Menü

Új feeling…


    Tegnap rekkenő hideg és komolyabb szájverés a vacogva rohangáló pípölöktől. Amúgy nem volt gáz, kezdem megérteni, egy bizonyos szinten a Bhagavad-Gita második fejezetében lévő verset, miszerint bölcset nem zavarja meg a boldogság és a boldogtalanság váltakozása, melyek úgy váltják egy mást, mint az évszakok. (Vagy valami ilyesmi. Ha valaki tudja hol van pontyosan, lehet küldeni a már jól ismert címre, és a helyes megoldást beküldők között pár darab Hare Krisna mahá-mantrát sorsolunk ki. 😀 )

Kempo kampo.

  Aztán este már majdnem lejárt a műszak, mikor jött egy fiú és a szakácskönyv érdekelte, bár kicsit gázoskodott a vegetariánizmus miatt, „mert neki kell hús" . Aztán ahogyan szoktam hasonló esetben, most is elmondtam, hogy harcművészetet tanulok már egy ideje és mióta vegetariánus lettem kétszer olyan lett az állóképességem, kevesebb pihenésre van szükségem, a fogaimmal pedig semmi problémám immáron 4.éve, stb… Erre mondta, hogy na ő meg Kempozik és pont most lesz tréningjük és oda igyekszik. Na mondom de jó, mert úgy is láttam a látványos plakátjukat meg, hogy mindenkit szeretettel várnak, úgyhogy akkor lehet pont most én is elmennék. Erre azt mondja, jó, akkor majd ott megbeszéljük a szakácskönyvet. Nagyon gyengén ment, így úgy döntöttem a hátralevő 20percet inkább csúsztatom és bementem a tempibe vacsizni.

  Átszaladtam a dojoba, ahol kiderült, hogy pont most nem lesz ott egyik sensi sem, de mondom akkor se gáz, ha már itt vagyok, legalább megnézem mi a pálya? Aztán komolyabb keményítés combosokkal, ütőpárna símogatás, majd 2-3perces menetekben kesztyűzés mindenkivel. (6-an voltunk.)

  Persze a szakácskönyvből nem lett semmi. De hát ki gondolná manapság, hogy egy kedves(nek látszó) Krisnás szerzetes akivel össze szaladsz az utcán és egy vega szaki könyvet akar rád dumálni, mindemellett valamit még hablatyol is a harcművészetekről, tényleg megjelenik az edzéseden, amiről azt gondolod, hogy csak a legkeményebbek bírják, beáll és végig állva is marad…

Köszönet a Sensiknek.

  Itt szeretném megköszönni az összes mesteremnek, akiktől bármit is tanultam a harcművészet alapelveiről, vagy bármi másról, kifejezetten külön köszönet Csics Gyögy senseinek a Seijin Dojo vezírének, hogy  nem verték dudára a fejem, hanem inkább pont jól eltudtam játszani és sok mindent ki tudtam most így hirtelen akkor próbálni, mondjuk majdnem élesben…

  Sokat tanultam ezen a tréningen és ismét megvalósítást nyert számomra, hogy a Ninjutsunál magasabb rendű harcművészettel még nem találkoztam. Bár még néhányszor biztos elmegyek ide tréningre, hogy azért megnézzem a kempo sensik mit tanítanak, de nem hinném, hogy átállok erre az irányzatra…

Szombati gyöngyök

Ezen a napon Gyöngyösben portyáztam. Nagyon nagy nektár volt. Bár szakadt néha egy kis hó és a cug is csak úgy húzott, mégis nagyon jó eredmény született, sőt a végén, mikorra az utca már lepangott és elindultam felkeresni a feltételekhez kötött lelkeket otthonaikban, hogy így járva házról-házra vihessem el nekik az Úr kegyéből a Srimad-Bhágavatam nektári üzenetét, még egy pár nagyon jó kis beszélgetés is kialakult.

  Persze amilyen az én formám a mai ninjutsu tréning is keményítéssel kezdődött és a tegnap érzékenyre rúgott combjaim bizony jajongtak rendesen.  Ja mert én azért mentem el, mert közben végig azt hittem, hogy csütörtök van és egy napot pihenhetek közben a szombati tréningig Gyöngyösön.

  Jött két fiú, az egyik csak néző volt és a mamájával, a másik meg a papájával jött, be is állt, de kb 20perc múlva haza is mentek… (Pedig semmi durva nem volt tényleg.)

Boldog szülinapot Deadley!

  Ma reggel meg Ricsi pr. Egy nagy veder sweetrice nevű édességgel kedveskedett nekünk nagy kegyesen megjelenési napja alkalmából, úgyhogy ti is küldjetek neki egy kis pozitív energiát. 😀 Mondjuk most, vagy legalább mondjatok el érte egy imát meg egy Hare Krisnát. Azt így kell:

Hare Krisna Hare Krisna

 Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma

 Ráma Ráma Hare Hare

Gournga!