Menü

Vége felé


Kissé megcsúszkált a napló, mivel a karma-malom bepörgött, és jobbnak láttam meghúzni magam e pár napban.
Történ ugyanis, hogy Bábormegyer –ben jártunkkor a szokásos kis felderítő utamra indultam a szálláson + környékén nagy lelkesedéssel, és fel fedeztem, hogy az iskola, ahol épp vagyunk rendelkezik frankó, parkettás kis osztálytermekkel és ha pont be tudnánk menni, akkor nem kéne a bhaktáknak a folyosón a hideg kövön aludniuk. Persze nem értettem, hogy miért nem engedte a helyi vezetőség alapból, hogy odabent aludjunk, de nem is gondolkodtam el komolyabban ezen, inkább neki vágtam a terembe való bejutásnak a módját felderíteni.
Szóval bementem és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a termek ajtaja előtt, csak egy-egy kis szekrény van, és az egyik bhakta épp most fog rá a kilincsre, ami nyitva van és az ajtót csak a kisszekrény tartja fogva. Neki persze volt annyi intelligenciája, hogy vissza csukja, nem úgy mint nekem. Egy laza mozdulattal félre kaptam a kisszekrényt, egy másik laza mozdulattal kitártam az ajtót és diadalittasan léptem be az üres terembe. Be trappoltam a közepére, hogy felmérjem kb hányan tudnánk odabent elférni, mikor is egy monoton halk hangra lettem figyelmes. Egyből körül pásztáztam a tekintetemmel, amit ugye ha egy pár lépéssel előbb teszek meg, akkor minden bizonnyal a még nem aktivizált mozgásérzékelőt veszem észre, nem pedig azt a kis piros fényt, ami olyan szemrehányóan villogott rám. Kicaflattam a folyosóra, ahol is a többiek értetlen pislogással konstatálták az itt már sokkal hangosabban vijjogó sziréna hangját.
Hirtelen át futott az agyamon, hogy na most ez én voltam és minden bizonnyal nem fognak megdicsérni érte. Aztán mintha a látomásom vált volna valóra érkezett Caitanya pr, villámló tekintettel és egyből tudta, hogy én voltam és megkapom a magamét. Mivel előző nap meg sikeresen felhúztam néhány drót átvariálásával (Neki volt igaza.) jobbnak látom csak lesütött szemekkel szégyenkezni és hallgatni… Kérdésére, hogy miért tettem, jobbnak láttam csak annyit mondani magyarázkodás helyett, hogy mert teljesen hülye vagyok…
Aztán persze elő kerül a gondnok is szép lassan, meg egy rendőr autó, hogy Krisna a büszkeségemet így törje még jobban apró darabokra, de végül minden megoldódott és leszámítva a kis kalamajkát nem történt semmi.
Hiszen nem is történt semmi, csak megszólalt egy átkozott riasztó, amibe ostobaságból sétáltam bele. (Máskor észre veszem, de hát most ki gondolta, hogy egy ilyen kis faluban, ahol alig élnek nípek be van riasztózva az üres osztályterem.)
Ezek után átvándoroltunk Kötcsére, ahol „Mindenki szent”. Tényleg jó fej emberek élnek arra felé, el is töltöttünk itt 4 napot úgy, hogy csak harinámozni jártunk a környékre. Egyik este tartottunk egy programot is amire kb 40-50 ember jött el, jó ócskán felülmúlva a várakozásainkat. (Én persze egésznap mondtam, hogy 108-an lesznek meg minden, de hát Krisna felezte.)
De így lett jó, mert nagyon jó hangulatban telt el a prédikáló program, amit Tirthpáda prabhu vezetett. Viszont itt nem volt térerő, így nem működött az internet. Ezért csak most jelentkezem. (még vannak ilyen helyek magyar országon is. Hogy ez jó-e vagy rossz, arra majd az idő válaszol.)
Most itt vagyunk Telekiben a kultúrban és éppen a színpadon ülök. A bhakták most tisztelik meg a prasádamot (Vacsiznak.) és jó minden.
Kicsit nehézkes mindent úgy intézni ahogyan szeretném. Mindenkitől elnézést, akiknek még nem válaszoltam a leveleire, vagy ha valakit zavar a rémes helyesírásom, avagy a végtelenül magyaros mondatszerkesztésem. Bocsánat, ha valamit kifelejtettem, vagy nem osztottam meg, esetleg mások máshogy látták stb… Ja és ott vagyok az IWIW-en is egy pár hete, de nem tudom kattintani az ismerősöket, mert egyenlőre nincsen lehetőségem rá időben. De ha véget ér a Páda-Yátra, akkor ígérem igyexem J minden havat ellapátolni a házamtájáról, vagyis válaszolni mindenkinek. Addig is énekeljétek ti is, hogy :

Hare Krisna Hare Krisna
Krisna Krisna Hare Hare
Hare Ráma Hare Ráma
Ráma Ráma Hare Hare
JJJ Ezen kívül rengeteg minden történt, de leírni az egészet lehetetlen. Legalábbis én most nem vagyok képesített. Sajnos hamarosan lesz egy kis szünet a zarándoklatban (kb9hónap.) De ha valaki kiváncsi, akkor jövőre simán csatlakozhat.
Addig is: Nem tudom, hogy sikerült-e alázatosabbá válnom, viszont Készült egy csomó fénykép, amiket most ide tennék, de valamiért szintén kivitelezhetetlen…

Gouranga!