Menü

Válasz minden kérdésre…


Most ingyen van a mennyország?

  Meg jött megint Győző. Elősször nem ismertem meg, csak hogy már messziről integetett. Nem is emlékeztem rá, csak mikor megszólalt, akkor esett le, hogy na a múlt heti „Baptikus Fanatik." Bocsánatot kért a múltkori viselkedéséért, de nem kellett hozzá 10 perc és megint ugyan ott tartottunk… Akkor mondtam neki, szívesen beszélgetek vele, de ha megint tesz egy olyasmi megjegyzést, vagy csak célozgatni merészel rá, hogy Krisna nem Isten, akkor úgy agyon vissza verem, azt is elfelejti fiú-e vagy lány. Mondtam neki, az sem érdekel, ha kirúgnak a templomból, de megteszem. Most már persze kicsit szégyellem, hogy efféle szavakkal beszéltem hozzá, mert amúgy egy Krisnás-szerzetesre egyáltalán nem jellemző az ilyen beszéd, de akkor ott nagyon helyénvalónak tűnt… Aztán kicsit beszélgettünk.

  Szóval ez a blog egy kicsit arra is jó, hogy valamilyen szinten megvalljam bűneimet és így könnyítsek a lelkiismeret furcsimon. Már csak meg kéne tanulnom őszintének lenni és akkor talán fejlődhetnék is valamit végre a lelki életben…

Kukishinden Ryu.

  Auztán estére még elmentem tréningre, Ahol Gyima aki „nem használja azt, hogy sensei" tartott az idei év témájából egy érdekes tréninget, azoktól a dolgoktól gazdagabban, amiket a hétvégi szemináriumon látott és hallott Horvátországban. Szóval pár szóban amit mondjuk ide biggyesztenék az annyi, hogy akkor idén még mindig „szamurájban" nyomjuk. Mert a tavai ShindenFudo Ryu is egy „elfeledett" szamuráj ryu volt. Aki ennél többet szeretne ezekről a dolgokról megtudni, az jöjjön el edzésre… J

ÚtOn hazafelé…

  Aztán tréning után az úton sétálva a látottakon és hallottakon szó szerint elmélkedve, egy hanyatt dőlt tolókocsisra lettem figyelmes. Épp akkor állt meg egy figura egy furgonnal és jött ő is oda segíteni. Ketten felállítottuk a megdőlt kerekesszéket az emberrel, akiről eddigre már szagából és állapotából nyilvánvalóvá vált, hogy egy hajléktalanról van szó. Aztán mert nem nagyon volt képben, csak motyogott meg miegymás, kérdeztem hazatalál-e, vagy egyáltalán van-e hova mennie. Nagy nehezen kinyögte, hogy van, persze mozdulni már nem volt kedve, így elkezdtem tolni. Útközben kicsit beszéltem neki Istenről, meg mondta, hogy Gouranga! Aztán persze útközben még elmesélte, hogy 99óta rossz a lába és gyógyszert szed rá, ami még nem is gáz, csak néha rápiál… Mint ma is, és akkor bizony vége… Örömmel láttam, hogy nem valami nagy tréfája legalább ez az Úrnak és az ember pont abba az irányba tolatta magát, amerre én is mentem volna. Így derült ki, hogy Debrecen egyik segítő háza a templommal szomszédos utcában van.

  Mikor odaértünk, az udvarról már kiabáltak, hogy itt van megjött. Csengettek a cimborák a portásnak, aki nagy dirrel-durral, meg nem kevés cinizmussal mért végig engem és pláne a kedves utast. Motozás, kérdezősködés, szonda. Mert részegen nem lehet lakni a segítő házban… Na mondom szevasz… Fohászkodni kezdtem hát az úrhoz, hogy had ne mutasson semmit a kütyü, mert ha nem engedik ide be, akkor bizony nem hagyhatom itt az utcán szegény csávót. Viszont egyedül a templomot ismerem itt a városban, s bár nekem nem okozott volna túl nagy tesztet egy efféle epizód, nem voltam bent biztos, hogy szerzetes társaim is hasonló képen értékelték volna-e a helyzetet, ha éjnek évadján beállítok új barátommal … :) 

Miért?

  Aztán meghallgattatott és bár a portás sem hitte el, többszöri ellenőrzés után is megfelelő eredményt mutatott a műszer, így bemehetett… Nagy Gourangával elköszöntem, mire a portás felkapta fejét, hogy te  Krisnás vagy? Na igen… mondtam.

   Elkezdtünk hát beszélgetni, mert temérdek kérdése volt. De mind között csak egy bújt meg, mire úgy derült fény, hogy azt kérdezte, hogyan lettem Krisnás, mi okom volt rá. Címszavakban a gyorsított verziós sztorit adtam le neki és a végkövetkeztetést, hogy azért, mert itt minden kérdésemre kapok választ. Erre mondta, hogy ő is keres, de csak egy kérdése van az, hogy MIÉRT?  Gyorsan válaszoltam erre az egyszavas kérdésre, aztán végül egy órácska lett belőle és a végén megbeszéltük, hogy csütörtökön menjek megint, mert akkor lesz szolgálatban, és vigyek neki egy könyvet…

Srila Prabhupáda ki Jaya!

Gouranga!