Menü

Vendégsereg Harciszerzinél: Mes






mes vendégségbe a HarciszerzinHare
Krisna! Sziasztok!

 

Tegnap
nagyon sokat töprengtem azon, hogy mit is írhaték a Harciszerzivel kapcsolatban
és végül a kedvenc mesém jutott eszembe, ebből idéznék néhány sort. (Lázár
Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő)

 

 

"Megkérdezték
a virágot:

– Akarsz
Vacskamatinál maradni?

A
virágnak szép virághangja volt.

– Igen
-mondta.

– De
hiszen nem öntözött!

– Tudom –
mondta a virág.

– De
hiszen nem kapálgatott!

– Tudom –
mondta a virág.

– De
hiszen rád se nézett!

– Tudom –
mondta a virág.

– Aztán
meg agyonöntözött.

– Tudom –
mondta a virág.


Agyonkapált.

– Tudom –
mondta a virág.

– Sápadt
lettél.

– Tudom –
mondta a virág.

– Csenevész
lettél.

– Tudom –
mondta a virág.

– Akkor
meg miért maradnál nála – mordult rá Bruckner Szigfrid.

– Azért
mert szeretem – mondta a virág.

– Miért
szereted? – háborgott Aromo.

– Csak –
mondta a virág.

Vacskamati
táncraperdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.


Meglátod rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled eztuán -mondta a virágnak.

A virág
meg ezt mondta:

– Hiszi a
piszi.

És olyan
boldog volt, amilyen még soha. "

 

MC már
biztos érti, hogy miért pont ezt idéztem, de azért Nektek tartozom egy kis
magyarázattal. Olyan vagyok én is, mint Vacskamati: kaptam a barátaimtól, a
bhaktáktól egy szép virágot, a bhakti növényét, amit hol agyonöntözök,
agyonkapálok, hol meg hátat fordítok neki, tudomást sem veszek róla. Az utóbbi
gyakoribb. Hitetlen vagyok. Materialiata és büszke.

De Krisna
nagyon szeret és olyan kegyes, hogy mindig küld egy bhaktát, aki kirángat az
illúzió mocsarából. Aki mindig a kellő időben vág pofon (ha nem is szó szerint,
bár lehet néha az sem ártana) mielőtt még nagyon elhinném magam.

Az egyik
ilyen bhakta (gondolom már kitaláltátok) MC, akinek nagyon sokat köszönhetek.
2006 óta olvasom a blogját és bár nem mindig értem mit miért tesz vagy ír, s
még többször nem értek vele egyet, nagyon hálás vagyok neki, amiért ezt ilyen
őszintén és töretlen lelkesedéssel teszi. Egy bhakta onnan ismerhető fel, hogy
mindig próbálja minden körülmények között az Isten szeretetet átadni másoknak,
a Harciszerzi meg -számomra legalábbis- erről szól.

Egy kezdő
lelki gyakorlónak nagyon fontos, hogy lássa nincs egyedül a problémáival, mások
is hasonló nehézségekkel küzdenek a lelki életben. Ha nem látjuk ezeket a
dolgokat könnyen elkedvetlenedünk és feladjuk, mert az embernek az a
természete, hogy túl hamar akar sikereket elérni és nem hajlandó túl sok
erőfeszítést tenni a cél érdekében. Persze vannak kivételek és jó az ilyen
kivételektől tanulni és erőt meríteni az ő küzdelmeikből. Számomra MC és a
Harciszerzi egy ilyen kivétel. Nagyon sokszor fel akartam adni, volt olyan
időszak, amikor annyira ki voltam bukva, hogy kerültem a bhaktákat, a
templomnak még a környékére sem mentem. De azért a blogot olvastam és nagyon
nagy segítség volt, hogy ha csak virtuálisan is, de ott volt velem egy bhakta,
aki ugyanúgy küzdött a nehézségekkel.

A videobejegyzésben
volt egy olyan kérdés, hogy mi lenne, ha nem lenne Harciszerzi? Tutira mély
depresszióba süllyednék és naponta bombáznám MC-t levelekkel, hogy írja tovább
vagy éhségsztrájkba kezdenék a
Vegafood előtt. :)

Úgyhogy
MC, amint már működnek a kamerák azonnal írd tovább és segíts nekünk, hogy a
bhakti növénykéje ne legyen sápadt és csenevész, mint Vacskamati szülinapi
virágja.

 

Gouranga

 

Mes

 

Radhé,
Radhé!