Menü

Testem börtönéből


Paff

Még szombaton egyedül edzettem itt hátul a templom udvarban. Az akrobatikus elemeket vettem számba és vagy két órán keresztül ugrabugráltam magamban a betonon.

Meg is lett az eredménye, egy olyan jó 3-4napig tartó durva izom láz, hogy járni is alig bírtam. Persze nem álltam meg, csak mentem tovább, mintha mise történt volna, hiszen volt már izom lázam mnem egyszer, így gondoltam, hát majd el múlik ez is. Viszont hétfőn megint voltam edzésen, Gyöngyösön.

Gondoltam utána, kicsit tovább alszok másnap, hogy rehabilitálódjanak a szokatlan megterheléstől meggémberedett egységek, de mikor 6-körül fölkeltem, csak remegtek a tagjaim.

Sebaj gondoltam megint, majd el múlik. Aztán bementem leckére, sőt még végig doboltam egy kirtant, meg meghallgattam a leckét, de csak nem akart elmúlni a zsibbadás a fejemben, meg a végtagjaimban, így reggeli után egyből visszadőltem kicsit, hogy mielőtt elindulok könyvet osztani, még pihenek egyet.

Délután fél kettő volt mikor egy komolyabb fejfájásra, de újra magamhoz tértem. Addigra már esett a hó is…

Konstatáltam a tényt, hogy mivel kimerülten érte a szervezetemet a hidegfront, amire amúgy is kissé érzékeny vagyok, vége lett mindennek, mint a botnak. Vissza is dőltem aludni és délután négyig megint elájultam. Ekkor viszont felerősödött bennem a vágy, hogy azért csak ki kéne menni könyvet osztani, ha már eddig feküdtem is, legalább csak egy séta erejéig, mert komolyabb mozgásra nem éreztem felhatalmazást.


Sprinter.

Fölvettem a téliszeróm, meg pár könyvet lenejlonoztam és csak úgy lightosan táska meg minden nélkül neki vágtam a már esti fényekben fürdőző városnak. Feltettem a szemüvegem is, hogy ha esetleg belebotlanék a közterületesekbe és futnom kéne, nehogy már rossz irányba szaladjak… :)

Csak egyik embertől mentem a másikig, nehogy tetten érhessen bárki is. Igazából elszaladtam a Bazilikáig, meg vissza itt ott be-be kérdezve egy-egy sötét kapualjba, hogy „Szia! Szeretsz olvasni?”. Én is meglepődtem, de jó pár könyvet sikerült kiosztanom a félórás kis „séta” alatt. El is neveztem ennek örömére ezt az osztási módszert Sprinternek. Majd a jövőben még, ha úgy adódik tökéletesítgetem a technikát…


Japan Bhagavad-Gita

És akkor lezárnám a két napja hirdetett versenyt és elárulnám a megfejtést, mivel senkinek sem sikerült kitalálnia, hogy miről is van szó a képen.

Szóval hosszas munka és szervezés eredménye képen, amit persze főleg Nalinikanta mataji végzett, megérkezett 4db Japán nyelvű Bhagavad-Gita Eger városába, melyekkel „nagy terveim” vannak. (De ezekről majd csak akkor írok, ha elérkezik az ideje…)

És az írás a képen, vagyis a megfejtés:

Bhagavad-Gita -Úgy ahogy van- .


Új gazdagék "NewBurjuj"

Ma meg befejeztem az Almagyar-dombot itt Egerben, amit még a Magyar Monopoly-ban is jegyeznek, mint jó környéket, de meg kell hogy jegyezzem, hogy az ott élők nagy része egyáltalán nem az, mint aminek mutatja magát. Nagy kecók, márkás autók, de csak elvétve lakik azon a környéken 1-1 normálisnak mondható ember. Azt, hogy az ott élők nagy része meg tulajdon képen, csak amolyan „hitelmilliomos”, azt meg már ki se fejtem bővebben…

Szóval a pénz egyáltalán nem boldogít, de még csak szebb, meg okosabb sem lesz tőle senki. (Legfeljebb nem lesz annyi ránc az arcán.)


Ma ezt tanultam ismét…

Krisna mindenki szívében ott van és mindenkinek ismeri az összes titkos vágyát. Időnként teljesíti őket, időnként meg nem. Attól függően, hogy az élőlény milyen karmával rendelkezik…

Én csak azon imádkozom, hogy ne teljesítse minden vágyamat, hanem csak azokat, amik segítenek a lelki életben való fejlődésben…

  Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare

Gouranga