkal inkább fontos lenne, hogy mindenki hasznosan éljen, és ne csak egy csoport számára hasznosan, hanem az egész ország, ha nem az egész bolygó számára hasznosan éljen. Így ha valaki szeretne 10 ingatlant magának, akkor természetesen megtarthatná, feltéve, hogy lakjanak benne emberek, akiknek mondjuk akár munkát és megélhetést is biztosítani tud. Szóval inkább arról szólna ez a rendszer, hogy ne álljanak lakások, házak üresen, miközben emberek élnek fedél nélkül, és ne legyenek földek kihasználatlanul parlagon, miközben vannak olyanok akik éheznek…

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? Oktatási reform!

Na itt kezdődik az oktatás reformja.

Merthogy az oktatást meg kell reformálni, ez nem egy kérdés, hanem egy tény. Hiszen a mai iskola rendszer és kötelező tananyag, ahogy az elmúlt 50 év tapasztalatait láthatjuk nem értékes embereket termelt, hanem csupa harácsoló, becstelen vezetőt, és zárkózott tudóst. Na jó, ez így egy kicsit szélsőséges megfogalmazás, mert persze azért vannak hála Istennek ellenpéldák is, és vannak jó emberek is ebben az országban.

De ahogy láthatjuk az 1990-esévekben bekövetkezett „rendszerváltásnak” nevezett dolog, valójában nem következett be, hiszen az alkotmány bírák még mindig ugyan azok az emberek akik akkor voltak, és a gazdasági és politikai hatalmat sem olyan emberek gyakorolják, akik önzetlenül a köz javáért tevékenykednek, hanem azért mindenki igyekszik úgy kormányozni, hogy neki meg az őket szeretőknek jó legyen.

Ezen nehéz lesz változtatni, de vagy az van, hogy változtatunk rajta egy valódi rendszer váltással, és az egész rendszert lecseréljük, amit amúgy még mindig itt hagytak az oroszok, vagy lehet ugyan az lesz a véga mint ami az Ukránoknál van, vagy volt most.

Milyen tapasztalataim vannak az oktatással kapcsolatban?

Hát először is magam is végig jártam az iskolákat, egészen addig amíg öntudatomra nem ébredtem és rá nem jöttem, hogy tulajdon képpen semmi értelme nem volt már 3. osztályos általános iskolás koromtól annak, hogy egy csomó időt elpazaroltam olyan dolgok elsajátítására amiknek aztán azóta sem vettem semmi hasznát. Maximum a testnevelés óráknak volt értelme, meg a történelem, esetleg nyelvtannak, hogy most tudok úgy érvelni, hogy mekkora átverés az amit történelem címén tanítanak, illetve be tudom mutatni, hogy semmi értelme egy csomó depressziós, alkoholista, meg öngyilkos költő műveit már ilyen kicsi korban tanítani a jövő nemzedékeinek, mert láthatjuk, hogy mi lesz az eredménye.

Meggyőződésem, hogy bár a versek és gondolatok szépnek tűnhetnek egy pancser tanár számára, olyan emberek gondolatait és művészeti alkotásait megismerni és magunkáévá tenni, akik nem pozitív életszemlélettel és példa értékű magánélettel léteztek, tökéletes időpocsékolás. Sőt egy olyan métely, amivel már alapból egy negatív, depresszív és erkölcstelen hullámot kódolunk bele a fiatalokba, ami aztán szépen lassan áthatja az egész életüket, és egy búval vert társadalmat eredményez.

Aztán a Kelet, a keleti tanítások felé fordultam. elsőnek 10 éves koromban ismerkedhettem meg a Mormonok zseniális oktatási szisztémájával, amit persze akkor még nem tudatosan, de nagyon lelkesen sajátítottam el, hogy 14 éves koromban, már hivatalosan is tanító voltam, és leckéket tartottam 20-30 embernek. Rendszeresen beszéltem Istenről Istentiszteleteken, és megtanultam egy csomó olyan dolgot, amit szerintem minden tanárnak ismernie és tudnia kéne manapság, de akár minden embernek is. Igen, Keleti, hiszen hozzánk képest a Biblia és Jézus tanításai is Keletről származnak, nem is beszélve a sok párhuzamról amit a távol keleti vallások és a Biblia üzenete között sikerült felfedeznem. (Ja és csak csendben jegyzem meg, hogy bizonyos felmérések szerint a világ leggazdagabb egyházáról van szó, melynek tagjai olyan cégek tulajdonosai mint a Coca-cola, Amway, ForeverLiving, Noni, stb, hogy csak néhányat említsek amiről hallhattál te is.)

Utána ismét bele szaladta a kommunizmusba a Magyar hadseregnél, és a begyöpösödött szerencsétlen, töketlen oktatásukba, ahol ami gurul azt vinni kell, ami szögletes, azt meg gurítsuk elven működnek talán még a mai napig a dolgok.

Majd Istennek hála 2003-ban Hindu (Krisnás) szerzetesnek álltam, és egy egészen új gondolkodás módot sikerült magamévá tennem szerzetes tanítóimon és a Védikus Jóga Szent Írásokon keresztül Lelki Tanító Mesterem kegyéből.

Miben más a keleti oktatási rendszer mint a nyugati?

Tulajdon képpen mindenben. Ha visszagondolunk az iskolai rendszerekre, akkor tulajdon képpen láthatjuk, hogy abszolút élet ellenesen neveltek és tanítottak bennünket, ráadásul olyan emberek, akik maguk is valami végtelenül szerencsétlen módon éltek. Hiszen gondolom mindenki másnak is olyan tanárai voltak, akik alkohol problémákkal, vagy más kábítószerekkel küzdöttek, nem bírták a szexualitásukat otthon hagyni, vagy éppen normális családi háttérből, egy kiegyensúlyozott párkapcsolatból jöttek be minden reggel, hogy megtanítsanak nekünk valamit.

Ha ezeken az apróságokat sikerült beazonosítani az életünkben, akkor a következő lépésként érdemes analizálnunk azt, hogy úgy neveltek bennünket, hogy ha van valami feladat, vagy valami probléma, akkor azt csak egyedül oldhatjuk meg, semmi képpen nem kérhetünk segítséget senkitől, és nem olvashatunk utána sehol, különben egyest kapunk. Arról nem is beszélve, hogy mindezt egész nap sok-sok éven át olyan körülmények között, ahol csupa azonos korú emberrel vagyunk összezárva.

Pláne, ha még megemlítek néhány igazán pancser tanáromat (Földmérőnek tanultam.) akik teljesen elvették a kedvemet és veszik el a kedvét mindenkinek a tanulástól és a fejlődéstől. Ők azok akik feladtak egy 3 oldalas 28 ismeretlenes egyenletet, aminek a levezetéséhez és megoldásához egy egész matek füzetre volt szükség, és amikor megcsináltam, és 2 helyett 3 lett az eredmény, mert az utolsó rész számításnál valamit mellé ütöttem, akkor akkora egyest kaptam mint egy ház. Kicsit sem érdekelte őket, hogy minden más jó volt, mivel ha nem volt jó a végeredmény, akkor nem lehetett náluk átmenni.

Persze nem mondom, hogy nem jó ez a gondolkodás mód, de szerintem a nincs olyan, hogy a diák kudarca. Most már évek óta tanítok, és az lett az eredménye, hogy amikor vizsga van és valaki nem tud valamit, akkor azt a személyes kudarcomként élem meg, hiszen én voltam a szar tanár, mert nem tudtam megtanítani azt a dolgot amit szeretnék számon kérni. Persze ez egy igen ritka látásmód, és az oktatók, vagy tanárok 99%-a úgy áll hozzá, hogy a diák a hülye. De igazából tanulni azért jönnek az emberek, hogy ne legyenek hülyék. atanítás művészete meg nem arról kéne szóljon, hogy kiállok, leadom az anyagot, tetszik nem tetszik, érted-nem érted ez van, ha megtanulod okos vagy, ha nem tanulod meg akkor meg hülye, hanem éppen fordítva, hiszen ha valakinem rendelkezik a tanítás képességével, hogy lássa mindenki egy külön álló személyiség és tudja átsegíteni egyénenként személyesen minden tanítványát azokon a lépcsőkön ahol elakadnak, akkor inkább ki küldeném kapálni, mert nem tanárnak való, hanem földet művelni.

Ennek a nyugati gondolkodás módnak pedig tökéletesen rossz társadalom a végeredménye, hiszen Magyarországon a házasságok 70%-a felbomlik 1 évvel az esküvő után, és a legtöbb párkapcsolat el sem jut idáig, hiszen egész kicsi korunktól azt tanuljuk, hogy ami nem tökéletes, az egyes, vagyis nem jó, értéktelen. Ezért nem javítani akarunk egy kapcsolaton, vagy munkán, vagy feladaton, hanem megszabadulni tőle, ha már kellemetlennek érezzük.

És itt el is érkeztünk oda, hogy tulajdon képpen a jelenlegi oktatási rendszer tökéletesen kiszolgálja azokat az embereket akik most irányítják a világot, hiszen az emberek egy „hitel rabszolgaságban vannak tartva (Az előző post épp erről szól), és mivel így lettek nevelve, ezért nem azzal vannak elfoglalva, hogy az orruknál fogva verik át őket kormány szinten, és lázadnak fel, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan dobják ki a jelenlegi párlyukat, és szerezzenek új szexpartnert. (Elnézést a lesarkításért, meg azoktól akik nem így élik az életüket, ez csak a társadalom 80%-raigaz.)

Ezzel szemben Keleten az oktatás:

Keleten külön járnak iskolába a fiúk és a lányok, és az én szüleim is még külön jártak, aminek az a jó hatása, hogy a 12 évesek, nem egymást elégítik ki verseny szerűen a mosdókban, hanem egészen egyszerűen ez a dolog nem izgatja őket annyira, mert nincs minden nap minden pillanatban ott a másik nem vonzó teste.

Aztán egy tanár van egy csomó korosztályra és egyszerre. Sokkal életszerűbb, hogy mint ahogyan régena falusi iskolákban a 6 éveseket megtanították írni és olvasni a 10 évesek, a 7 éveseket meg megtanították számolni a 11 évesek stb. A tanár csak felügyeli az egészet, pont mint az életben. Egy csomó korosztály van együtt, így az idősek megtanulják hogyan legyenek megértőek segítő készek a fiatalabb és tapasztalatlanabb kollégákkal, a fiatalabbak pedig megtanulják tisztelni az idősebbeket.

Aztán nincs probléma ha segítséget kérsz, mert nem az a feladat, hogy egyedül bezárkózva még csak véletlenül sem a szomszédra pillantva oldja meg egy feladatot, hanem eredmény orientált a képzés. Vagyis nem az a lényeg, hogy egyedül megcsináld, vagy megpróbáld megcsinálni, hanem az, hogy a feladat meg legyen oldva. Vagyis miért ne nézhetném ki a megoldást és annak lépéseit a könyvből? Miért ne kereshetnék rá az interneten? Miért ne kérdezhetném meg a szomszédomat, hogy ő hogyan csinálta?

Ezek azok a dolgok amik az életre nevelnek. Hiszen így nem csak benne leszünk egy problémában és szabadulni akarunk tőle, ha nem boldogulunk vele, hanem meg akarjuk oldani a feladatokat és az életünket, és ehhez bátran merünk majd tanácsot kérni az idősebb és tapasztaltabb emberektől, akik nap mint nap körbe vesznek minket.

Emlékszem gyerekkoromban valahogy az volt a karmám, a sorsom, hogy bárhova leültem, orvosi rendelő, játszótér stb, mindig oda jött egy idős bácsi, vagy néni, és elkezdte elmesélni az életét, én megimádtam hallgatni és tanulni tőle. Sokszor nem is akartam játszani, csak hallgatni ezeket az idős embereket, hogy meséljék el az életüket, mert ők már mindenen túl voltak aminek én még csak elébe megyek.

Na de ezt hogyan lehetne alkalmazni?

Hogyan? Simán. Én ilyen elvek szerint tanítok már Ninjutsu Önvédelem edzésen is, hiszen a harcművészetek majd mindegyikében meg vannak ugyan ezek az elvek. Legjobban a gyerekeknél jön ki, ahol vannak 3-12 éves korig mindenki és mindenki jól érzi magát. A Ninjutsu Gyerek edzéseken, amiket csak nemes egy barátomnak köszönhetően Ninja szakkörnek hívunk, nekem csak a feladatokat kell elmondanom, és a gyerekek szépen lassan megtanulják, hogy nekik mi a szerepük a megoldásban. Például amikor az autó gumikat kell egymásra rakni, akkor azt a nagyobbak csinálják, a kicsik csak az ütőpárnákat tudják a helyükre tenni. Viszont a tornaszőnyegekhez mindenki kell, mert a nagyok még nem elég erősek és nincsenek elég sokan, hogy helyre tegyék őket, és kell hozzá a sok kicsi, akik meg nem látják még eléggé át a helyzetet, hogy melyik oldalra álljanak, milyen irányba emeljenek, húzzanak, mit tegyenek először odébb, hogy végül a szőnyegek is a helyükre kerüljenek.

Így a kicsik megtanulják tisztelni a nagyobbakat, a nagyobbak irányítani és segíteni a kisebbeket. Pláne, hogy megtanulnak emberi hangon kommunikálni egymással, mert ha a nagyok ugye nem szépen beszélnek a kicsikkel, akkor a kicsik nem csinálják amit mondanak, ráadásul nem is fogják szeretni őket. Ha a kicsik meg nem fogadnak szót, akkor a játék közben a nagyok nem védik meg őket, szóval egy óra alatt olyan társadalmi leckét kap minden gyerek, amivel már sokkal könnyebben fog boldogulni az életben. Ráadásul mindezt játékosan és elvárások nélkül, felszabadultan. Ezért van, hogy szeretnek jönni és együtt edzeni.

Mi lenne az első lépés az oktatási reformban?

Természetesen nem menne egyik napról a másikra ez az oktatás, hiszen ehhez6 ki kéne először szűrni azokat a jelenlegi tanárokat akik csak azértlettek tanárok, mert semmi másra nem voltak jók, és még élni sem tudnak. Ez kb. minimum a tanárok 50%-a egy nem releváns személyes felmérés szerint.

A következő lépés az lenne, hogy a már létező és ilyesmi elveken működő iskolákat elkezdeném jobban támogatni és több ilyet is létrehoznánk.

Második lépés az oktatási reformban: Életre nevelés!

Amikor vannak már ilyen jellegű iskolák erre alkalmas tanárokkal, akkor a diákokat is szét válogatnám. Például nem feltétlenül biztos, hogy egy osztályban és iskolában kéne tanulnia ugyan azt a tananyagot annak a diáknak aki bukdácsol folyamatosan, mert annyi edzésre vagy táncórára jár, hogy nincs ideje tanulni, meg mert igazából nem is érdekli, mint annak aki patent Ötös mindenből, de igazából semmi köze semmihez, csak a könyvekhez és adatokhoz.

Akár tetszik akár nem, az emberek különbözőek, és nem mindenkinek ugyan az az élet feladata. Olyan önfenntartó iskolákat hoznék létre, ahol lehet táncot művészeteket tanulni, kevés matekkal, hogy a boltban azért ne lehessen átverni őket, meg olyanokat ahol állatokkal foglalkoznak, de minden iskolában lenne kötelező földművelés, hogy a jövő nemzedéke megtanulja hogyan kell ennivalót termelni, és ne azt gondolja, hogy a padlizsán a szupermarket polcain nő, a tejet meg egy nagy gép csinálja.

Ez egy olyan fontos pont, amit muszáj lenne egyformán elsajátítania mindenkinek, hiszen ha az emberek nem értenek az élelem előállításához, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, mintha nem aggódnak, mert tudják, hogy ha egy magot beletesznek a földbe, akkor abból egy idő után és némi gondozás után ennivaló lesz.

Oktatási Reform 3. Lépés: Önvédelem oktatás!

Kötelezővé tenném az önvédelem oktatást. Mert jó, hogy sportolókra is szükség van, de az emberek nagy százalékának semmi értelme, hogy megtanul szekrényen ugrabugrálni, vagy azon agyal hogyan ússza meg a torna órát. Ezzel szemben ha önvédelmet tanulna mindenki, az önmegvalósítás is lenne, és legalább lenne haszna is annak, hogy mozog.

Mi lenne az értelmiséggel és az értelmi fogyatékosokkal?

Az értelmiséget támogatnám, hogy még okosabb legyen, és specializálódhasson, kutathasson, kísérletezhessen, valami olyan dolgokon dolgozhasson amivel még több embert tud boldoggá tenni, az igazán értelmeseket pedig alapból tisztességes és becsületes vezetővé nevelném.

A fogyatékosok, akik ugye nincsenek is, csak olyan emberek akik a jelenlegi mindenkitől ugyan azt elváró oktatási rendszerben nem érik el a minimum szintet, kapnának lehetőséget a felzárkózásra. Engem anyám annak idején protekcióval juttatott be a testnevelés tagozatra, mert azt akarta, hogy legyen belőlem valami. Az első évben minden torna óra előtt sírtam annyira utáltam az egészet. Most már persze örülök neki, de lehetett volna másképp is szerintem…

Ugyan így lennének olyan iskolák, ahová a művészeti beállítottságú gyerekek járhatnának, és sokat festhetnének, meg művészkedhetnének, de természetesen ők is ugyan úgy dolgoznának kint a földön, hiszen ha közben mégsem olyan nagy művészek, akkor azért nem árt ha meg tudják maguknak termelni az ennivalót.

Önfenntartó Iskolák:

Az oktatási intézményeket mind mini gazdaságokká kéne átalakítani, akár zöldségeket termelni az iskola lapos tetején, vagy udvarán ha városokban vannak, de ha meg nincs rá lehetőség, minden iskolának lehetne egy testvér sulija vidéken, ahová le lehetne menni és megtanulni ezeket a dolgokat. Na meg persze minden iskola kapcsolatban lehetne alapból az adott témájú felső oktatási intézményekkel, ahol szintén kéne kapálnia az orvos tanhallgatóknak is, de ide már jöhetnének valamelyik gyerek iskolából növendékek, ahol a leendő doktor bácsik és doktor nénik segítenének nekik gazdálkodni. De ugyan így kiküldeném az álltalános iskolásokkal kapálni az igen okos kvantum fizikusokat is, hogy szokták a légkört, és megtanuljanak bánni a gyerekekkel, mert minden felső oktatási intézménynek a része lenne a jó családapává és jó anyává való nevelés is.

De igazából erre épülne az egész oktatási rendszer és annak reformja is, hogy jó apákat, felelősség teljes családfőket, vezetőket képezzünk, akik tudják irányítani a családjuk életét. Ugyan így felelősség teljes anyáknak nevelnénk a nőket, akik teljesen más képzést kapnának mint a férfiak, mert teljesen másra van szükségük.

Ezt onnan tudom, hogy külön tanítok Női önvédelmet is, és amíg ugyan azt tanítottam a nőknek amit a fiúknak, addig nem volt jó, de most már szívesen Ninjutsuznak a lányok is, mert meg kellett értenem, hogy ők nők, és egészen más szemszögből kell nekik elmagyaráznom azt, hogy miért nem jó az, ha nem tudják megvédeni magukat, arról nem is beszélve, hogy egészen más dolgokkal lehet inspirálni mind a két nemet, ha szeretném őket valóban megtanítani valamire. (Persze tudtam ezt előtte is, de így 5 év Női önvédelem oktatás után már bátran mondhatom, hogy konkrét tapasztalataim is vannak ebben a témában.)

Szóval ez lenne az oktatási reform, vagyis ebbe az irányba kezdeném el mozgatni az embereket, hogy ne születés vagy társadalmi helyzet alapján legyen valakiből valami, hanem mindenki a képességeinek megfelelő irányba tanulhasson, és így mindenki könnyebben megtalálhassa a lelki békéjét, lelki önvalóját, mert nem kell megerőszakolnia önmagát és olyan dolgot csinálnia amihez semmi köze, csak bele lett kényszerítve a családja, vagy a társadalom által egy szerepbe.

Várom a visszajelzéseket, hozzá szólásokat, kommenteket, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Ha tetszett, likeold, és ha lesz rajta 100 Like, akkor bemutatom, hogy miként állítanám talpra villám gyorsan a Magyar gazdaságot, mint következő program.

Olvasd el az első részt: 

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? 1-rész.

, , , , , ,

Szerinted jó Miniszter elnök lennék? 1.rész.

Gondoltam nem egy kocsmában félrészegen mesélem a haverjaimnak (Csak mert nem járok kocsmába), hanem megírom, hátha adok egy két jó tippet. Bocs a sok helyesírási hibáért, de szerintem így is tök rendben van. Fő a pozitív hozzá állás.

Kétféle ember van. Az egyik mindig másokkal van elfoglalva, a másik meg mindig azzal, hogy mit tud adni másoknak. Kicsit szélsőségesebben megfogalmazva az egyik mindig kapni akar, a másik meg mindig adni. Persze mind a kettőféle ember bennünk él. Bizonyára mindenki ismeri az öreg indián meg a farkasok törvényét, aki mondja, hogy a jó és a rossz farkas örökké küzd benne, és akkor a kis unokája megkérdezi, hogy melyik fog győzni, akkor azt mondja, hogy hát amelyiknek többet adok enni.

Szerinted jó miniszterelnök lennék?

Régóta gondolkodok azon, hogy vajon miért nem mosolyognak az emberek az utcán, és állítólag miért kis hazánk az első a nép mennyiséghez képest elkövetett öngyilkosságok terén. Természetesen meg vannak a filozófiai és pszichológiai magyarázatok, melyeket eddigi tanulmányaim során a szentírásokból, és egyéb nagyhírű agyturkászok gondolat meneteiből sikerült összeguberálnom és beépítenem az életembe. De most nem szeretnék egy unalmas filozófikus írást így a beinduló nyárba betenni, ezért nemes egyszerűséggel néhány pontot felvázolok, és rá a pofon egyszerű, kézen fekvő megoldásokat, amiket én tök magától értetődőnek gondolok, de nyilván valóan azok akiket érint, nekik nem lesz népszerű a gondolkodásom.

Természetesen nem végeztem közgázt, meg semmi efféle tanulmányaim nincsenek, így elnézést kérek tanult olvasóimtól, ha néhol rettenetesen egyszerűen vázolom a dolgokat.

Oszd meg és uralkodj?

Nemzetünk az ősi időkben is több pártból, nagyobb csoportból állt, akiknek mindegyikének meg voltak a vezetői. Szerencsére (remélem) még a mai napig úgy tanítják, hogy Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Avagy a hét vezér, akik együtt összefogva eljöttek ide és azóta itt lakunk. Biztos vagyok benne, hogy voltak olyan érdekeik, és dolgaik amik nem tetszettek a másikban, voltak ellentétek a törzsek között is. De ezek a vezetők is már elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, valamit csinálni, csak együtt lehet. ezért összefogtak, és választottak maguk közül egy vezért, aki a végleges döntést meghozta. De persze gondolom ez nem ilyen mint amit egész életemben láttam alapon volt, hogy a vezér azt mondta, hogy márpedig ez lesz, tetszik nem tetszik, és akkor savanyú szájízzel távoztak nagy anyázások közepette, hanem mindig meg tudtak egyezni, hogy akkor miként járjon mindenki jól, és miként lenne a legjobb az egész népnek, az összes nemzetségnek.

Teljesen mindegy, hogy kommunizmus volt, vagy demokrácia, amit én az egész életem során látok, az annyi, hogy egyfolytában megy a sárdobálás és utálkozás.

Ezért ha én lennék a Miniszter elnök, minden párt vezérét meghívnám kerekasztal beszélgetésre, minimum havonta egyszer, ahonnan kizárnám a sajtót, és barátként vázolnám azokat a feladatokat amiket együtt közös erővel kell meg oldanunk. Milyen jó lenne, ha ezek az erős és tiszteletre méltó vezetőknek nem a gyűlölködéssel kéne elfoglalniuk magukat, meg azzal, hogy a képesítetlen barátaikat ismerőseiket megpróbálják pozícióba juttatni, hogy így tudják kiterjeszteni a hatalmukat és jobb, vagy éppen rosszabb helyzetbe sodorni az egész népet.

Vagyis jelenleg meg van kis országunk osztva, mert valamiért a pártok azt gondolják, hogy utálniuk kell egymást, meg egymás múltjában kell kotorászniuk. Ezért nem lenne megosztás, hanem mindenki lobbizhatna, dolgozhatna a saját törekvéseiért, és nem a mások törekvései ellen menne a játék.

Szerintem teljesen mindegy, hogy valaki jobbos, balos, szélső jobbos, vagy szélső jobbos, mert ar arany közép út lenne az ami az egész népnek, világnak jó életet hozna. Így aki a jobboldalt tolná ős foglalkozhatna a nemzeti értékek fejlesztésével, aki meg balos, az meg a munkás dolgokat tudná rendezni. Természetesen minden feladatra külön csoportot hoznék létre, melynek van jobb és baloldali vezetőségi tagja, de nem lenne közöttük különbség, hanem az volna a feladatuk, hogy együtt találjanak megoldást és kivitelezési lehetőséget az alább felsorolt nemzetünket szerintem leginkább sújtó és legégetőbb problémákra:

Munkanélküliség-Éhezés:

Szerintem a munkanélküliség nem létezik. Rengeteg ember van és rengeteg föld. Hoznék egy törvényt, hogy azé a föld, aki megműveli. Vagyis Magyarország egész területét átvilágíttatnám, hogy milyen földek, termő területek kinek a birtokában vannak, de legfőképp arra lennék kíváncsi, hogy a 2 évnél régebben parlagon heverő földek miért is vannak parlagon. Szerintem ez lehet, hogy diktatórikusan hangzik, de nem foglalkoznék örökség, betegség, gazdasági válság, meg akármilyen tényekkel, hanem elsősorban ezeket a földeket a környéken élőknek kiutaltatnám, hogy ha már nincs mondjuk munkájuk, legalább meg tudják a családjuknak termelni a napi betevőt.

Természetesen lehetne nagyobb gazdaságoknak is jelentkezni nagyobb területekért, de a lakott környezetekben a polgármesterek dolga az lenne, hogy a falu körül lévő termő földeken első sorban a falu lakói termelhessenek maguknak enni valót, főleg ha nem rendelkeznek munkával. (Ha egy falut körbe szántanak, akkor aki a földet műveli, kapna a falutól távolabb egy hasonlóan jól termő ugyan akkora, vagy akár nagyobb területet is, ahová ki tud menni a gépeivel és nagyban termelni, de a falu közvetlen szomszédságában lévő termő területeket a lakóknak adnám, hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk ha gazdálkodnának a családjuknak.

Így lenne munka és ennivaló is mindenkinek aki csak akar magának.

Aki nem akar magának élelmet termelni, vagyis szociális segélyen, vagy hajléktalanként akarja tengetni az életét a nagy városokban a jó indulatú emberek jó indulatát kihasználva, őnekik elmagyaráznám, hogy van munka, csak vidéken, mert van föld, és lehet rajta dolgozni és termelni, előteremteni a családnak az ételt. Persze ehhez meg kell fogni a kapát, meg az ásót, de ha nem vállalják, hogy megtermelik maguknak az ennivalót, akkor nem fognak segélyt kapni.

Szerintem ezzel a módszerrel beindulna a gazdaság. A multikat kötelezném, hogy csak Magyar árut vehessenek. Persze nem így egyenesben, hanem megmondanám, hogy a Magyar termékre sokkal-sokkal kevesebb lesz az adó, ha itthon adják el, és a külföldi élelmiszereket úgy megadóztatnám, hogy csak az ostobáknak érje meg spanyol paradicsomot, meg Chilei cseresznyét enni, meg behozni. Sőt kötelezném őket, hogy a Magyar termékeket nem árulhatják drágábban a külföldről érkező termékeknél.

Ezzel párhuzamban támogatnánk a Magyar Kereskedőket, hogy könnyebben eloszoljon az étel az országban, és ne lehessen trükközni sehol a kajával.

Szegénység:

Szerintem a szegénységet már a fenti történet nagyban csökkentené, de például az üresen álló ingatlanokat, lakásokat oda adnám olyanoknak, akiknek szüksége van rá. Ha van munkájuk a városokban, akkor kaphatnának lakást a környéken. Persze a lakás tulajok lehet, hogy felháborodnának, de lakásnak nyilvánított lakása minden családnak max annyi lehetne, ahányan élnek a családban. Lehet apának egy, anyának, meg minden gyereknek egy. De ha nem él senki a lakásban 1 évnél régebb óta, akkor elkoboznám, mert akkor nincs rá szükségük, és lehetőséget adnék olyanoknak a benne való élésre, akik mondjuk szeretnének a városban dolgozni, vagy tevékenykedni.

Ez persze a gazdagoknak nem biztos, hogy jól jönne ki, de ha valaki azzal trükközne, hogy az összes élő rokona nevére íratja a felhalmozott kecókat, akkor legalább már annyival beljebb lennénk.

Természetesen lenne egy csomó megüresedett lakás abból kifolyólag is, hogy azok, akik csak szociális segélyen élnek, ők lehetőséget kapnának egy másik faluban, vagy városban arra, hogy megtermeljék maguknak az enni valót. Persze építenék nekik házat is. Méghozzá, önfenntartó öko bio házat, aminek nagyon kicsi a rezsije, és olcsón kivitelezhető.

Természetesen nem a Magyarok Robin Hoodja akarok lenni, hogy elvegyem a gazdagoktól amijük van és szét osszam a szegények között, hiszen ha valakinek sok pénze van, és szeretné megtartani a több lakását, akkor adnék neki lehetőséget, hogy embereket pártfogoljon, akiket mondjuk oda beköltöztethet, és adhat nekik munkát, miegymás. de ha valaki társadalmi, vagyoni helyzetének nem megfelelően akarna élni, vagyis csak harácsol és nem tesz vissza semmit a közösbe, akkor elkoboznám nemes egyszerűséggel az ingatlanokat.

Hajléktalan kérdés:

A fenti ötletek szerintem megoldanák a hajléktalan kérdést. az biztos, hogy megszűntetném a lehetőséget, hogy valaki a klasszikus értelembe véve hajléktalan legyen. Vagyis saját ürülékében fetrengő semmire kellő. Természetesen lehet, hogy ez is diktatórikusan hangzik, de létre hoznék egy mondjuk elnéptelenedett területen egy falut, közösséget, ahová akarja, nem akarja, azokat az embereket telepíteném, akit mondjuk 3-szor kapott rajta a közterületes, vagy a rendőr, hogy igénytelen, koszos büdös. (Mert láttam én igényes hajléktalant is ám, csak Svédországban, és velük nincs is talán semmi baj.)

Bürokrácia!

Megszűntetném a bürokráciát, vagy legalábbis a minimálisra csökkenteném, és minden faluban lehetne hetente egyszer menni a Polgár mesterhez, bárkinek, érkezési sorrendben. apolgár mesternek pedig meg kellene hallgatnia a problémát, kérdést, és meg kéne oldania.

A polgármestereket úgy kényszeríteném arra, hogy akarjanak problémákat megoldani, hogy polgármesternek lenni azt jelentené, hogy hétfőn leül, és várja a beérkezőket. Megpróbál megoldást javasolni, ha nem tud, vagy nem tetszik a döntése, lehetne tovább menni a Megyei vezetőhöz, akinek szintén az lenne a fő munkaköre, hogy azokat a problémákat oldja meg, melyeket a Falvak városok vezetői nem tudtak megoldani.

Ha annyian mennének, hogy nem végezne hétfőn mondjuk 10 óra alatt, akkor kedden is le kell ülnie reggel és várnia az érkezőket, akik mondjuk előző napon kaptak sorszámot. és így tovább, szerda, csütörtök, péntek. (Na jó a Szombat Vasárnap lehetne szabad nap, de ezt a terhelést csak bölcs és oda adó emberek bírnák, akik lehet, Szombaton is azért élnének, hogy megoldják a hozzájuk tartozók dolgait.) Természetesen csak hétfőn lehetne jönni új bajjal, tehát ahányan összegyűlnek hétfőn a polgármesteri hivatalban, azt kéne a polgármesternek egész héten feldolgoznia, személyesen. (Természetesen a nagyobb városokban kerületekre, körzetekre lenne osztva a nép.)

Aztán ha valaki tovább menne a Megyei vezetőhöz, akkor ott is hétfőn mehetne, és a Megyei vezetőnek is meg kéne oldania a problémát, vagy újra vizsgálni, vagy megoldást találni a dologra, és egész héten az lenne a dolga (Dolguk) hogy megoldja az emberek problémáit.

Aztán ha valakinek nem tetszik a megoldás, vagy a probléma, feljöhetne és hétfőnként én, mint miniszter elnök is várnám azokat a problémákat, amiket nem tudtak sem falu, sem megye szinten megoldani.

Természetesen minden ügy és probléma írva lenne, sőt lenne egy weboldal, ahol lehetne hallgatni a problémákat, illetve a megoldásokat, valamint dokumentálva lenne a neten, hogy ne kelljen ugyan azzal a problémával feljönnie sok ezer embernek A fővárosba, hanem az alternatív megoldások fel lehessenek kínálva már falu szinten az internetes kommunikáció segítségével.

Ez egy részről kideríteni, hogy mik a legfontosabb feladatok, mi a legnagyobb probléma, és milyen valódi problémája van népünknek, és mire kell Országos szinten megoldást kidolgozni. (Akikkel meg nem végeznénk hétfőn, ők ott tudnának aludni a Parlamentben, amíg sorra nem kerülnek.)

Természetesen ez egy rettenetesen nehéz, és komoly munka volna, és csak a legkeményebbek és bölcsebbek bírnák, így gyorsan kipontozódnának a megélhetési vezetők…

Ha tetszik, dobj egy lájkot. Ha sok lesz a pozitív visszajelzés (50), akkor megírom az oktatási rendszerben bevezetendő reformjaimat is. :)

Várom az észrevételeidet, hogy miben sántít, és milyen problémákat látsz ebben a koncepcióban. Ha lehet, ne írj 7-8 sornál hosszabbat, mert nem lesz időm elolvasni, vagyis fogalmazz precízen és egyszerűen, és akkor írok választ, tudunk beszélgetni! (Nem vicc, tényleg csak 7-8 sor)

Itt találod a második részt: Oktatási Reform Harciszerzi módra!

, , , ,