Menü

Újra a szeren


  Ez egy rendhagyó bejegyzés, mert itt az elején szeretnélek megkérni, hogy csússz a végére a dőlt betűs részhez, olvass, majd  indítsd el a kis videót, ha elfogadtad a feltételeket és annak a zenéjére olvasd el ezt a pár sort amit ma véstem…

 

 Vraja Mandala parikrama

 

  Miután megérkeztünk Krisna-völgybe, egyből elkezdődött abban a pillanatban az idei Náma-hatta tábor, mely a fent említett nevet viselte. Amit takar az pedig nem más, minthogy Őkegyelme Srila Sivaráma Swami Maharája bevezetett bennünket halandókat Új-Vrajadháma valódi dicsőségébe. Bár jómagam nem túl sokat fogtam fel az egészből, az viszont mindenképpen lenyűgöző, ahogyan az egész lezajlott. Az általam elkapott néhány pillanatot láthatod a tegnapi bejegyzésben… 

  Srinivel és Petivel megnyertük az amúgy dög-nehéz erősítő+agregátor hordozását, ami feledtette velünk a lehetőséget, hogy kicsit megpihenjünk a szent zarándoklat után. De hát majd pihenünk a sírban nem igaz? :)

  Ami mindenért kárpótolt az a rengeteg bhajan és kirtan a bhaktákkal, aminek köszönhetően lefekvéskor is csak a karatalok és a womper zakatolt a Hare Krisna maha-mantra valamely dallamára a fejemben. Sőt ezt álmodtam, sőt mikor megébredtem az éj közepén mert ki kellett mennem akkor sem csillapodott, majd tovább álmodtam és mikor magamhoz tértem reggel a halálnak is betetsző kimerültségből folytatódott tovább…

   Köszönöm, hogy ott lehettem, köszönöm, hogy ott voltál. 

   Kérlek legközelebb gyere el! 😀

 

 Base

 

  Aztán mint egy villanás érkeztünk vissza a bázisra Virág Imi pr. kedves jó barátommal, akivel végig beszélgettük az amúgy 5-órás utat, aminek következtében az Úr kegyéből éberen maradtunk (Mert csak ketten jöttünk a málhás Ivecoval) ráadásul az egész csak félórának sem tűnt… :)

  Megérkeztünk a bázisra Egerbe és nekiláttam válaszolgatni a levelekre amik felhalmozódtak a zarándoklat alatt, meg egyéb netes kötelezettségeknek kellett még eleget tennem. 

  Itt is szeretnék bocsánatot kérni tőled, ha úgy érezted cselekedeteimből, mintha figyelmen kívül hagytalak volna…

  Aztán az új projektekről is beszélgettem itteni lelkitanító-mestereimmel, merthogy már 1éve itt vagyok és még nem akarnak kirúgni, szóval megtűrnek maguk között a bhakták és akkor gondoltam kicsit komolyodnék én is Isten és a te kegyedből szolgálatomban és elhivatottságomban.

 

Újra Gyöngyös city

 

  Ma pedig már mehettem is mint „börtönéből szabadult sas” az utcára, Srila prabhupáda könyveivel, hogy átadjam az embereknek személyesen is mindazt, amit itt a blogon keresztül is próbálok, hogy Krisna Isten, sőt az Istenség Legfelsőbb személyisége. Ő igen is létezik és a legcsodálatosabb személy, a mi örök társunk, akit mindannyian keresünk, aki igazából mindannyiunknak hiányzik mikor a marcangoló űrt, vagy a kegyetlen magányt tapasztaljuk ott legbelül ahol fájni szokott valami amiről nem tudjuk, hogy mi az.

 

  Találkoztam egy egyszerű asszonnyal, meg a leánygyermekével. Mikor mondtam neki, hogy kiféle, miféle vagyok és miért teszem mindazt amit teszek, akkor csak egy ideig áhítatos tekintettel meredt rám, majd megkérdezte ugyan ebben a hangulatban, hogy „Te vagy a megváltó?” . Erre csak azt válaszoltam neki szelíd mosollyal ábrázatomon, hogy nem én csak a megváltó szolgája vagyok. Erre igencsak megörültek mind a ketten és vettek egy újságot, bár szegények voltak mint a templom egerei.

 

Dojo

 

  Voltam ma edzésen is. Itt volt Dave sensei, aki ma beszélt Istenről és arról, hogy mennyire fontos hinnünk Istenben, meg hogy senki nem tud hinni helyettünk Ő benne. Beszélt arról, hogy a Ninjutsu egy harcművészet amit nem szabad ledegradálni úgy ahogyan azt manapság teszik más harcművészetekkel, ahol csak a rangok és övek a fontosak. Nem az a fontos, hogy eljussunk 1-ről a kettőre, onnét pedig háromra, hanem az, hogy megértsük ez egy folyamatos dolog, ami nem szakad véget a tréning utáni átöltözéssel, hanem folytatódik a buszon, otthon, a konyhában és minden cselekedetünkben… Vagyis van 1-és fél, meg kettő és fél is, sőt még ezek között is annyi sok állomás, ahonnét szintén még máshová is el lehet jutni. Ezt kell megértenünk, nem pedig leragadni a mechanikus gyakorlásnál amolyan Filmes Robot-harcosokká válnunk. Meg kell érteni az elveket, ahelyett, hogy a technikákat gyakorolnánk mechanikusan, aminek tulajdon képen hosszútávon semmi értelme nincs…

  Beszélt arról, hogy a Ninjutsu végtelen, hiszen nincs kezdete és nincs vége sem. És ez egy amolyan nagyon komolyan hangzó gondolta, de aki valójában képes valamit megérteni belőle, az képes a tovább és tovább haladásra, ahelyett, hogy fennakadna azokon a palánkokon, melyek azért állnak az útjába, hogy próbára tegyék mondjuk a kitartását…

  

Kérlek énekeld a Mahamantrát:

 

 

Itt kezdődik a dőltbetűs rész:

 

 

"Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare"

 

 

   Még régebben komponáltam egy dallamot a mantrához, hiszen „a Hare Krisna maha-mantra éneklésének nincsenek szigorú szabályai” és ez szünetben eszembe jutott klimpírozás közben, (Ortodoxul mondva egy nagy spekuláció az egész és ezért nem ajánlanám senkinek, aki komolyan szeretne fejlődni a lelki életben…) amit nagyon szeretek csinálni kedvenc dojomban ahol van egy gyönyörűhangú pianino. Fel is vettem próbálkozásomat hűséges társammal a kis telókámmal. Előtte azonban kicsit megzúzkodták az ujjaimat, így jó párszor mellényúltam, bár amúgy is tehetségtelen vagyok meg ritmusérzékem és hangom sincs. Szóval elnézést mindenkitől, aki hallgatja, de sok szeretettel küldöm mindenkinek aki idetéved, főleg azoknak a kissebségikomplexusban szenvedő, irigy nípeknek, akik szerint nagyon gáz, ha valaki videót tesz fel magáról:

 

Please!



Ráadásul ez nem is én vagyok…

Ez csak a jelenlegi börtönöm…

Gouranga!

😉