Menü

…Tudnék neked ilyet mondani?


Egyszer egy jó barátom mesélt egy Vaisnava házaspárról (Olyan házaspár, akiknek az élete központjában Isten oda-adó szolgálata van) egy történetet. Utazó Szankirtanon (Mikor egy szerzetes a templomától távol végez "szociális munkát"…) volt azt hiszem és náluk volt elszállásolva, mert kegyes Grihasták (Család fenttartó mélyen vallásos, a vallás szabályozó elvei szerint élő házaspár) lévén szállást adtak a trevelingen (Utazó szankirtan) lévő bhaktáknak…
Mesélte, hogy milyen megdöbbentő élmény volt látni, amilyen őszinte, tisztelettel teljes alázattal szolgálta vendégeit férj és feleség, közösen együtt fáradozva a bhakták elégedettségéért…
Mindezt nem színpadiasan, amolyan na ezt figyeljétek milyen nagy bhakták (Istenhez közel álló személyek) vagyunk hanem úgy, mint a világ legtermészetesebb dolga, teljesen őszintén…
Azt mondta, érezte, hogy ők akkor is ilyen szépen viselkednek egymással is, mikor nincs vendégük, vagy nem látja őket senki, mert tudják, hogy Krisna mindenhol ott van…
Velük volt nap mint nap és így bele látott az életükbe, hiszen együtt éltek…
Elmesélt egy esetet, amiből végképp meggyőződött arról, hogy-e megérzése helyes…

Szóval valamin a feleség nagyon kibukott és azt vágta a férjéhez, hogy bárcsak sose mentem volna hozzád feleségül…
Erre a férj csak megállt, megértően ránézett és kedvesen ennyit mondott:

"Én annyira szeretlek, hogy soha nem tudnék neked ilyet mondani…"

Majd folytatta a dolgát…

Úgy mesélte ez a barátom ezt a történetet, hogy az asszony és az egész szituáció, utána teljesen megváltozott és nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy bepillantást nyerhetett az emberi kapcsolatok ilyen mélységeibe, amilyet előtte még sosem látott…

Én azóta sem voltam ilyen szerencsés, csak az ő kegyéből tudom, hogy ilyen is létezik… 😉


Na mindegy, remélem tetszett…

Gouranga