Menü

Te meg csak szereted őket, hogy soha eszükbe se jusson, vajon ki fektette le ide ezeket a gerendákat…


Aláfestőzene a bejegyzéshez:

Van annak egy nagyon különleges íze, mikor nincs senkid és semmid. Amikor igazából minden egyik pillanatról alakul a másikra. Mikor olyan egyedül vagy a világban, hogy már szinte érzed, hogy nem vagy egyedül. Mikor nem tudod mi lesz másnap, csak annyit értesz, hogy úgy is jó lesz, hiszen mindig minden úgy van ahogy lennie kell. De ezt az ízt csak akkor tapasztalhatod meg, ha vannak elveid, amikhez ragaszkodhatsz mindig minden körülmény között, és akár belé is döglesz, de nem engedsz belőlük. Néha úgy tűnik, hogy könnyebb lenne valamin egy kicsit enyhíteni, ezt vagy azt nem olyan szigorúan venni, de ha tíz körömmel ragaszkodsz, akkor egyszer csak megerősödnek az ujjaid és már nem is kell annyira kapaszkodnod, hiszen egy újjal is megtartod magad és akkor jön a következő kihívás. Hogy egyik pincéből bújsz a másikba, egyikben építesz, másikban rombolsz, de csak azért, hogy aztán ott is építhessél és nem foglalkozol azzal, hogy akár a börtön ablakába, oda sem süt be soha a nap és még a levegő is áporodott, és  kimehetnél inkább lazítani egyet a napra a strandra, de nem teheted, mert sürget az idő és most van itt az az idő, mikor sámfázni kell, meg a földet túrni, hogy a gerendák melyeken a jövő nagy harcosai majd felnőnek a helyükön legyenek. És akkor hirtelen megint egyedül találod magad a pincében és a hátadon tartod a gerendát, hogy ki szedj alóla néhány milliméter homokot, hogy a jövő nagy harcosai ne valami girbegurba kulimászon nőjenek majd fel, hanem olyan padlón edzhessenek, hogy soha eszükbe se jusson elgondolkodni azon, hogy vajon ki rakta le itt a padlót, ki ásta ki a földet a gerendák alól és előtte ki törte fel a betont. Aztán egyszer csak megint ott vannak körülötted azok akikkel össze köt a harcos szív és akik ugyan úgy tekintenek a sokféle problémára, megoldandó feladatra, hogy ez bizony nem más mint edzés, hiszen nem életről és halálról szól, akkor meg csak fejlődök ha megcsinálom, vagyis tréning az élet javából. Majd a következő pillanatban a másik barátaiddal ülsz egy nagy csoport ember között és ősi mantrákat énekelsz az Istenkének, akivel már egy jó ideje barátok vagytok és aki annyi, de annyi mindent ad nap mint nap, hogy azt sem tudod, hogyan háláld meg, csak facsargó szívvel éled egyik pillanatot a másik után, mikor már sok-sok napja csak pár órát alszol, és majdnem az összes ruhád koszos, de valahogy mindig találsz egy tisztát, és akkor rá jössz, hogy túl sok a holmid, de nem baj, mert a következő sarkon az élet filmje egy újabb epizódba kezd, hiszen folyton folyvást új és új emberek jönnek szembe az utcán. Te meg csak szereted őket, meg szereted a bajukat, mert most megint csak egy vagy közülük, hiszen ugyan úgy nyomod minden nap mint ők, és nem is akarod, hogy különlegesnek lássanak, mert akkor nem lehettek barátok, és titkolod, hogy ki vagy mi vagy és eddig mit csináltál, hogy csak egy őszinte tekintet elárulja nekik rólad, hogy nem kell félniük tőled, nem kell imádniuk téged, hiszen a barátjuk vagy, már sok-sok ezer éve. És akkor egyszer csak fent találod magad egy vár romjai közt, ahol már sok-sok ember meghalt a sok-sok csatában amit a birtoklásáért vívtak az idők folyamán és ami már sok-sok ezer éve ott áll, de egyszer Isten agyon dobta egy villámmal a tornyát, ott fent a hegytetőn, mert talán megelégelte a vérontást, és akkor az egész vár szó szerint szét robbant, mert a toronyban volt a lőszer raktár. Te meg csak állsz ott fent a romok ormán, látod a körben magasló hegyeket, és ahogy a nap sugarai simogatják arcodat, nagyokat harapsz a koszos dohos pince és a szmogos város bűze után a friss falusi levegőből.

Barát az, aki megoldásokat és jókedvet hoz az életedbe. A többiek akik problémákat és akadályokat, ők megoldandó kérdések, vagy olyanok akiknek a te segítségedre van szükségük.

És mindebből csak egy a biztos, hogy bármelyik pillanatban véget érhet bármelyik pillanat, hiszen a halál úgy jön mint a tolvaj. Ezért aztán egyre csak az dúdolom, hogy Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare