Menü

Történetek…


japán kert, japan Garden
"Mikor 2003 nyarán először beeveztem az anyagi világban hánykolódó életem lélekvesztőjével Krisna-völgybe, ki voltam égve és meg voltam gyötörve a sok harctól amit addig vívtam magammal és az élettel. A világból való kiábrándultsággal kerestem a jó halált akkoriban,  mert olyan dolgot amiért harcolni érdemes, vagy méltó lett volna elképzeléseimhez nem találtam.
Aztán megismerkedtem Sri Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Bhaktáival, akik  végtelen bölcsességükben meghallgatták életem addigi történetét és az abban tanultakat.
3 napig beszéltem…
Aztán ők következtek.
Azóta tanítanak. Mert az Istenség legfelsőbb személyiségéről szóló tudás végtelen és örökké lehet tanulni, a benne rejlő tudás túl mutat a síron, múlton, jelen, jövőn.
Akkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy imáim végre meghallgatásra leltek és Isten adott végre valamit amiért érdemes "harcolnom.."
 
Plakátok
A démonok ügyes mesterkedései a G20-on arra késztettek, hogy ismételten csak tanuljak tőlük valamit. Méghozzá nem mást, mint egy ügyes stratégiai húzást, mely kihasználja a kedvező időjárási viszonyokat.
Vagyis bejött a tavasz, és a tavasz első hetében az emberek nagyon különleges,  amolyan "felszabadult" tudat állapotba kerülnek, amikor nyitottabbak az új dolgok irányába.
Ezért kedden kinyomtattam 50 plakátot ugyan ezzel a szöveggel és kipakoltam őket forgalmasabb helyekre. Na de nem ám úgy, hogy bárki észrevehesse őket, hanem főleg olyanra, ahová azok néznek, akiknek az üzenet szól. (Sajnos képeket nem készítettem, mert lusta voltam rá, de így is elment egy egész délelőttöm a kiragasztásokkal. Sőt este még Bazsival, az ifjú Ninjával néhány buszmegállót is meglátogattunk.)

Az én webcimborám
Út közben Békásmegyeren nagy meglepetés ért, mert az egyik aluljáróból felfelé egy jóvágású kedves fiatal ember szólongatott, hogy „mekdasz”. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán ahogy mondta, hogy én vagyok-e a „mekdasz” akkor gyorsan kapcsoltam, hogy biztos az mcdas-t olvasta ő is hála annak a trógergyorsétteremláncnak félre. (emszidas :))
Na mindegy is, mert a következő pillanatban felfedte, hogy bizony ő az én Pazzo cimborám, akinek a blogjával már talán néhány éve is szomszédok vagyunk és aki a blogetikett kezdeményezés papája is.
Igaz csak pár percet beszéltünk, azért nagyon örülök, hogy végre találkozhattunk élőben egyenesben is. :)

Kihívás?
Azt gondoltam, hogy 10 évnyi edzés után itt az ideje akkor neki állni konkrétan másokkal is megismertetni ezt a nagyszerű dolgot, amit Ninjutsunak neveznek gyakorlói.
Meg azt is gondoltam, hogy igazából bárki elolvashatja a plakátot amiből 50-et kiraktam a környéken, és bárki eljöhet és ha kihívásnak tekinti, akkor akár még rám is mozdulhat, de ha 10 év alatt nem szedtem fel annyit, hogy megálljam a helyem, vagy legalább túl éljek egy efféle bekóstolást, akkor jobb, ha most derül ki a legelején.
Jobb mintha csak titkosban elkezdtem volna olyan embereknek, akik tisztelnek, meg tartanak tőlem és akkor elhiszik amit csinálok.
Szóval kiraktam a plakátot kedden, hogy csütörtökön indul a tréning és vártam, hogy mi fog történni…

Úgy készültem, hogy majd egyedül ugrabugrálok a parkban, esetleg csatlakozik egy két ember, de Krisna kegyéből 10-en voltunk az első edzésen, és mindenki egy nagyon pozitív és nyitott szellemmel érkezett, nem kóstolgatni, hanem együtt gyakorolni, együtt tanulni.

Persze az első pár percben volt ott néhány hajlékony is, akik valszeg szintén látták a plakátot, de csak messziről figyeltek, meg a tréning közepe tájékán szintén érkezett két félrészeg figura, akik próbálták megzavarni az edzést, de 20-30 m-nél nem mertek közelebb jönni, hiába integettem nekik bármilyen kedvesen. (Szerintem megijedtek, hogy ilyen sokan voltunk. :)

A visszajelzések általában jók, de aztán majd meglátjuk a második edzésen. Mert ugye a valódi visszajelzés az lesz, hogy ki jön el a következő tréningre is.

Sok szeretettel várunk mindenkit kedden és csütörtökön Csillaghegyen a Petőfi réten.

 

"Körülbelül 6 évet kellett várnom, hogy azt
csináljam a Krisna-Tudatban amiért jöttem. Ez nem egy vágy volt,
egészen egyszerűen csak egy szükséges következő lépés, ami nélkül a
jövő elképzelhető, de meg nem valósítható, hiszen harcosok nélkül a rend csupán illúzió, mert mindig lesznek a gyengéket és jámborakat kizsákmányolni és kihasználni igyekvő ostobák…"

ninjutsu kanji

 Gauranga