Menü

Tényleg ennyire gáz a Nőgyógyásznál?


Mostanában egy csomó levelet kapok, amik nagy részén már nem lepődök meg. Na de főleg mióta női önvédelmet is tanítunk azóta megtalál néhány érdekesebb téma is.

nő

Ezek a témák főleg arról szólnak, hogy mennyi sok nőt bántalmaznak manapság. Családon belüli erőszak, vagy csak úgy simán valami más féle. Ezek legtöbbje szituációs történet, vagyis van ötletem, illetve képességem  a megoldásra és általában szoktam is tudni segíteni.

Na de ezzel a levéllel és történettel nem tudtam mit kezdeni. Lehet főleg azért, mert nem vagyok nő, meg lehet főleg azért, mert vagy 8 éve nem voltam orvosnál magam sem, mert nem hiszek a nyugati orvoslásban.Főleg, ha a helyzet valóban ez amit ebben a levélben olvasok.

Szóval az alábbi levelet egy kedves hölgytől kaptam, aki figyelemmel kíséri munkásságomat és úgy gondolja, hogy esetleg én is tudnék segíteni. És természetesen szeretnék is, hiszen az én dolgom is, hogy rendben legyen kicsiny hazánk.

De itt és most, szeretnélek Téged megkérni, főleg, ha nő vagy, hogy ehhez szólj hozzá, akár név nélkül is. (Most kivételesen nem harizom annél a bejegyzésnél.)

Vagyis tényleg ennyire gáz a nőgyógyásznál, meg ez az egész gyermekvállalási mizéria, meg kismamaság, meg papaság? Te hogy látod, vagy hogy élted meg:

 

A levél:

Hároméves Vénusz állásod megtámogatására egy ötlet. Lehet, hogy ez igazán akkor fog kibontakozni, amikor magad is apa leszel, egészen pontosan: amikor jelen leszel gyermeked születésénél és részesülsz abban az erőben, ami akkor áramlik.

Olvastam ugyanis a női önvédelmi beszámolókat, s hogy a lányok által megfogalmazottan is arról van szó, hogy nem másokat, hanem önmagukat tudták legyőzni, magabiztosabbak, erősebbek lettek, összpontosítani tudják az erejüket, megszűntek félelmeik.

Valamint, láttam egy szülés-születéssel kapcsolatos orosz videót, amiben a nagypocakos, szülésközelben levő anyukák egy jégtáblába vájt nagy lékbe bemásznak – fürdőruhában, miközben kint nagykabátban, s kucsmában nézik őket a jelenlevők, s ünnepelnek! -, úsznak egyet, aztán kimásznak. Ezt itthon, ugye, elég nehéz elképzelni, de náluk van, ahol szokás.

Arra szolgál, hogy a nő szembenézzen a félelmeivel, a halállal. Állítólag, ilyenkor egy átmeneti fulladásos állapot lép fel, mely komoly pszichés hatást gyakorol rájuk. Aztán kimásznak, mosolyognak, tényleg kiül az arcukra az újjászületés élmény, majd bebugyolálják őket. Ezután a szülés könnyebben fog menni, nem ijednek meg a fájdalomtól, összpontosítani tudják, beosztják erejüket, s könnyen megszülik a kisbabájukat.

Szóval a női ninjutsus beszámolókat, s ezt a jegesvizes szülésfelkészítést összerakva eszembe jutott, hogy a harcművészet filozófiájából kiindulva tarthatnál lélek-szellemi szülésfelkészítést is, aminek a lényege, hogy a szülőanyák szembenézzenek a félelmeikkel, s elfogadják a halált.

Nyilván nem lehet őket “bunyóztatni”, mert akkor akár el is vetélhetnek, nem ugrálhatnak, mert megnyúlhatnak a méhtartó izmaik, s akár a hasfaluk is szétrepedhet, ezen kívül rád van bízva, milyen mozgásgyakorlatokat végeztetsz velük, vagy maradsz a beszélgetős felkészítésnél. Te, mint harcművészetben jártas személy, egészen biztosan tudnál nekik adni valamit, amit egy ebben járatlan földi halandó nem.

Aztán, továbbképzés gyanánt tanulhatnál egy kis női intimtornát, részt vehetnél majd a feleségeddel néhány szülésfelkészítőn, kismama tornán, hogy továbbcsiszold a technikádat. Persze, előbb találd meg őt. :) Az biztos, hogy nagy fordulat lesz az életedben, s a gyermeked ölelésétől új világok nyílnak meg előtted.

Egyébként, a szülésről pár alap, a közfelfogásból hiányzó ismeret: a fájást nem volna szabad fájásnak nevezni, mert negatív pszichés hatása van, hanem hullámnak, vagy összehúzódásnak. Fájni a félelem izommunkára gyakorolt negatív hatásától szokott, tehát körültekintően biztosított, nyugalmas körülményekkel, s megfelelő légzéstechnikával szinte nullára csökkenthető. Vannak nők, akik a legzordabb körülmények között is, nulla légzéstechnikai ismerettel, pusztán azért, mert nem féltek, fájdalom nélkül szültek.

A szülésnél a nőnek igazából nem kellene erőt befektetni, mert a teste dolgozik helyette. Tehát, elsődlegesen lélekerőre van szüksége, s arra, hogy Engedje a testét dolgozni. A méh izomtevékenység nem akaratlagos, hanem akaratlan, csak engedni kell, s nem befeszülni. Ezzel párhuzamosan, ha nincs siettetve a folyamat, a méhszáj, a hüvely, s a gát magától, természetes módon tágul. Előfordulhat, hogy a nőnek nyomnia sem kell – hacsak nem érez feltétlen, jóleső! késztetést a nyomásra -, hanem csak elengedni a gyermeket, ami magától kicsusszan.

Így lehet, hogy máris kevésbé vonzó számodra a dolog, hogy már tudod, az egészséges szülésnél nem a nő küzd, tehát nem kell harcolnia, éppen ellenkezőleg – Isten küzd őbenne, a testén keresztül, a gyermek megszületéséért. De mégis, fontos lehet az, amit te adni tudsz a nőknek, az előzetes felkészítéskor – hogy bízzanak magukban, a testükben, a Teremtőben, s ha a haláltól nem félnek, akkor semmitől.

A gyermekekkel való foglalkozást szintén, ténylegesen fontosnak tartom. Olyan jó látni a ninjutsu oldalon, a képeken, hogy önmagukra találnak nagykamaszok, fiatal emberek. Mennyi hiperaktív, vagy egyéb, nehezen kezelhető kisgyerek van, akit előbb visznek el a szülők orvoshoz, gyógyszert feliratni, mint hogy megfelelő mozgásformát találjanak nekik?

Na, nem akarok mindent a nyakadba varrni, csak nem sok személyt ismerek, aki harcművészetben olyan módon jártas, hogy ismeri annak a szellemi alapjait, s lélekben is kellőképpen érzékeny.
De ha van még ilyen, szólj arról is!

Végezetül, szeretném kifejezni tiszteletemet, s megbecsülésemet feléd, amiért példát mutatsz istentudatos életvezetésből, s nem hagyod korlátozni magad földi emberek által, Isten nevében felállított korlátokkal.

Szeretettel: P

Kedves Ádám!

Minden év májusában van Születés Hete országos rendezvénysorozat. Ha addig nem felejtem el én is, szólni fogok, amikor regisztrálni lehet az előadói adatbázisba.

Addig gondolkozhatsz azon is, hogy milyen szeretnél a foglalkozásokon lenni: olyan, mint a jeges víz, ami nincs tekintettel másokra, hanem olyan, amilyen – hideg -, mert ilyen a természete, s ezzel segít, vagy: érző ember, aki úgy beszél szülés előtt álló nőknek a halálról, hogy közben tudja; a nőnek a legnagyobb fájdalom, ha elveszíti a gyermekét.

Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, a várandós nő, a nőn belül még egy “külön fajta”, a legérzékenyebb egyed a bolygón.

Még egy tipp, hogy mire is használhatja ezt a fajta magabiztosságot, amihez hozzásegítheted: kisgyerekkorunk óta belénk égnek szerepek. Tehát, amikor orvoshoz megyünk, kortól függetlenül, mi vagyunk a hülyükék, az orvos pedig a nagy és okos ember, akinek engedelmeskedni kell.

Ez megalapozódik az akár kisgyermekkortól rendszeresített, rutinszerű nőgyógyászati vizsgálatokkal. El tudod képzelni, milyen lelki világa lesz annak a lánynak, akiben egy – vagy több – vadidegen ember nyúlkál “egészségmegőrzési” célzattal?

Később, amikor a nő várandós gondozásra megy, ahelyett, hogy növelnék az önbizalmát, még kiszolgáltatottabbá teszik. A szülőszobán ugyanígy. Tulajdonképpen élete legfontosabb időszakában erőszakolják meg a személyiségét és a testét.

Így a szülés, ami teremtő ereje teljes birtokosává tehetné, a legnagyobb kontrollvesztéses élménnyé fajul – többek között ebből lesz a szülés utáni depresszió. Úgy lesz a nőből anya, hogy közben a lelki-szellemi érés kimarad.

Érdekességképpen, kérdezd meg a lányokat edzés előtt-után, hogy mi a véleményük a nőgyógyászatról, hogyan viszonyulnak a gyermekvállaláshoz, szüléshez.

Akár lehetne olyan helyzetgyakorlatokat csinálni, hogy képzeljék maguk elé az orvost, hogy vele kell harcolniuk – lehet, hogy meglepő lenne, mennyivel erősebben ütnek. Ha nem, akkor mélyebb az elfojtás és meghunyászkodás, mint gondoljuk.

A kispapáknak sem ártana – nekik kifejezetten harci gyakorlatokat is végezni -, hiszen a szülőszobán nekik kell megvédeni a feleségüket. Bármilyen szomorú, ahelyett, hogy a nőre összpontosíthatnának, sokszor a személyzettel kell hadakozniuk. Kivéve, ha van velük egy doula, aki tehermentesíti. Szóval, a kispapáknak sem árt egy kis harci szellem, hogy be tudjanak olvasni, ha kell, és meg tudják védeni a feleségüket úgy, hogy annak ne legyen olyan negatív visszahatása, hogy “cserébe” még inkább megszadizzák a nőt. Mert ilyen is van.

Tehát, hogy ne kakaskodás, hanem a legmélyebbről jövő, megfellebbezhetetlen erő jöjjön ki az apukákból, ami nem feltétlen ütésben, hanem akár csak egy jól célzott pillantásban nyilvánul meg.
< br> Szomorú, de kórházi szülés esetén ebben is kell gondolkozni – aki nem készül a harcra, lehet, hogy elvész a darálóban, s testileg-lelkileg cafatokban távozik belőle. Persze, nem minden orvos és szülésnő ilyen állat, de akad belőlük bőven.

A szülésélmény a születésszabályozás egyik eszköze. Ha a nő negatív szülésélményt él át, nemcsak hogy ő nem akar többet szülni, hanem a gyermeke sem, mert a sejtmemória benne is tárolja, hogy ettől jobb távol tartani magát.

És itt már jön a születésélmény feldolgozás… hogy mennyi pszichés probléma fakad a traumatikus születésélményből, de ennyire ne menjünk bele.

Ha egy kicsit is érdekel ez az egész, s szoktál találkozni Csabával, akkor adok neki néhány dvd-t – a szülés-születés valódi természetéről – hogy adja tovább neked. S ha jövőre szervezünk Születés Hetét, mindenképpen elhívlak :)

Tényleg mondd el a lányoknak, hogy amit nálad/nálatok tanulnak, használják akkor is, amikor gyermeket vállalnak!

Üdvözlettel: P

Szóval kíváncsian várom mások meglátásait, esetleg javaslatait, észrevételeit, mert férfiasan bevallom, ezzel a témával eddig én nem foglalkoztam…

Előre is köszönöm, ha megtisztelsz bennünket a gondolataiddal: