Menü

Vendégsereg Harciszerzinél: Corpusz hiszti


Kedves Mcdas,

Először is engedd meg, hogy így utólag megköszönjem a könyveket és egyúttal, hogy gratuláljak a blogodhoz, a kezdőkrisnáshoz. Őszintén mondom, tényleg látszik rajta, hogy munkát fektetsz bele, a különböző videók, képek, a komplett posztok, a rengeteg ajánló és link, most ez a hírlevél és még ki tudja mennyi olyan szolgáltatás amiről én még nem is tudok :)), szóval nekem profi dolognak tűnik. Két könyvet már korábban is olvasgattam, a BG-t meg a tökéletes kérdések, tökéletes válaszokat. Ezeket a tőlem abszolút távol álló világképet és megközelítési módokat felsorakoztató és bemutató könyveket nagy élvezettel olvasom. Az önmegvalósítás tudománya c. könyvre nagyon kíváncsi vagyok. Remélem néhány napon belül időt tudok majd szakítani rá.

corpusz hiszti

Be kell vallanom, hogy a vallásos megközelítések és az élethez való hozzáállásuk tőlem, mind pszichológiailag, mind a mindennapi gyakorlatban meglehetősen távol állnak. Szóval, ha a "könyvek jó kezekbe hullása" egyfajta vallásos, neadjisten spirituálisan fogékony elmékre, lelkekre vonatkozik, akkor attól tartok ki kell, hogy ábrándítsalak. Viszont, ha az eltévedt bárányok még beleférnek a "termékeny föld" kategóriájába – már ha élhetek ezzel az otromba, bibliai képpel –  akkor talán nem volt teljesen hiábavaló elküldened azokat a könyveket.

Továbbá, azt is el kell mondanom, hogy ezeket a könyveket elsősorban érdeklődő szemmel fogom olvasni, illetve olvastam is már. Ami azt is jelenti, hogy nem kritikátlanul. Na már most., én nem tudom eldönteni, hogy egy nem vallásos pozícióból mennyire van értelme ilyen könyveket olvasni. Ennek ellenére sem fogok elzárkózni ilyen jellegű olvasmányoktól, a megváltozásra való lehetőség, az előítéletekből való kilépés vagy azok másokra cserélése ott rejtőzhet bárkiben és bármiben, idegen emberekben és könyvekben.

Bár éppen ezek az előítéletek akadályoznak sokszor abban, hogy abban a kölcsönös tanítási/tanulási folyamatban, amire felhívsz a leveledben részt vehessen a legtöbb ember. Ezt persze nem tartom se jó, se rossz dolognak, egyszerűen csak ilyenek vagyunk. Tehát amellett, hogy nagyon szívesen olvasok, hallgatok és próbálok megérteni tőlem idegen filozófiákat, azért az általad preferált ilyesféle testvéri "pedagógiát" én már nem tartom annyira problémamentesnek. Erre érvként talán azt tudnám felhozni, hogy például nem hiszem, hogy az én szélsőséges individualizmusomból, az euro-atlanti kultúra iránti elfogult elkötelezettségemből vagy akár az állatvédelmet értelmetlennek és feleslegesnek tartó felfogásomból te sokat tudnál preferálni vagy akár csak elfogadni. Ám hiszek a párbeszéd fontosságában és nagyra tartom azokat  az – internet, a blogoszféra és különböző technikák nyújtotta lehetőségeket kihasználó  – törekvéseket, melyek ezt próbálják elősegíteni. Így a tiédet is.

 
2. levél
 
Kedves Mcdas,

Nagy érdeklődéssel teszek eleget annak, hogy,
úgymond, véleményezzem a blogodat a kezdőkrisnást. Véleményem,
természetesen, tökéletesen szubjektív lesz – nem is lehetne más –
annyit azonban nyerhetsz a réven, hogy a hírleveled
"személyiségfejlesztő" céljaihoz talán így megfelelő anyagot nyújtok.
Emellett nem hiszem, hogy bármi, amit a blogodról mondok, jogot
formálhatna a kritika címkére, az pedig, hogy építő jellegű-e, azt meg
végképp nem az én tisztem eldönteni.

A kezdőkrisnásra úgy
bukkantam, hogy még tavaly, talán nyáron, beszóltál a haverom blogjára,
mert ő fölrakott valami táncolós képet krisnásokról. Föl is került
szépen a listádra, amit néha szoktál csinálni a blogoszféra
krisnásokkal foglalkozó blogjaiból. Ezt pár rövid, személyeskedő,
becsületsértő komment követte, az én részemről mindenképp. Azóta
hetente legalább egyszer igyekszem megnézni az új posztjaidat. A
külalakja tetszetős, gondosan megcsinált munka, látszik rajta a
belefektetett energia.

 
A tartalma azért érdekes a számomra, mert a
fölvetett témákban szinte tökéletesen az enyémmel ellenkező álláspontot
képviseli. Egyszer emlékszem adtam majd' háromnegyed órát krisnásoknak,
hogy győzzenek meg. A végén sikerült kihoznunk, hogy nekem még nagyon
sok lelki fejlődésre és belátásokra van szükségem ahhoz, hogy bármilyen
értelemben is közel tudjak kerülni ahhoz az állapothoz, amit
mindközönségesen Krisna-tudatnak nevezünk.
 
A Te blogodban viszont
határozottan pozitívnak érzem azt, hogy nem zárkózol el más
vallásoktól, igyekszel a közös pontokat, lényegiséget megragadni és azt
közvetíteni vagy legalább is beszélni róla. Ezáltal zanzásítva
megkaphatjuk tőled azt a habitust, attitűdöt és talán filozófiát is,
amit én magamban – talán kicsit pontatlanul és leegyszerűsítve  –
vallásinak nevezek. Számomra – ebből a szempontból – sokkal izgalmasabb
és termékenyebb ezt a blogot olvasni, mint mondjuk egy echte buddhista
vagy jezsuita blogot.
 
Ez a vallási szinkretizmusod továbbá azt is
lehetővé teszi, hogy saját meggyőződésemen, előítéleteimen,
világképemen a vallás egészével kapcsolatban elgondolkodjam, adott
esetben és adott pontokon azt megkérdőjelezzem. Nem mellesleg arra is
ösztönöz, hogy a nem kifejezetten teológiai, inkább a mindennapi
életben felbukkanó vallásos cselekedetek és a kimondottan vallási
hévvel átitatott – amúgy teljesen hétköznapi – megnyilvánulásokkal
kapcsolatos ellenérzéseim mozgatórugóit megvizsgáljam, megértsem.
 
Ami
pedig csökkentheti a környezetünkben tapasztalható intoleranciát és ez
mindenképpen pozitívum. Véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy az
önzetlenség és a szeretet prédikálása helyett inkább a másik békén
hagyása illetve méltóságának tiszteletben tartása lehet a társadalmi
elvárás egy szekularizált, kapitalista demokrácia keretein belül, azon
vallások megtűrésével, melyek ezt elfogadni képesek(az iszlám pl. nem!).

Írod,
hogy nem igazán örülnél annak, hogy ha név és fénykép nélkül írnám le
ezt a véleményt. Nos, engem nem érdekel, hogy minek örülnél. Soha nem
gondoltam, hogy egy párbeszédben, egy eszmecserében fontos lenne a
másik kedve, érzékenysége vagy bármiféle lelki komponens, csak az érvek
iránya és ereje az ami döntő. Továbbá, azt gondolnám, hogy Te, mint
profi blogíró tudatosítottad már magadban azt, hogy, az ilyen típusú
kommunikációban az arc és a név irreleváns.

Üdvözlettel
corpusz hiszti
automatice.blog.hu

ps: gondolom úgy korrekt, hogy mindenféle változtatás, kihagyás és vágás nélkül használod fel ezt a szöveget vagy nem

 

 
Üdvözlettel
ch
 
 
Szóval kihagyás, meg miegymás nélkül raktam be a cuccot… Csak egy képpel toldottam meg. ;P