Menü

Vendégségben Hot Asthanga Jóga órán Budapesten.


Hosszú unszolás után, meg a keddről és csütörtökről szerda péntekre való edzés áttétel után vendégeskedhettem Gauranga prabhunál az Átma-centerbe, hot Astanga jógán.

Eleinte mikor mondta, meg láttam a neten, természetesen valami rosszra gondoltam, hogy hát hot is meg  tanga is, akkor ez nem lehet valami túl erkölcsös dolog. Ezeket az elképzeléseimet aztán még alá is támasztotta egy-egy kép amit a mester felrakott a facebookra egy-egy kicsavart lányról.

Hot Asthanga jóga Budapest

De aztán csütörtökön már annyit mondta ő is, meg mások is, hogy végül Mad cimborám unszolására lementünk hozzá egy jóga órára. Ahogy átöltöztünk és benéztünk a mesterhez a terembe, már páran csavargatták magukat az áhítatos csendben amit persze hangos köszönéssel, néhány poénnal, meg némi nevetéssel muszáj  volt megtörnünk. Erre persze megkaptuk kedvesen, hogy itt bizony kussolni kell, meg befelé figyelni meg felkészülni miegymás…


Eleinte ugye én laikus úgy gondoltam, hogy akkor az egy jóga óra, az egy jóga óra és hát akkor az 60 perc és akkor az erőmet is így tartalékoltam amire szükség is volt, mert a hat jóféle felturbózott hősugárzója ontotta magukból az eleinte kellemes, aztán szép lassan idegtépővé váló meleget. Mikor már egy és negyed órája csináltuk a különféle gyakorlatokat, akkor megkérdeztem Mad-et, hogy nem egy órás a foglalkozás? Mire nagy örömmel újságolta valahonnan a térde alól, hogy nem, ez bizony másfél…

Sebaj gondoltam, ezt a kicsit már kibírom és egóból meg csináltam a másfél órát, de mivel mindenki iszogatott rendesen a többi diákja közül, így én is ez idő tájt vettem magamhoz némi folyadékot, még mielőtt elájultam volna. Aztán ahogy már szép lassan átszaladtunk a másfélen is, megkérdeztem, hogy ez milyen hosszú mát, mikor kiderült, hogy bizony egyből a közepébe csöppentünk, mert ez már itt a haladó kettő órás tréning.
Hot Asthanga jóga Budapest

Ekkor elengedtem az összes cuccomat és mivel láttam, hogy a többiek, a haladók is meg-meg álnak szusszanni egyet két ászana között, én sem tartottam tovább fontosnak, hogy mindent csináljak, úgy ahogy azt a mester mondja. Eddigre persze már úgy rám tapadt minden ruha, hogy igazából megértettem miért testhez állóban edzenek itt hot asthangán az emberek. Gauranga prabhu pedig olyan tempóban és oly intenzitással váltogattatta az ászanákat, hogy nem is tudtam nagyon nézelődni se jobbra se balra, amire amúgy is csak az első fél órában lett volna lehetőségem, mert utána már megteltek a szemeim is izzadtsággal.


De végül valahogy tőlem telhető legnagyobb igyekezettel sikerült befejezni az órát, ami után őszintén bevallom, hogy úgy vánszorogtam vissza a templomba, mert csak annyi erőt hagytam ebben a nyavalyás testben, hogy ha megtámadnak, egyet legalább magammal bírjak vinni a túlvilágra.

A mester meg közben még néha oda jött javítgatni is, ami elég fájdalmas dolog, de szerencsére az életmódjának, meg a nyitottságának, sőt talán említhetem a lelki fejlettségének hála éreztem, hogy érzi, hol a határ, és csak egy-egy kiskaput hagytam nyitva mikor rám nehezedett, hogy szakadás előtt kiguruljak alóla, majd  a földre vigyem és…

Mindent össze vetve jól ki lettem lazítva, meg el lettem fárasztva, meg le lett tesztelve a jóga klubb béke tűrése is azzal a néhány beszólással amit célzottan helyeztem el a különféle pontokon kínomban. Gauranga prabhu és tanítványai előtt pedig le a kalappal. Neki a felkészültségéért, hiszen nem csak fejből tolta minden mozdulatnak a szanszkrit nevét, de meg is mutatta őket. tanítványai előtt pedig, hogy rendszeresen bevállalják az efféle megmérettetést.

Az atya is írt a blogjában a látogatásunkról, amit már egy ideje nagy lelkesedéssel vezet és amit már rég be akartam ajánlani, de míg nem jártam nála nem akartam megnézni, szóval érdemes át menni hozzá, mert ha jóga akkor csak
Hot Asthanga jóga Budapest
A végkövetkeztetés az, hogy nagyon jól ki lazít, meg ki nyújt ez a fajta tréning, és minden bizonnyal bekukkantok majd még így egyszer-egyszer, ha rendszeresen nem is az öreghez. Mert azért a véleményem csak az maradt, hogy ha már rendszeresen csinálok valamit, akkor annak vegyem igazi komoly hasznát a hétköznapi életben is, akár otthon a mindennapokban, vagy az utcán, és ezt az elvet eddig a Ninjutsunál jobban semmi sem valósította meg…

(A képek gondolom a nagy forróság miatt lettek ilyen remegősek…)
 
 
A kicsit igénytelen külső (amit a freeblognál persze pikk pakk csinosra tudnánk varázsolni) ne zavarjon meg senkit, mert a tartalom egy igazi bölcs megszállotra vall
 
GAURANGA