Menü

Ülünk a vonaton


vonat, Intercity, MÁV

Az Ic-n nem volt dohánymentes hely, így a füstölőbe váltottam jegyet. Gondoltam mindegy, csak eljussak valahogyan Szombathelyre. Az egész vonat dugig volt, de a dohányzós kocsiban csak páran lézengtek. Egyből kiszúrtam, hogy kik járnak hozzám hasonló cipőben és kényszerültek ebbe a kocsiba, meg azt a 3 idült bagóst is, akik tulajdon képpen azzal, hogy 5 percenként rágyújtottak pokolivá tették a kocsiban a körülményeket. Mindezt tetézte a döglődő légkondi, ami a kaller szerint frankón üzemelt, de kb félóra tűrés után felálltam, hogy megnézzem hátha mégis akad egy füstmentes hely oda át.  -Nem volt-   Szóltam hát a kallernek, hogy nyissa már ki az ablakot, mert füst van meg meleg, de mint aki hülyét lát közölte velem, hogy nem fogja, mert megy a légkondi. Mondom neki, ne csináld tesó, meghalok a füsttől, és az egész vonaton nyitva vannak minden más kocsiban az ablakok. Akkor ülj át oda -mondta-.

Több se kellett, elindultam a negyedéig telt első osztály felé, mivel a másodosztályon már egymás ölében ücsörögtek az emberek, úgy meg volt pakolva. Persze kibukott a kalauz és mindjárt hívta a társát is erősítésnek, hogy akkor kifizettessék velem a különbözetet, de mondtam, hogy felejtsék el, kifizettem a jegyet, csak annyit kértem, hogy nyissák ki az ablakot, mint ahogyan a többi kocsiban, de nem fogok megdögleni csak azért mert ki akarják élni a kis hatalmukat ami épp most a kezükben van. -Erre le akartak szállítatni-. Kiröhögtem őket, hogy hiszen ők mondták, hogy üljek át máshová, én csak megtettem,  mi a gond? Megemlítettem, hogy mennyire nem tartom korrektnek, hogy nem dohányzó létemre bezárnának egy füstös vascsőbe, sőt kifejeztem, hogy nem tűröm az efféle bánásmódot és bizony leszállni sem fogok és mindegy, hogy igazából jogilag nekik van igazuk, de nekem ehhez most nincs kedvem. -És ide a végére illesztettem egy amolyan punk-tum fíílinget, kényelmesen elhelyezkedtem a nagy vörös székbe, majd a tájat kezdtem kémlelni az ablakon át.

Felfogták ők is a helyzetet, de addig nem nyugodhattak, míg nem találtak egy helyet a másod osztályon, így mikor visszatértek és közölték, hogy van egy szabad hely. Gondoltam nem balhézok és átcihelődtem…

Aztán másfél órát állt a szerelvény Győr előtt valami technikai hiba miatt, aminek a következtében visszafizették a hellyegyek árát az egész vonatnak, de már nem volt kedvem vissza menni az első osztályra, főleg azért, mert lehet paraszt vagyok, de a másodosztályon kényelmesebbek a székek mint az elsőn…

Szerintem.

Valahogyan egyébként mindig beszívok valami hasonló sztorit minden egyes Szombathelyre utazásOM során. De hát kell az ilyen is, különben még megszeretném a vonatokat meg a MÁV-ot és beállnék esetleg vasutasnak…

Gouranga