Menü

Találkozások…Mr-a…



Mr.a.

Tegnap
találkoztam a titokzatos
Mr.a-val, a freeblog apukájával. No nem nagy story, de
azért mégiscsak leírom, mert érdekes élmény volt számomra.

Szóval
gondoltuk itt a
VegaFOOD-nál, hogy akkor hétfőn indul a blogunk és
ildomos volna úgy megünnepelni, hogy megköszönnénk mindezt egy jóféle ebéddel,
vagy egy kis süteménnyel azoknak, akik lehetővé tették mindezt számunkra, vagy
már eddig is reklámoztak bennünket, csak úgy spontán, őszintén. Az elsők között
írtam a
freeblog kontaktjára emilt, ahonnét nagyon gyorsan megérkezett a válasz,
hogy akkor köszi, ide meg ide kérném, ekkor meg ekkor és az aláírás Mr.a.

Na mondom ennek fele se tréfa, már komunikáltam ezzel az emberrel egyszer-kétszer
emilben, de mindig csak amolyan párszavas ez+az nem
működik mondatokkal,
amolyan személytelenül. Most meg hirtelen a Sors az ölembe pottyantotta, hogy
kiderítsem kit is rejt a titokzatos név.

Az összes ajándékot amit kiküldtünk a futároknak hagytam, de ezt a
V.I.P.-ebédet, ami egy Vegafúdos RájaBhoga volt megtartottam magamnak, hogy na
ezt akkor majd én szállítom ki másnap.

Telt múlt az idő és egyszer csak indulnom kellett, ha oda akartam érni. Nosza
bepakoltam mindent a kis táskámba és uzsgyi neki a városnak. Persze még mielőtt
átléptem volna a kaput, jött az egyik kiszállítónk, hogy akkor ő most indul épp
és arra a környékre, és szívesen elvisz. Beugrottam hát hozzá és pillanatok alatt
elrepített a belvárosba, ahol Mr.a rezidenciája megbúvik.

Nem lennék asszem túl jó kiszállító, mert vagy kétszer is fel kellett hívnom és
vagy negyed órát csalingáltam a környéken, mire lejött a ház elé és
megtaláltam.

Ő is meglepődött. Azt mondja azt hitte, mi egy nagy cég vagyunk, nem gondolta,
hogy hátizsákból jön az ebéd. :) Persze szabadkoztam, hogy amúgy úgy lenne,
csak látni szerettem volna kit is takar a Mr.a-név, így magam hoztam el. Megértően
bólintott.

Mr.a egy nagyon jámbor korombeli férfi (ezt
is ideírtam mert bizony a blog-világban a nemek és a nevek néha
összekeverednek, mint pl
múltkor a Tandemban. :) Remélem nem haragszik meg,
hogy ennyit elárulok róla, bár nem kérte, hogy titkolózzak különösebb képen. (Fotót
is akartam ;DDD de úgy meg voltam illetődve, hogy nem mertem rákérdezni :DD )
Sőt azt kell, hogy mondjam, hogy kicsit el is szégyelltem magam, hogy a magam
faragatlan stílusával csak így aljas módon rárontottam. Mikor megkérdeztem,
hogy na akkor te vagy Mr.a, csak szerényen mosolygott egyet, meg hanyagul
széttárta a karját, mintha azt mondaná, hát ez van tessék én vagyok.

Olyan kedves ember benyomását keltette bennem,
hogy mikor elbúcsúztunk, mondtam neki, hogy örülök, hogy találkozhattam vele,
és elindultam a keleti felé, hirtelen megkértem Istent, hogy legalább csak fele
olyan jámbor had lehessek egyszer mint amilyen ő.

Harcosok/Művészek

árny létra

Ahogy
így bandukoltam a Rákoczi utcában efféle gondolatokba mélyedve, a hirtelen
támadt napsütés átrobbant az oszlopok között és egy árnyéklajtorját varázsolt elém,
amin tovább haladtam, legyőzve az erős késztetést, hogy ne térjek ki, hanem inkább megálljak
és néhány stratégiai jó-tanácsot adjak a sikeres koldulásról, a pimaszul felém közelíteni próbáló
egyik kezében egy füstölgő csikket, másik kezében meg a Fedélnélkül legújabb
számát szorongató csövihez…

 

Aztán
a következő pillanatban szembe jött velem egy régi edzőtársam, aki egy pár éve
kezdte a Ninjutsut, de mostanában inkább hanyagolta, mert rákapott a zongorára
és inkább művészben nyomja. Szóval kicsit beszélgettünk.

Pár percig eltartott, mire ledobta magáról a
nyálas maszkot amit fölvett és újra az lett akinek megismerhettem és
meginvitáltam, hogy jöjjön újra tréningezni, ne hagyja, hogy a művészlélek
eltérítse a szentimentalizmus irdatlan és sehová nem vezető homályaiba. Mondtam
neki, hogy én is szeretek zongorázni és szoktam is, de ha egyszer elkezdtem
valamit, akkor mindenképpen végig csinálom. Ha rajtam múlik.

keleti-pályaudvar

Mert
az élet egy csata, ahol különféle fegyvereket ad kezünkbe a sors, amik tulajdon
képen nem is fegyverek, hanem mondjuk zongora…:D És igazából mi magunk vagyunk
a fegyver és úgy tudjuk ezeket a bónuszokat használni, hogy elérhessük vele a
céljainkat, vagyis oda és úgy tudunk lesújtani, ahová és amikor épp kell… Na jó
ezt nem mondtam neki, mert ez csak most született, így szavakba öntve, de a
hangulat az efféle volt.

Aztán
mire hazaértem tocsogott a ruhám, mert mikor elindultam még a nagy találkozásra
vihar volt a biliben és sínadrág meg pulcsikabátban vágtam neki, de mikor meg
eljöttem Mr.A-tól már megint nyár lett…

Szóval
ilyen ez az anyagi világ. Egyszer hideg van, egyszer meg meleg… De úgy is
mondhtanám, hogy:

 

mátrá-sparsáh
tu kaunteya sitosna-sukha-duhkha-dáh

ágamápáyino’nityás táms titiksasva bhárata

 

Óh
Kunti fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltünése
olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak
érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket anélkül,
hogy zavarnák őt.

Bg.2.14.

Gouranga